A Pécsi Nemzeti Színház jelenlegi igazgatója körül az elmúlt két évben kétfajta hírverés zajlott: Lipics Zsolt saját maga szuperlatívuszokban fogalmazott a munkájáról, körülötte azonban botrányok keletkeztek, amelyekről lapunk beszámolt. A Szabad Pécsnek korábban elsősorban név nélkül nyilatkozó színházi munkatársak nagy része félelemről, apátiáról, a társulat szétszakadásáról beszélt, s olyan intézményi légkörre utalt, amelyben a színházvezetéshez való viszony a szakmai érvényesülést is meghatározhatja.
A cikk a hirdetés után folytatódik
A 2025 augusztusában indított, a Pécsi Nemzeti Színházról szóló cikksorozatunk egyik legfontosabb következtetése az volt, hogy nem elszigetelt szakmai vagy társulaton belüli kommunikációs vitákról van szó a pécsi teátrumban. A nézőszámcsökkenés, a művészeti teljesítmény megkérdőjelezhetősége, a vezetői és családi-baráti érdekeltségek összefonódása (nepotizmus), a társulaton belüli konfliktusok, a munkavállalói panaszok, valamint a baleset körüli dokumentációs ellentmondások együttesen vetnek fel intézményvezetési és közpénzfelhasználási kérdéseket, azaz együttesen az igazgató alkalmatlanságát.
A helyzet súlyosságát mi sem jelzi jobban, minthogy Péterffy Attila, Pécs polgármestere október 30-án bejelentette: kezdeményezni kívánja Lipics Zsolt visszahívását, amihez a kulturális kormányzat együttműködésére is szükség van. Ezzel szemben a színházon belül, a színházvezetést támogató petíció készült Lipics Zsolt igazgató támogatására (erről már írtunk mai, korábbi cikkünkben, ahol sok fontos részletet és a teljes petíciót is elolvashatják). A petíciót október 30-án adtak át Lipics támogatói a pécsi városvezetésnek. Azt 128 társulati tag és munkatárs írta alá, a szöveg közvetlen üzenete az volt, hogy a színházat ne használják személyes és politikai konfliktusok eszközeként. A Vidnyánszky Attila fémjelezte Magyar Teátrumi Társaság ezt már a jelenlegi igazgatói működés folytatása melletti kiállásként értelmezte.
Ezzel szemben lapunkhoz egyre több olyan hír érkezett, amely súlyos kérdéseket vet fel a Lipics-petícióról, pontosabban azokról a módszerekről, amelyekkel a büszkén hirdetett 128 aláírás összejött.
Információnk szerint hivatalos jegyzőkönyvek készültek a Pécsi Nemzeti Színházban, amelyek tartalmáról összefoglalót kaptunk. A lapunknak információt nyújtó forrást védenünk kell, mert a Pécsi Nemzeti Színházban, ahogy adatközlőnk állítja:
„Sajnos még most is nehéz a helyzet, a dolgozók félnek, hogy mi lesz, ha kiderül kik adtak információt az “igazgató embereinek” ténykedéséről, s ha esetleg Lipics Zsolt mégis marad a pozíciójában, az eddigi tapasztalataink alapján jogosan tarthatunk az igazgató bosszújától. Abszurd, hogy eközben Lipics jóságos mártírnak állítja be magát a sajtóban, akit bántanak a gonoszok, szerinte politikai és más nem szakmai okok miatt ” – mondta forrásunk.
Informátorunk elárulta, hogy az eredeti jegyzőkönyveket a pécsi önkormányzat és a kulturális minisztérium rendelkezésére fogják bocsátani, amennyiben érdeklődnek iránta.
Visszásságok
A megkapott összefoglaló szerint a Lipics-petíció esetében egy színházi dolgozó tanúja volt annak, hogy a petíciót külsős személyekkel is aláíratták, olyanokkal, akiknek nincs munkaviszonya, csak megbízási szerződése a Pécsi Nemzetivel, sőt, egy esetben egy gyerekszereplő édesanyjával is aláíratták az ívet – avagy aláírhatta, utóbbi nyilván gyermeke jogán. Nem mondjuk, hogy a megbízási szerződéssel a színházhoz kötődő személyek érdektelenek lennének, sőt éppen ezért van okuk és lehetőségük egy nem hivatalos színházi dokumentumot, a szóban forg nyilatkozatot aláírni, csupán azt, hogy ez abból a szempontból torzítja a kommunikált 128 fős számot, mert azt mindenki a hivatalos kb. 200 fős létszámhoz köti, s így lehet körülbelül kétharmados támogató többségről beszélni.
Már említett módon szerzett információink szerint több esetben is előfordult, hogy dolgozók nem írták alá a petíciót, ennek hatására a vezetőség tagjai és közvetlen munkatársai újra felkeresték az adott munkavállalókat, akik emiatt a következményektől félve mégiscsak aláírták a papírt. Állítólag olyan mondat is elhangzott legalább egy ilyen alkalomkor, hogy Lipics Zsolt is látni fogja, ki írta alá az ívet. Megjegyezzük: ezt egyrészt nem tudjuk bizonyítani, de enélkül is teljességgel elképzelhetetlen, hogy a színházi munkatársak ne gondolták volna azt, hogy az aláírásuk vagy nem-aláírásuk nyílt titok les a színházban. Magyarán, hogy Lipics is tudni fogja, ki támogatta vagy nem támogatta.
Fontos: a petíciót akkor kezdték el gyűjteni, sőt a városvezetésnek is akkor adták át, amikor Péterffy Attila még nem jelentette be, hogy kezedményezni fogja Lipics Zsolt visszahívását a színidirektori pozícióból. Ami a mai közgyűlésen, mint írtuk is reggeli cikkünkben, nem fog megtörténni, leghamarabb egy ilyen előterjesztés rendes közgyűlésen csak decemberben kerülhet a képviselők elé.
Voltak a lapunkhoz eljutott információk szerint olyan elsőre az aláírást megtagadó munkavállalók is, akik a többkörös felkeresés ellenére is kitartottak, mondván, nem szeretnék aláírni, de jelenleg is attól tartanak, hogy a későbbiekben lesz-e ennek következménye.
Többen jelezték, hogy az aláírási példányon semmiféle fejléc, vagy információ nem szerepelt, így nem tudják kikhez jutott el és mire használták fel a nevüket és aláírásaikat.
Állítják forrásaink, hogy egyes dolgozóknak egyáltalán nem mutatták meg a petíciót, nyilvánvalóan szándékosan, s amikor ezzel kapcsolatban kérdőre vonták Lipics támogatóit,elmondásuk szerint érdemi választ nem kaptak arra, hogy mi alapján szelektáltak a dolgozók között. Megjegyezzük: nem nehéz ezt kitalálni, akivel kapcsolatban biztos valaki, hogy nem fog aláírni, semmi esetre sem, azzal nem erőlködnek.
A belső színházi, a petícióval kapcsolatos jegyzőkönyvek lapunkhoz eljuttatott kivonata alapján a Lipics Zsolt melletti petíció társulati támogatottsága a kommunikált formában megkérdőjelezhető. Mert a dolgozói beszámolók szerint az aláírást megtagadó munkatársakat a vezetőség tagjai többször is felkeresték, s voltak, akik a lehetséges munkahelyi következményektől tartva írták csak alá a dokumentumot. Másoknak meg sem mutatták a petíciót, az aláírók egy része pedig azt sem tudta, kikhez kerül a neve és milyen célra használják fel. Illetve külsős közreműködők aláírásai is szerepeltek a gyűjtésben. És mindezt keretezi, tovább árnyalja az, amiről írtunk több forrás egybehangzó nyilatkozatára alapozva: a színházon belüli megfélemlítő légkör és a vezetést bíráló munkatársak hátrányos helyzetbe kerülése. Vagyis a Lipics Zsoltot nem támogatók szerint ez a petíció aligha tekinthető a társulat egyértelmű, szabad és önkéntes kiállásának: sokkal inkább az a kérdés, hogy a bemutatott támogatottság mögött mennyi a valódi meggyőződés, és mennyi a munkahelyi függőségből, egzisztenciális félelemből fakadó kényszer.
Mint megírtuk, ma reggel a pécsi főtéren, a közgyűlés előtt szimpátiatüntetést tartottak a színház, Lipics Zsolt mellett kiálló munkatársai. Nagyjából 60-70 fő volt ott, ami egyébként szép létszám a szakadó esőben. Nemcsak a színház munkatársai, hanem néhány támogató színházlátogató is jelen volt, plusz a Fideszhez köthető Kővári János volt képviselő és az ugyancsak ÖPE-s Berényi Zoltán, aki ma is városházi képviselő. Beszéltünk a téren olyanokkal, akik gyűjtötték az aláírást, azt mondták, szó sincs arról, hogy a módszereik ne tiszták lettek volna, senkit nem félemlítettek meg, senkinek nem kellett attól tartania, hogy mi lesz, ha aláírja vagy mi lesz, ha nem írja alá. Azt mondták, hogy ők csupán beszélgetéseket folytattak – it nyilván azokra utaltak, akik nem azonnal írták alá vagy vonakodtak bármi okból ilyesmiben részt venni, de akikkel érdemesnek tartották a meggyőzés ezen módját. Azt ők már korábban is tagadták, hogy fojtogató lenne a légkör a színházban, azt viszont nem, hogy a színház megosztott. Újra azt mondták, hogy ők csak dolgozni szeretnének, s volt olyan is, aki azt mondta, ő már tudja, hogy ha leváltják Lipics Zsoltot és más lesz az igazgató, lesznek akik elvesztik a munkájukat.
