Miközben Kósa „nemstróman az édesanyám” Lajos a Nevkóban az európai választás tétjéről (migráció!!!) standupolt, újságírók a Reggeliben beszélgettek a magyar médiaviszonyokról.
Miközben Kósa „nemstróman az édesanyám” Lajos a Nevkóban az európai választás tétjéről (migráció!!!) standupolt, újságírók a Reggeliben beszélgettek a magyar médiaviszonyokról.
A cikk a hirdetés után folytatódik
A beszélgetés előtt Ligeti Miklós, a rendezvényt szervező Transparency International Magyarország jogi igazgatója tartott rövid bevezetőt, a szervezet közreműködésével felderített korrupciós ügyekről, közérdekű adatokról, illetve a hatalom elszámoltathatóságának és a jogi környezetnek a helyzetéről.
Mivel egy 1,5 órás rendezvényről van szó, így csak néhány fontosabb gondolatot idézünk egy-egy résztvevőtől.
Ács Dániel (444.hu)
Minden lapnak speciális módszert kell kitalálni ahhoz, hogy oknyomozó anyagok megszületését finanszírozni tudja, mivel ezek gyakran több hónapnyi munkát jelentenek. Ferencvárosiként azért is találta fontosnak helyi témákkal foglalkozni, mert ezekre reagálnak az ott élők és a benne szereplők. Úgy érezte, hogy az emberek belefásultak a mindennapossá váló Mészáros Lőrinc-féle botrányokba. A kicsi, helyi történetek, amelyek modellszerűséget mutatnak be, és jól vannak tálalva, viszont tényleg megérintik az olvasókat. Azért is érdemes egy-egy ilyen helyi probléma szakértőjeként megjelenni, mert így hozzá fognak eljutni az információk. A lemondás helyett így tenni akarás jöhet. Nem ez az elsődleges motivációja, de örül, ha van hatása egy-egy anyagnak.
Babos Attila (Szabad Pécs)
Nem tartja magát oknyomozó újságírónak, csak „sima” újságírónak, akinek vannak olyan anyagai is, amik tényfeltáró anyagnak tekinthetők. Nem egyedüliként, de mégiscsak egy vákuumot kell betölteni a régióban, így nem engedheti meg magának a Szabad Pécs, hogy csak a rengeteg erőforrást igénylő oknyomozással foglalkozzon. Kiemelte azt is, hogy az újságíróknak nem feladata politikát csinálni, hanem írnia kell róla. A pécsi hírek akkor érdekesek helyben is, országosan is, ha azok rendszerszintű problémát mutatnak be és jól, érthetően vannak megírva. Témák tekintetében Pécs egy kincsesbánya, erőforrások hiányában sok mindenre egyszerűen nincs kapacitás. Azt sem tudja megígérni, hogy egy év múlva lesz még Szabad Pécs.
Pethő András (Direkt36)
Az origo.hu pártlappá alakítása előtt önként távozott az újságtól és volt kollégáival (Sáling, Weyer) alapította meg mostani munkahelyét. A politikai nyomás sokszor üzleti nyomás formájában jelentkezik, ennek kivédésére választották a nonprofit modellt. Most már 70% körüli az olvasók hozzájárulása a teljes költségvetésükhöz. Jó érzés, hogy társadalmilag hasznos tevékenységet végezhet egy újságíró, de szórakoztató is, intellektuálisan izgalmas, sokan ezért választják ezt a szakmát.
Polyák Gábor (Mérték Médiaelemző Műhely)
A 2008-as pénzügyi válságnak nagyon nagy szerepe volt abban, hogy az tudott történni a magyar médiával és nyilvánossággal, ami történt. Az üzleti érdekeltségeiket előtérbe helyező külföldi szereplők egy másodpercig sem gondolkodtak, hogy a megrendült cégek vevője éppen Simicska Lajos vagy Andy Vajna. Elképesztően messzinek tűnt, amikor néhány éve bolgár kollégáktól hallott olyan sztorikat, amik a ma már itt is mindennaposak például, hogy az origo.hu a Matolcsy családé. A véleménybuborékban élőket semmilyen oknyomozó munka nem fogja meggyőzni, pláne egy olyan környezetben, ahol a hiteles újságírás lejáratása zajlik.
A beszélgetést Stemler Miklós szerkesztő-újságíró moderálta.
Ha címben beígért jó és rossz hír az eddig olvasottakból nem lett volna egyértelmű: téma bőven van, de az újságírás helyzete egyre nehezebb. És, hogy eleve, az oknyomozó újságírás eredményei mennyit érnek a korrupció ellen? Önmagukban nem sokat. Azonban a nyilvánosság – legyen az helyi vagy országos – már annál inkább. Ezért a hatalom mindenhol fél a nyilvánosság erejétől, nem véletlenül akarja a lehető leghatékonyabban kontrollálni. Ennek az újságírók, de valójában a nyilvánosság elleni beavatkozásnak a mértéke, eszköztára pedig csak egy bizonyos pontig kiszámítható. És a folyamatok nem sok jót jósolnak.
