PÉCS Domingo. Ennyit is elég lenne írni az ősz Maestro szombat esti fellépése kapcsán, és a fő-fő lényeget tulajdonképpen ezzel ki is pipálnám. Az egyik legtöbbet játszott Verdi-opera, a Traviata egy alkalommal, Pécsett, az Expo Centerben színpadra állított verzióját végül telt ház, mintegy négyezer ember követte. És Domingo tényleg, valóban elképesztő. Az már más kérdés, vajon mennyien lehettek valójában fizető nézők. Mi Budapestről kaptunk, ott ingyenesen osztogatott tiszteletjegyet.

A cikk a hirdetés után folytatódik



?Az ember néha már attól tart, hogy a szúnyogok berepülnek a szájába. De mindenképpen csodálatos volt a hangulat, nagyszerű lett az előadás. Várom a folytatást. Talán a szúnyogokkal is lehet valamit kezdeni??

Olvasható a Maestro, Plácido Domingo rövid, értékelő nyilatkozata az előadást követően a Bama.hu nagyszerű tudósításában. Nem ironizálunk, egykori kollégánk, Nógrádi László szerintünk a lehető legtisztességesebb módon, kellő érzékenységgel írt az előadásról és a fesztiválról, amit ebben a mostani, durván elkurvult és (egyelőre) eltűrt médiatérben, illetve annak sötétebbik oldalán megtehetett.

Magam félve, nem is kicsit félve indultam szombaton este a pécsi Expo Centerbe. Azért is, mert – bár messze nem én vagyok a legnagyobb operarajongó, még inkább nem operaértő ebben a városban – annyit egészen biztosan sejtettem, hogy operát kihangosítással, szabad téren, egy egyszeri alkalomra felállított színpadon és nézőtérről megtekinteni, hát, próbára fogja tenni az ember minden türelmét és minden érzékszervét.

És persze amiatt is félve érkeztem, mert nagyon, de nagyon nem akart beindulni a verkli, már régóta meg volt hirdetve Domingo fellépése, és a Plácido Domingo Classics pécsi fesztiválja, amikor még valójában a Holdban lehettek a tárgyalások, azok kimenetele, így például Plácido Domingo hivatalos oldalára is csak a közelmúltban került ki a pécsi program. És az is csak az elmúlt szűk egy hónapban dőlt el, hogy szerződéssel is szentesítik a pécsi Domingo-fesztivál állami támogatását. Márpedig a 160-170 milliós költségvetésből 100 millió körüli összeget állt a kormány, ennél jóval szerényebb, persze nem elhanyagolható összeget adott hozzá az operafesztivál megalapításában részt vállaló pécsi önkormányzat.

És, még mielőtt a Szabad Pécsre újra bőszen mutogathatnának azok, akik szerint minekünk semmi sem jó, amiben a városvezetés benne van, hadd szögezzük le: önmagában azt, hogy Pécset egy ilyen új rendezvény helyszínéül néznek ki, meg kell süvegelni. Azt a Pécset, amelyről ugyan a kultúra városaként is szeretünk beszélni, amelynek 2010-re határozott célja volt a kulturális decentralizáltság kivívása, s ahol a Kodály Központban valóban vannak nagyszerű programok, de amely várost az elvándorlás, a munkahelyek és az ipar elsorvadása miatt egyre inkább félteni kell.

Támogasd a Szabad Pécs működését!

Éppen ezért féltünk attól, hogy nem lesz telt ház, amely esetén mintegy négyezer néző látja a fesztivál fő programját. Amelyre még szombaton reggel a hivatalos értékesítési oldalon, a jegymester.-hu-n még több mint ötszáz jegy volt kiadó. Szerencsére azonban szombaton este Pécsett, az Expo Center szabadtéri színpadán, az operairodalom egyik legismertebb és legkedveltebb előadásának számító Verdi-opera, a Traviata közönsége megtöltötte a nézőteret.
Domingót ráadásul 30 év után lehetett ismét operaelőadás színpadán látni Magyarországon.

Az ősz Maestro valóban el is varázsolta közönségét baritonként. Egészen rendkívüli, hogy 70 felett képes ilyen teljesítményre, így énekelni, így játszani, ilyen atmoszférát teremteni.

Mi a rendezői bal oldalon ültünk, a színpad két odalén felállított hatalmas kivetítő közül azzal, a rendezői bal oldalival szemben, amely mögött gyülekeztek a színpadra éppen felmenni készülő, vagy onnan lejövő énekesek. Mivel arra nem gondoltak a szervezők, hogy egy paravánt húzzanak fel, látni lehetett sok mindent ebbeől a mozgásból és várakozásból, de ez inkább érdekes volt egy idő után, mintsem zavaró. Amúgy is onnan, ahol mi ültünk, látni a színpadon történtekből szinte csak azt lehetett látni, amit a kivetítőn mutattak. Azt viszont jól. Nagy élmény volt átélni, amint a profi fiatal énekesekből alázatos, a Maestro iránti tiszteletüket egyfajta rajongóként is kifejező, hosszan tapsoló közönség lett. Amikor ugyanis Domingo a színpadon volt, ők is odagyűltek, hogy hátulról-oldalról lássák is a világhírű énekest.

MTI Fotó: Sóki Tamás

A főszerepet a világszerte ünnepelt Marina Rebeka szoprándíva alakította, akit először lehetett látni itthon, a fiatalabb Germont-szerepét pedig Joshua Guerrero (tenor) énekelte. Érdekes élmény származott még egy technikai adottságból is. Az operában, és amúgy általában a színpadi műfajokban hagyományosan, bevett művészi kifejezésmód az erős gesztusok használata. Nem véletlenül, a színpadtól egy operaházban távolabb ülve azt jól láthatjuk. A hagyományos színházi térben iigazán kifejezően és jól működő gesztusok azonban másokká, itt-ott modorossá, furává válnak időnként, főleg a közeliken a nagy kivetítőn. Ami viszont kiváló az érzékeny gesztusok, finom rezgések bemutatására, ezért is része ez inkább a tévés-filmes színészi eszköztárnak.

Teltház volt, aminek mindenképpen örülni kell, de egy reális értékeléshez azt is le kell írnunk, hogy azt nem tudjuk, hogy valójában mennyien fizettek a jegyükért, és menniyen nem. Ugyanis feltűnően sokan rohangáltak a nyakukban VIP-kártyával, köztük jó néhány politikus és elöljáró. De ez még hagyján!  A Szabad Pécs nevében ugyanis nem igényeltünk sajtóbelépőt, pláne nem VIP-Passt, inkább jegyet szándékoztunk venni. A hét közepén, amikor már a megrendelésen gondolkodtunk, hogy így, szabadon tudósítsunk az előadásról, kaptunk egy telefont.
Több budapesti nagy cégnél (az előadást nem támogató vagy szponzor cégek) osztogatják ingyen a tiszteletjegyeket, csak menjenek el Pécsre a dolgozók – mondta be valaki a telefonba. Hittük is meg nem is, de kivártunk, hogy a saját szemünkkel lássuk annak jelét, hogy ily módon töltik fel az üresen maradt helyeket. Végül nem is egy, de kettő érkezett gyorspostával. (A másik jegy egy ismerős boldog operarajongónál kötött ki).

A szerző (a kép felső része) lába

A helyszínen néhány dolog kiderült, a szervezés sok tekintetben profi, vagy legalábbis teljesen jónak mondható volt. Kifejezetten jó volt a vendéglátás a lehetőségekhez képest. Nagyon, nagyon, nagyon kedvesek voltak a hosztok és hoszteszek, azaz a segítő, irányító személyzet, hozzátesz az ilyen fogadtatás az élményhez.

Az viszont beigazolódott, hogy operát, hangosítva, szabad téren megrendezni, nem menő. Tuskókat beengedni, miután felment a függöny, hagyni, hogy előadás közben röhögjenek, telefonáljanak, majd szépen lerészegedjenek a nézőtérhez közel kitett könyöklőre támaszkodva, nem menő. Drónt előadás közben a nézők feje fölött röptetni, nem menő. Nagyon sok ezer forintba kerülő jegyet olyan helyre kiosztani, amely egy gödörbe, kavicsos részre odahányt székre szól, ahonnan ráadásul semmit, konkrétan gyakorlatilag semmit sem látni a színpadból (csak kivetítőn), nem menő (mi is ilyenen ültünk). Szúnyogirtás előtt, egykori lápos területre szabadtéri, esti eseményt megrendezni nyáron, nem menő.

Az viszont menő lenne, ha tényleg lehetne ezek után jövőre is Pécsett Opera-fesztivál.

KategóriákMETÁL