TÉNYEK + VÉLEMÉNY A leginkább kiszolgáltatottak esetében bekeményítenek, és akadályokat emelnek, hogy kapják már össze magukat és teljesítsenek. A hozzájuk szorosan kötődő, amúgy nem akadémiai szellemi szinten tartózkodó, Felcsút környéki hentesek és mészárosok útjából viszont minden akadályt elhárítanak.
A cikk a hirdetés után folytatódik
“Máshogyan működnek, de jól működnek. Sajnos az uniformizálás lehetetlen helyzetbe hozza őket, szerintem járulékos veszteségnek tervezik őket” – írta nekem Facebook-cseten egy enyhe részképességzavarral küzdő pécsi kislány édesapja a “Taigetosz törvény” érintettjeiről.
112 igen, 56 nem szavazattal kedden elfogadta a parlament a köznevelési törvény azon módosítását, amely 2018 szeptemberétől például megszünteti annak a lehetőségét, hogy a tanulási nehézséggel (például diszkalkulia, diszlexia enyhébb formáival) küzdő gyerekek bizonyos tantárgyak esetén felmentést kapjanak az osztályzás alól, írja a Népszava.
Az SNI-s (sajátos nevelésű igényű) diákoknak megmarad a könnyítés, de a BTM-esek (beilleszkedési, tanulási és magatartászavarral küzdők) jóval többen vannak. Őket érinti ez a változás jövő ősztől (akik addig megkapják a könnyítést, azoknak marad is, tehát nem visszamenőleges hatályú a jogszabály).
Az indoklásban az áll, hogy a kormány ettől a lépéstől reméli, hogy a diákok, a szülők és a pedagógusok motiváltabbak lesznek a nehézségek leküzdése érdekében.
Érdekes hozzáállás. Az érdekes helyett esetleg még a velejéig aljas szókapcsolatot is használhatnám. Mert egyfelől a leginkább kiszolgáltatottak esetében bekeményítenek, és akadályokat emelnek, hogy kapják már össze magukat és TELJESÍTSENEK, másfelől viszont a hozzájuk szorosan kötődő, amúgy nem akadémiai szellemi szinten tartózkodó, Felcsút környéki hentesek és mészárosok útjából minden akadályt elhárítanak.
Oktatási szakértők szerint egyébként a beilleszkedési és tanulási problémák – ha az iskola felkészült a helyzetre – még időben és jól kezelhetők, hiszen nem sérültekről, csak eltérő fejlődésű gyerekekről van szó – írja a 24.hu.
Magyarország hosszú évek óta GDP-arányosan az uniós átlagnál jóval kevesebbet költ oktatásra, mert a pénzre biztosan fontosabb zsebekben van szükség. A nemzetközi felmérések eredményei rendre alá is támasztják, mennyire le vagyunk maradva a világ élvonalától. Úgy tűnik azonban, ez nem elég, fel kell gyorsítani az amúgy is negatív folyamatokat. Mostantól csak a tanárokon, az ő együttérzésükön múlik, mennyire csúszik félre egy-egy BTM-es gyerek élete.
A tanulási nehézségeknek egyébként semmi köze a szociális helyzethez, ez az intézkedés bármilyen társadalmi rétegből bárkit érinthet. Nyáry Krisztián író a Facebookon posztolta a következő szöveget:
?Nekem pl. végtelenül nehéz felfogásom volt; gyermekkoromban szinte semmilyen; – 6-7 esztendős koromban a legnagyobb fáradsággal sem tudtak megtanítani még olvasni sem, úgyhogy akkor közel voltam ahhoz, hogy ?grófi trotli?-nak tartsanak. Nagyon nehezen tanultam, nem értettem meg semmit; tulajdonképpen igen rossz diák voltam; főképpen ezért adtak már 16 éves koromban katonának, mert akkoriban – legalábbis Magyarországon – úgy gondolták: egy tökfilkóból, ha csak egy kevés testi ereje van, könnyen lesz Achilles No2.?
Ezeket a sorokat Széchenyi István írta fiának 1857-ben. Neki persze az volt a mázlija, hogy dúsgazdagnak született, nem egy iskolai átlagon múlt a jövője. De mi lesz azokkal, akiknek azon múlik? Mondjuk lehetséges, hogy ma már nincs szükség legnagyobb magyarokra, akik nem a közösből vesznek el, hanem a közöshöz tesznek hozzá.
Fontos, hogy név szerint tudjuk, kik voltak azok, akik megszavazták ezt a törvénymódosítást, itt lehet megnézni a listát. Baranyából a következő országgyűlési képviselők szavaztak igennel: a pedagógus Hoppál Péter, Csizi Péter, a kereszténydemokrata Hargitai János, Tiffán Zsolt és Bánki Erik.
Lehetnének mostantól ők az ENK-sok, együttérzési nehézséggel küzdő képviselők.
19? Lapot!
