VÉLEMÉNY Nem azért nem épült eddig Pécsen akvapark, mert az akvaparkügyi minisztériumban megtiltották vagy mert egy külföldről finanszírozott szélsősorosista civil szervezet ármánykodásával megakadályozta. Elsősorban azért nem épült, mert azok, akik akvaparkokba fektetik pénzüket, mindezidáig nem érezték úgy, hogy megérné nekik Pécsre jönni.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Kérdés, hogy ha piaci alapon ez nem megy, lépjen-e a hiányzó befektetők helyére az állam vagy az önkormányzat, esetünkben nyilván az állam, mert a pécsi önkormányzat jelenleg maximum egy kerti pancsolót lenne képes saját pénzből megépíteni és nem valószínű, hogy ez a helyzet a következő néhány évben változni fog.
Egy ideális Magyarországon nem az önkormányzat dolga az akvaparképítés és nem is az államé. Az állam az oktatásra meg az egészségügyre költi a pénzünket, nem vízicsúszdákra meg stadionokra – hahó, még mindig az elképzelt országban járunk! Elősegíti akvaparkok létesítését, például azzal, hogy nem adóztatja meg annyira a béreket, több pénzt hagy az emberek zsebében, akiknek így több szabadon elkölthető forintjuk marad, és még a csóróbbak is ki tudják fizetni akár minden hétvégén a drága élményfürdős belépőt a családnak, ezért sorban állnak a cégek, hogy építhessenek húsz csúszdát meg tizennyolc medencét.
Most vissza a valóságba: sajnos úgy raktak minket magyarokat össze az évszázadok, hogy problémáinkra általában felülről várunk megoldást. Akik felül vannak, azok persze semmit sem tesznek annak érdekében, hogy ez a helyzet megváltozzon, hanem még rá is játszanak erre, táplálják ezt a várakozást, úgy téve, mintha minden problémánkat kizárólag ők lennének hivatottak és képesek megoldani, ezért is szednek be annyi adót tőlünk, ők akarják megmondani, mire menjen a pénzünk. A Nagy Problémamegoldó úgy döntött, hogy fürdőt kell építeni a pécsieknek. Kérdés, ha piaci alapon nem éri meg Pécsen akvaparkot építeni, akkor mitől lenne racionális döntés, tehát jó befektetés közpénzhez nyúlni.
Totálisan abszurd, hogy a pénz, pontosabban az arról szóló miniszterelnöki ígéret előbb volt meg, mint a részletes tervek (ilyenek még most sincsenek amúgy), így most még azt sem lehet tudni, hogy az Orbán Viktor által erre a célra megígért pénz mire is lesz elég. Senki nem számolta ki azt sem, hogy egyáltalán megéri-e ennyit erre a célra elkölteni, lehet-e legalább nullszaldósan működtetni a létesítményt, amibe egy halom közpénzt beleölnek, vagy majd kínlódhat ezzel is az amúgy is pocsék pénzügyi helyzetben lévő város. Kellett ígérni valami nagyon nagyot, valamit, amire igény mutatkozik, de hogy ennek később milyen következményei lesznek, azzal senki nem foglalkozott. Első a politika, tizennyolcadik a racionalitás. Most lehet varrni a marha nagy gombhoz egy marha nagy kabátot.
Állami vagy uniós forrásból voltak hasonló fejlesztések máshol is, de általában a magánszféra mozdult meg tervek, felmérések, piackutatás után, és ahhoz jött valamennyi közpénztámogatás. A beruházást itt a Nagy Pécsi Konzultáció hivatott legitimálni, amelynek egyik következtetése az volt, hogy a nép akvaparkot akar, és ha azt akar, akkor Orbán Viktor a zsebébe nyúl, parancsolj, nép, pont van nálam 20 milliárd forint. (Érdekes, azt soha nem kérdezik meg tőlük, hogy mondjuk szeretnék-e tovább finanszírozni a Mészáros Lőrinc nevű jelenséget.) Óriási meglepetés: egy nagy természetes vízfelület nélküli városban, ahol nincs komoly strand, az emberek nyáron strandolni akarnak. Ezért nem kellett volna konzultálni. Ha a gyerekeimtől megkérdezem, hogy vegyek-e nekik egy új focilabdát, akkor az lesz a válasz, hogy ne egyet, hanem hármat és lehetőleg most azonnal. Az ilyen politikavezérelt ?konzultációk? során a fontos részletek, amelyekben ugye az ördög lakik, valahogy soha nem kerülnek szóba.
?Kő akvapark, öcsém?? ?Há hogy a francba ne kéne, báttya??
A mézesmadzag elhúzva, rövid távon mindenki jól jár, a hosszú táv meg elmehet a búsba.
Időnként elhangzik az az érv az akvaparképítés mellet, hogy ezzel vonzóbbá válna a város a turisták számára. Mivel azonban nagyon úgy tűnik, hogy nem melegvizes strandról, tehát nem egy termálkomplexumról beszélünk, mindössze a három nyári hónap idejére válna (talán) vonzóbbá, de nincs olyan kalkuláció, ami legalább hozzávetőleg megmutatná, mekkorát lendítene ez a beruházás a turizmuson, hogy tényleg megéri-e elkölteni rá tízmilliárdokat.
Persze teljesen feleslegesek az érvek. Az új pécsi aquapark nem más, mint A Nagy Választási Ígéret, aminek át kell ívelnie az egész cikluson. 2015-ben, a választási ciklus elején húzták elő a kalapból, félévente a helyi propagandamédia leporolta és tuningolt rajta kicsit, az építkezés 2019-ben, az önkormányzati választás évében indul – legalábbis ez a terv. Ahhoz képest, hogy már több mint két éve napirenden van a téma, az érdemi előkészítő munka csak most kezdődik, a következő fél évben fog kiderülni, pontosan mi is épül majd a Füzes-dűlőben és az mennyibe fog kerülni.
Akármi is lesz a vége, akármi is épül végül meg, a politika megint azt csinálja, amit általában szokott: a problémamegoldás illúzóját nyújtva nem megold, hanem valószínűleg teremt egy újabb problémát.
19? Lapot!
