KONTEÓ Volt három nagy álmom gyerekkoromban: részt venni egy közvélemény-kutatásban, belépni egy tényleg titkos társaságba és betolni egyedül egy egész doboz Ben & Jerry’s jégkrémet.
A cikk a hirdetés után folytatódik
A közvélemény-kutatásos-válaszadós részben összejött: azonban hiába jelentkeztem önként a nagy cégekhez, rá kellett döbbennem, hogy a profi közvélemény-kutatók csak azok véleményére kíváncsiak, akik nem akarják azt megosztani senkivel, és a hátuk közepére sem kívánják az egészet. És mindezt a lehető legalkalmatlanabb pillanatban.
Később összejött minden jégkrémek leghipszterebbike: Ben & Jerry’s-t ettem külföldön, ráadásul nem sokkal később már itthon is lehetett kapni. Csak hát annyira drága, hogy nem leárazva közeli lejáratú szavatossági idő miatt a Mészáros-klán édesszájú tagjain túl talán csak a Vajna Timi engedheti meg magának.
A titkos társasághoz való csatlakozás azonban soha nem sikerült úgy istenigazából. Pedig lépten-nyomon elejtettem olyan személyeknek, akik gyanúm szerint tagjai voltak egy-egy titkos tömörülésnek, hogy én is szívesen belépnék egy ilyenbe, mindegy is a cél vagy a vezérelv, a lényeg a titkosság. Azonban sem szabadkőműves rejtjeles üzenetet nem kaptam (vagy nem vettem észre), sem vérszerződést kötni nem hívtak, és Madonna képet sem kellett égetnem soha.
Felnőtté érve aztán majdnem el is felejtettem ezt az álmot, amikor egy hideg, a szokottnál is sötétebb, ködös téli estén egyszer csak üzenetet kaptam messengeren:
nem bánnád, ha felvennélek az Aldi Fanklubba?
Aldi Fanklub?mi ez? A nyugati karvalytőke háziasszonyok tiszta saroltai nemzettudatát akciós derékmelegítővel és kuponokkal megmérgező ócska kis próbálkozása? Vagy talán Soros György újabb piti kis trükkje a figyelmünk elterelésére, amíg becsempészi a zöldhatáron a bevándorlónak álcázott marsbéli gyíklényeket?
Nem, viszont bizonyos szempontból egy sokkal veszélyesebb társaságról van szó: hirtelen az Aldi diszkontboltot imádók kicsiny, de annál összetartóbb és titkosabb táborában találtam magam. Akik ráadásul, és ez a legijesztőbb, önként hajtják álomra kis buksijukat a kapitalisták csalókán puha vállára, hogy felébredve annál mohóbban keressék az émelyítő mérget.
Írók, költők, újságírók, szerkesztők, fiatal értelmiségiek, túlnyomórészt bölcsészek a tagjai, ők szívják mohón a nyugat hanyatló csöcsén át a tudatmódosító ópiumot. Jellemzően balliberális (libsi), megkérdőjelezhető erkölcsű (egyetemi végzetséggel rendelkező), értelmiségi (Soros) és szarkasztikus megnyilvánulásoktól (tudjukkik) sem tartózkodó egyének.
A csoportban futó posztok nagy része közös élmények, bevásárlások, Aldi termékek dicsőítése, illetve a konkurencia minél szellemesebb fikkantása. Kapja a savat persze a Tesco, a Spar és az Auchan is, de azért a leginkább az archeo-nemezis sátánLidl a célpont. A CBA-t szinte szóra, illetve posztra sem méltatják. (Ez a legnagyobb bűnük.)
Lidlben vásárolni a legnagyobb szégyen, a magát ezen a tetten érő tagnak azonban olyan erős a csoporttudata, hogy általában önként vállalja a nyilvános megaláztatást maga után vonó önkritikát. Ebből is látszik, hogy mennyire esendőek.
A való világban egyébként közös nyelvükön, közös kódolt köszöntéssel ismerik fel és üdvözlik egymást: Haildi, vagy Haldi! Ebből is látszik, hogy gúnyra és cinizmusra való hajlandóságuk nem ismer jóérzést.
A beszélgetések egyébként megtévesztő kedélyességgel zajlanak. Kevés írott és íratlan szabálya van a tagságnak. Az aspiránsokat hosszasan megfigyelik a régi tagok (aldirly), majd ha érdemesnek ítélik meg, akkor felkeresik. Az újoncokat (aldineo) aztán a tag vezeti be a tanács elé. A jelenlegi Nagymester-adminisztrátor az oldal alapítója. (Amíg meg nem döntik hatalmát.) A tagok lelkivilágát és politikai érettségét jól leképezi, hogy simán elviselik és elfogadják a Nagymester autoriter csoportvezetési módszereit. Nem tudnak mit kezdeni az amúgy is romlott demokráciával.
A Nagymester névtelenségére sokat ad, de egy rövid kérdés sor erejéig sikerült rávennünk egy szokatlanul őszinte nyilatkozatra. Hogy kicsit személyesebb legyen a dolog, nevezzük Tibornak. Tibort egy gyors messenger interjún kaptam el néhány kérdésre.
– Tibor, ó, miért alapítottad a csoportot?
– Megnyitása után hamar odaszoktam a gyárvárosi Aldiba. Annyi minden szól az üzlet mellett! Szép a fekvése, udvarias a személyzete és akkor a termékek minőségéről még nem is szóltam. Bevallom, az Aldi forradalmi változásokat hozott a fogyasztási szokásaimban. Az olcsó termékek minősége is elsőrangú, a közepes árkategóriába tartozó cuccok pedig magasan lekörözik azokat a márkákat, amelyeket más boltokban prémiumkategóriásként emlegetnek. Röviden szólva: az Aldiban a sertésmájkrém legfőbb összetevője a sertésmáj, ráadásul meg is lehet fizetni ezt a ?luxust?. Itt nincs semmi urizálás, trendiséghajszolás, csak a vásárlók iránti alázat! Ahogy teltek az évek, egyre több ismerősömről és barátomról derült ki, hogy az Aldi számukra is hasonló élményeket nyújt. Ezen felbuzdulva alapítottam meg a csoportot, ahová először csak néhány barátomat hívtam meg, biztatva őket arra, hogy együtt szélesítsük a kört. Szerettem volna az Aldi pozitív szemlélete révén közösséget szervezni. Úgy érzem, ez sikerült, a zárt Facebook-csoportnak jelenleg 69 tagja van. Sikerült mozgásba hozni a pozitív energiákat, mindenki szereti az Aldit, s ebben a szeretetben mi, a csoport tagjai, egyek vagyunk, tiszta szívvel fordulunk az Aldi, egymás, de még a konkurenciához járó embertársaink felé is.
– Valaha felkeresett az Aldi a csoport miatt?
– Sajnos nem, pedig több írásomba is beépítettem a céget, természetesen mindig pozitív kontextusban. Icipicit csalódott vagyok emiatt, de megértő. Az Aldi menedzsmentje ne irodalmi közleményeket olvasgasson, hanem igyekezzen minél inkább kiszolgálni a vásárlói igényeket. Persze, titokban azért reménykedem abban, hogy egyszer még lehetek az Aldi reklámarca, tagjaink pedig kedvezményes kártyát kaphatnak az Alditól, de sürgetni semmit sem akarok.
– Vannak rejtett terveitek a világhatalom átvételére vonatkozóan?
– Nézd, mi már attól is boldogok vagyunk, ha egy közös piknik vagy születésnapi ünnepség során minél több aldis termék kerül az asztalra, esetleg vásárlási utalvánnyal tudjuk megajándékozni egymást. Aki az Aldi kapcsán világuralmat emleget, az nem érti a cég filozófiáját. Merjünk kicsik lenni, aprócska pontok a világegyetemben.
– Ha hirtelen csődbe menne az Aldi, mit tennél, mondd?
– Erre semmi esélyt sem látok, és bele sem szeretnék gondolni. De természetesen van titkos vészforgatókönyvem!
Hát ennyi. Csatlakozni, rákeresni ne is próbáljatok, úgysem fog menni. Egyrészt csak úgy nem lehet megtalálni őket, másrészt nagyon ügyelnek az álcájukra. De ki tudja, talán egy hideg, a szokottnál is sötétebb, ködös téli estén egyszer csak üzenetet kapsz messengeren:
nem bánnád, ha felvennélek az Aldi Fanklubba?
19? Lapot!
