Egy médium akkor töltheti be igazi szerepét és végezheti el alapvető feladatát, ha nem ideológiáktól, hanem pártoktól független. Csakhogy a mai magyar rendszer (ld. a hatalom és a közönség) minden újságírót belekényszerít egy szerepe, kijelöl neki egy pozíciót, még akkor is, ha ő maga ezen kívül helyezkedne el. 

A cikk a hirdetés után folytatódik



Ahogy arról reggel mi is beszámoltunk, Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatója és Polyák Gábor pécsi médiajogász, egyetemi oktató beszélgetett az RTL Klub “Magyarul Balóval” című műsorában. A téma a magyarországi médiahelyzet volt. Szánthó többek között azt hangsúlyozta, hogy nem a demokrácia rovására történt visszabillenés a médiapiacon, hanem a baloldali-liberális médiatúlsúly rovására. Vagyis: most állt helyre az egyensúly. A sajtó ugyanis az elmúlt 25 évben szinte kizárólag a baloldali-liberális eszméknek adott hangot. Hozzátette, a médiumokat érintő döntések egyértelműen piaci alapúak. A vitának az időkorlát vetett véget, pedig lett volna még miről beszélni. Számos szál maradt elvarratlan, amiket Polyák Gábor továbbgondolt és le is írt a Mérték blogon.

 

Az írás több fontos megállapítást is tartalmaz, amely reflektál az újságírói munkára, így a miénkre is.

– “A fideszes megnyilvánulásokban rendszeresen visszatér az a panel, hogy 2010 után nem történt más, mint a korábbi ballib médiatúlsúly visszabillentése, illetve ?részleges korrigálása?, ahogy Szánthó fogalmazott. Baló azt a kézenfekvő választ megadta, hogy mintha ettől a billentéstől beszakadt volna a padló is. Az is elhangzott, hogy ez az egész médiaegyensúly-őrület csak abban az egészségtelen koordináta-rendszerben értelmezhető, hogy a média vagy az egyik politikai párté, vagy a másiké. Nincs is más dolga és lehetősége, mint hogy teljes mellszélességgel elköteleződjön. Arról kevesebb szó esett, hogy egyébként tud a média másképp is, más koordináta-rendszerben is működni. Ha viszont a médiapolitika kifejezett célja, hogy a médiarendszert ebben a leosztásban tartsa, akkor napról napra távolabb kerül az esély arra, hogy a közös ügyeinkről közösen beszéljünk. Az egyes médiumok pedig szükségszerűen elfoglalják a helyüket ebben a koordináta-rendszerben, viszonyulnak a helyzethez, és ha maguk az újságírók esetleg magukat ezen a rendszeren kívül helyezik is el, akkor a közönségük lesz az, ami besorolja őket ide vagy oda.”

– (…) “Továbbgondolva azonban arra jutottam, hogy a ballib média elköteleződése egy – inkább több, ráadásul komplex – politikai eszmerendszer irányába erősebb, mint egy vagy néhány párt, illetve politikus irányába. Ez tette lehetővé, hogy az adott elvek megvalósítására hivatott konkrét személyekkel szemben általánosságban kritikusabbak legyenek, mint a jobboldali médiumok. Még akkor is, ha a szervilizmusra bőven találunk példákat a ballibnak nevezett oldalon is. A ma magukat konzervatív-jobboldalinak valló és gondoló médiumok elköteleződése ezzel szemben nem ideológiai alapú. Nyíltan és határozottan a Fideszhez és Orbán Viktorhoz hűek. Ez teljesen ki is zárja az ideológiai elköteleződést, mert a Fidesz, követve Orbán Viktort, napjában többször vált világnézetet, és a különböző döntések egészen eltérő ideológiai alapokon állnak.”

Támogasd a Szabad Pécs működését!

Polyák Gábor médiajogász (fotó: Univ Pécs/archív)

 

– “És ha már ilyen szépen helyrebillent az a bizonyos egyensúly, és sikerült elfoglalni a médiarendszer tágasabbik felét, legalább az abban dolgozóknak nem kellene feltenniük azt a kérdést, hogy mire volt ez jó? Nem azért kellett ?egyensúlyt? teremteni, mert az állítólagos értelmezési monopólium nem szolgálta a demokráciát és a társadalom jólétét?  Az egész pályás letámadást kizárólag az legitimálhatta volna, ha a kritizált régi rendszer helyett egy olyat hoz létre, ami a társadalom egésze számára jobb, mert sokszínűbb, mert vitaképesebb, mert nyitottabb. Ehelyett létrehozták ugyanazt, amit előtte szidtak, csak ellenkező előjellel. Ne az övék legyen, hanem a miénk, a mi politikai kommunikációs kommandónk.”

– “Szánthó szerint a német média felsőbb utasítás nélkül is egységesen elfogult, és úgy, ahogy van, kirekeszti az ellenkező véleményeket. (…) A német mainstraem média, legyen az konzervatív, liberális vagy baloldali, magánvállalkozás vagy közszolgálati, valóban egyöntetűen kiáll valami mellett. Csakhogy ez a valami nem egy pártpolitikai vízió, hanem egy értékrend. Az emberi méltóságon, a felvilágosult és felelős polgárok autonómiáján, az értelmes beszéden alapuló értékrend. Ha úgy tetszik, a liberális demokrácia. Az, ami nem engedi politikai játékszerré tenni a menekülteket és más bevándorlókat, és az, ami nem engedi lebontani a féktelen hatalomkoncentrációval szemben álló korlátokat. Németországban is sokan vannak, akik nem hisznek ebben a liberális demokráciában, a szeptemberi választás ezt nagyon élesen megmutatta. De az ún. mainstream média ebben a kérdésben megingathatatlan. A németek szembenéztek azzal a történelmi tapasztalattal, hogy hova vezet ennek az értékrendnek a feladása. Hova vezet az arctalanná tett embercsoportok elleni uszítás, a mindent maga alá gyűrő politikai akarat.”

KategóriákMETÁL