Szárnyas Fejvadász. Iron Maiden. Las Vegas. Rock and roll. Elvis. A főnevek összefüggnek, és egy sűrű, különös történetben egy pécsi dobos-zenekarvezetőnél is találkoznak. Ő Trapp Andor, akinek ugyan nincs közös képe Harrison Forddal, pedig az amerikai filmsztár a jelenleg is a mozikban futó új Szárnyas Fejvadász-film magyarországi forgatása idején időről időre felbukkant a médiában, amint éppen ?az utca emberével? szelfizett vidáman. Trapp Andornak azonban enélkül is egy életre szóló, maradandó élményt nyújtott, hogy feltűnhetett a szuperprodukcióban.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Éppen itthon, Pécsett járt a múlt héten Trapp Andor (46) pécsi dobos és zenekarvezető (az interjút múlt csütörtökön vettük fel), illetve ?Rock and Roll-jampi”, ahogyan nevezte magát lapunknak. Andort egyébként sokan autókereskedőként (is) ismerik Pécsett, de egy ideje már Budapesten él. Sőt, távolabb is járt, Angliában dolgozott két évet. A korábban leginkább feldolgozásokat játszó rock and roll-zenekara, a Menthol részben emiatt szünetelt, nem működött hosszú ideig, mintegy nyolc évig.
Most azonban újra működik, szervezés alatt van egy új formáció, minden posztra van már jelöltje a két eredeti tagnak, a szintén Budapesten élő, eredendően komlói Kárpáti Zoltánnak. Andorral talán 2005-ben találkoztam először, egy kocsiban utaztunk egy Dream Theater-koncertre. Elég jól ismerjük egymás zenei ízlését, így egyáltalán nem is csodálkozott, hogy Kárpátiról nem a Menthol jutott először az eszembe, hanem a Hearty Laugh nevű komlói metálzenekar, akiket 1994-ben láttam először a Rákban, a Marlboro Music Rock-In nevű tehetségkutatón, és a Pantera magyar megtestesítői voltak.(És meg is nyerték a helyi válogatót, elég sokáig jutottak, emlékeim szerint végül a Black Out lett a győztes. Jeszenszky Zsolt nem csak az egyébként teljesen vállalható Rocktükörnek volt a műsorvezetője, hanem ennek a versenynek is – Pécsett, a Rákban is ott volt, de akkor még nem volt ilyen elcseszett altrightos szószóló, mint manapság, hanem csak egy kissé ciki rock/metál műsorvezető, aki arra volt büszke akkoriban, hogy mekkora nagy Michael Bolton-rajongó.)
Andorról pedig ismerői azt tudhatják, hogy az ország egyik legnagyobb Iron Maiden-rajongója, aki egyébként ennek köszönheti, hogy a brit heavy metal zenekar koncertjén ott lehetett a színpadon, Steve Harris basszusgitáros mellett néhányadmagával, amikor a Maiden a Sziget nulladik napján játszott.
És, hogy milyen érdekes átfedéseket produkál az élet? Azt jól példázza Andor története a Szárnyas Fejvadásszal. Ő ugyanis a ?80-as években bemutatott, nem azonnal, de később kultstátuszúvá lett sci-fi klasszikus nagy rajongója. Részben Harrison Ford miatt is, részben a film látványvilága miatt. (Az eredeti film eredeti alapművét, az Álmodnak-e a bárányok elektronikus bárányokkal-t a sci-fi irodalom, sőt az irodalom egyik legnagyobb alakja, Philip K. Dick írta, akinek kb. minden más regényét és novelláját is jószívvel ajánlom.)
De leginkább talán amiatt, mert Andor számára talán a legnagyobb hatású lemez, de mindenképpen a kedvenc Iron Maiden-nagylemeze, a Somewhere in Time borítóját éppen a Szárnyas Fejvadász című film ihlette meg.
Trapp Andor ugyanis szerepel a jelenleg is futó filmben, pontosabban feltűnik benne egy Las Vegasban játszódó nagyjából félperces jelenetben. Elvis Presley ?70-es évekbeli rnr-bandájának dobosa a szerepe. Ha viszont éppen nem Budapesten él, és ha éppen nem egy másik rnr-zenekar próbáján dobol, mint helyettesítő-beugró dobos egy németországi turnéra készülve, akkor sosem kerül be a Szárnyas Fejvadász 2049-be. A film egyik casting-ügynöke ugyanis kifejezetten rnr-arcokat/zenészeket keresett a fent említett jelenethez.
Kiderült, hogy ez a film az új Szárnyas Fejvadász-film, Harrison Forddal és Ryan Goslinggal. Azt látta Andor, hogy érkezik a próbára egy ismeretlen férfi, és fotókat készít, de akkor még nem tudta mi célból. Aztán egy bő hónap múlva kiderült. Egyszer csak azzal hívták ugyanis, hogy szerepelnie kellene a Szárnyas Fejvadászban, Elvis Presley egyik Las Vegasi kaszinóban való fellépését kell eljátszaniauk, a Suspicious Minds nevű dal egy részletét.
Andor azonnal igent mondott, és persze nagyon nagy dolog bekerülni egy filmbe, egy hollywoodi szuperprodukcióba, még ha csak másodpercekre is, egy hajszállal nagyobb szerepre is, mint egy statiszta, és még ha csak múltból a jövőbe bevillanó hologrammképként is bukken fel az ember, de neki az tetszett igazán, ami ennek kapcsán történt vele. Mivel ugyanis ő a dobost alakította, nem csak arra a napra hívták be, amikor az intenzív próba zajlott, mint a zenekar többi tagját, Elvist is ideértve, hanem egy teljes hétre, hogy a dobszerkó beállítására ugyani nagyon odafigyelt az elképesztően pöpec, a legkisebb részletekig aprólékos stáb. Azzal viszont azért nem volt annyi meló, hogy ne tudjon sokat kvázi nézőként jelen lenni a forgatáson.
Természetesen az elejétől a végéig megtanulta a dobszólamokat, ahogyan a többi kiválogatott zenész is – Elvist pedig egy profi imitátor játszotta, Angliából érkezett Budapestre ?, de nem csak ennek kellett tökéletesnek lennie a jelenethez. Hanem minden részletnek, olyanoknak is, amelyek a filmben nemm vagy végül nem tűntek fel, de mégsem modntak le róla: pl. a fehár szatén nadrág alá az alsóneműt is a produkció adta, a fellépő-cipőt Londonból rendelték, miközben ezekről minimum sejteni lehetett hogy nem fognak látszani a filmben, viszont így volt élethű. És erre nagyon adtak, mesélte a Szabad Pécsnek Trapp Andor. Az operatőr egy pár másodperces villanásért is képes volt két órát áldozni az idejéből – itt éppen arra utalt Andor, hogy a zenekari fényeket hogyan kell beprogramozni.
Az viszont egészen elképesztő volt a pécsi zenész szerint, hogy Harrison Ford milyen profi volt minden pillanatában. És az is, hogy a mellette játszó, őt kiszolgáló emberek is milyen tisztelettel szóltak róla. Például a film főszereplője, a már saját jogán is hollywoodi sztár Ryan Gosling, aki később, a múlt év végén Jimmy Kimmelnél, beszélt arról, mennyire jó helynek találta Budapestet, és ajánlja (Kimmel is), és hogy Harrison Fordnak mennyire bírta a humorát is.
Harrison Ford a legtöbb jelenetnél nem kérte a dublőrt, ahol csak lehetett, ő végezte el az akciórészt is, és egyébként is tényleg olyan volt az életben is, mint Indiana Jonesként a vásznon, ami letaglózó élmény egy rajongónak, mesélte Andor a Szabad Pécsnek. A tökélyre járatott professzionalizmus miatt viszont elképzelhetetlen volt, hogy forgatás közben zavarni lehessen akár csak egy autogramm miatt is. Ez a fajta alázat, koncentráció és profizmus irigylésre méltó, de talán nem is tanulható. Andor azt mondta, hogy lenne még néhány dolog, amiről szívesen beszélne, de inkább csak ezeket a villanásokat említi és a hangulatot, s hogy ez hogyan hatott rá, hiszen nem beszélhet sok mindenről már a film bemutatója után sem.
Tehát szép volt, jó volt, belekóstolt, köszöni, ennyi, fogalmazott. Habár mg szeretne forgatni, a Menthollal valamikor később, több klipet is, ha minden jól megy. Új vizekre eveznek ugyanis, saját dalokat írnak, angol szöveggel, és szeretnének egy önálló albumot is felvenni, az előkészületek már megkezdődtek – szóval lehetséges, hogy Pécsett majd a Menthol lemezbemutató koncertjén is láthatjuk Trapp Andort jövőre.
A rádióban hallhatóak lesznek vajon – kérdezem félkomolyan Andort. Neki azonban van bizalma a rádiókban és persze magukban is, annnak ellenére is, hogy úgy tűnik, hogy – főleg a nagy kereskedelmi rádiókban – sok esetben a válogatás szempontjai közt általánosságban nem az az elsődleges, hogy egy dal vagy zenekar szövegei mennyire elgondolkodtatók, a dalok milyen összetettek, ötletesek, átgondoltak és megírtak, milyen kis finomságokat lehet bennük megtalálni.
A bizodalmát és reményét az is táplálja, hogy a Menthol stílusa, a RnR sokkal inkább dal- és dallamcentrikus, vagyis populárisabb, mint a Rockabilly, ami inkább ritmusközpontű műfaj, és mégis, időnként rockabilly is szól szerencsére az éterből – így elvileg nekik is lehet esélyük, persze, ha olyan dalokat írnak majd, amire igazán büszkék lehetnek – ez viszont már csak rajtuk áll.
19? Lapot!
