Nem minden whisky aranyszínű, s nem minden jó whisky szerezhető be aranyáron. Réz András filmesztéta kalauzolásával whisky kóstolón voltunk a 19 bar & shopban.
A cikk a hirdetés után folytatódik
A problémám az volt, hogy előbb lettem borfogyasztó, minthogy túlságosan rápörögtem volna a röviditalokra és egyéb égetett szeszekre. Plusz egy bohó este gimnazista korban, amikor sikerült végiginni a szombathelyi Gól vendéglő teljes italkínálatát (vodkától a whiskyn és ginen át egészen a sherry-ig), úgy éreztem, egy életre leszámoltam a röviditalokkal. (Kivéve pálinka talán.)
Miközben bárminemű étellel és itallal a mindenek feletti nyitottságot és kísérletező hozzáállást képviselem, annyira csúnyán zárkóztam be úgy általában a rövidekkel, részben a rossz élmények miatt, részben mert nem tudtam egy lapon említeni a borokkal. (Én szegénységim.)
Ez két esemény miatt változott meg bennem gyökeresen: egyrészt leraktam a cigit (és elhagytam a 30-as táblát), és amennyivel kevesebbet szívtam, annyival több rövid elfogyasztására álltam rá. (Még az alkoholizmuson innen, btw.) A másik ok egy konkrét whiskyhez kötődött, és ez azért fontos különösen, mert minden röviditalok közül a whiskykre haragudtam leginkább addig.
Ugyan, hogyan jön egy gabonából párolt valami, hogy a borokhoz mérhetnénk? Nyilván a tapasztalatom ha nem is a legalsóbb, de maximum abból a kategóriából táplálkozott, melyek fogyasztása inkább kólával javasolt. Tehát nem rossz, de nagy felfedezésekre nem is kell számítani. Aztán feleségem Angliába szakadt bátyjai egy családi eseményre egy üveg meglehetősen jó fajta whiskyvel érkeztek haza, amit egy Calendarnak nevezett arabtól vásároltak, aki népszerű és zavarba ejtően gazdag kínálattal rendelkező sarki italboltot vezet a London melletti Harpendenben.
Ez azért fontos, mert nem mintha itthon nem lehetett volna whiskyt jót venni, de egyrészt megvolt a legenda és a hozzáadott érték, másrészt duplán udvariatlanság lett volna visszautasítani egy drága, a kontinenst átutaztatott whiskyt. (S nyilván van egy szelíd erőszaka annak, ha az embert a sógora kínálja szesszel.)
Szóval a whisky, aminek sem nevét, sem márkáját nem jegyeztem meg, volt az első olyan, már-már transzcendens élményem ezzel az itallal, hogy hirtelen mintha hosszú évek homályáról lebbentett volna fel egy vastag fátylat, és engedett bepillantani egy totál más világ mögé. Aztán egy darab korty győzött meg arról, hogy megint csak nincs tufább dolog annál, mint a bezárkózás, az elzárkózás, a kirekesztés és az előítélet. Legyen szó bármiről.
A dagályosan hosszúra nyúlt felvezetőre azért volt itt most szükség, hogy érzékeltessem, még az olyan kishitű, whisky-szkeptikus emberek számára is van remény, mint én.
Szóval ez, plusz Réz András alapból beszívott a 19 whisky-kóstolójára. (Réz Andráshoz írásai miatt valami néma, de makacs elköteleződés fűz).
Amúgy Réz András whisky-nagykövet sztorija sem más: mint híres embert mindig meghívták erre-arra, s így lett előbb bor-, majd pezsgőlovag, s végül legutóbb whisky-nagykövet. Elrepült Skóciába egy rövid, de annál tartalmasabb hétre, ahol bejutott olyan helyekre, ahova más nem , és kóstolhatott olyanokat olyanokkal, ami kevés embernek adatik meg. És kötött életre szóló barátságot a whiskyel. Így lett whisky-kóstoló és beszélgetőtárs, hivatásos, szabadúszó whisky-kóstoltató. (Az megvolt, hogy Réz András írt forgatókönyvet a Lindához meg az Angyalbőrbenhez is?)
Réz moderált kóstoló estje egyébként azért jó, mert végigsztorizza s dumálja, kis kalandozás a whisky-kultúrában. Némi alkohol antropológiai bevezető után rá is térünk az első tételünkre, a magát 550 évesre datáló Knappogue Castle 12 évig hordóban érlelt tételére. Réz amúgy nem titkolja, hogy nem lenne tisztességes összehasonlítani a whisky-kultúrát a borkultúrával, tekintve utóbbi természetbeli jellemzőit és előnyeit, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne helye minőségi whisky fogyasztásnak. Hiszen, ahol a szőlőt nem lehet mondjuk az időjárás miatt megtermelni, ott kénytelenek az árpa és a gabonafélékből, és az azokból lepárolt italból dolgozni. Meg tökélyre fejleszteni.
Whisky kóstoláshoz is főleg az orrát használja az ember, csak aztán az ízlelését. Nehezebb a boroknál, mert a whisky ugye komolyabb, 40 pluszos folyadék, és már szájba véve elkezd felszívódni – hiába köpnénk. (Nem köpünk.)
Réz szerint amúgy szét kell választani, külön kell kezelni az illat- és ízélményt, mert a borokkal ellentétben általában itt nincs meg az a féle összhang. (Három másodpercig kell max szagolni, több illatot nem lehet kinyerni, csak az alkohol jönne.)
Elhangzik, hogy nincs baj mondjuk a whisky hidegen (szobahőmérsékleten nyílik a legszebben) ivásával, vagy a kólába öntésével, csak kezeljük helyén: utóbbiakra nem kell a drágát pazarolni. Amire egyébként rá van írva, hogy whisky, biztos, hogy gabonacefréből készült, és három évet tölgyfahordóban töltött. A kukoricával dolgozó Amerikában új, amerikai tölgyfahordóban. (Utóbbi hordókat előszeretettel vásárolják fel az írek-skótok, jóval kifinomultabb már a fa ilyenkor.)
Réz András szerint az egyik legfontosabb amúgy, hogy ne dőljünk be az aktuális divatiránynak, bátran bízzunk a saját izlésünkre. ?Nincsenek ilyen nagy igazságok, keresd meg, mi az, ami jól esik, mi az, amit szeretsz. És vállald fel? – foglalja össze Réz. S ha ez hidegen, akkor hidegen, ha csak blend, akkor csak blend. (Lásd még Johnnie Walker, akik kész whiskyket vásárolnak fel és házasítanak, és legalább annyira nehéz egész Skócia whisky-térképét fejben tartani, és évről évre ugyanolyan whiskyt készíteni a fogyasztónak. Skóciának whisky térképe amúgy egy metropolis metrótérképére emlékeztet, ami nem földrajzi, hanem az egyes ízek, jellegzetességek alapján rajzolja meg.)
Sőt: az se bűn, hogy néhány csepp vizet használjunk kóstoláskor, ha csíp az alkohol: élvezhetőbb is lesz.
Közben kóstolunk egy 10 éves Arrant, jóval visszafogottabb és simulékonyabb. Ezt követi egy igazi ritkaság, a Sauska Cuvée 7-es hordóban érlelt Arran-whisky, 300 palackot érleltek külön rendelésre.
Régen a whisky-füstösségnek nagy ára volt, tőzeget égettek a kifeszített hálóba terített maláta alatt, hogy így szárítsák ki. Itt egy szerencsétlen kb. hetven fokban, egy szál ágyékkötőben forgatta a malátát egy erre szolgáló lapáttal: ritkán élték meg a 30 éves kort ezek a srácok. Ez ma már persze már nem így van, ezért a gépesített és tőzegtűz mentesített szárítás egyik szakaszában egy kis kályhában tőzeget égetnek, és eregetik a füstöt, mert a tradíció és a fogyasztók megkövetelik.
Amúgy bele lehet mélyedni a kóstolásba, s hogy mennyire végtelen lehetőségek vannak, azt jól jelzi, hogy a sokévi hordóban érlelés során a whiskyk nyitott raktárakban vannak, ott érlelődnek, és hatással vannak rájuk a környezetük illatai és szagai, hiszen átjárja a levegő, a só, a tenger és a hegyek. Egészen hihetetlen, de ma sem tudják egészen pontosan, hogy egy-egy íz, illat hogyan kerül bele a whiskybe.
Beszédes a skót whisky esetében, hogy a skót gazdaságban mekkora szerepet kap: úgy negyvenezren dolgoznak közvetlenül a skót whisky-iparban, hétezren konkrétan készítik is, viszont Skócia teljes exportjának 69 százalékát teszi ki. Ez elképesztő szám, ha belegondolunk.
Glenmorangie Quinta Ruban Port Cask (12 évig portói bor hordójában érlelték, egészen krémes, aszalt gyümölcsös, megdöbbentően sima) és egy Lagavulin zárja a kóstolót, utóbbi a pincészet 200 éves jubileumára készült, nagyon ritka, nagyon exkluzív, és extrém füstös.
De a whisky egyik legnagyobb ereje kétségkívül a sztoriban van. ?Nem egyszerűen tudatmódosító?, hanem maga a hagyomány, maga a tradíció, ?az analóg világban van, ahol van ízek, illatok és tapintás, ahol meg lehet javítani dolgokat?, s amikor belekóstolsz egy jó whiskybe, valami olyan dologgal kerülsz kapcsolatba, amit nem tudsz előállítani a digitális világban.
S közben olyan dolgokat tanít, mint ami az Ardbeg-lepárlóval történt: csődbe ment, de a szomszéd lepárlók összedobták a pénzt a főzdének, ami ahhoz kellett, hogy újra talpra álljon és tovább működjön.
A SZABAD PÉCS FÜGGETLEN HÍRPORTÁL, ÚJSÁGÍRÓK ALAPÍTOTTÁK, NINCSENEK MÖGÖTTÜNK SEM PÁRTOK, SEM ÉRDEKCSOPORTOK, SEM NAGY BEFEKTETŐK, EZÉRT TÁMOGATÁSRA SZORULUNK, ARRA KÉRJÜK OLVASÓINKAT, HA TEHETIK, KÜLDJENEK ADOMÁNYT A LAPUNKAT MŰKÖDTETŐ NONPROFIT KFT. E CÉLRA ELKÜLÖNÍTETT ALSZÁMLÁJÁRA, VAGY VÁLASSZÁK A MÁR ELÉRHETŐ PAYPAL-ON ÁT TÖRTÉNŐ UTALÁST A SZABAD PÉCSET KIADÓ NONPROFIT CÉG SZÁMLÁJÁRA. A RÉSZLETEK ITT OLVASHATÓK
19? Lapot!
