Karácsonyi történetek megírására kért fel az elmúlt napokban a Szabad Pécs több, Pécshez kötődő írót, költőt, újságírót. A mostani cikk nem ennek az ünnepi sorozatnak beharangozója, azt nem engedjük el, jövünk vele, hanem egy szomorú elő- és közjátéka. Felkértük ugyanis mások mellett P. Horváth Tamást is, aki annyit mondott kedden, most lesz szabadideje megírni (a többit már tudják), és Juhász László Görbülőt is (aki egyébként szintén felszólalt a civilek melletti tüntetésen). Görbülő viszont ma írta a nekünk szánt tárcát, közben érte a hír arról, hogy Horváth Tamást, „Petőfit” elküldték a munkahelyéről. Szóval folytatta a történetet, hozzá toldott, de ez csak növeli az értékét és a jelentőségét. Sőt, azt is biztosra vehetik, hogy az eredetileg kigondolt Szabad Pécs karácsonyi történetek sorozatban is olvashatnak majd Juhász Lászlótól egy kis novellát. (B. A.)

Karácsonyi történetek megírására kért fel az elmúlt napokban a Szabad Pécs több, Pécshez kötődő írót, költőt, újságírót. A mostani cikk nem ennek az ünnepi sorozatnak beharangozója, azt nem engedjük el, jövünk vele, hanem egy szomorú elő- és közjátéka. Felkértük ugyanis mások mellett P. Horváth Tamást is, aki annyit mondott kedden, most lesz szabadideje megírni (a többit már tudják), és Juhász László Görbülőt is (aki egyébként szintén felszólalt a civilek melletti tüntetésen). Görbülő viszont ma írta a nekünk szánt tárcát, közben érte a hír arról, hogy Horváth Tamást, „Petőfit” elküldték a munkahelyéről. Szóval folytatta a történetet, hozzá toldott, de ez csak növeli az értékét és a jelentőségét. Sőt, azt is biztosra vehetik, hogy az eredetileg kigondolt Szabad Pécs karácsonyi történetek sorozatban is olvashatnak majd Juhász Lászlótól egy kis novellát. (B. A.)

A cikk a hirdetés után folytatódik



 

?Másállapotban”

Három a kislány minálunk. Három angyalka: a három unoka. Borcsa kilencéves, Adél három és fél, Rozika pedig tizenhárom hónapos. Klubtársaimnak talán nem kell magyaráznom – ha kellene bajban lennék, mert a jelzők közhelyes frázisokként pufognának ?, milyen másállapot nagyszülőnek lenni. Különösen akkor, ha fiúgyermekek után lányok az onokák. Lehet, hogy belemagyarázásnak tűnik, én mindenesetre így érzem: más a ragaszkodásuk, hízelgésük, hisztijük. Nők! Már Rozinak is megvannak a kis manírjai, amivel ledönti az embert a lábáról. 

Borcsa ötévesen szinte anyai gondoskodással, szerette, gondozta, tanítgatta Adélt és azóta is tolerálja a hugica raplijait. Nincs könnyű dolga! Csodálom is érte! 

Ugye érthető, hogy nekem már nem kell a Jézuskánál ajándékért kuncsorognom.

Amúgy, a családban Borcsa a nagy ajándékozó: átszellemülten alkotja a meglepiket. Azt nem tudom, hogy karácsonykor konzultál-e a Jézuskával, hisz már nagy lány: vannak titkai. Adél, most még inkább habzsi-dőzsi: „Enyém!”, vagy jobb esetben: „Cseréljünk!”. Főleg Borcsa kárára, mert Rozit, akivel mint ?unotatestvérével? dicsekszik az oviban, egy kiscsopis öntudatával, mint nagylány a picit, szeretettel kezeli. Természetesen ő is nagyon szeret adni. A minap két érdekes fadarabot gyűjtött az oviban, mint kiderült, nekem szánta. Ám indulás előtt az egyikkel megajándékozta  egyik hódolóját (tán nem szabadna, de elkotyogom, már a bölcsiben is jelentős udvartartása volt pasikból! Hm, bocs kicsim!), azzal a felkiáltással, hogy a másikat a Tatámnak viszem! Igen, az én márkajelzésem: tAtA. (Másik történet, egyszer majd elmesélem.) Rozikám pedig az egyéves gügyögő csodák minden báját adja és elviseli (persze inkább csípi) a felnőttek rázúduló imádatát!

Mindezeket megfejelve, az ünnepekben – ha nem is szenteste – együtt lehetek mindhárom angyalkámmal! Rozika ugyanis Budapesten kénytelen nevelni a szüleit, de lehozza őket Pécsre is, így minden gömbölyű! Legalábbis erre a pár napra!

Áldott karácsonyt!

?Másállapotban” 2

Isten látja lelkemet, ragyogtam, hogy valami személyeset, boldogságot sugárzó politikamentes szösszenetet írhatok a Szabad Pécs kérésére.

Alig fejeztem be, amikor kiderült: egy egyházi intézményből kirúgták azt a Pécsért tevékenykedő polgárt, aki felszólalt egy civil megmozduláson! Öt gyermek apja, aki író létére szakácsként dolgozott, hogy eltarthassa a családját! 

Csak megpendítem: ennek az oktatási intézménynek a főizgazgatója volt dr. Hoppál dr. Péter dr?

Akkor ne adjam le az anyagomat a Szabad Pécsnek, mert lesz miattam Lex Rozi, és nem veszik fel a bölcsibe?

Bocsi Angyalkáim, de ha így tennék, nem lennétek büszkék a tAtÁtokra.

Áldott karácsonyt!

KategóriákMETÁL

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük