?A hideggel és az éhséggel is harcolnunk kell, a közöny mellett, ami körbevesz minket, és ami minden magasabb szellemiségre igényes embert tönkretesz? – kemény, nem egyszerű kijelentés, de az a történet sem hétköznapi, amelynek főszereplői, hősei megkeresték a Szabad Pécset. Húsbavágóan fájdalmas igaz történet.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Ambrus Izsák illusztrátor és képregényrajzoló. Ő kereste meg a Szabad Pécset néhány napja, hogy felhívja a figyelmünket édesapja vészkiáltással felérő kiáltványára. A fiatalember a kérésünkre vállalta, hogy beszámol családja sorsáról, életéről, édesapja ugyanis segítséget kért, s azért írta meg kiáltványát, mert bízott a nyilvánosság erejében, s a jó szándékú emberek segítségében, amire most minden korábbinál nagyobb szükségük van. És emiatt közöljük a történetüket annak ellenére is, hogy egészen biztosan, fájdalmas módon nagyon sok embernek, családnak lehetne még hasonlóképpen megpróbálni nyilvánosságot adva a történetüknek. És annak ellenére is kivételt teszünk most, hogy nem pécsi-baranyai, és még csak nem is dél-dunántúli a történet, és a benne szereplők egyike sem. Ugyanakkor azt is gondoltuk, hogy a nem hétköznapi Ambrus-család nem hétköznapi története mégiscsak mesél valamit a mai Magyarországról, egyfajta kortünet, mégha egy különleges története is az ővék mindannyiunk mindennapjainak.
Az édesapa, Ambrus Eugenio képzőművész, író és költő – a kiáltványa lentebb képes formában is látható cikkünkben.
?A családunk Nagykovácsiban él, egy régi nyaralót bérelünk? – kezdett bele a történetbe Izsák.
?Az apám Ambrus Eugenió képzőművész, Montevideoban (Uruguay) született. Budapesten, gyerekkoromban kimondottan jól éltünk az eladott festményekből és szobrokból. 2002-ben vidéken vettünk házat, itt azonban az édesanyám beteg lett. Ez lelkileg nehéz volt mindannyiunknak. A főváros távolsága viszont anyagilag vetett vissza? – írja.
Mindeközben Izsák művészeti gimnáziumba kezdett járni, a család aztán 2008-ban még megpróbált szerencsét próbálni, külföldre költöztek, de nekik nem sikerült, így hazaköltöztek, de közbena kaland miatt elveszítették a házukat is. Így voltak kénytelenek házat bérelni. Izsák ezekben az években végzett ösztöndíjasként a Metropolitan Egyetem képi ábrázolás szakán, ma illusztrátorként és képregényrajzolóként dolgozik. Szabadúszóként, és alapvetően ezekből a munkákból élnek ők öten.
Izsáknál ugyanis egy gyógyíthatatlan betegséget, Sclerosis multiplexet diagnosztizáltak pár éve, ezért más jellegű munkát nem is nagyon tudna vállalni. Ikerhúgai egyikénél pedig RA-t (Rheumatoid arthritis – a szerk.) ? ő jelenleg is gyógyszeres kezelés alatt áll. Csak 22 éves. Fájdalmai vannak, se tanulni, se dolgozni nem tud jelenleg.
Az édesanya díszítőfestő volt, de betegsége kialakulása óta többször is műtötték, leszázalékolták, majd megvonták tőle a támogatást, ahogyan sok más embertől is hasonlóképpen ebben az országban. Nehezen vállalna azonban bármilyen más munkát, írja Izsák.
Édesapja művész, igazi művész, a szó nemesebb értemében, aki valóban alkot, könyveket ír, s bár megpróbált természetesen máshogy jövedelemhez jutni, sütött pizzát, vezetett tárlatot a Parlamentben stb., de ezek a munkahelyek végül sorra megszűntek, más-más okokból. Mostanában már nem is veszik fel sehova, mert 50 éves.
?Ahol most élünk, csak béreljük, de már arra sincs keretünk, és a rezsivel is el vagyunk maradva. Már több hónapja. A cserépkályhába a tüzelőt sem tudjuk megvenni, már egy hónapja, így a hideggel és az éhezéssel is harcolnunk kell a közöny mellett, ami körbevesz minket, és ami minden magasabb szellemiségre igényes embert tönkretesz.?
Ambruséknak március 15-ig ki kell költözniük a bérelt házukból, pedig mint Izsák írta, ?ilyen paraméterekkel nyilván nem tudunk újabb lakást bérelni?.
Éppen ezért szeretnék megtalálni azokat az embereket, akik segíteni tudnak azzal, hogy életteret biztosítanak nekik, vagyis a rezsit fizetnék, nekik pedig épp az ő művészetükre van szükségük. Kérik ezért, hogy amennyiben valakinek módjában áll szállást/lakhatást biztosítani az öttagú család számára, a kiáltványban szereplő weboldalakon lépjenek kapcsolatba a családtagokkal.
19? Lapot!
