Rém kellemetlen helyzetbe került olvasónk, szerinte nem sok kellett ahhoz, hogy pedofil-bélyeget süssenek rá. Ő is azt mondja, hogy lehetséges, hogy ő maga is túlreagálta az esetet, de azért kereste meg lapunkat a történetével, mert szerinte nagyon könnyen kerülhet ma már valaki ilyen helyzetbe, ha olyan naív, ugyanakkor még a mai világunkban is jószívvel és közvetlenül fordul az emberekhez mint ő. Neki amúgy még szerencséje is volt, hiszen a történet egy ponton a legrosszabb forgatókönyv szerint akár még elképesztő fordulatot is vehetett volna, ezt már nem csak ő mondja, hanem mi is. Olvasónk azt mondta, vállalja a nevét, de lapunk döntött úgy, hogy nem közli, hanem meghagyja anonimitását. Amiatt is írt egyébként, mert őszintén kíváncsi arra, hogyan reagálnak a történetére az emberek, mit gondolnak arról, mit kellett volna tennie, szóval figyelni fogja a hozzászólásokat.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Mielőtt azonban még valaki a fentiek alapján valami hollywood-i thrillerbe illő nyitójelenetre gondol, most szólunk, hogy egy valóban hétköznapi esetről van szó. Talán éppen ezért borzongató mégis.
?2018. 05. 30-án, úgy 17-óra körül jöttem haza Pécs-Szabolcsból Kővágószőlősre. Bementem pár dolgot vásárolni a Budai-Vámnál lévő a Penny Marketbe. Ahogy lődörögtem, mindig szembe jött egy család, tízéves forma kislány, tizenkétéves forma fiú, negyvenhez közelítő anyuka egy csoportban.
Mikor a tejet akartam venni, addigra az anyuka a fiával bement a polcok közé, és a jólnevelt, tisztelettudó lányocska úgy ítélte meg, hogy udvariasan helyet ad nekem. Viszont eközben pont oda húzódott a rábízott bevásárló kocsival, ahonnan én a tejeket szerettem volna elvenni.
Közben létrejött köztünk egy szemkontaktus, (lassan már /vagy nem is lassan/ nagypapakorú vagyok, de még dolgozó férfi), amitől újra meghatódtam. mert attól is, hogy miként viselkedett. Azt, hogy szerintem milyen jól nevelt kislány, lehet, hogy kétszer is elmondtam Neki, közben rámosolyogtam, majd azt mondtam, hogy
?Nagyon aranyos vagy, de én pont a mögötted lévő tejből szeretnék venni.?
Miután hozzájutottam a portékához, mentem tovább. Egyszer csak hallom a másik sorból, hogy az anyuka félhangosan mondogatja a kislánynak, hogy ezentúl, ha ilyen történik Veled, akkor azonnal kell szólni egy felnőttnek, vagy eladónak vagy: KEZDJÉL EL KIABÁLNI!!!
Először még fel sem fogtam a mondatok tartalmát, annyira nonszensznek tűnt. Akkor viszont már szándékosan követtem Őket és bevallom, hallgatóztam, mielőtt léptem!
Mikor már hosszú percek teltek el, és az anyuka még mindig azt mantrázta, hogy, hogy kell egy idős (konkrétan egyébként 57 éves) bácsi ellen védekezni, miközben annak más bűne nem volt, mint a kislánya tudomására akarta hozni/hozta, hogy milyen helyesen cselekedett! Azt, hogy a lányocska előzőleg mit mondott az anyukájának, amire ilyen hosszú eszmefuttatás született, soha nem fogom megtudni. Ezek után megszólítottam az anyukát és mondtam Neki, hogy itt egy baromi nagy fatális félreértés van! Azt is elmondtam Neki, hogy ezentúl nem fogom használni az ?aranyos? szót, én hibáztam, az kellett volna mondani, hogy: ?tisztelettudó, jól nevelt, stb.! Ő azonban erre lépést váltott, és azt hazudta, hogy benne ilyen fel sem merült, meg hogy ő igazából hallotta is a dialógust köztem és a kislánya között – az viszont sem a fizika, sem a logika szabályai alapján nem volt lehetséges. Ráadásul mindez egy Penny Marketben történt, ahol az őszülő bajuszom szőrszálait is látja egyszerre legalább három kamera és minimum nyolc és fél méterre van legalább egy másik vásárló!
Tudom, hogy nagy a szám és finoman szólva sincsenek beilleszkedési problémáim, nagyon jó nevelést kaptam, viszont baromi lelkis típus vagyok. Ebből kifolyólag este, mikor magamra húztam a takarót, elgondolkoztam rajta, hogy, vajon hogyan is kellett volna helyesen, vagy legalább is helyesebben cselekednem, vagy hogyan kellene majd, hogy következőleg ne kerüljek egy ilyen helyzetbe. Mélyen megdöbbentett, hogy majdnem rám sütötték a kvázi pedofil jelzőt! Mindegy, ezt a tanulságot felraktam a padlásra.
A lényeg most jön! Két nap múlva, 2018. 06. 01-jén elindultam Kővágószőlősről, Cserkúton keresztül Uránvárosba. Cserkúton a Vörösdombi út és a Petőfi S. út sarkán van egy sarokház. A Vörösdombi út felől van egy nagykapu. Előtte álldogált egy jólöltözött négyévesforma kislány, tanácstalan arccal.
Na, akkor most lehet engem megkövezni, mert nem mertem megállni, hogy megkérdezzem Tőle, hogy van-e Veled felnőtt, hol az anyukád, vagy az apukád? A nagykapu zárva volt, ami előtt álldogált, és amikor kifordultam Pécs felé, a Petőfi S. utcában sem volt egy felnőtt sem! Elkezdett izzadni a hátam, hogy mitévő legyek? Szerencsére szembejött egy tizenhat év körüli nagylány, és Neki szóltam, ha úgyis arra megy, félszemmel nézzen be a Vörösdombi útra, és segítsen a kislánynak, ha szüksége van rá. Ezzel elszámoltam a lelkiismeretemnek. 16.25-kor láttam a kislányt, 16.55-kor már, mikor jöttem haza, nem volt ott senki!
Kedves NYILVÁNOSSÁG! A történtek óta skizofrén helyzetben érzem magam! Kérem segítsenek! Mikor mi a helyes tevékenység egy ilyen megfélemlített, gyűlöletre és közönyre, valamint összeesküvés elméletekre nevelt világunkban? HOGYAN MARADHAT EGY EMBER, EMBER?
19? Lapot!
