Egy igazi magyar kisiskolában igazi magyar csoda történt. Vagy rendszerhiba. Vagy egy csodálatos rendszerhiba.

A cikk a hirdetés után folytatódik



Pécs-Somogyon ugyanis, ebben a kis, sőt valójában piciny iskolában nem a bajok kezdtek sűrűsödni, hanem azokra szolgáltak gyógyírrel. Igaz, ők eddigre már túl voltak bajok halmazán.

Az országban (s kiváltképpen sajnos Pécsett) rég túl vagyunk azon a normális állapoton, hogy csak időnként futunk bele jellemző és összesűrűsödő bajokba. Mert szinte már csak ilyenek vannak – aka. tele a padlás állatorvosi lovakkal. Márpedig ilyen közegben tényleg csodáról/csodálatos rendszerhibáról beszélhetünk.

Ahhoz, hogy megértsük, miért tiltakoznak a pici iskolába járó diákok szülei, ismerni kell az előzményeket.

A pécs-somogyi nem önálló, hanem tagiskola, sőt amolyan fiókiskola. A bezárás fenyegethette, hosszú évek óta. Még több ideje küzdöttek a kis, peremkerületi iskolákra másutt is jellemző beiskolázási problémákkal, az egyre szegregáltabb környezettel. Azzal, hogy a helyiek, a körzethez tartozók közül nem választották őket túl sokan, mondván, nem járatják együtt a gyermekeiket a helyi cigány, vagy más nehéz helyzetű gyerekekkel, hanem elviszik akár a város másik végébe, jó iskolába.

Az előítéleteken túl az (is) pörgethette ezt a szemléletet, hogy a helyben élők közül a szülők egy része is a városközpont/egyéb városrészek felé tart munkába reggelente. Másfelől az sem tehetett jót az ügynek, hogy a pengeélen táncoló intézménybe a város más részeiben lévő iskolákból sok esetben ide dugták el, ide tanácsolták a máshol nem kellő, máshol minden esélyt eljátszó gyerekeket. Szóval az előzmények súlyosak voltak.

A kisebb pécsi csoda (vagy rendszerhiba) tehát nem csak az agyonszidott alapfokú közoktatás keretein belül, hanem egy gondolatban már rég eltemetett peremkerületi intézményben zajlott. Ott ugyanis egyszercsak hirtelen minden működni kezdett.

Amit ugyanis az elmúlt két-három évben Pécs-Somogyon a korábbi nagy (amúgy helyesen már megszüntetett) iskolaközpont volt főigazgatója, Csovcsics Erika elkezdett, és sok tekintetben véghez vitt, az tankönyvekbe illő. És ráadásul még sokszorosan szimbolikus is.

A kisiskolából ugyanis Csovcsics Erika nevelési programja által egy nagyon jól működő, modellszerű, ténylegesen integrált iskola lett. És ezt a legkomolyabban  vegyék!

Az iskola országosan is kiemelkedő, különleges, a legmodernebb módszereket is alkalmazó pedagógiai programja miatt felkapottá vált. Nem csak egyre több helyi, de a város egyéb részeiről a gyerekeiket ide írató, a világot nyíltsággal, gondolkodással szemlélő szülők körében is. És ezt úgy, hogy az intézmény mindeközben megfelelt a magyar nemzeti kerettantervnek is, joggal részei a közoktatásnak.

Egyazon osztályba kezdett járni nagyon rossz körülmények között élő szülők és jómódú vállalkozók, értelmiségiek gyermeke. És képzeljék: a napi, bárhol meglévő surlódásokon túl nem volt gond az egyre inkább csak “Pécsi preziként” emlegetett a pécs-somogyi iskolában. És nem csak azért jött ez a jelző, mert kapcsolatban álltak a prezisekkel. És persze ehhez azt is tudni kell, hogy a speciális pedagógiai program megvalósítását megelőzte szülőkkel történő konzultáció is, több szakmai beszélgetés és találkozó, amelyek során kiderült, van igény a fentiekre Pécsett.

Mi jöhetne ezután? Taps, meghajlás, függöny, visszataps stb. És persze a munka folytatása.

Ám nyilván nem volt se taps, se meghajlás.

Az ugyanis, ami Csovcsics Erika nyári igazgatói pályázatával művelt a hatalom (elutasították, helyben, még szép), az nem csak bicskanyitogató (egyedül pályázott, ő is), nem csak a legsötétebb időket idézi (indoklás nélkül), hanem mérhetetlen dilettantizmusról és szervilizmusról beszél.

És nem csak azért, mert a volt főigazgató főigazgatóként is a kisiskola szíve és motorja volt, és utána is. És nem csak azért, mert korábban sokkal nagyobb intézményeket vezetett, sikerrel. Hanem, mert szenzációs pályázata volt a kisiskola igazgatói állására.

S mert nem a levegőbe beszélt, a pályázatában leírtak egy részét már megvalósították.

Csovcsics egy kis iskolát kívánt vezetni. De nem tehette, még azt sem. A fentiek ellenére sem.

Hogy akkor miért? Nincs rá hivatalos, jó indok.

Illetve, ami van, az így szól (maga Páva Péter küldte a választ a Szabad Pécsnek még augusztusban):

?a Pécsi Tankerületi Központ a Pécsi Bártfa Utcai Általános Iskola Vadgesztenye Általános Iskolája tagintézmény-vezetői pályázatánál mérlegelte a szakmai szempontokat, a kialakított véleményeket, az intézmény jövőjét és a tanulók érdekét figyelembe véve hozta meg döntését, Csovcsics Erika egyedüli pályázó tagintézmény-vezetői pályázatát nem támogatta. Megbízott tagintézmény-vezetői feladatokat 2018. szeptembertől, a pályázat ismételt kiírásáig vezetői tapasztalattal rendelkező pedagógus látja el.”

Többet mások sem tudnak, az érdekvédők és az érintett sem, amennyire tudjuk. Nem hivatalos, nem megerősített, de sajnos nagyon is valódinak tűnő indokokat azonban mi is hallottunk: a pályázó és programja egyszerűen nem illett a képbe. (Úgy nem, persze.)

Hallottuk, hogy túlságosan ?liberálisnak? vélték a szakmai műhelyt, amit ott kialakított. Persze, ki gondolná, hogy a jó oktatáshoz szabadság, gondolat, ötlet is kell? Ki gondolná, hogy szakmaiság is kell? Meg elkötelezettség? Ő ezt ígérte és ezt hozta.

Csovcsics ugyanis a sokkal rugalmasabb magán-alapítványi szférából érkezett, korábban az elsősorban cigány és hátrányos helyzetű fiatalokat oktató pécsi Gandhi Gimnáziumban dolgozott, majd vezette is az intézményt. És micsoda szimbolikája van annak, hogy onnan, kis kitérővel eljusson Pécs-Somogyra, és azt valósítsa meg, ami némileg más szemlélettel, de talán a Gandhi küldetésénél is jóval többet vállal.

A Szabad Pécs úgy tudja, hogy a volt főigazgatónő “számláján” ott állt az is feljegyezve, hogy nem illeszkedett a rendszerbe. Lefordítjuk: egy sajnos végtelenül rugalmatlan, a legostobább módon központosított, szinte egyszemélyi irányításra épülő rendszerbe nem illeszkedett – amely jellemezte a KLIK-időket is, és ami más néven szinte egy az egyben folytatódik ezek szerint.

Pécs-Somogyon ugyanis valaki megvalósított egy, országosan is példaértékű programot, de ez sem volt elég a kis tagintézmény vezetésére. Nem volt elég, hogy még nagyon jó budapesti magániskolákkal összehasonlítva is bírta a versenyt a kis pécsi iskola.

Aztán jött egy új ember. Ő lett a megbízott vezető. Azt hitték a nyár végén, ősz elején még, akik felépítették ezt az egészet, a szülők, a gyerekek, a pedagógusok, hogy majd lehet vele együtt dolgozni. Úgy tudjuk, ezt is ígérte. És ez talán tényleg így van. És az is, hogy talán még komolyan is gondolta.

De a ma rendszere, a NER felőrli az embereket. Azokat is, akik jót akarnak. Mert itt csak egy igazság létezik, amit a hatalom annak tart. A körön kívüliek pedig gyanúsak, de leginkább ellenségek.

Márpedig a pécs-somogyi csoda és megvalósítói kilógtak a rendszerből. Az iskola motorja, Csovcsics Erika és közvetlen kollégái távoztak is az ősz folyamán.

Az új igazgatói pályázat kiírása már nem érintette őket.  Pályázott azonban az új, simulékonyabb, ám a korábbi pedagógiai programmal és így a szülőkkel szembeforduló ősztől megbízott vezető.

Az botrány, ha a politika durván beleszól az oktatásba és a kultúrába, művészetbe. Előbbinek közmegegyezés és szakmaiság kell, utóbbiaknak szabadság és szellem.

Botrány, de minimum hiba, ha olyan vezetőt neveznek ki egy iskola élére, aki egyedül pályázott ugyan, érvényesen pályázott ugyan, de minden jel szerint nem a legmegfelelőbb ember az intézmény vezetésére.

Főleg, ha minden jel szerint más intézmények élére sem való.

És, ha ez tényleg igaz, ha a jelekből jól olvasunk, akkor egyáltalán számít, hogy egyedül indult-e, vagy sem. Nem számít, hogy érvényes-e a pályázata, vagy sem. Jó-e, vagy sem (szerintem nem jó, amúgy, és főleg nem összehasonlítható minőségben Csovcsicséval, amit indoklás nélkül utasítottak el.)

Akkor csak az számít, hogy erről hogyan döntenek, mert akkor csak egyféleképpen lehetne dönteni. 

De itt megint nem ez történt. Mert úgy tűnik, akár alkalmas, akár nem, akár akarják őt, akár nem, akár szembefordult szimbolikusan a szülőkkel és a korábbi programmal, ő lesz a vezető.

Senkinek sincs ellenére. Mármint a hatalomban. A többiek? Úgy tűnik, nem számítanak. Mint általában.

(Fotó forrása: Pixabay.com)

KategóriákPUNK