Annál gonoszabb és aljasabb dolgot, mint amire a Budai várban miniszterelnökösködő Orbán Viktor áldását adta, nemigen láttunk az elmúlt években. Ez a “szint” még orbánista mércével is nehezen értelmezhető és érthető.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Ne legyen kétségünk. A politikai karrieristák mintapéldányának nevezhető Kocsis Máté (a pedofíliaellenesnek indult törvénymódosítás ügyvivője), avagy például a mostanság gyakorta éjfél körül, emberek millióinak életére hatással lévő törvényjavaslatokat, rendeletmódosításokat benyújtó (aláíró) Semjén Zsolt azért kicserélhető figurák. Végrehajtók. Most persze épp fontosak. Vannak ügyek, amiket rájuk bíznak, és egy stáb menedzselése mellett ők azt végigviszik, adják nevüket, arcukat, fellépnek.
A nagy ügyeket azonban (sőt talán a kicsiket is) le kell okézni a Budai várban. Ott, ahonnan azok el is indultak, ahol kifőzték azokat, vagy ahol megnyomták a képzeletbeli start gombot a hosszú tárgyalóasztalnál elővezetett ötletekre. Teljesen kizárt, hogy ma másképpen megy (másképpen mehet). És, ha (esetleg) nem személy szerint mindenről Orbán dönt el/okéz le, akkor olyanvalakinek kell látnia/látniuk, akik azokban az ügyekben döntési helyzetben vannak.
Nem lehetséges, lényegében kizárt, hogy Magyarország úgy szigorítja a pedofilok büntethetőségét, hogy ez az ügy nincs kontroll alatt tartva. Orbán pedig pragmatikus és konyörtelen. A nagy ügyek azért (is) jók a számára, mert azokat fel lehet használni más célokra is. Ha már annyit dolgoztak rajta. Sőt, aztán lehetséges (vagy majdnem biztos), hogy azok a más célok fontosabbak is lesznek idővel.
Az, hogy ebben a játszmában emberek, egyes csoportok szerepelnek, sőt ők lennének normál esetben a főszereplők, (neki/k/) nem feltétlenül számít. Az sem, ha egyesek veszítenek vele. Az sem, ha nagyot veszítenek. A lényeg, hogy olyanok veszítsenek, akik Orbánék számára feláldozhatók. Matematikailag, politikailag, ideológiailag.
Nem gondoltam, hogy aljasabb és visszataszítóbb dolgot, mint a 2002-es kokárdás kampány, láthatunk még. Persze, voltak kemény ügyek később is, hisz eltelt majdnem húsz év. Akkor különbséget tettek magyarok és magyarok közt. Igyekeztek kisajátítani egy nemzeti jelképet. Más kérdés, hogy “a baloldal” töketlensége miatt ez azért nagyjából sikerült is nekik. De a baloldal töketlenségével nem takarózhatnak Orbánék. Nettó politikai célokra használták a kokárdát, igyekeztek (minimum) nyilatkozatok szintjén kirekeszteni embereket a nemzetből. A nemzetet a kokárdával próbálták megosztani, igyekeztek árkot ásni, gyűlöletet szítani. Aljas és gyomorforgató volt, úgy, ahogy volt.
Persze, voltak közben más vállalhatatlan ügyek is – és nem csak a Fidesz hatalma alatt.
Az a törvénymódosítás viszont, amit ma elfogadtak – mondjuk ki: a Fidesz, a KDNP, a “Mi Hazánk” ÉS a Jobbik politikusai – az sajnos már-már a vészkorszakot idézi. Akkor más idők jártak (nemcsak az “ellenségek” voltak mások). A mai társadalmi, szociális és politikai körülményeket a ’30-as évekkel összevetve, az akkori közbeszédet és a mait párhuzamba állítva “a vészkorszakot idézi” előbbi kijelentés már nemhogy kissé túlzónak tűnik, hanem sajnos gyakorlatilag reálisnak – s mint ilyen: rémisztőnek.
Mert mi történt most? A parlament elfogadta az elviekben a pedofília büntethetőségét szigorítani hivatott jogszabálymódosítást. Aminek eleve akkor álltak neki, amikor kirobbant a volt perui nagykövet (pedofil)botránya. Amit a Fidesz megpróbált eltitkolni. Nem kommunikálták, titokban hozták haza a nagykövetet, amikor kirobbant a botrány, akkor is hallgattak, kenték el, amit el lehetett (és most arról ne is beszéljünk, hogy mi volt a büntetése). Aztán arra jutottak, hogy ezt a botrányt úgy próbálják elcsitítani, ha “ellentámadásba” mennek át, és azt csinálják, amihez igazán értenek: erőpolitizálnak. És láss csodát: rögtön a Fidesz lett a pedofília elleni harc élenjárója.
Csakhogy közben a gyermekek védelme érdekében tervezett szigorítás úgy alakult át, hogy összemosta a homoszexualitást, az LMBTQI-közösség egyes meglévő vagy követelt jogaival.
De olyan részek is bekerültek nemrég a törvénymódosítás-tervezet szövegébe, amelyek a szexuális felvilágosításból kizárnák a (gyakorlatban a nekik nem tetsző) civilek egy részét, például felvilágosító előadásokat csak nyilvántartásba vett szervezetek és előadók tarthatnának csak iskolákban. Ami persze jól hangzik, csak sajnos borítékolható, hogy lesznek, akiknek meggyűlik majd a bajuk folyton azzal a fránya nyilvántartásba vétellel.
A homoszexualitás és a nemváltás ügyét tehát a pedofíliával mosták össze. Persze, azt így konkrétan nem mondták ki. Nincs olyan leírva a törvény szövegében, hogy a homoszexuálisok vagy transzneműek pedofilok. Ezt még ők sem merik, bár talán mernék, ha ezt le kellene írniuk. Abban nem vagyok biztos, milyen mély lehet még az a gödör, amibe sikerülhetne még beleesni. De nem kell, elég nekik az is, ahogy most elfogadták.
Csakhogy ez a szöveg már így is éppen eléggé stigmatizáló, az LMBTQI-közösség számára megbélyegző. Súlyos lelki károkat okozhat az érintett tinédzsereknél, akik közt nyilvánvalóan vannak sokan olyanok, akik ekkor ébrednek rá a saját szexualitásukra, a saját másságukra. Ami amúgy is rengeteg szorongással járhat még egy elfogadó családban is – amint ez el is hangzott hétfőn este, Budapesten, az akkor még csak törvénytervezet elleni tüntetésen.
Orbánék másodlagos politikai célja azonban az volt (OK, az lehetett), hogy olyan, européer politikusok számára megszavazhatatlan törvénymódosítást terjesszenek szavazásra, amiről azt remélhetik, hogy nem tántorítja el a híveket, de elcsábíthatnak vele a még tőlük is jobbra álló pártoktól szavazókat. A legnagyobb “nyereségük” azonban egyértelműen lesz, hogy úgy tudják majd kommunikálni mindazt, ami történt, a módosítás elfogadását, másrészről pedig elutasítását, hogy az ellenzék, “a baloldal”, Gyurcsány és emberei a pedofilokat védik, nem akarnak szigorúbb büntetést a gyermekbántalmazóknak. Mondom, szintlépés ez még Orbánnak is, pedig a léc nem volt alacsony: gondoljunk csak “a baloldal oltásellenes” című hülyítésre.
Az, ami történt ma, az még önmagában is, még a politikai ellenfelekkel szemben is aljas, visszataszító, gyomorforgató, sötét és gonosz dolog.
De az, hogy hiperérzékeny, az élet több területén teljes jogokat amúgy sem élvező – teljesen sem de jure, sem de facto nem élvező – szexuális kisebbségekre aggatják rá az egyik legundorítóbb hazugságként, csupán nettó politikai haszonszerzés miatt pedofília bélyegét, jól tudva, mit tesznek, s mindezt közhatalmat gyakorlóként, az valami egészen döbbenetes. Politikai és társadalmi ősbűn.
Amit nem ment fel az sem, ha mindez mögött (akár csak részben) az áll, hogy mindenképpen meg kell tartani a hatalmat 2022 tavaszát követően is.
Az sem, ha erre elsősorban azért van szükség esetleg, mert nemcsak a vereségtől, hanem az elszámoltatástól is retteg Orbán Viktor.
19? Lapot!
