A Hunyadi-sorozat öt epizódja láttán elszomorodtam. Vajon meg van írva valahol, hogy ismét, újra és újra félrecsúszott film születik a jelenlegi kurzus hatalmas támogatásával? Mint volt korábban például Rákay Philip filmje. A szándék az, hogy a dicső történelmi hőseink tetteit filmre téve büszkébb nemzet legyen a magyar? Oké, de ha a film szereplőinek élete fikció, akkor mire legyünk büszke magyarok? A Hunyadi-sorozat koppintás, a magát magyar történelmi filmnek beállító fantazmagória egy magyar nevű szereplőkkel terhelt másodvonalbeli Trónok harca-utánérzés, netflixes képességű forgatókönyvírókkal és szappanoperás szálakkal súlyosbítva. A véres jelenetek és a hűs levegőn meredező mellbimbók rajongóin túl (kamasz fiúk) azért nehéz lesz széles tömegeket meghódítani. És íróként, olvasóként azt is kijelentem, a magyar irodalomban léteznek ennél filmre valóbb regények!
A cikk a hirdetés után folytatódik
Kezdjük azzal, ha a magyar állam irdatlan mennyiségű pénzt tesz bele egy produkcióba, akkor abból illene kivenni a maga hasznát. Nem a vélelmezett sikkasztásra gondolok, hanem arra, hogy mit keres ez a film a TV2-n, ami elvégre egy kereskedelmi csatorna?
Miért nem a Duna TV, vagy miért nem valamelyik nemzeti főadó mutatta be, ha ennyi közpénzt tartalmaz, a milliós nézettség jelentené a hasznot – megnövekedett reklámbevétel, s eleve a nagyobb érdeklődés a csatorna által közvetített tartalom iránt. Más országokban, ahol a közmédia működik, ott a nemzeti tévécsatorna sugározza a közpénzzel finanszírozott filmeket először, gondoljunk a BBC-re, az ARD-re vagy az ORF-re… Mert 22,5 milliárd forint példátlanul nagy összeg a magyar kultúrában, az 1848-as március 15-ét kungfus filmként elképzelő Most vagy soha! „csak” 7 milliárdjánál is jóval többe került, így láthatóan a sajátjaihoz oly bőkezű NER esetében is kiugró összegről van szó. Amelyből a kisebb részt a német Beta Film, az osztrák közmédia (ORF) és a TV2 adott össze. De hogy a jogok miként kerültek a TV2-höz? Nyilvános információ híján csak a kormányközeliségét tudjuk vélelmezni, semmint bármely üzleti megfontolást.
Soha nem volt még ilyen fontos az olvasók támogatása, adománya. A Szabad Pécsnek ebben is szüksége van rátok. PayPalon is utalhattok egyszeri segítséget, akár bankkártyával is: KATT IDE.
Mert ez azt a furcsa helyzetet alakítja ki, hogy az egyik kereskedelmi csatornát finanszírozza az állam, a másikat meg nem. Azért ne kezdjünk azonnal aggódni az RTL Klub jövőjéért, de a helyükben átnézetném az ügyet egy versenyjoggal, tiltott állami finanszírozással foglalkozó ügyvédcsapattal. A HVG-n megjelent hírek alapján a filmbe mindössze kétmilliárd nem állami forrás került. A végső költségvetés azért 22,5 milliárd, mert a becslések szerint a Magyarországon lévő 30%-os adó-visszatérítéssel (a számlák benyújtása után) az alkotók hozzájutnak a 15,2 milliárdon túl még 6,8 milliárdhoz, ez az összeg meghaladja a Netflixen futó Vaják első évadjának a költségvetését (16 milliárd).
Ha az európai gyártású sorozatokkal hasonlítjuk össze, akkor már-már felveti azt a kérdést, hogy mi került ennyibe? A kb. 56 millió eurós költség meghaladja az újraforgatott Sandokan költségvetését is, pedig gyerekkorom emlékei szerint ott nagy csaták dúltak vízen, szárazföldön, vagy a Babylon Berlin ötödik évadának költségeit is, részenként durván majdnem 2-2 millió euróval. Ennyire drágák lennének a magyar színészek? Vagy ekkora a különbség, ha a pénz nagyját az állam állja, nem piaci alapon dolgoznak?
Az anyagiaknál persze fontosabb lenne maga az alkotás!
A Hunyadi család élettörténete több kalandfilmnyi sztorit, titkot, legendát és csatát rejt magában. Azonban egy felvállaltan fikciós alapokból építkező filmtől nagyjából annyi hitelességet lehet elvárni, mint amennyi társadalmi referenciát a Hupikék törpikék esetében. Ott is vannak epikus csaták, amelyben nem egyenlő erővel rendelkező ellenfelek küzdenek – a gonosz Hókuszpók Sziamiaú macskával az oldalán sokkal erősebb, mint az arasznyi törpök –, a testiség is megjelenik – Törpilla mindenkit szerelemre gerjeszt –, sőt az intrika is része a törpök életének. Akárcsak a Hunyadi-sorozatban, amelynek hitelessége pontosan oly mérvű, mint a Hupikék törpikékben; de megismerkedhetünk a törpök hétköznapjaival is, a beszélő nevű szereplők tipikus figurákat alakítanak – akárcsak a Hunyadi-film esetén felvázolt „reális” középkori Magyarországon: minden idegen gonosz, ármánykodik a jó magyarjaink ellen, méregkeverő talján vagy meleg, impotens osztrák akarja legyőzni a magyarokat.
Ennél azért többet várnék el egy kortárs írótól! Bán Mór sci-fi-íróból „történelmi regényíróvá” alakult író bővülő kötettengerével szembesülhetett, aki szereti a műfajt.
A Donablyn keresztül is tudtok nekünk segíteni – IDE kattintva.
A ponyvaregényekkel semmi baj, jó kapudrogként szolgálhat, ahogy Harry Potter története is arra alkalmas, hogy megszerettesse az olvasást. Évek óta hegyekben állnak Bán könyvei a plázákban, a sci-fi-író rátalált egy piaci résre – a magyar történelem nagy alakjainak nevét viselő hősökre épülő fantasyket kezdett írni szakmányban. A filmesek figyelme ezt az irodalom alatti regénytengert vette észre, s állami támogatással Bán Mór fikcióját filmre is vitték. Ez vissza fog hatni a regényekre, tovább bővülhet az olvasói kör. Amúgy nincs nagy baj a történelmi személyek nevét viselő kitalált történetekkel, tele van ezzel a világirodalom.
Bán Mór regényébe beleolvastam, hosszadalmas kutatómunkával alátámasztott fikció. Szép vállalás, de nem jutott túl azon a színvonalon, amire az Egri csillagok c. regényében Gárdonyi is eljutott, mintha az ő szellemiségéből írna tovább: aki magyar, az jó, aki nem, az gazember, gonosz ármányt sző a magyarok ellen, vagy minimum gyenge jellem. Bán Mór eddig jutott, de miért karolja fel ezt a politika? Netalán ők sem látnak ennél messzebb? Hiába telt el száz év, ez lenne ma is a Nemzeti Együttműködés Rendszerének általános világnézete? Ez a történelemszemlélet elvezetett már nemzettragédiához, nem lenne célszerű tanulni ebből, mert újra meg fogja ismételni magát a történelem. A trianoni országharmadolás után a jelenlegi országvezetés, úgy tűnik, arra készül, hogy az Európai Unióból is kivezesse az országot.
Bán Mórnak abban igaza van, hogy valóban élt néhány Hunyadi nevű ember Magyarországon, akiknek környezetében hasonló nevű emberek éltek, mint akik a filmben is forgolódnak, de az életükről, motivációikról, szexuális szokásaikról vajmi keveset lehet tudni.
És nemcsak a több száz évnyi távolság miatt. Aki szeret olvasni, talán kedvet kap Bán Mór könyvei nyomán a szakmunkák olvasásához, ahonnan reálisabb képet alakíthat majd ki Hunyadiról. Jó példa erre maga a címszereplő. Hunyadit a filmben úgy ábrázolták, mint ahogy az ideális viking harcost szokták mostanság, félmeztelen, kigyúrt testtel (ez lenne a női nézők kulcsingere?), s harcolni is úgy harcol, mint amit egy filmbéli vikingtől elvárnánk (a valóságban többet kereskedtek a vikingek, mint harcoltak, de ez most nem fontos).
Nos, Hunyadi János termete, fizikai ereje átlagos volt a történelmi források szerint. Kit érdekelne egy 160-165 centiméter magas hős? Hunyadi taktikai tudása miatt nyert harcokat, nem az ereje okán, nem azért, mert látványos erőfitogtatással ő maga kaszabolta le tucatjával az ellenséget. Hanem a történetírás szerint Hunyadi a harcművészetet az itáliai zsoldossága alatt tanulta ki, ezzel szemben a filmsorozatban Hunyadi jártassága fölötte áll az itáliaiaknak.
Hunyadi a huszita hadviselésből is merített, ezt azért halványan érzékeltette már a film. De amíg alapdolgokat torzítottak el az alkotók, addig hiába stimmel néhány elem, vagy hiába szépen fényképezettek a jelenetek, ha hamis a veleje. Nincs a filmben irónia, komolyan veszi magát, úgy tesz, mintha komolyan vehető lenne.
Miért lett Luxemburgi Zsigmond nevetséges figura? A magyar történelem második leghosszabb ideig uralkodó királyát miért szánalmas, piti emberként ábrázolják? Megmondaná nekem valaki, hogy a művelt, hét nyelven beszélő uralkodónak, a német-római császár fiának miért volt szüksége tolmácsra, amikor egy osztrákkal beszélt? Ez sima történelemhamisítás vagy figyelmetlenség, nem fikció! Értem én, hogy a Trónok harcában is volt egy pipogya király, de Zsigmond jelenlegi tudásunk alapján nem volt az.
Az már egészen más kérdés, hogy miért kellett ezt az áltörténelmi ponyva alapján készült filmet ilyen komoly állami költségvetéssel megtámogatni? A művészi értéke miatt nem érdemelte meg.
Ha komoly üzleti lehetőség lett volna benne, akkor már régen elkészült volna magánpénzből, mert a fegyver-, és nőkereskedelem után a filmipar a legjövedelmezőbb. A Hunyadi-sorozat hitelessége sem adott erre okot – szerencsére nem egy újabb „szórakoztató” betétekkel tarkított dokumentumfilmet készítettek, mint az Aranybulla esetében. Akkor miért támogatásra méltó Bán fikciója? A kormányzat mint megrendelő korábbi kimondott célja kb. az volt, hogy a nemzeti érzést, a büszkeséget erősítse a történelmi filmekkel. Pont Hunyadival? Ez is érdekes.
Előbb a nemzet fogalmát kell kissé tisztáznunk, mert a középkorban a nemzet egészen mást jelentett, mint ma: a Natio Hungaricának nevezett magyar nemzeti jog szerinti tagja lehetett a magyar királytól nemességet kapott idegen származású személy is, így az itáliai, a német és a román (stb.) nemzetségből származó is. De nemesnek kellett lennie. Hunyadi valószínűleg oláh származású. Ráadásul Erdélyben a nemzet fogalma még bonyolultabb volt, a magyarok, a székelyek és a szászok erős nemzeti tudattal rendelkezve társadalmi érdekközösséget alkotva éltek. A mai értelemben vett nemzettudatról a 19. század előtt nem is beszélhetünk Magyarországon, talán csak hungarustudatról, azaz a magyar király alattvalóiról. Tehát amikor a sorozat nemesei éltetik a magyar nemzetet, akkor inkább csak magukra, nemesekre gondolnak, semmint holmi jobbágyokra.
Ennél is érdekesebb, ha a sorozatot román nézőpontból tekintjük meg, mert akkor Hunyadi román hős, s a fia, Mátyás király dettó az. Mátyás uralkodása pedig tekinthető román–magyar perszonáluniónak – hát ilyen a közép-európai nacionalista elveken alapuló párhuzamos történetírás. Talán a mondák Mátyása képes lenne igazságot tenni.
A Hunyadi-sorozat fontos elemét képezi a meztelen női test ábrázolása, pontosabban tárgyiasítása. A film alkotói szerint ma még működik a „Csöcsöket a címlapra!” effektus? Mit tesz hozzá a történethez az, ha szép magyar színésznők kislányos vagy lágyan elomló mellét nézegetjük? Vagy azt, hogy a fiktív Hunyadi fiktív hercegnőket hág meg a képernyőn? Nem vagyok prűd, de ezeket a jeleneteket csak azzal tudtam indokolni, hogy a hasonló filmekben hasonlókat szoktak csinálni, mert a történetet egyik dugás sem vitte előrébb, s árnyalni sem árnyalta.
A Hunyadi-sorozat több zsánerből építkezik. Egyrészt a Trónok harca határozta meg a forgatókönyvírók gondolkodását. A Trónok harca sémáját generálszószként alkalmazták, így elveszett a filmnyelv egyedisége is. Hangosan felröhögtem, amikor az animált hollót szerepeltették, de talán a kisebb költségvetés indokolta azt, hogy nem három szeme volt, csak kettő?
Hiába fényképezték jól a filmet – Garas Dániel munkája dicséretes –, ami, akár a zene, akár a világítás, hasonlatossá teszi a magyar eposzt a Trónok harcához, egyes jelenetek beállítása, hangulata például Derest idézi, de a szereplők megalkotása is a Trónok harcát mímeli.
A Cillei Ulrikot alakító Fekete Ernő az első öt rész alapján talán az egyik legjobban sikerült figura, remek színészt találtak a szerepre. De hiába hálás a figura – ami megint csak a Trónok harcából való „Kisujj”-koppintás, a megteremtett szereplő valósághoz való kapcsolata kimerül a név viseletében. Cillei lehetett volna ennyire gonosz és számító, de a történetírás erre nem mutat bizonyítékot. És hangsúlyozom, ez nem a színész vagy az alakítása hibája. Ez a rendező, az írók és a producer felelőssége. A forgatókönyvírás alatt sablonosra gyalulták a történetet.
A Netflix sorozatai sablonosak ennyire, se sava, se borsa történeteket öntenek tucatjával az előfizetőkre. Egy ilyen „sablonosítás” úgy történik, amikor nem írók, még csak nem is dramaturgok, hanem forgatókönyvírók szabják-varrják, alakítják ki a történetet.
A forgatókönyvírásnak is megvannak a saját szabályai, ki mennyit beszélhet, mit mivel keverhetünk, mennyi meglepetésre van szükség, mennyi szexre, csatára, hány percenként kell valami meglepő történet, milyen motívumok vetítsenek előre sorsokat… Azonban a „sablonosítás” közepette nem jött rá a stáb arra, hogyha a történet egyediségét és a film egyedi megformáltságát feláldozzák, akkor elvész a Hunyadiak életigazsága. Mert Hunyadi nem az akkor még csak nem is létező nemzetért küzdött, hanem Szörényi bánként, Erdélyi vajdaként, a Magyar Királyság főkapitányaként, avagy Nándorfehérvár főkapitányaként – vagy az ország egyik leggazdagabb földesuraként a földjeiért, szeretteiért, a királyért, s a rábízott területeket védte a törököktől.
A sorozat bátran felvállalja a nemzetköziséget, remek karaktereket találtak; II. Murád (Muruthan Muslu) telitalálat volt, az ún. rendezői változatban minden szereplőt az anyanyelvén hallhatunk, ha valaki mégis meg szeretné nézni a filmet, ezt válassza, élvezhetőbb.
A szappanoperák hatása is megmutatkozott a Hunyadi-filmen, ezzel semmi baj, ez a műfaj is emberi igényeket elégít ki (például a pletykaéhséget, a saját élet hiányát stb.). A Hunyadi-sorozatra a Magyarországon nagy sikerrel vetített Szulejmán erős „befolyását” is érzékelhetjük, például Brankovics Mara (Törőcsik Franciska) hányattatásain a háremben.
Bár az ő élettörténete is erősen fiktív, de Törőcsik Franciska minden pillanatban teljesíti a rábízott feladatot, akár pucéran, akár ruhában. Amúgy el kell ismerni, sok szép nő volt a filmben, de míg ez a múlt század ’80-as éveiben még tömegeket mozgósított volna, most a leszbikus-szexes jelenetből lesz egy kétperces klip a videómegosztókon tallózó kamaszfiúk örömére.
Újra csak azt tudom kérdezni, hogy ezek a szoftpornós jelenetek mit tettek hozzá a cselekményhez? Felvilágosítják a 70+-os korosztályt?
Már őket sem kell! A Galgóczi Erzsébet kisregényéből készült Egymásra nézve című film 1982-ben valóban felkavarta az állóvizet, de a Horthy-korszak ünnepelt (és egyes körökben ma is ünnepelt) írónőjéről, Tormay Cécilről is köztudomású, hogy leszbikus volt, még Zichy gróf feleségét is elcsábította.
A mai szigorú törvények értelmében nem lenne szükség befóliázni a televíziót? Ez nem a homoszexualitást népszerűsítő tevékenység? Egyáltalán, templomok és általános iskolák 200 méteres körzetében nem büntetendő államilag támogatott leszbi pornót nézni? Vajon mennyire hálásak azért a magyar gyerekeket nevelő magyar családok, hogy kiszolgáltatott, egymást faldosó, tárgyiasított meztelen női testeket bámulhatnak?
A Hunyadi-sorozat egyik jellemzője az, hogy rohanvást halad a cselekmény, az is több részbe telt, hogy megismerni véljek egy-egy történelmi alakot, a motivációit, vágyait felfogni alig-alig sikerült bármelyiknek. Csak népmesei szinten: gonosz, nem gonosz, de ismerve a magyar történelmet, azt merem állítani, hogy nem ennyire sík alakoknak köszönhetjük államiságunk ezeréves fennállását.
A Hunyadit alakító Kádár L. Gellért jól megjelenít egy figurát, amit ugyan Hunyadihoz megint csak a neve köt, de igazán szimpatikus viking harcosként teszi a dolgát. A sorozatban látható Hunyadi kicsit olyan, mintha a jelenlegi magyar kormány népesedési politikájára ő kínálna a valódi megoldást: Hunyadi házhoz jön, leteper!
A színészek egy része modorosabb, semmint azt a jelmezes, áltörténelmi film megkívánná, de a magyar színészek inkább színházban szocializálódtak, többségük még „sok” a vásznon. Talán ezért szerencsés, hogy Hunyadi nem sokat beszél, inkább harcol, vagy leteper valakit.
Öt rész ment le a sorozatból, még nem tudni, vajon hősi halált hal-e majd a filmkészítők vikingbe oltott vérbő Hunyadija, mert a valóságban egy patkány bolhája csípte meg, amely a pestisjárványt terjesztő baktériummal fertőzte meg a nándorfehérvári diadalt követő napokban, a táborban uralkodó járvány sokakkal együtt őt is elvitte. S utána csak a zűrzavar maradt.
A Bán Mór regényeiből készült film számomra egy kihagyott ziccer, mert megmaradt a száz évvel ezelőtti diskurzus szintjén, ugyan lett egy újabb, látványosabb Egri csillagok-utánérzésünk, amelyet a Trónok harca sablonjában formáltak meg vikinges metállal és a Szulejmán-sorozat szappanoperás alibivokáljával cirkalmazva.
Lesz-e ebből nemzetközi siker? Mert ez lenne a megrendelő állam mögöttes terve, az országmarketing? A baj csak az, hogy nem jutottak el az alkotók a jelen kor szellemi szintjére, nívójára, már egy olyanra, ami kilógna felfelé a zsúfolt nemzetközi mezőnyből.
A film látványelemeivel nincs gond, de a sematizált magyar történelmi alakok mit mondanak el a magyarokról? Hogy lenézik a fél világot? Hogy szeretik a leszbikus pornót? Hogy hülyének tartják az egyik legnagyobb királyukat?
A mai magyar irodalom több és ennél sokkal árnyaltabb, rétegzettebb regényt kínálna fel megfilmesítés alapjául. Ott vannak Darvasi László történelmi regényei, a Virágzabálók vagy a Könyvmutatványosok legendája. Spiró György Fogsága sem lenne érdektelen filmen, s nemzetközi érdeklődésre is számot tarthatna. De ha már a török korról szóltunk a Hunyadival (szóltunk, hisz a mi pénzünk is benne van, vastagon), gondoljunk akkor a Pécsett alkotó „fényes tekintetű” Horváth Viktor regényére, a Török tükörre. Abban a magyarok nemcsak jók, hanem gonoszok is egyszerre, ahogy a regény összes szereplője sem csak fekete-fehér papundeklifigura, a cselekmény Pécs köré szerveződik, az erdőkben rablók rejtőznek, a kertekben édes a füge, a városokban tevék járnak, minden kaland, utazás, veszedelem, vér és méz…
A regény nem véletlenül nyerte el az Európai Unió Irodalmi Díját 2012-ben. Remélem, megélem, hogy ebből a regényből is film lesz egyszer! És az a regény és Horváth Viktor is megérdemelné, hogy nagyon jó, erős, okos, a nemzetközi mezőnyből felfelé kilógó film vagy sorozat készüljön belőle. Talán majd egy jobb politikai és sokkal jobb filmes rendszerben ez is lehetséges lesz.
Mindannyian megérdemelnénk! Mindkettőt.
