Szeged nagyon fontos Viktornak, ezért odaküldi Gábort. Pécs nem olyan fontos Viktornak, ezért oda nem küld senkit.
Viktor: Szevasz, Gábor, én vagyok!
Gábor: Jó reggelt kívánok, Főnök, állok szolgálatodra.
Viktor: Figyelj, arra gondoltam, hogy Szegeden személyesen kéne felügyelned az ügymenetet.
Gábor: Semmi akadálya, bár komoly csapatot rántottunk oda össze. Tudod, ott van már Miklós, Csaba és azt a pécsi gyereket is áthelyeztük Szegedre.
Viktor: Jaj, ne, pont egy pécsit? Muszáj volt? Ne emlegesd nekem Pécset így kora reggel, mert elmegy az étvágyam, pedig Berci most rakta elém a rántottát meg a kávét.
Gábor: Bocsánat! (nevetnek)
Viktor: Na, szóval kellesz Szegeden, nem hasalhatunk ott el megint. Nem szabad hibáznunk, tartsd rajta a szemed a dolgokon, ha valaki marhaságot csinál, rúgd ki a francba!
Gábor: Rendben. Nem akarom húzkodni az oroszlán bajszát, de egy szót azért beszélhetünk Pécsről?
Viktor: Mondjad, persze, megettem már mindent. (nevetnek)
Gábor: Azzal rágják a fülemet az Erikék, hogy azért nem mindenki töketlen ott, van esély, az Attila nyerhet.
Viktor: Milyen Attila? Ja, tudom, most adtunk neki valami aprót, hogy nehogy baj legyen.
Gábor: Igen, igen. Tudom, hogy Szeged sokkal fontosabb, de azért valami minimál programot Pécsen is le kéne futtatnunk.
Viktor: Két cukorral. Most kettővel, igen. (türelmetlenül) Tudom, hogy hárommal szoktam, de most ketővel kérem! Hova tetted a Népsportot?
Gábor: Tessék?
Viktor: Bercinek szóltam.
Gábor: Ja, bocs!
Viktor: Hát futtassatok, nekem mindegy. Tudod, hogy Pécs csak púp a hátamon. Legjobb lenne, ha vinné az ellenzék, nem lenne vele gond. Kínlódjanak vele ők, aztán ha nem megy nekik, úgyis visszavesszük, de ha nem, az se érdekel. Szeged, Gábor, Szegedet akarom!!! Hagyjál engem Péccsel!
Gábor: Oké, Főnök, vettem, akkor pár nap múlva jelentkezem.
Viktor: Szevasz. (emelt hangon valakinek) Hívd fel nekem a Gyurit, milyen hülyeségeket írogatnak már megint?
Keretes szerkezetek.
