Megszűnt a termelés a Ledina Kerámiánál, nincs vagyon, elindul a felszámolás

Gépeket és eszközöket csomagoltak kedden délelőtt a pécsi Ledina Kerámia és a Pannon Porcelán nevű cégeknél, a termelés ugyanis a keddi nappal leállt – értesült a hírről a Szabad Pécs. Az ellen-Zsolnay cégként indult, a pécsi önkormányzat által alapított társaságnak és a mellé csatlakozó cégnek ugyanis nincs vagyona, bérelt eszközökkel dolgoztak az elmúlt években, még a kemence és a gépek sem az övék voltak.

A cikk a hirdetés után folytatódik

---

A hatvan volt Zsolnay-s dolgozót foglalkoztató két cég egyike ellen már kezdeményezték a felszámolást, a másik ellen pedig vélelmezhetően hamarosan el fog indulni. Mindezt Megay Róbert Péter, a két cég végelszámolója mondta el a helyszínen a Szabad Pécsnek, a Ledina, baranyai megyeszékhely határában bérelt telephelyén.

A két magyarországi társaság tulajdonosa, az angliai bejegyzésű China Rose Ltd. Mint azt a Szabad Pécs megírta, a China Rose tulajdonosainak a döntésére végelszámolás alá került. Emiatt bízták meg a végelszámolással Megay Róbertet.

Hogy van-e, volt-e jelentősége annak, hogy a múlt héten a volt Zsolnay-dolgozók mintegy 23 milliós kártérítésre lettek kötelezve (pontosabban hagyta jóvá a Kúria a korábbi jogerős, s immáron végrehajtható döntést) a Zsolnayval szemben? Megay azt mondta, a két ügynek nincs köze egymáshoz, a döntést már korábban meghozta. A Ledina Kerámia felszámolási eljárását egy keddi beadvánnyal indította el (a Kúria szerdán döntött).

A Zsolnay/Ledina-ügyről EBBEN a cikkben mondtuk el a véleményünket. ITT pedig azt írtuk meg, hogy a pécsi önkormányzatnak és a vagyonkezelőnek nem túl jó a mérlege a pereket illetően. EBBEN a cikkben pedig a Szabad Pécs írta meg, hogy vége a dalnak a Ledinánál.

Egy mondattal viszont azt is mindenképpen érdemes megjegyezni, hogy 2016 tavaszától megközelítőleg 700 millió forintot is kifizethettek a bérekre, és az első időszakban még a tudomásunk szerint fizetett járulékokra, miközben a bevétel messze elmaradt ettől az összegtől. Legalábbis erre következtetünk abból, hogy az ismert, közzé tett, a 2016-os évre szóló mérlegük szerint a Ledina éves árbevétele 26 ezer forint volt.

Az, hogy Megay Róbert így, a felszámolás megindítása mellett határozott a Ledina Kerámia vonatkozásában, az annak köszönhető, hogy az elmúlt időszakban minden olyan lépésük, próbálkozásuk, tárgyalásuk kudarcba fulladt, amellyel legalább azt a szakembergárdát meg lehetett volna menteni, egyben tartani, amely a legutóbbi időkig a Ledina Kerámiában/Pannon Porcelánban dolgozott. Vagyis, ha mindez csak a cégek megmentése nélkül lett volna elképzelhető, még úgy is megpróbáltak volna segíteni a dolgozóknak. Valamennyi munka ugyanis volt állítólag, megrendelésre, beszállításraó dolgoztak, habár a beszámolókat nem olvashattuk el.

A munkavállalók egy része több évtizedet, de minimum több évet dolgozott a Zsolnay-gyárban, mielőtt úgy döntöttek, hogy hisznek a pécsi  és ?dél-dunántúli? vezető fideszes politikusoknak és a város által megbízott ügyvédnek, Szabó Ivánnak, és otthagyják a munkahelyüket.

Állítólag azzal hitegették őket ugyanis, hogy Bachar  Najarinak, vagy legalábbis a Bachar Najari-féle Zsolnaynak vége, hamarosan nem fog tudni fizetni, letartóztatják ?Najariékat?, stb. stb. – így legalább addig menjenek el a cégtől, és lépjenek be egy frissen alapítandó új társaságba, ameddig elül a vihar, és aztán majd visszamehetnek a Zsolnayba, amikor már ?visszafoglalták? a gyárat. Legalábbis ezt lehetett hallani akkoriban arról, hogyan győzködték a dolgozókat a tömeges, egyidejű, azonnali és rendkívüli felmondásra. Amire akkor is nehezen szánja el magát egy munkavállaló, ha bármi okból valóban nem elégedett jelenlegi helyzetével, ha a serpenyő másik oldalán egy akr több évtizedes munkaviszony áll. Ezért lehetett csábító az az ajánlat, hogy nem fognak elveszni az évek, nem bukják el a végkielégítést, bármi is történik az „ellen-Zsolnayval”. Aztán persze a bíróságon már nem ezek a történetek hangzottak el később, amikor a rendkívüli felmondás okairól kérdezték az embereket. Igaz, az ott felsorolt érveket nem is találták megalapozottnak a bírák, ezért ítéltek a Zsolnay javára.

Najari azonban nem lett, és szinte biztos, hogy nem is lesz letartóztatva, a Zsolnay pedig, ha nem is úgy mint régen, de továbbra is működik. Sokkal kevesebb emberrel dolgoznak, és a pécsi városvezetésnek is ?hála?, megúsztak egy nagyon komoly anyagi terhet jelentő, és sokak által már korábban is szükségesnek tartott leépítési hullámot. Sőt, amit egyébként akkoriban a Zsolnaynál terveztek is, ha nem is hajtottak végre, úgy tudjuk, kb. hatvan fő elküldéséről volt számítás, ami kb. 150 millió forintos költséget jelentett volna a gyárnak.

Magyarul, a pécsi és dél-dunántúli fideszes politikusok akciója éppen ellenkezőleg sült el, tulajdonképpen még szívességet is tettek Najariéknak, sok-sok-sok tízmilliósat.

Megkapják-e a pénzüket a dolgozók? Megay Róbert a kérdésre igennel felelt. Azt mondta, a februári fizetésük felét már megkapták, a másik felét a héten utalják, a márciusiról pedig már a majdan (hamarosan) kijelölendő felszámolónak kell gondoskodnia. Megay Róbert a kérdésünkre megerősítette, hogy – egyezően a vonatkozó jogszabályokkal – az emberek, a volt Zsolnay-dolgozók arra számíthatnak, hogy az állami bérgarancia alapból fogják őket kifizetni.

Annak azonban vannak szabályai, például az, hogy minden egyes ember, beosztástól és az aktuális hivatalos jövedelmétől és a járandóságaitól függetlenül legfeljebb mintegy 1,5 millió forintra jogosult, beleértve ebbe az összegbe az adókat, járulékokat, egyéb kötelező terheket. Magyarul a most elutalt, elutalandó bérükön felül még legfeljebb kb. 700 ezer forint nettóra számíthatnak.

A rendelkezési állomány olyan, mintha dolgoznának, azaz a felszámolás végéig jár nekik a munkabérük, de garantáltan csak ez az említett legfeljebb kb. nettó 700 ezer forint  fejenként. A felszámolás elrendelése egyébként el is húzódhat, akár több hónapig is eltarthat, általában azonban nagyjából két hónapon belül jogerőssé szokott válni. A felszámolás maga pedig az eljárás elindulásától kezdve minimum hat hónapig tart, eddig lehet jelezni ugyanis a hitelezői igényeket. A dolgozók erre a minimum hat hónapra és a bírósági döntés jogerőssé válásáig tartó időszakra is rendelkezési állományban maradhatnak, amennyiben a felszámolás közben előbb nem szüntetik meg a jogviszonyukat. Ennek módját és lehetőségeit azonban a vonatkozó törvény szigorúan szabályozza. 

A bérgarancia alapból az esetlegesen még járó végkielégítést is ki lehet fizetni. Amennyiben annak teljes összege a bérgarancia alapból nem kifizethető, akkor annak felső határáig kapnak pénzt. Magyarul, ha a még megjáró munkabéren felül marad a nettó 700 ezer forintból, és van még járó végkielégítés, annak egy része is ki lesz fizetve. Márpedig gyakorlatilag mindenkinek jár, aki itt dolgozik, dolgozott, ugyanis Páva Zsolték azon ígéretét betartották, hogy munkajogilag folytonosságot biztosítottak a munkavállalóknak. Azaz, aki például tíz évet dolgozott a Zsolnayban, majd átlépett a Ledinába 2015 tavaszán, annak most majdnem 14 évnyi munkaviszonya van ezen a munkahelyen. 

Arra viszont, hogy a teljes végkielégítést megkaphatják-e, a válasz az, hogy erre nagyon kevés az esély. Illetve a China Rose/Ledina Kerámia/Pannon Porcelán cégektől valószínűleg nem. Ugyanis éppen azért is fordul át valószínűleg a végelszámolásból felszámolásba az eljárás, mert nincs elegendő vagyon a cégekben. 

A magyar cégeknek ugyanis, aminek az alkalmazottjai ma már csupán mintegy hatvanan vannak, nincs elegendő vagyonuk.

Azért pakoltak és csomagoltak ugyanis a munkavállalók a keddi állománygyűlés után, mert az összes gép, eszköz, berendezés és alapanyag nem a Ledina Kerámia vagy a Pannon Porcelán tulajdona. Azokat ugyanis csupán használatra, illetve feldolgozásra kapták meg. Még az alapanyagok sem a cégeké voltak, azokat a társaság megrendelői biztosították a termelés érdekében, felelte viszontkérdésünkre Megay Róbert.

Hogy kiké? A tulajdonosokat nem megnevezve Megay Róbert annyit mondott, hogy olyanok, akik egyszerre szerettek volna a bajba jutott dolgozóknak segíteni és üzletet is láttak a dologban. Olyanok adtak kölcsön így, akik maguk is megrendelői voltak, vagy érdekeltek voltak megrendelők felkutatásában.

Amúgy Megay Róbert szerint ezzel a modellel amúgy nincs baj, sőt, hasonlít arra, mint amit start-up cégeknél szoktak alkalmazni. Most azonban vége ennek az együttműködésnek, mivel a végelszámoló nem tudott olyan tőkéstársat és/vagy megrendelésállományt felkutatni, amellyel biztosítható lett volna a tevékenység továbbfolytatása, így a felszámoló előtt is szinte lehetetlen feladat áll ebben a vonatkozásban. Miközben azért azt meg kell jegyezni, hogy a cég és cégek legnagyobb értéke eddig is a humán tőke volt, azaz a dolgozók együtt tartása, az ő fejükben lévő szellemi és gyakorlati tudás és kreativitás, így a tevékenység tovább folytatásának alapvetően nem az infrastruktúra hiánya a legnagyobb gátja, hanem az, hogy van-e piaca, megfelelő mennyiségű megrendelése a cégnek. És ezt már csak azért is hangsúlyozzuk, mert a Ledina és a Pannon Porcelán az elmúlt években sem tudott nyereséges lenni a nem elégséges megrendelés-volumen miatt.

Megay Róbert azt nem árulta el, hogy mennyi a két cég adó- és járuléktartozása, de kérdésünkre annyit megerősített, hogy az nyilvántartás szerint valóban több tíz millió forint.

Lapunk korábban százmilliós nagyságrendű összeget is hallott, viszont azt tudni kell, hogy a NAV-tartozások kapcsán általában a tényleges tartozás mellett nagyjából még összesen minimum dupla összegű pótlék és bírság is benne szokott lenni. Vagyis egy 100 milliós adó- és járulék tartozás nem egy esetben 30-40-50 millió forint tényleges adó tőketartozást jelent.

Úgy tudjuk, többen már ma felálltak, közös megegyezéssel, és azoknak, akiknek akad munkája, vagy bíznak abban, hogy szerezhetnek, vagy más okból akarnak távozni, aláírják a közös megegyezést is, tudtuk meg. A többiek is csak időlegesen maradhatnak nagy valószínűséggel a cégnél, mint fent olvasható. Annál a cégnél a Ledinánál, amelyben dolgoznak a volt Zsolnaysok és amely körül mostanra fogyott el végképp a levegő.

Azt már mi írjuk, hogy a Ledina Kerámia rövid története egyértelműen kudarc volt. Az eredeti cégalapítók nem érték el a céljukat. Sőt a működtetést kénytelenek voltak átadni, a céget értékesíteni. Igaz, ezzel, majd később újabb tulajdonosok megjelenésével a Ledina Kerámiát végül több éven át életben tudták tartani, és a mindezidő alatt a dolgozók is megkapták a bérüket. Habár igaz, az elmúlt három évben többször volt leépítés, elbocsátás, ezért van az, hogy mára csupán mintegy hatvan munkavállalójuk van. A végül teljes egészében a legtöbbeknek szinte biztosan ki nem fizetendő végkielégítések miatt pedig legfeljebb perre mehetnek a volt dolgozók, akiknek a Zsolnay felé is kell teljesíteniük majd a jogerősen megítélt kártérítést. Habár arról van elképzelésünk, hogy kik ellen fognak perelni, ha rálépnek erre az útra. És ha mérget nem is vennénk rá, de legalábbis nem csodálkoznánk azon, ha lennének azonnal olyan önként jelentkező segítők is, akik ingyen vállalnák a jogi képviseletüket, vagy olyanok, akik fizetnék az ügyvédeket. Éppen elég felháborító ez az ügy ahhoz. És ki tudja, még az is lehet, hogy magasabbra érnek a szálai valójában, mintsem azt bárki is gondolná.