A Partizán Facebook-oldalán köszönte meg hétfőn délután az őrizetből kiengedett Gulyás Márton a sok biztatást, amit kapott. És vélményét is leírta.

Támogasd a Szabad Pécs működését!

Hétfőn koradélután, közéleti-politikai műsorának, a Partizánnak a Facebook-oldalán írt őrizetbe vételéről Gulyás Márton, megköszönve a sok biztatást is. Mint arról a Szabad Pécs is beszámolt, Gulyás Mártont egy folyamatban, bírósági szakban lévő büntetőüggyal kapcsolatban vették őrizetbe pénteken. Azt követően, hogy az ellene kiadott körözés után, amiről ő is csak a sajtóból értesült, befáradt az egyik budapesti rendőrkapitányságra. Ezt követően került a Gyorskocsi utcába, mert őrizetbe vették.

A teljes bejegyzés a történtekről, Gulyás Márton közleménye a fenti Facebook-linken olvasható, mi a legfontosabbakat idézzük tőle. Amellett, hogy megköszönte a sok biztatást, amit kapott, leírta hogy mik történtek vele péntek óta, és mit gondol erről.

A tények Gulyás Márton elmondása szerint

Pénteken késő délután jutott a tudomására, hogy körözés alatt áll.

Azt követően előszőr a körözést kiadó bíróságra (PKKB) ment, majd az ügyeletre (Fő utca), azt remélve, hogy személyesen megjelenve tisztázhatja a félreértést.

Mivel egyik helyen sem járt sikerrel, a 7. Kerületi Rendőrkapitányságra ment, nem ment túl könnyen, de végül sikerült magát feladnia, ami után őrizetbe vették.

Azt remélte, hogy másnap reggel valaki, például egy ügyeletes bíró foglalkozni fog az ügyével, ehelyett azt közölték vele, hogy hétfőn lesz csak a tárgyalása, azután a Gyorskocsi utcai fogdába szállították át megőrzésre.

Hétfő délelőttig abban sem volt biztos, hogy mi miatt áll körözés/fogva-tartás alatt – csak sejtette. Aztán kiderült, hogy egy február eleji tárgyalásról történő elmaradása miatt került ebbe a helyzetbe.

Az ügyészség szerint Gulyás ?csoportosan elkövetett garázdasággal? vádolható, egy, szerinte “a Liget szétbarmolása ellen szervezett tiltakozó akció” miatt, amelynek során néhány négyzetméter zsákvásznat leszakítottak többen.

Gulyás Márton véleménye 

Azon a februári tárgyaláson azért nem jelent meg, mert előzőleg (így emlékszik legalábbis) a bírónőnek jelezte, hogy a továbbiakban a védőjén keresztül kíván élni a védelem jogával, és személyesen nem vesz részt a tárgyalásokon. Ez azonban nem került rögzítésre, amiben, elismeri, neki is lehet felelőssége.

Szerinte, ha a bíróság arról akart volna meggyőződni, hogy nem akar “meglógni”, akkor 

a) felhívhatta volna telefonon és berendelhette volna / b) rendőrökkel kiszállhatott volna érte / c) a május 10-ére kiírt következő tárgyalási nap előtt 48 órával elrendelhette volna a tárgyalási őrizetbe vételét / ám ezekkel a lehetőségekkel nem élt, hanem szerinte teljesen tudatosan, péntek délutánra időzítve kiadta az elfogatóparancsot ellene.

Ezzel pedig két választás elé állította: 

a) nem adja fel magát személyesen a rendőrségen, hanem hétfőig bujkál, amivel megalapozhatott volna egy olyan gyanút saját magával szemben, amivel okot szolgáltathatott volna az előzetes fogvatartásának elrendelésére egészen a május 10-i tárgyalásig.

b) együttműködik, ami után őrizetbe veszik.

?Az én ügyem nyilvánvalóan politikai, és kimutatható benne, hogy bőven a törvényesség keretei között maradva milyen széleskörben vannak eszközei a hatalomnak ahhoz, hogy piszlicsáré ügyek mentén vegzálja a számára ellenséges polgártársakat. (…) Ezzel együtt mégis azt gondolom, hogy nem szabad az ilyen provokációnak felülni, és nem szabad hagyni, hogy az ellenzéki közbeszédet a ?diktatúrázás? uralja. Ez ugyanis egyrészt felment bennünket az alól a felelősség alól, hogy komolyan elgondolkodjunk a saját és közösségi felelősségünkön arra vonatkozóan, hogy mit kellene máshogy és jobban csinálnunk, hogy ez a hatalom ne legyen ennyire riasztóan népszerű, másrészt (és ez a legfontosabb) ezzel kiszorítjuk azokat az ügyeket a picurka ellenzéki nyilvánosságból, amelyekre valójában koncentrálnunk kellene. Én ehhez nem akarok asszisztálni, nem akarok hozzájárulni a hisztero-ellenzékieskedéshez, ezért azt javaslom mindenkinek, hogy figyelmünket és energiáinkat koncentráljuk a szakszervezetekre, a vidéki (ellenzéki) önkormányzatokra, a túlélésükért küzdő akadémikusokra, a szegregált oktatásba kényszerített diákokra és tanáraikra, a hősiesen küzdő egészségügyi alkalmazottakra, a riasztó mértékben leszerelő rendőreink helyzetére, és még ezernyi más, súlyos, a társadalom jól működését veszélyeztető ügyre és katasztrófára.”

KategóriákMETÁL