Az európai választás előtt Csermely Péter kormánypropagandista újságírót próbált alakítani, amikor Orbán Viktor miniszterelnökkel készített interjút. Kár volt. Mutatjuk, miért. Mindeközben a Népszava azt írta, bedarálhatják a megyei napilapokat.
A cikk a hirdetés után folytatódik
A ?visszafoglalt? vagy ?meggyalázott? Magyar Nemzetben jelent meg az európai választás előtt egy miniszterelnöki interjú.
A kormányfői interjúnak álcázott propaganda anyagot a megyei napilapok is átvették. Amelyekről a Népszava írta azt szombaton, hogy bedarálhatják őket néhány éven belül, és egy új központi újság alakulhat helyettük.
A cáfolatra sem kellett várni, a lényege: ki lenne az a hülye, aki egy milliárdos nyereséget termelő tehenet le akarna vágni.
(Abba hosszan nem mennék bele, hogy a nyereség mekkora részét adják az állami és kormányzati hirdetések. Ha annyit írok, hogy jelentősen hozzájárulnak ahhoz, biztosan nem túlzok.)
Nem első alkalommal fogok arról beszélni, hogy miért jelent gondot, hogy ugyanaz az interjú jelenik meg jónéhány, politikai-közéleti témákkal foglalkozó megyei, immáron a KESMA alá tartozó napilapban.
Ha egy médiahálózathoz tartozó lapcsalád több lapjában, egyes kiemelt esetekben, egyes kiemelt anyagok egyszerre, ugyanolyan módon és ugyanott jelennek meg, semmi probléma sincs, sőt.
Még úgy sem, hogy az adott lapok szerkesztői szabadsága ilyenkor átmenetileg sérül. (Ez akkor sem lenne probléma, ha ezek a szerkesztők amúgy máskor szabadon dönthetnének.)
Egyértelmű, hogy egy ország miniszterelnökével készített kiemelt, nagy és fontos interjú egyértelműen olyan anyag, amelynek helye van egy, központi koncepció és akarat szerint hangsúlyosan, több lapban egyszerre, párhuzamosan megjelentetett cikkek közt.
Mi tartozna ide, ha nem egy kormányfői interjú?
A szinergiákat még szép, hogy kihasználják.
A gond pont az, hogy nemigen van más olyan eset, olyan téma, amikor is ezeket a szinergiákat ilyen szinten és módon kihasználnák.
Miért ne lehetett volna például az összes megyei lapban és akár a Magyar Nemzetben Jávor Benedekkel, a Párbeszéd európai parlamenti képviselőjével egy nagy és korrekt interjút közölni azt követően, hogy kiperelte Paks2 szerződéseit?
Ilyen nem történhet meg, még akkor sem, ha Orbán Viktor szerint baromi jól jönne neki egy kis hátszél a magyar sajtóban. A kormányfőről ez két dolgot mutat: hogy minimum egyes ügyekben elveszítette a valósággal való kapcsolatát, és hogy nem igazán érti a sajtó működését. Vagy egész egyszerűen hazudik.
De nem csak az van, hogy a Fideszen túli világ szereplői nem férnek be a megyei lapokba egy egyszerre közölt nagy interjú alanyaiként. Hanem az, hogy a nem kormánypárti politikusok nem is igen kerülhetnek be ezekbe a lapokba, legfeljebb őket kifigurázó cikkekben, lejárató üzemmódban. (És a tragédia, hogy ezt amúgy mindenki nagyon is jól tudja az egész országban.)
Ez az egyik nagy gond ezekkel az egységes, rendre érkező miniszterelnöki interjúkkal.
A másik pedig az, hogy azok nem valódi interjúk.
A valódi politikai-közéleti interjúknak ugyanis van tétjük. Azokban vannak olyan kérdések (vagy csak ilyenek), amelyek problémákat, konliktusokat vetnek fel, ellentmondásokra világítanak rá, ne adj Isten, számon merészelnek kérni mindenféle ígéreteket, vállalásokat.
Az előző interjúkban ilyenek nem szerepeltek, legfeljebb olyanok, amelyek látszólagosan próbáltak néhol megfeleni ezeknek a szakmai kívánalmaknak.
Csermely Péter interjúja semmilyen módon nem lóg ki a korábbi sokmegyés interjúkból. Itt sincsen tétje egyetlen kérdésnek sem, de pozitvum, hogy a látszatra legalább próbált adni a kérdező. Habár, jobban belegondolva, ez inkább súlyosító körülmény.
Soroljuk akkor a kérdéseket.
?Miniszterelnök úr, a vasárnapi választást a Fidesz megnyeri, az ellenzéki pártok egyenként és valószínűleg összességükben is vereséget szenvednek. Mi lehet itt még tét a választók számára??
Tét nélküli kérdés, egyetlen célja, hogy felrázza a fideszes választókat. Ráadásul miért is jelentene ez akár bármelyik, akár egyes ellenzéki pártoknak vereséget. Például a mérések egy része a Momentumot az 5 százalékos bejutási küszöbön túlra lövi. Egy parlamenten kívüli, néhány éves pártnak szinte biztosan nem vereséget jelent a bejutás elérése.
?Ön az európai és magyar politika legfontosabb kérdésének a bevándorlást tekinti. Nem túl drámai ez a helyzetértékelés? Magyarország déli határait kerítés védi, a magyar kormány pedig már sokszor kinyilvánította, hogy nem fogad be migránsokat. Nem mondhatjuk, hogy ez a kérdés meg van oldva??
OK, hogy ez is egy köszönöm ezt a kérdést szerkesztő úr-típusú kérdés, és csak azért van ott, hogy rátereljék a szót arra, hogy Brüsszelnek szerintük semmi baja a bevándorlással. De mégis, hogyan oldana meg egy európai problémát Fidesz azzal, hogy épített kerítést és nyilatkozott a menekültek befogadásáról.
?Ön az elmúlt évtizedekben egyesíteni tudta a magyar jobboldalt. Ugyanezt érzi a feladatának európai szinten??
Hagyjuk is, hogy ezek szerint a Fidesz jelentené az egyedüli jobboldali politikát Magyarországon. Egyesítésként jellemezni azt, ami más jobboldali pártok bekebelezésével, alkuk szétverésével, hátbatámadással járt, nem feltétlenül elegáns, de hát a történelmet a győztesek írják, nem igaz? Ez a mondat nyilván zárójelbe teszi a Fidesz jobboldali fordulatát is, ami pont akkor következett be, amikor vákuum volt a magyar politika jobboldalán. Na, de egy olyan helyzetben az európai jobboldalt egyesítő figuraként leírni Orbánt, erre rákérdezni egy olyan helyzetben, amikor a Fidesz szekerének a rúdja elég erősen kiáll a jobboldali-konzervatív Európai Néppártból, és sokkal inkább képzelhető el jelen pillanatban is a jövője egy formálódó szélsőjobboldali-populista formáció egyik jövőbeni vezetőjeként, az több mint szemtelen, leginkább cinikus.
Pont ennek fényében kezdtem először örülni a következő két kérdést olvasva, mondván, hogy mégiscsak van itt egy sőt két igazi kérdés is. Hiszen ezek jöttek:
?Bármilyenek legyenek is az Európai Néppárt egyes pártjai és politikusai, a néppárt egy hatalmi központ. Jobb bent lenni a néppártban, mint kívül lenni. Ön fogalmazott egyszer úgy, hogy aki Brüsszelben nem ül az asztalnál, az gyorsan az étlapon találhatja magát, márpedig a néppárt mindig az asztalnál ül. Mindezeket mérlegelve: marad a Fidesz a néppártban??
Majd:
?Úgy gondolja, hogy a maradás vagy a távozás a Fideszen múlik??
De aztán Orbán Viktor elmondja, hogy igen, ez csakis a Fideszen és rajta múlik, és ezzel helyre is áll a világ rendje a NER-ben. És így már rá is lehet arra térni, hogy a vesztes magyar ellenzék éppen azzal próbálkozik, amivel korábban is, csak még dühösebbek is a kis pukkancsok.
És akkor, ha már ide eljutottak, jöhet az igazi elmerülés a miniszterelnöki ülepben, és végre egy teljesen egyenes, direkt propagandista nem-kérdés, íme:
?Az ellenzék pártjait egyetlen tényező köti össze, az ön iránt érzett gyűlölet. Ez azonban ma már olyan erős, hogy képes egy táborba terelni őket, baloldalt, zöldeket, Jobbikot. Erre épül az ellenzéki összefogás?.
Pont. Adás vége. Nincs is több kérdés.
19? Lapot!
