Varga Judit igazságügyi miniszter egészen megdöbbentő és villámcsapásszerű váltással hétfőn elkezdett aggódni a magyar sajtószabadságért. Több NER-lapot is lekapcsolt egy időre az Anonymous nevű nemzetközi hekkercsoport ugyanis. És ez azt jelentette, hogy az érintettek többsége – amelyek esetében már nyomokban sem beszélhetünk sajtóról – egy pár óráig nem tudta a fideszes pártpropaganda aktuális üzeneteit közvetíteni a tisztelt választópolgárok felé. Varga Judit tehát aggódni kezdett.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Tisztelt Miniszter Asszony!
Kérem, ne most kezdjen aggódni a sajtószabadságért!
És nem azért, mert ezeknek a portáloknak a nagy része mindenről szól, csak sajtóról nem, vagy annak bármely feladatáról.
És nem csak azért, mert mindegyik nagyon gyorsan újra működött.
És nem azért, mert nagyon erős gyanú van arra, hogy “önök” a mi közös pénzünkből, “a maguk részére” felvásároltatták a hazai egykori sajtó nagy részét, amit meg megtehettek, azt bezárattak, lényegében önök záratták be.
És nem azért, mert ön akkor sem kezdett aggódni, amikor ugyanazon a napon hirtelen mindenki úgy döntött a strómanok (Fidesz-közeli decens üzletemberek) közül, hogy ingyen és bérmentve több százmillió forintos, akár több milliárdos értéket ajánl fel a KESMA-nak (hát, ugye, gyakorlatilag Orbánnak), és az úgy jó volt. Még egyszer: több médiatulajdonos ugyanazon a napon úgy döntött, hogy az ő nevén lévő, az ő tulajdonában álló, egyenként is minimum több száz millió forint összértékű újságot, online újságot, magazint stb. magába foglaló médiacég-csoportot ajándékba ad egy harmadik (jogi) személynek, egy médiaalapítványnak.
Önnek, önöknek ez nem volt probléma.
Sőt! Egy, másféle, valóban nemzeti (és nem párt-) érdekeket jelentő ügyekre használatos speciális minősítéssel (kiemelt jelentőségű stratégiai szervezetté nyilvánítás) önök a valós versenyhivatali és médiahatósági vizsgálat alól kivonták ezt a cégegyesülést.
Miközben egy ehhez hasonló, de lényegében sokkal kisebb cégösszeolvadást nem engedélyeztek a hazai hatóságok. Azt mondták, azért nem, mert az torzítaná a médiapiacot. Amit gyakorlatilag Orbán Viktor miniszterelnök személyes bejelentésével engedélyeztek, a saját kutyájuk kölykének, az jóval nagyobb és összetettebb médiacsoportot jelent. Persze, az a saját kutyájuk kölyke.
És, kérem, a Miniszter Asszonyt, hogy ne most kezdjen aggódni a sajtószabdságért, amikor az ön minisztériuma és más szervek együttes munkájának hála újságírókat figyeltettek meg olyan szoftverrel, amellyel terroristákat, terroristagyanús személyeket szoktak. Sőt, amellyel csak ilyen személyeket, azaz kizárólag terroristákat vagy terroristagyanús személyeket lehetett volna megfigyeltetni.
Több, mint cinikus ezek után az, hogy ön a kormánypártok propagandalapjait ért minimális sérelem (nem, ezzel nem azt mondom, hogy nekem tetszik, ha lapokat kapcsolnak le hekkerek) után kezd aggódni, miközben önök a valódi sajtó elen intéztek támadást, egyesek médiumokon halálos sebet ejtve, több kitűnő kollégát a szakmától elűzve, de önök voltak azok is, akik miatt több újságíró elvesztette az állását.
Több, mint cinikus a Pegazus-botrány után, hogy ön a sajtószabadság nevét egyáltalán a szájára veszi. Több, mint cinikus mindez azok után, hogy jó pár hónappal ezelőtt ön egy rangos brit tévéműsorban azt mondta szemrebbenés nélkül, hogy Magyarországon a sajtószabadsággal semmi probléma nincs, sőt tulajdonképpen ott is, meg másutt is, kikérte magának, hogy bárkik is aggódnak érte. Ne üssék bele az orrukat, és így tovább.
Ne, kérem, ne most kezdjen aggódni a sajtószabadságért, amikor önök nem válaszolnak a megkeresésekre, amikor önök letiltanak olvasott, korrekt lapokat a kormányinfóról.
Ne most kezdjen aggódni, amikor ön nem is olyan rég még a kormányinfóra elment, majd sietve távozott, mielőtt még feltehették volna a kérdéseiket az oda beengedett kritikus újságírók.
Ne most kezdjen el aggódni a sajtószabadságért, és nem csak azért, mert az legfeljebb önnek, meg az önhöz hasonló cinikus politikusoknak jelentik a sajtót azok a lapok, meg a még olyanabb, le nem kapcsolt társaik, amelyek az önök totális vagy részleges ellenőrzése alatt állnak.
Most már ne kezdjen aggódni a sajtószabadságért! Kérem!
Mert az, a magyar sajtószabadság már megszűnt egy ideje. Igen, sajnos megszűnt, de minimum tetszhalott állapotban van.
Önnek már évekkel ezelőtt kellett volna aggódnia érte, a magyar sajtószabadságért, a magyar sajtóért. És önnek lépnie kellett volna ennek az érdekében. Ehelyett ön nemhogy nem lépett, de haszonélvezője volt minden szempontból ennek a helyzetnek.
Önnek a megszűnt, tetszhalott magyar sajtószabadságot kellene hiányolnia.
Mert ahol az állam ilyen módon torzít, ott sajnos nincs sajtószabadság, még ha szabad sajtó van is, még ha egy kis szelete meg is maradt.
Önnek az ellen kellene szót emelnie, hogy hogy lehet az, hogy ilyen, legfeljebb hibrid sajtószabadságunk lett, és megpróbálnia a felelősöket megnevezni. És, ha másképp, belülről ez nem megy, akkor akár úgy is, hogy pozícióját feladja.
Ezt kellene tennie valójában. De tudja, mit? Most már ne, most már ne nevezzen meg senkit. Elvégre is a bíróságon sem kell olyan kérdésre válaszolnia a tanúnak, amelynél az ember magát és (ez esetben politikai) családtagjait vádolná meg.
Meg hát, hétfőn bármi is lesz az eredmény, úgyis valami új jön.
Úgyhogy, Tisztelt Miniszter Asszony, most már ne kezdjen a sajtószabadságért aggódni.
19? Lapot!
