Legalább százan gyűltek össze szombaton délután Siófokon, a tavaly elhunyt dr. Léhmann György emléktáblájának avatójára. Devizakárosultak állíttattak emléktáblát az őket segítő ügyvédnek.

Támogasd a Szabad Pécs működését!

– Ez a „másik” Magyarország; látja, mennyi agyongyötört, kisírt arcú ember? – mutatott körbe egy idős úr, aki száz kilométerekről érkezett, miközben nem akart vége lenni a fehér virágokat az emléktábla alá helyezők sorának. Legalább százan gyűltek össze szombat délután Siófokon a tavaly elhunyt dr. Léhmann György emléktáblájának avatójára.

A siófoki polgármester éppen hivatalos úton van, a Balaton fővárosának németországi testvérvárosban tartózkodik, így Lengyel Róbert levelet írt az emlékezőknek. A fideszes többségű helyi képviselő-testület viszont nem járult hozzá ahhoz, hogy városi rendezvénnyé nyilvánítsák az avatót.

Az ünnepséget a család szervezte, az emléktáblát a devizakárosultak szervezete állíttatta annak a belvárosi épületnek a falára, ahol a devizás ügyvédként ismertté lett Léhmann György irodája volt. S jöttek az ország minden részéből, akadt, aki hajnalban kelt, hogy ott lehessen az avatón. Tudták, hová kell jönni; az ügyvéd irodája az összegyűltek többségének ismerős volt…

Ravasz László: „Számoljuk fel ezt a magyar kataklizmát!”

Az első beszédet is egy devizakárosult mondta, aki idővel Léhmann segítője lett a „csatában”. Volt úgy, hogy párhuzamosan több ezer pert vitt az ügyvéd, jó néhányszor már a hajnali órákban az irodája előtt ültek az ország távoli feléből érkező reménykedők…

„Ha örökké kisembereként élünk, meghunyászkodunk, eleget próbálunk tenni a hatalomnak, akkor tudunk-e nyugodt, teljes életet élni? – tette fel a kérdést dr. Ravasz László egykori bíró, az adóskamara vezetője. A feleletet is megadta: „Léhmann György élete, munkássága maga a válasz: nem, teljes életet akkor élhetünk, ha kiállunk a magunk és a mások igazáért, ha harcolunk érte, ha küzdünk azokért az embertársainkért, akik segítségre szorulnak, mert nem tudják magukat megvédeni a politikai, pénzügyi, vagy bírói hatalommal szemben. Léhmann ügyvéd emlékének akkor adózunk megfelelően, ha azon az úton haladunk, amit kijelölt a számunkra. És ha megpróbáljuk sikerre vinni azt a „háborút”, amit elkezdett a devizaadósokért. Senki se adja fel, valósítsuk meg Léhmann György álmát, és számoljuk fel ezt a magyar kataklizmát!”

Szepesházi Péter: „A szellemiségedet őrizzük meg”

Beszédet mondott az emléktáblánál dr. Szepesházi Péter volt bíró is, aki tavaly ősszel kérte felmentését a köztársasági elnöktől. A TASZ Szabad Díjra is jelölt férfi a Budai Központi Kerületi Bíróság bírájaként korábban „robbanásközeli állapotokról” beszélt az igazságszolgáltatásban, az egyik leghangosabb kritikusa volt a Handó Tünde-féle Országos Bírói Hivatalnak. Szepesházi egy sajtóinterjúban „általános, félelemmel teli légkörről” beszélt, ami a bíróságokon uralkodik.

„A szellemiségedet őrizzük meg, Gyuri bátyám, nem az emlékedet” – ígérte Siófokon, hozzátéve: szükség van a devizahitelesek ügyének győzelemre viteléhez politikusra, jogászra, nemzetközi erőkre, „de kellenek utcai gerillák is, a sárga pólósok”. 

Akik a szombati avatón is szép számmal jelen voltak, ők azok, akik az ország minden pontján feltűnnek, amikor ki kell állni a kormányoldal szerint „megmentett” devizaadósokért. Egyikük egy táblát tartott a magasba, melyen többek között ez állt: „Léhmann: igazságosság”.

Dr. Léhmann György fia, Zoltán is a jogászi pályát választotta, bíró. Ő arra emlékeztetett: édesapja már nagyon beteg volt, ereje is alig volt már, de azt mondogatta, neki még el kell mennie Debrecenbe, mert egy adósnak a házát árverezik és ezt ő nem hagyhatja… 

KategóriákMETÁL