Három évvel ezelőtt egy dunaszekcsői ásatáson került elő egy 3-4. századi tégladarab, amelybe egykor két emberalakot ábrázoló rajzot véstek. Nemrég szintén a Várhegy újabb omlása következtében került felszínre az egykori tégla két újabb része, közölte pénteken a pécsi Janus Pannonius Múzeum.
A cikk a hirdetés után folytatódik
A pécsi múzeum pénteki sajtóközleménye szerint az első leletre még 2016-ban sikerült ráakadni a dunaszekcsői Várhegyen, egy, csak kutatók számára (engedéllyel) megközelíthető, hatóságilag már korábban lezárt helyszínen.
A Gábor Olivér és Stibrányi Máté régészek által vezetett georadaros kutatás során előkerült 3-4. századi tégladarab a Janus Pannonius Múzeum állandó Sopianae régészeti kiállításának része lett.
Az újabb fordulat 2019-ben következett be, amikor a helyszínen (egy újabb omlás következtében) Bíró Zsolt, a Dunaszekcsőért Alapítvány vezetője rálelt a tégla két újabb részére, írja a JPM. Ezáltal a három, teljesen összeillő részletből két teljes emberalak rajzolódik ki. Gábor Olivér szerint a legvalószínűbb, hogy egy apát és fiát láthatunk a korabeli ábrázoláson. Mindketten övet viselnek ugyanis, ami a római korban a férfiakra volt jellemző. Annyi bizonyos, hogy az immár három megtalált részlet a teljes téglának csupán a fele lehet, ezért a jövőben újabb részek kerülhetnek elő.
A talán legérdekesebb része a közleménynek azonban az, amikor arról ír a múzeum, hogy elsőre azt hihetnénk, hogy a történetben különös szerep jut a szerencsének, de ez tévedés. A múzeum igazgatója, Csornay Boldizsár ugyanis úgy véli, hogy manapság a kellő alaposságú dokumentáció, a korszerű kutatási eszközök és módszerek miatt egy-egy ilyen felfedezés sokkal nagyobb eséllyel előfordulhat, mint korábban. Például egy római korban széttört edény darabjai lehet, hogy annak idején nem egy szemetesgödörbe kerültek, de mivel a mai ásatások az egész egykori település területét érintik, ott a kutatások során könnyen felbukkanhat az edény újabb darabja.
19? Lapot!
