Miniszterelnök Úr! Égető kérdés, ki a megfelelő ember, kivel lehetne a mostaninál is jobb a magyar futball. Borúlátóbban: ki mentheti meg a magyar futballt. Mert nyilvánvaló, több pénzt kell a fociba tenni a mostaninál. Ha valaki, akkor ön ezt el tudja intézni. De a megmentési kísérletnek van másik része is. És annak megoldását is ön jelenti, ön a legALKALMASabb személy.

Támogasd a Szabad Pécs működését!

Nem, nem arra gondolok, hogy be kellene állnia a csapatba, és gólokat rugdosnia a hollandoknak vagy a belgáknak. Ezt már nem várhatjuk el, még öntől sem.

De előbb a pénzügyekről.

A stadionok terén sincs minden rendben. Az aprófalvak mindegyikében még nincs rendes futballpálya, nem hogy fűtött gyepes aréna.

A már átadott stadionok egy része szerencsésen megdrágult a kívánt min. 40-50%-kal, de még ezen is van mit javítani. A nézők azonban makacskodnak, erre is még ki kell találni valamit.

De, még ezzel együtt is, ha valamiben lépett előre az ország és a kormány a demokratikus vívmányok megkérdőjelezése mellett,  az bizony épp a labdarúgás. 

A szép új és drága stadionjaink mellett akadémiáink is vannak. Ami kulcskérdés. Rajzanak ki a fiatal tehetségek, alig győzzük tanulni az új neveket. A magyar bajnokság tele az ifjainkkal, a nagy csapatokba alig fér be légiós. Ráadásul sokat adózniuk sem kell. Így a futballistáink zsebében több maradhat. Aminek nem csak ők, de a tetoválószalonokban dolgozók, fodrászok (borbélyok) és az autókereskedők is örülnek.

És hát, ami a fő, van már magyar mez is, ráadásul az ön barátjának is volt ehhez köze. (Tényleg, a horvátok ellen miért Adidasban játszottunk? Ez is baj lehetett.)

Garasoskodók majd a számokkal dobálóznak. Hogy az elmúlt években az 1000 milliárdot meghaladta (13 számjegyűre nőtt) az az összeg, amit stadionokra költöttünk. De azt mi, együtt tettük. Együtt nyúltunk a zsebünkbe, szerencsére nem csak ön. Ez az “adtam”, meg “támogattam”, meg “megítéltem rá” csak szónoki fordulat. Érti, aki érteni akarja.

De azt persze már nem teszik hozzá a huhogók, hogy az 1000 milliárdot például forintban számolták, nem dollárban vagy euróban adták meg. Meg azt sem, hogy a 13 számjegyből akár 12 is lehet nulla.

Pénz, tehát, már úgy-ahogy csordogál a futballba, köszönhetően a tao-nak is.

A tao ráadásul önmagában is szép, példaértékű történet. Mert önkéntes dolog, a lemondásról, a jó ügyért való áldozathozatalról mesél. A cégek és vállalkozók a saját adójukról mondanak le. Arról, hogy elutalhassák a nagy közös kasszába az adóforintjaikat, ahonnan abból ki tudja, mire költenének.

Helyette azonban így, a tao-nak hála, miniszterelnök úr, önöknek, Felcsútra küldik az adó egy részét, hogy ismét nagy lehessen a magyar futball.

Így, mondjuk persze hasonlítana az ország az ötvenes évekre.

De a cél a fontos, nem a részletek.

A tao-t utalók közt is vannak persze nyerészkedők. Őket ki kell szűrni. Azt hiszik, hogy majd miniszterelnök úrék vagy a Mészárosék pont erről, a tao-s utalásokról vezetnek majd listát, és hogy feljegyzik valahová a nevüket. Ettől remélnek pirospontokat. A hülyék.

Lényeg a lényeg: ön is láthatja, kell még pénz a “fodballba”, hogy jobbak lehessünk, de ha valaki, ön erről gondoskodhat.

Talán hallott arról viszont, miniszterelnök úr, hogy valaki az önök emberei közül kitalált egy nagy ostobaságot.

A “kulturális tao-t”. Ami veszélyes lehetőség volt. Pénz ömlött a színházakba például, sok olyanba is, ahol nem  könnyed, könnyen érthető és szórakoztató darabokat adtak elő, pláne nem szép osztrák-magyar vígoperettet, hanem olyan műveket, amelyek a fejfájásig elgondolkodtatták a nagyérdeműt az élet bajos ügyeiről.

Szerencsére valaki már rájött az önök kezdő tizenegyében vagy kispadján, hogy ez már így nem mehet tovább.

A kulturális tao (neve is milyen már) megszüntetése miatt persze csőd és bezárás fenyeget színházakat, színi társulatokat. Vagy már be is dobták a törülközőt. De mindenkiért, ugye, azért nem lehet kár. A miniszterelnök úrnak pedig az új rendszer nyertesei érdekeit kell néznie. Főleg, hogy szerencsés módon sokan köztük az önök jó barátai. Persze, még szép, a “nyerés” nálunk mindig szakmai indokok és rátermettség alapján megy. Nincs kontraszelekció.

De, és ez az az igazi baj, hallani, már olyan bosszúszomjas “lakossági” ötleteket is, hogy ha a kulturális tao-t megszüntették, akkor vegyék el ezt a lehetőséget a sportból is. Köztük elsősorban a futballból. De ne lehessen focira, röplabdára, kézire sem adót utalni. Nyugodjon meg, ezek csak ötletek, nem lesz belőle semmi.

Sőt, suttogtak olyat is, hogy sport is lehetne mégis a tao-ban, de csak közösségi/tömegsportra mehetne a zseton. Pedig a tao nemes ügyre van, az utánpótlásra, és arra is megy minden cent.

Az egyik legveszélyesebb ötlet amellett, hogy a sportot vegyék ki a tao-körből, hogy lehessen egészségügyre is utalni a tao-t. Kórházak, klinikák, rendelők építésére, felújításra, még jó, hogy nem lélegeztetőgépre. Bár, anélkül is merő populizmus ez a fikció.

A kulturális tao bezúzása jó ötlet. Az élsport abúzálása rossz. Az egészségügyi tao hajmeresztő ostobaság. Hová vezetne ez?

Visszatérve a legfontosabbra: a hazának szüksége van önre. És ami még fontosabb, a válogatottnak is. A pénzt elintézi, ez ok, de kell iránymutatás, taktika, stratégia. És én kimondom, bár mindenki tudja: ön az alkalmas arra, hogy irányítsa a nemzeti tizenegyet. Ki lenne alkalmasabb! Mert kell egy csapat. És kell egy jó edző.

Igaz, nem a kispad az ön világa. És emiatt az ország és a világ megmentéséről is le kellene mondania átmenetileg.

Ön  sokat beszélt mostanában 2030-ról. Most már értem miért. Akkor is lesz egy vébé. Az ön irányításával azonban már 2026-ban is lenne esélyünk. Kérem, ne habozzon! 

Ria-ria, Hungária!

Címkék:
KategóriákPUNK