Gyerek-Terek címmel kétnapos, beszélgetésekből álló minikonferenciát szervez a Társaság A Szabadságjogokért és az Emberség Erejével alapítvány. Január 11-én és 12-én a Reggeliben várják az érdeklődőket.
A cikk a hirdetés után folytatódik
A programot előzetesen csak címszavakban lehet röviden összefoglalni, hiszen rengeteg témát érintenek az elsősorban szülőknek és szakembereknek szóló programon. Szó lesz az online terek veszélyeiről és lehetőségeiről, egészségügyről, függőségről, szegregációról és a köznevelésről. Az egyik panelbeszélgetés résztvevője az Újpedagógia Program képviseletében Galambos Attila lesz, aki a qubit.hu-n is szokott publikálni, illetve jelenleg az Alternatív Közgazdasági Gimnázium kísérőtanára. És, akit telefonon tudtunk előzetesen kérdezni.
Mi az az Újpedagógia Program?
Kicsit nehéz összefoglalni, mert valamennyire családi vállalkozás. A párommal, Váczi Dorkával, aki főállásban a Vodafone digitális angyala, mindketten oktatással foglalkozunk. Tanárként szemléletünkben, módszertanuknban mindig is próbáltunk újításokat belevinni munkánkba. Személy szerint nagy szerencsém volt a Budapest Schoollal, ahol az egyik iskolának az alapító tanára lehettem. Óriási szabadságunk volt azzal kapcsolatban, hogy mit csinálunk, rengeteg mindent kipróbálhattunk, és nagyon újszerű módon viszonyulhattunk a pedagógiához. Dorkával ekkortájt kezdtünk el különböző közösségi oldalakon #újpedagógia hashtaggel posztolni jól sikerült foglalkozásokat, vagy olyan cikkeket, amikkel egyetértünk. A mindennapi pedagógiai munkánk mellett hívtak minket képzéseket, előadásokat tartani, ezért is döntöttünk úgy, hogy ezeknek a tevékenységeinket nevet adunk, illetve ez által elindítottuk a saját vállalkozásunkat képzésekkel, tréningekkel, mellyel elsősorban tanárokat, szülőket célzunk meg. Számunkra az újpedagógia azt jelenti, hogy nem pusztán módszertanban kínálunk alternatívát a hagyományos oktatási rendszerhez képest, hanem szemléletben is. Akár még az alternatív oktatáshoz képest is.
Mit vittél be Budapest Schoolba és mit kaptál tőle?
Szabadon dönthettünk, hogy hogyan viszonyuljunk a pedagógiához. Nagyon izgalmas építkezés volt, hogy egy-egy tanulási folyamatot nem valamilyen kánon szerint kellett csinálni. Azt vizsgáltuk meg, hogy a tanulási folyamat három kulcsszereplője a pedagógus, a szülő és a gyerek hogyan tud együttműködni, hogy a gyereknek a lehető legjobb legyen. Illetve a megoldásközpontú gondolkodásmód tetszett.
A jelenlegi oktatási környezet nem feltétlenül kedvez az alternatív iskoláknak. Hogy látod ezt?
A gyerekek nagyrészt most egy olyan oktatási rendszerben vannak, ami 100-150 éves múltra tekint vissza. A világban nagyon nehéz olyan rendszert, intézményt találni, ami ennyi ideje gyakorlatilag ugyanúgy működik. A társadalmi közeg is megváltozott, illetve egy hatalmas változás is bekövetkezett: megjelentek a digitális eszközök. Ezeket a hagyományos oktatási rendszerek is megpróbálják alkalmazni, de nem ismerik fel azt a tényt, hogy az információszerzési és így a tanulási folyamatok is megváltoztak. Teljesen máshogy jutunk hozzá információkhoz, mint akár 20 vagy 30 évvel ezelőtt. A Nemzeti Alaptanterv behozza a tudatos médiahasználatot, közben mégis az a fókusz még mindig, hogy milyen tudástartalmakat kell átadni a gyerekeknek. A tanár szerepe rögzült, nem változik ebben a teljesen megváltozott környezetben sem, így nagyon nehezen reagál a rendszer bármilyen típusú innovációra.
A köznevelésről szóló beszélgetésben fogsz részt venni. Amit rengeteg kritika ér, többek között a szűkülő lehetőségek. Mik a legnagyobb problémák?
Az új köznevelési törvény sok témát érint, a magántanulói státusztól az iskolai dolgozók helyzetéig, a tankönyvválasztástól a diákok egészségügyi felmérésééig. A közbeszéd egy-két dolgot emel ki, amik persze fontos témák. Mi valószínűleg a magántanulói státuszról és iskolaválasztásról fogunk beszélgetni. Az egész legnagyobb problémájának azt tartom, hogy sem szakmai, sem társadalmi vita nem zajlott le az új törvény kapcsán és ezért az is látszik, hogy nem lett rendesen végiggondolva.
