Nem válaszolnak a kérdésekre, kizárják a sajtótájékoztatókról az újságírókat, sőt akár fizikailag is akadályozzák a mozgásukat – ilyen módszerekkel akadályozzák az állami és önkormányzati szervek a független sajtó munkáját. Mindez a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) több, mint egy éven át tartó, most publikált kutatásából derül ki. A TASZ főszerkesztőkkel és újságírókkal készített mélyinterjúkat, illetve konkrét példákon, és a TASZ ügyvédei által képviselt ügyeken keresztül tárta fel a jelenséget. A kutatásban a Szabad Pécset és a Pécs Stopot is kérdezték.
A cikk a hirdetés után folytatódik
A TASZ 2018 szeptembere és 2019 októbere között 19 érintett médium (köztük a legnagyobb, legolvasottabb online hírportálok) főszerkesztőivel és újságíróival készített mélyinterjúkat, ezen kívül konkrét példákon és a TASZ ügyvédei által képviselt ügyeken keresztül tárta fel a jelenséget, rögzítette annak megjelenési formáit, gyakoriságát és feltételezhető okait.
A kutatásban megkérdezték a Pécsi Stopot és a Szabad Pécset is. Meg kell jegyezni, természetesen, hogy értelemszerűen az önkormányzati választás előtti helyzetről beszélt mindenki (a Szabad Pécset 2018 októberében kérdezték), és hogy azokon a helyeken, ahol döntő változást hozott 2019. október 13-a, a helyi hatalmat akár teljesen lecserélték, mint például Pécsett, ott a helyzet változhatott.
Ahogyan Pécsett változott is, javult is, nagyon sokat, és gyakorlatilag egycsapásra, ahogyan azt olvasóink remélhetően észre is vették. Az önkormányzati sajtótájékoztatókra kapunk meghívást, azokon vagy azokat követően biztosan lehet kérdezni, akár a témához csak lazán kapcsolódva , vagy teljesen más témában is akár. Sőt, a jelenlegi pécsi ellenzék is úgy tűnik, néhány hónap “keménykedés” után megpróbálkozik azzal, hogy lapunk is kap egyes sajtótájékoztatókra neghívást.
Érdekesség, hogy csupán három nappal azt követően, hogy a Szabad Pécs felelős szerkesztőjével mélyinterjút készített a TASZ kutatója Budapesten, történt meg a Szabad Pécs munkája akadályoztatása addig sem rövid történetének talán egyik legsúlyosabb incidense. Orbán Viktor miniszterelnök, a Rátgéber Akadémia, hivatalos nevén a Nemzeti Kosárlabda Akadémia avatására látogatott. A látogatást magát titkolták, bárki nem is regisztrálhatott, a Szabad Pécs azonban a látogatásról tudomást szerzett, meg is írta előre, de az avatás napján a létesítménybe nem mehettünk be, az avatásról nem tudtunk riportot írni, a miniszterlnököt nem lehetett kérdezni, sőt a kosárlabda akadémiát teljesen megközelíteni sem lehetett. Egy kordonként szolgáló szalagot húztak ki és kerítették le a terület egy részét, mondván, hogy a közpénzrengetegből, hazai forrásokból megépített létesítmény bejárata előtti rész már magánterület, és ott zártkörű rendezvényt tartanak. A kordon mögé azonban szervezett miniszterelnöki tapsolók bejuthattak, sőt szépen kijelölt helyük is volt, a miniszterelnök néhány szóra meg is állt nekik. A miniszterelnököt ekkor is testőrök hada védte a sajtó elől is kitakarva a kormányfőt /ezúttal is durván túlbiztosítottnak tűnt a védelem, emígyen a közpénzek kellemes pazarlása joggal merülhetett fel megintcsak/. Illetve ekkor volt, hogy a kordon mögé egy ideig még be tudtunk jutni, de két helyi biztonsági ember, némi fizikai erőt is alkalmazva, és a rendőrség kihívásával fenyegetőzve kitessékelt minket a számunkra éppen ad hoc jelleggel tiltott területről. A rendőrséget pedig a kérésünkre sem hívták ki, pedig szerettük volna.
Ettől függetlenül nyilván helyben is van, lesz még mit javítani a nyilvánosság helyzetén, és az továbbra is fennmaradt, hogy a közvetlenül minisztériumi kompetenciába vagy állami hivatalok, intézmények válaszadási körébe tartozó ügyekben nagyon nehézkesen lehet infdormációt kérni és kérdéseket érdemeben úgy feltenni, hogy arra válasz is érkezzen. Márpedig ez fontos feltétele annak, hogy a sajtó az alapvető feladtait, a hiteles és gyors tájékoztatást és a mindenkori helyi és országos hatalom ellenőrzését el tudja végezni.
A TASZ oldalán, a kutatásról közzé tett leírásban egyértelműen kijelentik, hogy a probléma, a független sajtó munkájának az akadályoztatása évek óta fennáll, a független szerkesztőségek ezért egyre nehezebben tesznek eleget a tájékoztatási kötelezettségüknek. Mindez szűkíti a nyilvánosságot és sérti a közvélemény tájékozódáshoz való jogát is – nem véletlen, hogy Magyarország évről évre hátrébb csúszik a sajtószabadság-ranglistákon.
Az akadályozás a tudatos ignorálástól az újságírók fizikai távoltartásán át az ellenük alkalmazott erőszakig terjed.
A kutatás összesen hét különböző akadályozási formát tárt fel, amelyek különböző mértékben érintik az egyes szerkesztőségeket, de valamelyik mindenképpen hat rájuk. Gyakori a szerkesztőségek vagy azok munkatársainak hiteltelenítése, forrásaik megfélemlítése, a sajtómegkeresések nyílt, diszkriminatív indokkal alátámasztott elutasítása is. Ezzel a közhatalom birtokában lévők olyan környezetet alakítanak ki, amelyben a sajtó csak jelentős korlátok mellett tud eleget tenni a feladatainak.
Az akadályoztatással a szerkesztőségek több módon próbálják felvenni a harcot: több közérdekű adatigénylést nyújtanak be (mivel itt törvényi határidő van a válaszadásra), egyes esetekben jogi eljárásokat is kezdeményeznek az őket akadályozó szervekkel szemben. Ezek azonban nem ellensúlyozzák a hatalom által okozott hátrányokat.
A TASZ jelentése rámutat arra is, hogy a sajtószabadság nem csak a legszélsőségesebb, az újságírók életét vagy szabadságát is veszélyeztető kormányzati lépések miatt kerülhet veszélybe. Kevésbé drasztikus eszközök alkalmazása is a nyilvánosság jelentős szűküléséhez vezet: ezek is azt eredményezik, hogy a sajtó és rajtuk keresztül a polgárok nem jutnak (megfelelő) információhoz.
A jelentés teljes szövege, PDF-formátumban ezen a linken érhető el.
A TASZ a közlemény végén kijelentette, hogy a továbbiakban is azért fog dolgozni, hogy a független sajtót akadályozó tényezők felszámolásra kerüljenek: számos esetben jogi eszközökkel, eljárásokkal lehet fellépni ezért.
19? Lapot!
