Nem a nyerészkedés, hanem a segítségnyújtás és a többszörös talpon maradás biztosítása miatt talált ki egy új lehetőséget az egyik legjobb baranyai hotel, a négycsillagos pécsi Hotel Corso tulajdonosa, értesült a hírről a Szabad Pécs. Mint látni fogják, egy nagyon extra, és nem olcsó lehetőségről van szó, amit ráadásul a járvány miatt talált ki a vállalkozó, és mi biztosak vagyunk abban, hogy idehaza nem feltétlenül és nem mindenki fog olyan pozitívan fogadni, mint ahogyan a szállodatulajdonos beszélt az általa kitalált lehetőségről, Pentz többször is megkérdeztük, hogy ezt valóban komolyan gondolja-e, és tényleg vállalja-e az erről szóló nyilatkozatot. Pentz Mihály azonban azt mondta, hogy szerinte egy sokszoros win-win, azaz minden szereplő nyer helyzetről lenne szó. Már, ha tényleg lesz igény arra, amit kitalált, prémium szolgáltatást nyújtani idős embereknek, idős házaspároknak. Nem luxuskaranténről lenne szó, hanem egy kiemelt hotelszolgáltatásról.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Igen, valóban csak egy vékonyabb, módosabb nyugdíjas korú rétegnek szól az az ajánlat, vagy hát egyelőre csak ötlet, amelyet a négycsillagos pécsi Hotel Corso tulajdonosa kitalált, ismerte el kérdésünkre Pentz Mihály, a szálloda tulajdonosa.
Pentz Mihállyal két napja beszéltünk az új ötletéről, amikor egy körképet készítettünk arról, hogy Pécset és a pécsi gazdaságot, vállalkozásokat hogyan érintette az új koronavírus-járvány. Akkor írtunk arról is, hogy a szállodai foglalásokat sorra mondják le mindenütt, üresek vagy szinte üresek a házak, és nyilvánvalóan új foglalások sem futnak be a következő napokra, hetekre és hónapokra. És, hogy emiatt sokan vészforgatókönyvön, szűkített nyitvatartáson vagy teljes bezáráson gondolkodnak.
A négycsillagos pécsi Corso Hotelben sincs ez másképpen. A tulajdonos, az egyszerre Pécsett és Németországban is élő, már a rendszerváltás előtt Németországban dolgozó, szálloda- és építőiparban érdekelt Pentz Mihály elismerte, hogy az ő szállodájuk is gyakorlatilag üres. És, hogy vagy be kell zárnia a házat vagy kitalálnia valamit. És ekkor jutott arra az ötletre, hogy lehetséges, hogy egyszerre tudna segíteni néhány idős pécsi vagy baranyai embernek, és tudná biztosítani azt is, hogy a kollégáit ne kelljen utcára tennie, vagy minimum kényszerszabadságra küldenie.
Merthogy röviden: Pentz Mihály azt találta ki, hogy egyfajta karanténhotellé alakítaná át a Corso Hotelt. Elsősorban idős embereknek, de persze olyan idős embereknek ajánlva fel egy lehetőséget, amelyet, ezt ő is tudja, nem fog sajnos tudni mindenki megfizetni. Mert egyfajta speciális hotelszolgáltatást kínálna nekik, aminek a célja ezesetben nem elsősorban a kényelem, pihenés vagy turizmus, hanem a biztonság, vagy még pontosabban: a lehető legtöbbet megtenni azért, hogy az új szállóvendégeik, ha valóban lesznek, a lehető legnagyobb biztonságban legyenek.
Mint mesélte, ő amiatt is gondolt erre, mert a családjában egyaránt van Németországban dolgozó járványügyi szakember, orvos, illetve itthon dolgozó kórházi dietetikus. Már bszélt velük is, értesítette az ötletéről a pécsi városvezetést és az ÁNTSZ-t is. Utóbbi helyről azt mondták, hogy mivel amiről Pentz Mihály beszélt nekik a nem járványügyi kérdés, hanem egy speciális hotelszolgáltatás, nincs akadálya annak, hogy egy ilyen lehetőséggel előrukkoljon. Innentől persze már csak a fizetőképes kereslet lehet a kérdés.
A Corso Hotel tulajdonosa azt találta ki, hogy amíg a veszélyhelyzet fennáll – és ha tényleg lesz rá igény –, a kapacitásaik függvényében, a szállodai szobákban fogadnának idős embereket, új hotelvendégekként.
Az új koronavírus-járvány szempontjából a legveszélyeztetettebb társadalmi csoporthoz tartozó embereket tehát. Azt vállalnák, hogy hotelszolgáltatásként speciális elhelyezést és ellátást biztosítanának nekik. Azaz fizetős szolgáltatást.
Magyarul steril szobába költözhetnének be, elsősorban párok, de a néhány egyágyas szobába akár egyedülállók is. A szobán kívül napi legalább háromszori, bőséges és meleg étkeztetést kapnának, s mindezt úgy, hogy közben nem találkoznának a hotel személyzetével. Azaz a reggeli, ebéd és vacsora is steril, lezárt edényekben érkezne, a szobaajtó elé, amit bekopogás után a vendégek maguk vinnének be a szobába.
A menü is úgy lenne összeállítva, a már említett szakember segítségével, hogy az a lehető legminimálisabb kockázatot rejtse, azaz itt elsősorban az alapanyagokról és az elkészítési módról, technológiáról van szó. Persze, mindezt éttermi színvonalon.
Az ágynemű- és a törölköző-csere is hasonlóképpen menne, ahogyan a takarítás is, izolálva és a higiéniára és a fertőtlenítésre odafigyelve.
A vendégeknek a pénzükért teljes izolációt, azaz teljes elkülönítést, avagy szinte teljes elkülönítést is biztosítanának. Azért csak “akár”, mert azt a lehetőséget nyitva hagynák, hogy a szálloda konferenciatermeiben megfelelő higiéniás és védőtávolságot biztosítva lehetőség legyen, ha igény van rá, külön-külön asztaloknál a vendégeknek a társas kapcsolatokra, beszélgetésre is. Ehhez próbálnának védőfelszereléseket, kesztyűt és maszkot is beszerezni.
És megint csak nyilván azok részére, akiknek ere igényük van, és megfelelő jó állapotban is érzik magukat, az esti, rövid egészségügyi, szabadlevegős sétát is engedélyeznék.
Ugyanakkor a szállodába a személyzet tagjain és a szállodavendégeken kívül senki sem léphetne be. Azaz még az esetleges itt élő, vagy hazalátogató ismerősök, rokonok, hozzátartozók sem.
A szállodatulajdonos vállalkozó azt mondta, tudja, hogy lesznek olyanok, akik majd azzal vádolják, hogy nyerészkedni akar, de ez nem igaz, egy talán meglévő keresletet kiszolgáló speciális szolgáltatást kínál.
Azaz, nem a korábbihoz képest ötszörös áron kínált kézfertőtlenítőt vagy szájmaszkot, hanem a hotel és a szolgáltatás színvonalához képest, és a korábbi kedvezményes árakhoz képest is egy kedvezőbb árú szolgáltatást. Viszont, mivel itt hotelben tartózkodásról van vagy lenne szó, azt is tudni kell, hogy az időtartam miatt (legalább egy hét lenne az alapcsomag, a kötelező minimum háromszori étkezéssel) egy akár több hetes, egy-két hónapos tartózkodás összesen nem lenne olcsó, hiszen egy szoba ára éjszakánként elérheti a már elkészült becslés szerint is a 30 ezer forintot is.
Ez azonban egy olyan helyzet, ami minden szempontot higgadtan mérlegelve egy többszörösen win-win szituáció, fogalmazott. Mert nyerhetnek az akár egyedül élő idősek azzal, hogy gondoskodnak róluk, és egyfajta szoros felügyelet mellett és a lehető legnagyobb biztonságban lehetnek, a hotelnek nem kell kényszerszabadságra küldenie az alkalmazottait, és az esetleg távol lévő rokonok is bizosabbak lehetnek abban, hogy gondoskodnak a szeretteikről.
Azt természetesen, mivel fizetős hotelszolgáltatást kínál, és nem egészségügyi karantént vagy kórházi ellátást, egészségügyi és járványügyi szempontból sem tud garantálni semmit, csak azt, hogy a hotel személyzete a lehető legfegyelmezettebben be fogja tartani az előírásokat. És bármilyen rendkívüli helyzet adódik, azt szinte azonnal le tudják majd reagálni is, hiszen kapcsolatban lesznek az idős emberekkel, azaz nekik is jelezhetik, ha nem érzik esetleg jól magukat, avagy ha azt látják, hogy egy szobából adott esetben nem jelentkeznek, például nem viszik be az ételt, amit felvittek, nem jeleznek vissza a személyzetnek, stb.
Szóval egyrészt egy reakcióról van szó a most kialakult helyzetre, másrészt az ötlet sokszorosan végig is van gondolva. Azonban, ha az derülne ki, hogy erre mégsincs igény, akkor természetesen egy másik döntést kell majd meghoznia, fogalmazott Pentz Mihály.
19? Lapot!
