Az első regisztrált baranyai új koronavírusos beteg Kővágószőlősről került kórházba. A Pécstől nem messze, nyugatra fekvő községben élő férfi maga hívott mentőt a nemzeti ünnep másnapján. Előtte Ausztriában, Tirolban dolgozott, és mint mondja, amit csak lehet, megtett, orvosnál is járt a hazautazása előtt. Tünetei pedig nem voltak. Különben nem kereste volna fel a saját családtagjait. A Szabad Pécsnek sikerült telefonos interjút készítenie a kórházban lévő 30 év körüli fiatalemberrel, aki már jól van, de még nem volt meg az első negatív teszteredménye.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Hogy van most?
Köszönöm szépen, már sokkal jobban. Igazából már éppen egy hete, hogy jól vagyok, és nincsenek tüneteim.
De voltak, sőt ön az első baranyai, igazoltan koronavírusos fertőzött. Mikor lett beteg? Milyen tünetei voltak?
A nemzeti ünnep estéjén, vasárnap este, március 15-én lettem rosszul. Hirtelen felszökött a lázam, ami hidegrázással jött, köhögni kezdtem és a hátam is fájni kezdett, középtájon, közepes, de kellemetlen fájdalommal.
Egyszerre jött minden tünet? És addig? Nem érzett semmit? Nem hívott azonnal segítséget?
Nem, annyira le voltam gyengülve a láztól, hogy meg sem tudtam mérni, csak annyit éreztem és tudtam, hogy nem hőemelkedésem van, hanem lázas vagyok. Bevettem egy lázcsillapítót, azzal sikerült elaludnom. Így aznap éjjel nem hívtam ki senkit. Előtte semmilyen tünetem nem volt, még csak nem is köhögtem. Az orrom sem folyt. Semmi nem utalt rá, hogy beteg vagyok. Vasárnap este lefeküdtem aludni, azt követően lettem, nagyon hirtelen rosszul.
Másnap viszont orvost és mentőt hívott, erről már az ön betegségéről és pozitív teszteredményéről a falu közösségi oldalán beszámoló polgármester posztjából értesült a nyilvánosság. Gondolom, pontos ez a közzétett információ. Ezek szerint másnapra nem lett jobban? Vagy legalábbis nem lett sokkal jobban?
Valamelyest jobban lettem, a lázam elmúlt. A köhögés azonban megmaradt, talán még erősödött is, és a hátamban is éreztem továbbra is azt a kellemetlen fájdalmat. A lázam elmúlt, vagy csillapodott, de nagyon gyenge hőemelkedésem maradt, akkor már meg tudtam mérni, 37,2 volt. Úgyhogy felhívtam a helyi orvost.
Mivel hívta a háziorvost? Csak azzal, hogy beteg, vagy ennél konkrétabb volt?
Konkrétabb. Sajnos akkor már sejtettem, hogy baj lehet. Hogy nagy baj lehet. Hogy talán koronavírusos vagyok, féltem is ettől nagyon. És ezt mondtam is az orvosnak.
Merthogy külföldről jött? Azért sejtette?
Igen. Két nappal előtte, hajnalban jöttem haza Ausztriából, azon belül is Tirolból, és még azon túl is éppen az olasz-osztrák-svájci hármashatár mellől.
Ami most már az egyik legkomolyabb gócpont Európában, egy ideje le is van zárva. Igaz, az osztrákok Tirolt már csak akkor zárták le, amikor ön már itthon volt. Ön már addigra elveszítette a munkáját? Vagy más miatt tartott hazafelé? Mit csinált kint, és mióta élt Ausztriában?
Igen, valóban, mindenki elveszítette a munkáját, nem csak a magyarok, az osztrákok és a németek is. Ez egy, elsősorban a turizmusra építő, a síszezonban pedig még forgalmasabb település. December elején utaztam ki, egyedül. Ez már a harmadik szezon, amit megkezdtem Ausztriában, mindig egyedül utaztam. Idén, illetve tavaly december elején azonban egy új városba mentem, és új munkahelyet találtam. Kebabot árultam, és nagyon jól éreztem magam, úgy volt, hogy majd csak májusban jövök haza.
De nem így lett. Mi történt?
Március 3-a kerül kezdődtek a bajok, akkor már látszott, hogy nem lehet sokáig dolgozni, mert nagyon közel vagyunk az olasz határhoz, és ott is egyre több fertőzöttről lehetett hallani. Aztán három nap múlva szólt a főnök, hogy bezár minden.
És akkor azonnal hazajött?
Nem, azonnal nem jöttem haza.
Mit csinált?
Akkor ugye már nem dolgoztam, terveztem a hazautazást. De van egy nagyon fontos részlet. Ott úgy döntöttem, hogy mielőtt még hazaindulok – és még két-három ismerősöm is így volt ezzel –, felkeresek egy orvost, és kérem, hogy vizsgáljon meg, teszteljen le, mivel olyan helyen éltünk és dolgoztunk, ami egyre veszélyeztetettebbnek tűnt. A doktor azonban, akihez kerültünk, azt mondta, van lehetőség tesztelni, fizetősen, 25 euróba kerül (ezt természetesen kifizettem volna én is, mások is), ugyanakkor nem tesztel le bennünket, mert nincsenek tüneteink, sőt látszólag kutya bajunk. Szerettem volna erről valami papírt is kapni, de azt mondta, ilyet nem tud adni. Ugyanakkor én ezek után megnyugodtam, és úgy is utaztam utána már haza, hogy akkor jöhetek, nincs baj, és akkor azt teszem a legjobban, ha minél hamarabb hazaérek. Így érkeztem meg, előbb a határra, ahol megmondtam, honnan jövök, majd haza, Kővágószőlősre is. És haza a családomhoz, teszem hozzá rögtön. A szüleimhez, a két testvéremhez és a nagymamámhoz. Akiket más rokonokkal és ismerősömmel együtt fel is kerestem, vagy éppen oda is költöztem, az egyik testvéremhez és édesapámhoz. Ha tudom, hogy beteg vagyok, ha olyan gyanúm van, hogy beteg is lehetek, akkor biztosan nem ölelem és csókolom a saját, legszűkebben vett rokonaimat. Most is éppen nem magam miatt, hanem miattuk aggódom.
Hány emberrel találkozott? Ők most hol és hogyan vannak? Miért tartottak “hazatérő” bulit? Azt olvastuk ugyanis, és erről a híresztelésről írtunk is, amikor beszámoltunk a kővágószőlősi betegről, vagyis önről: hogy Ausztriából hazatérő kővágószőlősiek 30 fős házibulival ünnepelték magukat és egymást.
Utóbbiból egy szó sem igaz, ez vagy egy rosszindulatú pletyka, vagy egy nem rosszindulatból terjesztett híresztelés, de attól még hazugság. Én valóban találkoztam két barátommal, ha így vesszük, akkor egy háromfős buli volt, de nem harmincfős. Az viszont igaz, hogy az a tíz személy, akikkel összesen találkoztam (azaz kontaktáltam) most mind kénytelenek házi karanténban lenni. Köztük a már említett családtagjaim és még több más rokonom is, összesen tíz ember. Szerencsére jól vannak. Egyelőre legalábbis, és nagyon bízom benne, hogy jól is lesznek még a későbbiekben is. Mint mondtam, nem magam miatt aggódom. Már csak azért is, mert én úgy hiszem, átvészeltem a vírust, szerencsém van, fiatal vagyok és semmilyen alapbetegségem nincs. A szüleimért és a nagymamámért azonban aggódom.
Térjünk vissza most arra a hétfői napra, amikor hívta az orvost, majd a mentőt. Szóval az orvosnak is elmondta, hogy mit sejt, mi lehet a baj?
Persze. Elmondtam a tüneteket, azt is, hogy Tirolból jöttem haza. Ez múlt hétfőn volt, egy hete és egy napja. Aztán én hívtam ki a mentőt is. Az orvos adott egy számot, hogy azt kell hívni, és jön a mentő. Kikérdezett egy kérdőív szerint. Aztán mondta, hogy ez alapján valóban gyanítható, hogy koronavírusos vagyok.
És vitték a mentők azonnal a megyei kórházba? Ők védőfelszerelésben voltak?
Igen, teljes ruhában és maszkban. Nyilván azért, mert tudták, hogy fertőzött lehetek. És nem, nem a megyeibe vittek először, hanem a 400 ágyas klinikára, a sürgősségire.
Ahová most már nagyon nem javasolják, hogy a koronavírusos tünetekkel rendelkezők menjenek. Hanem éppen, hogy a volt megyeiben lévő Koronavírus Ellátó Központba. Igaz, az akkor még a jelenlegi formájában nem állt fel, az erről szóló közleményt csak két nappal később, 18-án adták ki. A pécsi sürgősségin (PTE KK SBO) érintkezett nem védőruhás orvossal vagy ápolóval?
Dehogyis, nem. Tudták, hogy milyen gyanúval szállítottak be. Rövid ideig voltam ott, még vért sem vettek. Elkülönítettek, és maszkos-kesztyűs orvos kérdezett ki. A sürgősségin csak papírmunka volt, kikérdezés, lázmérés. Onnan tovább szállítottak a mentők a volt megyei kórházba, a fertőző betegekhez, az infektológiára.
Mit szóltak? Ön volt elvileg az első baranyai “koronás”.
Azt nem mondhatnám, hogy derűsen fogadtak volna, de gondolom, ha én voltam az első beteg, ez elég komoly sokkot is jelenthetett. Aztán persze egy kicsit ez is jobb lett. Még hétfő délelőtt odaértünk, gyakorlatilag azonnal levették a vért és a nyálmintát, és egy külön, kisebb szobában tartottak. Pár napra rá egy másik, kicsivel nagyobb szobába kerültem át, ahol már volt egy szobatársam is. De addigra már én tudtam, hogy pozitív lett a tesztem. Pontosabban a vérteszt negatív lett, a nyálminta viszont pozitív. Gondolom, az a pontosabb vizsgálat ebben az esetben.
Milyen érzés volt, amikor megtudta?
Megijedtem és féltem is, de leginkább a családomat kezdtem még jobban félteni, elkezdtem pörgetni a fejemben az emlékeket azonnal, hogy kikkel is találkoztam, mennyire álltunk, megfogtam-e, hozzáértem-e, megcsókoltam-e, és így tovább.
Mikorra lett meg az első és a második eredmény? Merthogy két teszt kell, ugye, ahhoz, hogy kimondják, ön beteg vagy legalábbis fertőzött?
Igen, és három negatív ahhoz, hogy azt mondhassák ki, hogy gyógyult. Legalábbis én így tudom. Ezért is várom nagyon a, remélhetően első negatív tesztet, aminek a mintáját most hétfőn vették le, és remélem, hogy szerdán megérkezik, és jó hír lesz (Megj: a beszélgetés kedden este készült). A múlt hétfő után másnap, kedden érkezett meg a rossz hír, hogy pozitív, aztán pedig két nap múlva lett meg az utána levett minta eredménye. Jelenleg tehát még csak két pozitív teszteredményem van, mindkettő nyálmintából. És várom a harmadik teszt eredményét.
A kórházi orvosok és ápolók is védőruhában voltak már az infektológián is?
Persze.
Most azonban már a KEK-ben van, ugye, a volt Megyei Kórház tömbjén belül ugyan, de már a Koronavírus Ellátó Központban?
Igen, merthogy múlt csütörtökön, azt hiszem, átszállítottak ide. És itt minden szempontból profibb minden. De, ugye, ez az új hely pont ezért is van, a koronavírusosok miatt.
Milyen a híresen csodás kórházi koszt?
Lehet, hogy arról ne beszéljek? Inkább csak azt, hogy a családom küld be ételt, és az nagyon finom. Ráadásul bármit ehetek, nincs korlátozás.
Azt mondta, a családtagjai jól vannak, de otthon, karanténban. Nem közülük próbálnak segíteni, ugye?
Nem, van egy olyan rokonom a faluban, akivel szerencsémre, és leginkább az ő szerencséjére a két nap alatt nem volt módom találkozni. Ő hozza az ételt, a portán leteszi, ő megy is, az ételt pedig felhozzák, eljuttatják nekem, ide, a szobámba.
Ha távozhat gyógyultan, még otthon fog maradni? Azt tudja, hogy akkor önnek szerencséje is lesz, mert túl lesz és túl lehet rajta?
Mondta a doki itt bent, hogy akinek erős fiatal szervezete van, és egyszer elkapja, az még egyszer nem kaphatja el, mert immunis lesz rá a szervezete. És igen, otthon fogok maradni. Már csak azért is, mert hallom, eljutott hozzám, hogy nem vagyok túl népszerű, avagy éppen, hogy az lehetek, mert sokat beszélnek rólam, de abban most nincs köszönet. Pedig nagyrészt a saját családtagjaimat sodortam veszélybe, és semmilyen tünetem nem volt. És voltam az osztrák doktornőnél is.
Mit csinál a kórházban nap, mint nap?
A szobából nem mehetek ki, itt van még rajtam kívül más is. Ruhát, ételt, telefont hozhattam be. Aki persze akar, az még újságot, könyvet is kaphat. Mi beszélgetünk, és nézzük a híreket a neten, meg filmeket nézünk. És persze leginkább most már túl akarunk lenni ezen, megkapni sorban az első, a második, majd a harmadik negatív eredményt. Nagyon remélem, hogy meglesz. Most már legalábbis nincs bajom, tüneteim sincsenek.
Mennyien vannak bent betegek, fertőzöttek? (Mi így tudtuk pár napja.)
Erről, azt hiszem, akkor sem beszélhetnék, ha tudnám. De mondom, a szobából sem mehetünk ki. A szobatársamról sem beszélek, csak magamról. Abból biztosan nem lehet baj.
Mit csinált itthon az elmúlt években, amikor nem ausztriai síparadicsomokban dolgozott?
Építőiparban dolgoztam, leginkább ácsoknak, tetőfedőknek segítettem. Amúgy vízvezeték- és központi fűtésszerelő végzettségem van, és több OKJ-s végzettségem is, pl. raktárosi és erdőművelői papírom is van. Viszont a hobbim a dj-zés, sőt több is ez, mint hobbi. Úgy 11 éves korom körül gondoltam arra, hogy dj szívesen lennék, és el is kezdtem utána érdeklődni, beletanulni, most pedig már évek óta fel is lépek időnként lemezlovasként Baranyában. Ez azonban a jelen helyzetben, és még sajnos egy jó ideig biztos nem lesz lehetséges. Hogy majd mi lesz utána, ha ennek vége lesz? Remélem jobb lesz minden. És egy bulit biztosan szeretnék majd, amiben ismét én pakolhatom a lemezeket.
Szerda 15.05 – Megérkezett a baranyai 1-es beteg legfrissebb teszteredménye: pozitív
Arról van szó, amiről feljebb írtunk, és amit már nagyon várt, de sajnos egyelőre az is pozitív lett, szerdán kapta róla az értesítést. Azaz lehetséges, hogy már jobban van, nincsenek komolyabb tünetei, de a vírusfertőzés továbbra is kimutatható a szervezetében, és még nem volt negatív eredményt hozó mintavétele, amelyből pedig három kell ahoz, hogy gyógyultnak mondhassák ki.
19? Lapot!
