Ugyanazon a napon, 2019. október 13-án Lengyelországban parlamenti, míg Magyarországon önkormányzati választás volt. Az eredmények önmagukban is tanulságosak, a párhuzamok mellett a figyelmeztető jelek is érdekesek. Ráadásul mindkét országban központi kérdés, hogy a helyi ellenzéki vezetőknek milyen esélyei vannak a kormányokkal szemben?
A cikk a hirdetés után folytatódik
Magyarország az önkormányzati választás másnapján egy új helyzetre ébredt. A 100 legnépesebb városból 50-ben az ellenzéki összefogások polgármesterjelöltjei kerültek ki győztesen. A kormánypártok támogatottsága ugyan nem sokat változott az elmúlt években, de az ellenzék bebizonyította, hogy a Fidesz még a durván átszabott választási törvények, az elképesztő média- és (köz)pénzügyi fölény ellenére is legyőzhető. Összefogással. És nem utolsó sorban olyan jelöltekkel, akikről el tudják hinni az ellenzéki választók, hogy esélyesek a győzelemre. Ez a siker általános receptje persze, hiszen az önkormányzati választásokon a helyi viszonyok sok mindent felül tudnak írni.
Lengyel, moldovai, cseh és német újságírókkal közösen indított sorozatunkban olyan cikkeket írunk, amelyeknek a témája összeköti az országokat. Ez az Off the beaten track. Ezt a cikket Olena Babakova (PL) és Gűth Ervin (HU) írta.
A recept hibáira, hiányosságaira hívja fel a figyelmet a lengyel ellenzék 2019-es parlamenti választási eredménye is. Egy évvel korábban úgy tűnt, hogy a sikerhez vezető út egyszerű, azonban a választás megmutatta, hogy ugyan a városokban nyerhetnek liberálisok és baloldali pártok, de a vidéket még mindig a nemzeti-konzervatív Jog és Igazságosság (PiS) uralja. Jarosław Kaczyński pártja megőrizte a többségét a Szejmben, a helyi „lázadókat” pedig megbüntették. Súlyos veszteségeket kellett elkönyvelni a költségvetésükben, amit egy kormányzati adócsökkentés miatt és egy népszerűtlen oktatási reform pénzügyi áldozataként kellett elszenvedniük.
Ráadásul a koronavírus-járvány miatt a központi kormányzatoknak a hatalma világszerte erősödött, ami sok helyen a demokratikus értékek és intézmények gyengülésével járt. Az ellenzéki erőknek a korábbinál is kevesebb lehetősége van az ellenvéleményük kifejtésére, tüntetések szervezésére. Azt azonban egyelőre nehéz megjósolni, hogy a vírust kísérő gazdasági válságnak milyen hatása lesz az erőviszonyokra.
Többszintű feszültségek
A helyi és központi kormányzati erők közötti feszültségek most jöttek elő igazán, azonban a terhelt viszony nem járvánnyal és nem a legutóbbi választásokkal kezdődött egyik országban sem. A Magyar Tudományos Akadémiához tartozó Regionális Kutatások Intézetében több tudományos terület segítségével vizsgálják pont ezeket a folyamatokat, már az 1950-es évek óta. Közben a többszintű kormányzás aktuális kihívásaira próbálnak szakmailag megalapozott válaszokat adni.
Az intézet vezetője, Pálné dr. Kovács Ilona szerint Magyarországon nem a helyi erőforrások alapozzák meg elsősorban, hogy egy település – falu vagy város – hogyan fejlődik. “A rendszerváltás előtt uralkodott egyfajta mérnöki szemlélet az újraelosztásban. Azaz voltak kiemelt fejlesztéspolitikai irányvonalak, ami mentén haladtak a beruházások, fejlesztések. Ezt a demokrácia és a piacgazdaság felülírta, azonban mára a lobbizáson és informális csatornákon keresztül lehet csak valamit elérni. És 2010 vagyis a Fidesz első kétharmada óta ez fokozottan érvényes” – mondja a kutató, akivel a Szabad Pécs heti podcastjában beszélgettünk.
Két város példája mégis rácáfolni látszik erre. A Botka László, egykori MSZP-s polgármester által vezetett Szeged annak ellenére tudott talpon maradni, sőt fejlődni, hogy ellenzéki a vezetője. Sőt, egy ideig egyenesen Orbán Viktor kihívója volt. A másik kivétel Pécs, ahol 10 évig fideszes városvezetés volt, ennek ellenére mégiscsak egy mindinkább leszakadó településről van szó. Pálné Kovács Ilona szerint ez a két város valóban kivétel, ugyanis Pécsnek nagyon rosszak az adottságai, szörnyű mulasztások történtek, amit még külső tényezők is rontottak. Ugyanakkor Szeged sem az érdekérvényesítésnek, hanem például a fejlesztési források jobb felhasználásának és a jobb gazdaságföldrajznak köszönhetően került jobb helyzetbe.
A Fidesz az elmúlt 10 évben kompromisszumok és társadalmi párbeszéd nélkül uralta a magyar politikát, ezért illúzió lett volna az ellenzék részéről az orbanisták jószándékában bízni. A közös, tömegeket is megmozgató fellépés vezetett csak néha (internetadó, olimpia) eredményre a kormánnyal szemben. Érthető, hogy már a 2019-es önkormányzati választások kampányában formálódni kezdett egyfajta közös érdékérvényesítési fórum. Kialakult egy városokat, reménybeli városvezetőket összekötő ellenzéki párbeszéd, ami tényleg túlmutatott a pártokon. A Jobbik, a Magyar Szocialista Párt, Párbeszéd, a Demokratikus Koalíció és a Lehet Más a Politika országosan ismertebb politikusai egymás helyi jelöltjeit népszerűsítették. A megyei jogú városokban nyertes ellenzéki polgármesterek pedig még 2019 végén szövetséget is alapítottak. Sőt, Karácsony Gergely Budapest ellenzéki főpolgármestere még ennél is továbbment: Varsó, Prága, Pozsony főpolgármestereivel V4-es szintre emelték a Szabad Városok Szövetségét.
A regionális és fejlesztéspolitikával európai szinten is foglalkozó Pálné Kovács Ilona szerint azonban ilyen jellegű érdékérvényesítésre kicsi az esély. “Naivitás azt hinni, hogy majd az Európai Unió megvéd, sőt a nemzeti kormányok felett átnyúlva, közvetlenül juttat pénzeket a városoknak. Bár korábban voltak fejlesztési ciklusok, 2000 előtt, amikor Brüsszel közvetlenül osztott el forrásokat a régiók között, de ma már nem itt tartunk” – mondja az MTA kutatója. “Van ennek persze egy politikai oldala, és lehet, hogy Brüsszel mégiscsak így szeretne majd azoknak a kormányoknak üzenni, retorziót alkalmazni, ahol problémák vannak a jogállamisággal, korrupcióval. De ha van is ilyen konkrét szándék, az akkor sem lesz olyan erős, hogy a nemzeti szuverenitásba gázoljanak, és ezzel az unió egy másik fontos alapértékét veszélyeztessék”
Szóval úgy tűnik, hogy az országhatáron belüli közös fellépésre szükség lesz. Annál is inkább, hiszen valóban voltak és vannak annak jelei, hogy az ellenzéki városok nem számíthatnak sok jóra. Van, ami még csak fenyegetésnek tűnik. Például a helyi iparűzési adók elvétele, lekötése, átcsatornázása, ami még jobban szűkítené a települések mozgásterét. Vannak, ennél már konkrétabb problémákat is okozó intézkedések. Az is elmondható, hogy a városok és a kormány közötti kommunikáció akadozik – és ezzel aligha túloztunk. Pécs független polgármestere szerint a pénzügyminisztérium hónapok alatt sem válaszolt neki arra a levélre, amiben az előző városvezetés alatt felhalmozódott 8,5 milliárd forintos hiány miatt megítélt kormányzati kölcsön átütemezéséről szólt. E nélkül a megegyezés nélkül pedig csak bajosan lehetett, akár 2020-as költségvetést tervezni. Bár, a koronavírus miatt kialakult helyzet ezt is teljesen átírta.
Lengyel csatatér
Annak ellenére, hogy a Jog és Igazságosság formálisan nem korlátozta az önkormányzatiságot, igenis nagy hatással volt a városok pénzügyi függetlenségére. Az egyik ilyen a jövedelemadó csökkentése volt, amit 18-ról 17 %-ra csökkentett a kormány. A 26 éven aluliaknak pedig egyáltalán nem kell jövedelemadót fizetniük. Ennek leginkább a nagyvárosokra van hatása. Ráadásul a döntést közvetlenül a 2019-es európai választások előtt jelentették be és semmilyen előzetes konzultációt nem tartottak róla az önkormányzatokkal. A Lengyel Városok Szövetsége szerint, csak a tavalyi évben az önkormányzatok több mint 1,5 milliárd euró bevételtől estek el.
A másik, az önkormányzatok költségvetését megtépázó döntés az oktatásról szólt. A Jog és Igazságosság megszüntette a gimnáziumi rendszert. A széles körben sikeresnek tartott program egyfajta előkészítő volt a középiskolára, és egy oktatási reform szerves részeként vezették be 1999-ben. Ennek megszüntetésével az a középiskolák kerültek nehéz helyzetbe, amiket a helyi önkormányzatok finanszíroznak. Csak azok a települések kaphatnak támogatást a központi költségvetésből, ahol 20 főnél kevesebb gyerek járhat egy osztályba. „Véletlenül” ezek általában pont azokon a településeken vannak, amik Kaczyński pártját 2018-ban és 2019-ben is győzelemhez segítették.
A pénzügyi csapásokkal párhuzamosan a kormányzati propaganda is folyamatosan támadja a helyi, ellenzéki vezetőket. A TVP állami csatorna az ellenzéki polgármestereket korrupt bürokrataként, és a külföldi érdekek (Brüsszel és Berlin) szolgálóiként ábrázolja. Csak 2017-2018-ban több mint 50 tévébeszámoló készült arról, hogy Gdansk polgármestere, Paweł Adamowicz „hogyan teszi befektetők segítségével tönkre a várost”. Kérdésként nyitott marad, hogy ezek a sztorik hozzájárulhattak-e Adamowicz meggyilkolásához.
Múlt évben pedig Varsó polgármestere, Rafal Trzaskowski „lengyelellenes értékek képviselője” lett a TVP-ben, miután a tolerancia és az egyenlőség jegyében aláírta az LGBT Emberjogi Kartát. A támadások ellen nem zárt össze az ellenzék. Az LGBT közösségek valamint az abortuszhoz és az egyházzal való viszony, a teljes társadalmat megosztja. Az ellenzéket is, így a Jog és Igazságosságnak kedveznek leginkább ezek a viták.
Vidéki bajnokok?
A mítoszt, hogy helyi szintről indulva az országos lengyel politikát is meg lehet változtatni Robert Biedroń fokozatosan, évek munkájával építette fel. Az egy évtizeddel ezelőtt még csak coming outjáról híres képviselő, Biedroń 2014-ben döntött úgy, hogy elhagyja Varsót. Słupsk polgármesteri székéért indult, a majdnem 100 ezer lakost számláló posztindusztriális kisvárosban, az ország északi részén. A győzelmét követő három évben nem is nagyon volt újság nélküle: szegény időseket látogatott meg otthonukban, hírességeket vitt el iskolai közösségekbe, megpróbálta átstrukturálni a város adósságát, az emberi jogokat és ökológiai gondolkodást népszerűsítette. Megpróbált egy olyan víziót felmutatni a lengyeleknek, amiben a társadalmi felelősségvállalás és a szabadság kéz a kézben jár. Úgy tűnt, hogy Biedronnak kész receptje – tudása és a csapata – van arra, hogyan tehető egész Lengyelország olyanná mint Słupsk.
Amikor Biedron bemutatta a Tavasz névre keresztelt mozgalmát a 2019-es európai választások előtt az első felmérésék több mint 10%-ot jósoltak. Azonban, az erős társjelöltek hiánya, valamint a bejelentése mely szerint ő vezeti a listát azonban nem veszi át a mandátumát (amit végül csak elfogadott), végül nem tették a lengyel politikai élet központi figurájává Biedrońt. Jelen állás szerint a lengyelek kevesebb mint 3%-a támogatja, de a 2020-as elnöki választáson is megméretteti magát.
Az ellenfélből bajban sem lesz barát
A koronavírus-járvány újabb feszültségeket keltett a Jog és Igazságosság valamint a helyi önkormányzatok között. Az üzleti életet segítő törvénycsomaggal együtt a levélszavazást is lehetővé tette a PiS által uralt Szejm a 60 év felettiek, valamint házi karanténban lévők számára a közelgő elnöki választás során. Néhány nap alatt – elég fondorlatosan – elérték, hogy a levélben történő szavazás mindenki számára kötelező legyen. Mindkét opciót az ellenzéki polgármesterek és az EU is bírálta. Olsztyn, Malbork, Biała Podlaska polgármesterei is úgy nyilatkoztak, hogy a jelen körülmények között nem lehet biztonságos választást megszervezni.
Az önkormányzatok ugyan nem zárathatják be a postákat, azonban Varsó és Wroclaw polgármester már bejelentette, hogy ha nem halasztják el a választást, akkor ők nem fognak választási bizottságokat alakítani. De a PiS erre is megtalálta a megoldást, a krízistörvények adta lehetőséggel élve a közügyek elvégzését más szervezetekre is át lehet ruházni. Amennyiben egy város megtagadja a választási bizottságok felállítását az egészségügyi kockázatok miatt, úgy a kormány által kijelölt vajdák segítségével is felállíthatóak a testületek.
Magyarországon sem sikerült a korábbi konfliktusokat hátrahagyni, sőt a bizalmatlanság fokozódott. A kormányzati, és a krízis kezelésére felállított operatív törzs kommunikációját rengeteg kritika érte. Az egyik gyakran emlegetett probléma, hogy nem csak a nyilvánosság, de még a polgármesterek sem kapnak hivatalos tájékoztatást arról, hogy hány fertőzött lehet a városukban. Így pedig nehéz, helyi szinten döntéseket hozni. Közben a kormányzat több, az önkormányzatok működését, költségvetését befolyásoló döntést hozott. Egy tollvonással – az ugyancsak sokat vitatott felhatalmazási törvény adta lehetőséggel élve – Orbán Viktor teljesen elvette a gépjárműadót a városoktól, aminek 60%-a eddig is a központi költségvetésben landolt. A pénz a nemzeti védekezési alapba kerül. A miniszterelnök egy másik, az önkormányzatok amúgy is nehéz helyzetét súlyosbító döntése a parkolás ingyenessé tétele volt. Ez is bevételkiesés, az amúgy is terhelt költségvetésű önkormányzatok számára, amit sehogy sem kompenzál a kormány. Ugyanakkor rendkívüli döntésnek mondható az is, hogy a miniszterelnök húsvét előtti utolsó pillanatban engedélyezte a polgármesterek számára, hogy az országos kijárási korlátozásnál ‘akár szigorúbb szabályokat’ is hozhassanak. Ezzel sokan éltek is, bár a döntéseket az időzítés miatt nehéz volt jól kommunikálni.
Ez a cikk az Off the beaten track című projekt része, amiben az n-ost, HlídacíPes.org, a Szabad Pécs, Krytyka Polityczna és a Moldova.org vesz részt. A projektet a Visegrad Fund támogatja.
A sorozat cikkei itt érhetők el.
