“Levettem a hirdetéseket, mert a többiek is megszabadultak tőlük. Most újra felteszem őket, mert a többiek is ezt csinálják” – mondja egy kerti gépeket áruló Nałęczów-i kiskereskedő. Tíz évvel ezelőtt a Lublin melletti, gyógyfürdőjéről híres kisváros a közterületek észszerű használatáért folytatott küzdelem élharcosának számított. De hogyan néz ki ez az első, kültéri reklámoktól mentes lengyel város most?
A cikk a hirdetés után folytatódik
Lengyel, moldovai, cseh és német újságírókkal közösen indított sorozatunkban olyan cikkeket írunk, amelyeknek a témája összeköti az országokat. Ezt a cikket Dawid Krawczyk, a krytykapolityczna.pl szerzője írta.
„Micsoda otromba kupi!” – kezdi Magda Gessler a védjegyének számító felháborodást. És, hogy mindenki pontosan tudja, konkrétan erről az étteremről beszél többször körbenéz, és hevesen rázza szőke fürtöktől dús fejét. Wojtek, a szóban forgó étterem, a Karczma Nałęczowska tulajdonosa kiüríti a krumplisládát, ami az egész kamrát elfoglalta. A nedves, rothadó burgonya a csempézett padlón landol.
Gessler a Konyha ördöge-franchise lengyel kiadásának házigazdája. A vendéglátós egy hétig egy sikertelen étteremnek ad tanácsokat, és olyan változtatásokat segít bevezetni, amik aztán megalapozhatják az üzleti sikert. Gessler, akárcsak az eredeti műsor házigazdája, Gordon Ramsey, meglehetősen trágár.
Wojtek társa, Mariola, a Karczma Nałęczowska menedzsereként dolgozik, és arra ösztönzi az embereket, hogy keményebben dolgozzanak miközben ő passziánszozik. Van még egy szakácsnő aki a lelkét is kidolgozza, és egy nagyszájú pincér, Krzysiek, aki a kulináris átalakulás fordulópontján menedzserré válik, és átveszi a hely irányítását.
A csúnya beszéddel, agresszív zsíroldókkal és vadhúsokkal spékelt dráma heppi enddel zárul. Az étterem alkalmi sztártanácsadóját Wojtek vadból készült fogásokkal nyűgözi le, míg a levespor és az odaégett ételek szaga a konyhán már csupán távoli emlék.
A Konyha ördögének Nałęczów-i epizódját 2011 novemberében adták át le a tévében. Egy pillantásra látható, hogy azóta sok változás történt a Lublin közelében, az ukrán határtól kevesebb mint száz kilométerre található gyógyfürdővárosban. A vendéglátóhely melletti téren lévő ócska standok eltűntek, míg az utca túloldalára egy takaros buszmegálló került.
Akkoriban Andrzej Ćwiek, képzőművész és tervezőgrafikus volt a város polgármestere, aki Nałęczów-t az első lengyel „hirdetésmentes város”-ként vitte be a köztudatba. Manapság, csakúgy, mint abban az időben, szinte egyáltalán nincs hirdetőtábla vagy plakát a városban. Ćwiek háromszor volt polgármester, 2018-ban ismét elindult a tisztségért, azonban Wiesław Pardyka, a jelenlegi városvezető legyőzte.
A Karczma Nałęczowska most is működik, és Magda Gessler látogatásának jelei sem tűntek el nyomtalanul. A műsorvezető hatalmas portréja jól látható helyen van, és az epizódban felszolgált fogás most is kiemelt helyen szerepel az étlapon.
Krzysiek a pult mögött van, szépen formázott hajjal, tökéletes fehér ingben. Megtartotta menedzseri pozícióját, annak ellenére, hogy az előléptetés csak ideiglenes lett volna, a műsor idejére. Megkérdeztem tőle, és más helyi vállalkozóktól is, hogy mi a véleményük a „hirdetésmentes város” koncepciójáról?
„Arra gondolsz, hogy a városunkban nincsenek reklámtáblák?” – kérdez vissza a biztonság kedvéért. „Úgy gondolom, hogy jó, ha a belváros nincs tele reklámokkal, de nekünk sincs engedélyezve, hogy táblán tudassuk az emberekkel, hogy nyitva vagyunk. Ez pedig nem olyan jó. Gessler asszony érkezése előtt nem estek be csak úgy az emberek, hogy márpedig itt szeretnének enni” – magyarázza. De a konyhából hívják, már nincs ideje beszélgetni, mert csütörtökönként a hely általában tele van vendégekkel.
A káosz szervezése
Az első kivetített dián három házikó rajza volt csupán. A következőn az egyik mellett egy kis SZOBA KIADÓ felirat bukkant fel. A következő dián már két háznál volt tábla. Az egér minden egyes kattintásával egyre több hirdetés jelenik meg a házak mellett, és az utca végül egy mini Las Vegas-hoz hasonlít.
2008-ban Andrzej Ćwiek, Nałęczów polgármestere ül a számítógépe előtt. A prezentációt helyi vendéglátóipari szereplőknek, panziótulajdonosoknak mutatja be. Az előadás számukra is egyértelművé tette, hogy Ćwiek nem nagy rajongója a kültéri reklámoknak.
De a polgármesternek alternatívát is kellett kínálni, ugyanis az érintetteknek fogalma sem volt, hogyan máshogy lehetne bevonzani a vendégeket. A választ azonban a következő néhány dia mutatta be. Minden ház előtt egységes tábla volt: KIADÓ felirattal. A következő dia pedig azt mutatta, hogy az első ház előtt a gyepet jobban karbantartották. A többi képen bemutatott házak már szintén jól ápolt kertekkel rendelkeztek. Ćwiek minden egyes kattintására a házak egyre szebbé váltak: új tetőcserepek, csinosabb tornác, játszótér gyerekeknek.
Arról akarta meggyőzni a helyi vállalkozókat, hogy senki sem akar egy műanyag zászlókkal teletűzdelt városba utazni. És arról, hogy inkább minőségi szolgáltatásokkal kellene beszállni a versenybe, nem csak hirdetéssel. A polgármester azt hangoztatta, az emberek azért látogatják az üdülőhelyeket, hogy elmeneküljenek olyan helyekről, ahol minden nap elárasztják őket az információk.
De nem volt könnyű ezeket a beszélgetéseket elkezdeni. Ćwieket vizionáriusként tartják számon, aki kiemelten foglalkozott a közterületek esztétikájával. Ráadásul nem hivatásos politikus volt: két évvel korábban sötét lóként nyerte meg a polgármesteri választást.
A műanyag megnyeri a választásokat
Amikor először indult a polgármesteri címért rögtön az első fordulóban kicsit több mint 1200 szavazatot kapott, így váratlanul megelőzte a közepesen konzervatív pártnak számító, Lengyel Néppárt jelöltjét. A pártot akkoriban főleg mezőgazdasági termelők támogatták, és képviselőik hatékonyan működtették kisebb önkormányzatok struktúráit.
A második fordulóban már a szavazók 60%-a szavazott a Ćwiekre, aki eredetileg nem Nałęczówból származik, ám régóta jól ismerte a települést. Először az 1970-es években érkezett ide, hogy a helyi képzőművészeti főiskolán tanuljon. A Lipowa utcai iskola még ma is működik, mindössze néhány száz méterre a parktól és a gyógyfürdőtől, ami település fő turisztikai vonzerejét adja. Ćwiek a tervezőgrafikusi diplomát szerzett, majd saját reklám- és brandügynökséget alapított. Állítólag barátai vették rá, hogy induljon a polgármesteri címért és függessze fel üzleti tevékenységeit.
A szabadtéri hirdetések ügyének rendezése a kezdetektől nagyon fontos szerepet töltött be a programjában. Egyrészt Nałęczów polgármestereként tárgyalásokat folytatott a helyi üzletemberekkel, másrészt szigorúbb intézkedéseket vezetett be. Sok hirdetést illegálisan állítottak fel az önkormányzat tulajdonában lévő telkeken. Az út mentén felállított táblák zavarták a közlekedőket. Ćwiek néhány hetet adott a hirdetőtáblák tulajdonosainak azok eltávolítására. A figyelmeztetés után a hirdetések nagyjából 20%-a el is tűnt. A többit önkormányzati dolgozók távolították el, és a város főteréről a tulajdonosok ingyen elvihették azokat.
A reklámkáoszt ízléses fatáblákkal próbálták orvosolni, amiken a város térképe is szerepelt és ami információkat hordozott az elérhető szolgáltatásokról, kávézókról és éttermekről. A város fontosabb pontjain ezek még most is megtalálhatóak.
Miután a helyi média beszámolt a történésekről egyre több városvezető kereste meg Ćwieket, hogy hogyan is tette rendbe a köztereket. Közben pedig Nałęczów, egyre jobban erősítette a saját márkáját, amit a „hirdetés nélküli város” mottóval lehet összegezni.
Nałęczów polgármestere javaslatot készített, amelyet a hirdetőkkel akart egyeztetni. A javaslatcsomag olyanokat tartalmazott például, hogy egy lengő tábla lehessen csak éttermenként, illetve, hogy fából vagy fémből készült hirdetőtáblák váltsák ki a műanyagtáblákat, neonokat és fóliázott ablakokat.
Mint mindenki más
De persze nem csak a vendéglátóipari vállalkozásokat érintette a szabályozás. Beszéltem egy fűnyírókkal, kerti szerszámokkal és felszerelésekkel foglalkozó bolt tulajdonosával is. A taxisofőrök elmondták, hogy korábban az üzlet húsz méter hosszú kerítését végig hirdetések borították – most csak néhány van rajta.
“Ó, igen, a polgármester eljött hozzám, és azt mondta, hogy az önkormányzat egyetlen nagy, szép reklámcsíkot készít, ha eltávolítom a többi részét” – mondja a baseballsapkás, szigszalagozott szemüveges férfi. Leállítja a műsort, amit a laptopján nézett, majd újra felbukkan.
“Azt hiszem, összesen 14 hirdetés volt. Egyet fent kellet hagynom, mert ez benne volt a gyártóval kötött szerződésben, de a többit levettem. Végül az győzött meg, hogy mindenki ezt csinálta. Nem akartam kilógni a sorból” – mondja a kereskedő. Aztán hozzáteszi, hogy a pixisből sem szeretne kiesni, mert ez egy kicsi fürdőváros, és néha a gépek szerelése közben keletkező olajszag bizony bejut a belvárosba. Nem szeretne ebből bajt.
Kicsit panaszkodik az ügyfelek hiányáról, mert azért látja, hogy sokan csak megnézni jönnek a termékeit. “Még ki se mennek a boltból, már görgetik a telefonjukat, és rendelik is az internetről, valamivel olcsóbban ” – magyarázza frusztráltan. „Bevezettem azt a szabályt, hogy csak azoknak a gépeknek a karbantartását végzem el, amiket itt vásároltak”.
A város által tervezett hirdetés mellett azonban újabbak is vannak, és persze egy bizonyos fúrógép gyártójának a plakátja. „Mióta az új polgármester van mások szégyenszemre elkezdték visszatenni a reklámokat. Tehát? Csak nekem legyen csupasz kerítésem? Néhány ügyfelem eleve azt hitte, hogy bezártam a boltot, amikor levettem a hirdetéseket ” – magyarázza a döntését.
Néhány házzal arrébb benézek egy szépségszalonba. Masszázs, kényeztető kezelések, szolárium – és frissen sütött farsangi fánk van a kínálatban. A nagyböjt előtti húshagyó keddre készültek, amit nem csak a vallásos lengyelek ünnepelnek. Ez a gyakorlatban töltött fánkok és csörögefánkok mértéktelen fogyasztását jelenti.
Most nyitottunk, és csak most tudtam meg, hogy nem tehetek ki reklámtáblát, mert hirdetésmentes város vagyunk
– mondja az üzlet tulajdonosa. “Egy kis táblácska jó lenne, de ha én kitennék egyet, akkor a többiek is, szóval értem, hogy miről szól ez” – tette hozzá.
Három tábla van viszont egy szomszédos szuvenírbolton. Az egyik fa és fém, a másik kettő műanyagból készült. “Látja, itt van a kis csinos, amit senki sem vesz észre, ezért feltettem ezt a két csúnya táblát is, mert kellenek a vásárlók” – mondja a boltos.
Látképjog
Nałęczów a lengyel önkormányzatok között élen járt a kültéri reklámok ellen indított küzdelemben. Attól az időponttól számítva, amikor a közterületi reklámokat eltávolították Nałęczów utcáiról, azaz 10 év alatt, sok minden történt más városokban is. 2013-ban a lengyel parlament elfogadta az úgynevezett településképi rendeletet, amelynek célja a nyilvános terek használatának a szabályozása. Két évvel később lépett hatályba, valódi hatása azonban csak a közelmúltban kezdett láthatóvá válni. A törvény rendelkezéseinek hatékonysága érdekében ugyanis a városi vagy kerületi döntéshozóknak is el kell fogadniuk a saját szabályzataikat.
Varsóban többfajta szabályozás is érvényesül a városképet befolyásoló kültéri hirdetések miatt | Fotók: Pawel Starzec, Off the Beaten Track
Varsó csak idén fogadta el a vonatkozó állásfoglalást. Összességében a közgyűlésnek egy tagja sem ellenezte, azonban továbbra is vitákat vált ki. A Verseny- és Fogyasztóvédelmi Hivatal azt vizsgálja, hogy nem zavarja-e a reklámpiaci versenyt. Február végén úgy tűnt, hogy minden rendben van és az összes közigazgatási szinten elfogadják a szabályozást: csak Konstanty Radziwiłl, a Mazoviai vajdaság vezetőjének aláírása hiányzott. Ez csupán formalitásnak tűnt, ugyanis a közgyűlésben politikai konszenzus született. Azonban Radziwiłl néhány formai kifogást tett, és újraértelmezése céljából visszadobta. Ez elhalasztotta a törvény hatálybalépését. A határozat megsértéséért járó esetleges büntetéseket sem lehet így egész Varsóban kiszabni. A kültéri reklámozásról szóló határozatot Łódź, Gdańsk és Sopot közben elfogadta, hogy csak néhányat említsünk.
Amikor Ćwiek a polgármester volt, nem hitte, hogy a Nałęczów-i hirdetésekkel kapcsolatos problémát helyi szinten lehet megoldani. Még mindig nem hiszi el. Úgy gondolja, hogy a hosszú távú változás csak akkor lehetséges, ha az emberek saját akaratukból abbahagyják a szabadtéri hirdetések használatát. Megpróbálta meggyőzni a panziótulajdonosokat, hogy a szobákat és fürdőszobákat kellene inkább profi fotókkal megmutatni, hiszen ez sokkal jobban érdekli a vendégeket és sokkal hatékonyabb, mint egy újabb utcai tábla.
Nałęczów városképe csak a polgármester elkötelezettségének és a város méretének köszönhetően változott meg. A lengyel központi statisztikai hivatal szerint Nałęczów népessége alig éri el a 4000 főt. Itt a legfontosabb hirdetők a helyi vállalkozások, nem pedig nemzetközi vállalatok, mint a nagyvárosokban.
Nałęczów élő példája annak, hogy mit lehet elérni egy ilyen megközelítéssel. A város nagyrészt még mindig hirdetésmentes övezet. A néhány évvel ezelőtt eltávolított reklámok többsége soha nem tért vissza az utcára. Azonban, amikor a város legnagyobb áruháza nemrég tulajdonost váltott, az új üzemeltetőnek egyik első dolga volt egy hatalmas hirdetőtáblát elhelyezni a városka főutcáján.
Szerző: Dawid Krawczyk
A Szabad Pécs kommentárja
Magyarországon és így Pécsen is, törvények és helyi rendeletek együtt szabályozzák, hogy köz- és külterületeken milyen feltételek mellett lehet hirdetéseket elhelyezni. Az elmúlt években több hirdetési felülettel is volt – nem csak esztétikai – probléma a városban. Ilyenek voltak a buszvárók üzemeltetésével megszerezhető helyek is, de a legérdekesebb talán az eredetileg Simicska-hengerekként elhíresült hirdetőoszlopoké. Amik ma már Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartoznak.
Nehéz mást feltételezni, mint hogy fenntartásuk most már kizárólag politikai szempontok alapján racionális döntés. Eredetileg is pont egy kampányidőszakban állították volna fel őket, de a Simicska-Orbán-háború alatt is leginkább csak az egykor befolyásos oligarcha érdekeltségeit hirdették, azaz politikai célokat szolgáltak. Mióta az a háború eldőlt és az oszlopok Mészáros érdekeltségébe kerültek még egyértelműbb, hogy mi lehet az értelme ezeknek a felületeknek. “Békeidőben” – már amennyiben még vannak ilyenek a magyar politikában – leginkább csak kéken virítanak. Aztán, amikor ilyen vagy olyan kormányzati, esetleg helyi kampányt kell megtámogatni, máris nagyon jól jönnek ezek az oszlopok. Amik lássuk be, még most is, nagyon tájidegen látványt nyújtanak, de különösen akkor furcsák, ha hónapokig csak a gerillahirdetéseket látni rajtuk. Nem nehéz kitalálni, hogy kinek áll ez érdekében. És azt sem, hogy ezek a oszlopok sem lesznek mindig ott, ahol most vannak.
Ez a cikk az Off the beaten track című projekt része, amiben az n-ost, HlídacíPes.org, a Szabad Pécs, Krytyka Polityczna és a Moldova.org vesz részt. A projektet a Visegrad Fund támogatja.
A sorozat cikkei itt érhetők el.
