Röviden: hazugsággal, politikai vádaskodással, propaganda-offenzívával. A lentebb ismertetett friss példa arra rímel, ahogyan kommunikál a Fidesz és a kormánypárti propagandagépezet az Indexről: mert, ugye, szerintük az Index ledarálásához semmi köze Orbánéknak. Érdemes ehelyett felidézni, mi is történt az elmúlt években, mert akkor rájövünk, hogy az Index tragédiája csupán következmény, a magyar sajtóval közelmúltban történtek és a háttérben zajló (sejthető) folyamatok legerősebb tünete.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Mottó: Ha valami már nagyon messziről is, majd közelebbről is elképesztő bunkóságnak tűnik (pl. libernyákozás hivatalos nyilatkozatban egy kormányfőtől), az nagyon jó eséllyel az is.
Disclaimer: Egy libernyák (je suis libernyák) története, aki, köszöni, senki hátára nem kíván felmászni, pláne nem olyanokéra, akik ha úgy érezték, hogy éppen arra van szükség, mások hátán taposva jutottak előrébb.
I. fejezet
Az Origo szétverése kisebb, a Népszabadság bezárása egészen nagy hullámokat vert a jég alatt. A Zoom.hu offolása után nullához közelítően, a vidéki sajtó beszántása után alig mozdult valami.
Az Index ledarálása léket ütött.
Még nem tudni, olyat-e, amely miatt néhányan levegőhöz jutnak, esetleg horgászni lehet, vagy olyat, ami miatt elkezd repedezni a tábla – és akár már emiatt, akár a következő, még jóval óvatosabb lépésnél is az egész beszakad.
A lék biztosan ott van, és nem is kicsi. Mert mindenki az Indexet olvasta. Mert az Index nem csak egy réteget ért el. Mert az Indexet készítő kollégák kiállása, tartása példaértékű és becsülendő. Még azok egy részének a számára is, akik esetleg nem is rajongtak értük, vagy akik 2010 óta a Fideszre szavaztak.
Ráadásul nagyon erős képek járták körbe az indexesek utolsó napjairól a szolgamédián kívüli újságokat és a közösségi platformokat – olyanok, amelyeket nem felejtünk el egyhamar. És e képek után (mivel az Indexről van szó), már igencsak nehéz tagadni, hogy a hatalom által nem ellenőrzött sajtót a hatalom ma Magyarországon a lehető legnagyobb kontroll alá akarja vonni. Már azok sem tudják ezt tagadni, maguknak sem, akik végig aludták az elmúlt 5-10 évet, vagy nem akartak tudomást venni a maguk körül lévő valóságról.
És ez fájhat a legjobban Orbánéknak, a bizonytalanok, sőt az eddigi fix Fidesz-szavazók közt is sokan lehetnek olyanok, akiknek azért mindent nem lehet lenyomni a torkán. És nem csak arra gondolok, hogy az értékelhetetlen állami hírcsatornát és a netes-neres propagandalapokat nem hajlandók ők sem kitüntetett figyelemmel kísérni.
(Az exindexes kollégák új helyzetén kéjesen kárörvendőkkel és tovább gyűlölködőkkel nem foglalkozok, megvan az ilyen embereknek a maguk baja és nekik maguknak is kell elszámolniuk saját magukkal – ráadásul Esterházy Péternek e téren is igaza volt.)
Ahogyan az Indexnek vége lett (mert az Indexnek vége van), úgy biztosan senki sem akarta, hogy vége legyen. Azok közül sem, akik a szálakat mozgatják. Főleg, mert látják ők is az emlegetett léket, ami miatt, ha elindul a repedés, elsőként alattuk fog a jég beszakadni.
Így hát ki kellett valamit találni, és azt elkezdeni mondani, majd más csatornákról szivárogtatni „félreérthető” dolgokat.
A hatalom hangjáért felelősök, miután felocsúdtak a sokkból, leegyszerűsítették az ügyet és kijelölték a bűnöst: Gyurcsány. (És Klára. És a baloldal. Sőt, akkor már a Momentum is. Akik most éppen a legközelebb értek hozzájuk és valamiféle potenciális veszélyt jelentenek rájuk a politikai térfél másik oldaláról.) A propaganda megfejtése az lett, hogy az Index eddig a Momentumé volt, amire szemet vetett a baloldal vagy leginkább Gyurcsány, elérte, amit akart, megszerezte az indexeseket, nem is csoda, hogy a Momentum jelentett be hirdetést. (Kitérő: az tényleg probléma, nem is kicsi, hogy egy párt önmaga bejelenti, úgymond elsőként, hogy akkor ő most tüntet ebben az ügyben. Vagy közös bejelentésre lett volna szükség az ellenzéki oldalról, vagy leginkább egy nyilatkozatra, hogy a történteket elítélik, és megértik az embereket és a médiában dolgozókat, ha úgy érzik, ezek után ki kell menniük az utcára.)
A hatalmat ért első és jókora sokk után ezt főzték ki, és sokkal hangosabb is volt onnantól ez a téma a kormányhű propagandában, szolgamédiában, mint bármi előtte az Index-szel kapcsolatos fejleményekről.
Azt nem tudjuk biztosan, hogy ez a képtlenség miként csapódott le, mindenesetre nagyjából ekkor, egy zárt Facebook-os csoportban folytatott beszélgetés részleteként Bodolai László, az Index.hu igazgatósági elnöke kifejtette, amiről mindaddig hallgatott: hogy Dull Szabolcsról, az általa menesztett főszerkesztőről olyan információkat kapott, hogy baloldali politikusokkal találkozhatott. Aztán ez a poszt kikerült a fősodratú médiába, éppenséggel az Origohoz jutott el. Bodolai bejegyzése szerint az exfőszerkesztő kavart a háttérben, infókat szivárogtatott és nem tartott be négyszemközt megbeszélt dolgokat. (Később már valamelyik revolvermédiában Klára asszonyra terelődik a szó, mondván ő volt a találkozó másik résztvevője. Ezzel szemben eddig egyetlen indexes „főszereplőhöz” köthető találkozó bizonyított: Vaszily Miklós és Schmidt Mária, a hét második felében közösen elköltött ebédje – nem állítható persze, hogy ennek bizonyosan az Indexhez volt köze.)
Bodolai, mondja, ő ezt el akarta mondani az indexes újságíróknak is, de azok nem hagyták, így nem volt alkalma rá, hogy erről beszéljen.
Bodolai ügyvéd. Bodolai az Index.hu igazgatósága elnöke. Azért gyűltek össze, hogy meghallgassák a magyarázatát és kérdéseket tegyenek fel neki, de nem volt alkalma rá, hogy elmondja, hogy miket hallott Dullról. De addig sem kommunikált ilyesmit, és Dullt sem ültette le erről beszélni.
Abban biztos vagyok, hogy Bodolai jót akart, talán még nem is annyira rég is, és úgy érzi most is, hogy áldozata a történteknek.
Nem hozakodok elő ezredszer a Szabad Pécs létrehozásának eredettörténetével, de belülről láttam ugyanebben a szegmensben hasonló folyamatokat és a hatalom megjelenését. És belülről láttam, olyat is, hogy addig teljesen normális, tisztességes, jószándékú és a szakmát értő emberek némelyike, hogyan veszíti el korábbi önmagát, hogyan veszejtik el őket.
Bárki, de tényleg bárki, el tudja azt képzelni 2020-ban Magyarországon, médiaügyben, mindazok után, ami a sajtóval történt, hogy „Apáékon”, vagyis a Fideszen és gazdasági érdekkörén kívül bárki más meg tud szerezni, szét tud verni (venni és alapítani mer, van is erre pénze és lehetősége) egy akkora lapot mint az Index?
Bárki kételkedik, ésszerű módon végiggondolva és elemezve a helyzetet, hogy pont a legnagyobb, függetlenül dolgozó lapot ne akarnák vagy megszerezni vagy ellehetetleníteni a jelenlegi hatalom emberei? Bárki kételkedik abban, hogy ha ezt akarják, akkor majd Gyurcsányék ügyesebbek lesznek és ők szerzik meg? Egy olyan lapot, amelynek már jó ideje minimum szövevényes és félreérthető a tulajdonosi köre és a működési szerkezete, és ahol pont a közelmúltban számos változás után szinte csak a kormányhoz köthető emberek kerültek be.
Bárki elhiszi, hogy Orbánékon kívül bárki másnak érdekében áll a minden körülmény ellenére is a szakmai függetlenségét a legvégsőkig megőrző és a mindenkori kormány ellenőrzését és kritikáját elvégző Indexet bekebelezni? És megpróbálni óvatosan áthangolni, de ha kell, akkor durván átállítani vagy ledarálni?
Bárki, tényleg bárki elhiszi, hogy az indexes kollégák bármely párt vagy politikai szervezet mögé be fognak állni vagy engedni bárkinek is? Az Index erejét a szellemi tőke, a kreativitás, a szakmaiság és a hitelesség jelentette.
Az, ha az Index a továbbiakban nincs, vagy nincs abban a formában, amelyben az elmúlt húsz évben megismertük, az a mindenkori hatalomnak (és mindenkori hatalomra törekvő hatalomnak) a legjobb. Ha ezzel nyer valaki most a magyar politikai színtéren, az éppen a libernyákokat a hátán cipelő Orbán Viktor.
Ne feledjük, a fenti példák (Népszabadság, Magyar Nemzet, Origo, Zoom, vidéki média stb.) mellett éppen most, hogy az Indexnél fejlemények vannak, a kormányzati propagandagépezet elkezdte támadni az Index és az Origo után a TOP3 harmadik tagját, a 24.hu-t működtető Central Média tulajdonosát, Varga Zoltánt. A bejelentett KATA-módosítás több ágazatot, köztük a sajtó egy részét is érintheti, és nyilván a nagy, piaci alapon működő országos médiumokról beszélhetünk csak igazán, és azon belül is leginkább az RTL Klubról.
Orbánéknak 2019 ősze bukta volt, nyilván nem ismerték el, de ezt mindenki tudja, és az is jól látszott, hogy kellett némi idő ahhoz, hogy összeszedjék magukat. Persze, ez még nem jelenti azt, hogy 2022 miatt elkezdtek reszketni, de azok, akik Kubatov-lista alapján, hideg számítások alapján maximálják a hatalmukat – és akik az elmúlt tíz év miatt nagyon nagyot bukhatnának, ha új világ jönne, azok a legkisebb vészjelzéseket is fogják.
II. fejezet
A Szabad Pécs írt nemrég egy, egyelőre kétrészes cikksorozatot arról, hogy a Pécsett tavaly ősszel tíz év után leváltott Fidesz utolsó négy évében milyen külsős jogi megíbzási szerződéseket kötöttek pécsi önkormányzati többségi tulajdonú gazdálkodó szervezetek.
A lényeg: eddig két céget vizsgáltunk meg közérdekű adatkikérés útján kapott dokumentumok alapján ebből a szempontból. Kiderült, hogy ezek egyikénél sem, és egyik példa esetében sem volt a munka elnyerésére előzetes pályázat, pláne nem folytattak le közbeszerzési kiírást ilyen célból. És kiderült, hogy több ügyvéd is van, akik jelentős összegekhez jutottak, mindkét cégben kaptak akár több szerződést is, és kötődnek fideszes politikusokhoz. A dobogó tetején álló pécsi ügyvédnő Bánki Eriknek, a parlament gazdasági bizottságának fideszes elnökének a személyes ügyvédje. Az ügyvédnő irodája Bánki pécsi országgyűlési képviselői irodájának címén található. A másik sokat szakító, budapesti férfi ügyvéd pedig korábban poltikiailag (is) fontos ügyekben vállalt szolgálatot Páváéknak. Egy harmadik, szintén budapesti ügyvéd pedig egy fideszes polgármester, OV barátjaként ismert politikus fia.
Egyik ügyvéd sem dolgozik kifejezetten olcsón. Egyik sem rendelkezik feltétlenül kiemelkedő tapasztalatokkal azon a téren a piaci verseny szempontjából. Nem lehet tehát tudni biztosan, mi alapján választották őket, és hogyan merült fel éppen az ő nevük.
Erről írtunk egyelőre kétrészes cikksorozatot, amit itt helyben komoly olvasottságot ért el és nem kisebb felháborodást generált.
Időben közel egy másik, közvetlen fideszes kapocsolatokkal rendelkező portálon jelent meg egy revolveranyag a jelenlegi pécsi vezetés által alkalmazott ügyvédekről, munkadíjakról stb. Megjegyezzük, elsősorban az előző városvezetést átvilágító ügyvédekről beszélünk.
A Szabad Pécs szerint ez kifejezetten fontos téma. A sajtónak erről írnia kell, és ha bármi nem stimmel, azt le kell lepleznie. A megbízások kezdetén ezzel foglalkoztunk is, rákérdeztünk, megírtuk a válaszokat és fogunk is még erről írni, habár megpróbálunk teljesebb képet adni majd, de ezt akkor is megtettük volna, ha nem jelennek meg ezek az anyagok.
A kormányzathoz bekötött helyi és országos média több szereplője is, sőt a Fidesz helyi politikusai ezt követően, a napokban foglalkoztak a cikkeinkkel.
Nem, nem úgy, hogy idézték volna, mit írunk, milyen számok, nevek szerepelnek, milyen politikai kapcsolatok sejlenek fel cikkeinkben. Nem is olyannal találtak meg, hogy valamit eltévesztettünk, hogy mégsem tényeket írtunk, vagy hogy ne lenne teljesen pontos, amit írtunk.
Nem, a politikusi nyilatkozatok és az újságcikkek arról beszéltek hivatkozás és a Szabad Pécs említése nélkül, hogy Péterffy Attila „balliberális” (későbbiekben: libernyák) polgármester indított politikai offenzívát jobboldalinak gondolt pécsi ügyvédek ellen, hogy elterelje a szót a saját botrányáról.
A legenyhébb értelmezésünk szerint is azt állították, azt sugallták, hogy cikkeink politikai megrendelésre készültek.
Az igazság ezzel szemben az, hogy a Szabad Pécs közérdekű adatkikéréssel jutott a most közölt részletes információkhoz. Azaz jóval korábban kértük ki a közérdekű adatokat, mintsem azok a kormánymédiában megjelent friss cikkek lejöttek volna (valószínűleg a gondolat megszületése előtt is jóval), amelyek miatt – állítja a Fidesz és médiája – mi a cikkeinket megírtuk.
Az Index ügy alakulása nem várt ütést vitt be a Fidesznek. A mi cikkeink, helyi szinten ugyancsak. A reakció mindkét esetben az, hogy politikai szereplők és őket kiszolgálók hazugságot terjesztenek, amikor úgy érzik, hogy a hatalmuk veszélybe kerülhet bármilyen szinten is, vagy érdeksérelmet szenvedhetnek el. Ezt a saját esetünkben közvetlen információ, az Index esetében minden más lehetőség az ésszerűséget nélkülözőnek hat.
A besározás mindkét esetben 2 az 1-ben-modell szerint ment: a munkájukat tisztességgel végző, a hatalom ellenőrzését feladatának valló, ezért a központi hatalom által negligált, független újságírókat egyfajta politikai szerepvállalással, politikusokhoz való dörgölőzéssel vádolták meg, hitelességüket próbálva ezzel rombolni, és olyan politikusok nevét bedobva, akik amúgy is az útjukban voltak.
Majdnem annyira, mint a szabad és független újságok és újságírók.
19? Lapot!
