Sokszor nem vagyunk könnyű helyzetben, mi, újságírók. Néha pedig nagyon nehéz helyzetben vagyunk. Még pontosabban: nagyon nehéz döntési helyzetekbe tud minket sodorni a munkánk. Ilyen az, amikor Ács Rezsővel, Szekszárd fideszes polgármesterével foglalkozunk.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Az sok esetben rajtunk, újságírókon áll, hogy éppen mivel foglalkozunk, miről írunk. És főleg: hogyan és mennyit. És mikor. Fontos megjegyzés: közéleti, politikai újságírásról beszélek. Nem bulvárújságírásról. És egy optimális világról, ahol még az alkalmazott újságírók is maguk dönthetnek a témáik nagy részéről, arról, miről és hogyan írnak. Nem is olyan rég sokkal több ilyen újság volt Magyarországon. Én magam is dolgoztam ilyen helyen, és az utolsó 10-12 nap kivételével ez az optimális helyzet fenn is állt. Nálam 12,5 évig (mínusz 10-12 nap). Ma kevés ilyen újság van, de azért vannak. A Szabad Pécs ilyen.
Ács Rezsőről, Szekszárd ma is hivatalban lévő fideszes polgármesteréről írni, pontosabban az ő egészségi állapotáról írni, bármikor és bárhol nehéz feladat lenne.
Nagyon súlyos emberi és családi tragédia, ami történt és történik Ács Rezsővel. Ilyesmihez a legtöbb ember kapcsán semmi közünk nincs nekünk, a családon kívülállóknak. Egy megyeszékhely polgármesteri posztja azonban speciális pozíció, kiemelt közfeladat, sokak életére van hatással az, aki egy ilyen feladatot visz, ezért ha személyes tragédia éri, annak megítélése, kitárgyalása is különleges.
Szomorú, ami történt és történik, szomorú, hogy erről a nyilvánosságban is lehet, sőt kell beszélni. És szinte a polgármester betegségével egyenértékű, bizonyos szempontból azt túl is szárnyaló tragédia az a háttér, amely Ács Rezső hivatalban tartása miatt a politikáról, a politika sötét oldaláról, és jelen esetben: a Fideszről mesél.
Ugyanis persze lehet azt újra és újra leírni, hogy Ács Rezső újra nem volt jelen egy olyan ülésen, tárgyaláson, közgyűlésen, ahol mostanában csak hébe-hóba tűnik fel, holott ez lenne a munkája. Vagy írni olyan, elsőre nem csak szomorúnak, hanem hihetetlennek is tűnő hírről, hogy Ács Rezső hosszú idő után ismét tiszteletét tette egy szekszárdi városházi közgyűlésen, mégha nem is volt ott sem az elején, sem a végén, de még a közepén is alig. És, hogy akkor sem szólalt meg, mert nem tudott. És, hogy olyan segítőt biztosítottak ezért neki biztos, ami biztos, aki segíthet abban, hogy mindenki megértse mit is akar mondani. Mert ha akarna sem biztos, hogy meg tudna szólalni. Még annyira sem, mint korábban. Pedig, és ez jelzi igazán ennek a tragédiának a mélységét, már akkor sem ment könnyen a beszéd.
A segítőre nem volt aztán végül szükség. Hála Istennek! Hála Istennek nem kellett megszólalnia. Elég volt csak intenie, bólintania. És tudták, hogy mit akar. Az övéi.
Hála Istennek nem kellett megszólalnia! És azt kell mondanom, hogy hála Isten, hogy most a nemrég újbóli személyes megjelenés után, újra nem ment el a minapi rendkívüli közgyűlésre.
El sem tudok képzelni ugyanis annál elképesztőbb és megdöbbentőbb jelenetet, mint aminek az esélye megvolt, hogy egy közgyűlésen, egy fontos városi szintű fórumon az adott város első embere hozzá akar szólni valamihez, és valakit közgyűlés szempontjából egy kívülálló igyekszik a szájról olvasási képességét latba vetve megérteni, hogy mit is akart mondani. Hála Istennek ez nem történt meg.
Nem ismerem személyesen Ács Rezsőt. Próbáltam, amikor még sokkal jobb formában volt.
Kértem hozzá időpontot, személyes bemutatkozásra, maximum húsz percre, miután felkértek a szekszárdi városi lap átmeneti időre szóló vezetésére. Rövid találkozót, amíg névjegykártyát cserélünk, megiszunk egy kávét, ő elmondja, mit gondol a kinevezésemről (nyilván nem jókat), én meg megkérem, hogy időnként, ha fontos és sürgős, városi ügyben, felhívhassam mobilon is nyilatkozatért, ne kelljen az e-mailre várni, mert városi ügyeket, fontos és érdekes ügyeket akarunk közölni Szekszárdról, őt is megkérdezve. Valami ilyesmire gondoltam, erre elég negyedóra is.
A polgármester azonban visszautasította a találkozót, mondván nem kíváncsi rám. aztán megtiltotta, hogy nekem, az önkormányzati lap akkori megbízott vezetőjének meghívót küldjenek végül (tegnap volt egy éve), a Covid-dal kapcsolatos különleges felhatalmazásával (vissza)élve felmentett a szekszárdi önkormányzati lap főszerkesztői posztjából.
Nem lesz a kedvencem sosem, de rosszat nem kívántam és nem kívánok neki, azt pedig, ami vele történt és történik, azt a betegséget pláne nem, azt remélem senki, senkinek nem kívánja.
De legalább annyira nem kívánom azt, hogy olyan helyzetbe kerüljön bárki mint ő. Hogy hivatalban maradjon, ilyen állapotban. És a hivatala miatt ez mindig beszédtéma is lesz. Hogy ő hivatalban tartsa magát, vagy hogy politikai okból mások ne engedjék lemondani. Ami miatt a neve, bármit is csinált korábban, a kortársainak politikusként ezt fogja jelenteni. Azt, hogy ő az az ember, az a polgármester, aki nem akart lemondani, vagy nem engedték, hogy lemondjon (és ebbe belement), miközben biztosan nem olyan alkalmas a feladatára, mint amikor elnyerte a tisztséget.
Mások is sokan, én is az utóbbi valószínűsítem: hogy a pártja, a Fidesz, ott valakik, magasabban, nem engedik, hogy lemondjon. Most még nem legalábbis. Talán majd a választás után. Vannak, akik tudni is vélik, hogy ez így van.
Látjuk, hogy a hatalom milyen mohó és kapzsi. És persze, látjuk azt is, hogy adott esetben megbuktat és elsüllyeszt olyan embereket, akik addig, előtte még az övéik voltak. Ha a hatalma múlhat azon, hogy megteszi-e vagy sem, akkor nincs mese, megteszik.
A hatalom maga alá gyűrt már sok ember az elmúlt 12 évben. És látjuk, hogy milyen gátlástalan. Látjuk, hogy milyen hazug.
Szekszárdon a nagybetűs hatalom egy embert, de még inkább egy ember méltóságát gyűri éppen maga alá. Mindegy, hogy ki mondta ki végül a verdiktet. Hogy még marad polgármester. Ács maga, vagy valaki a feje fölött.
Mindegy ki mondta ki. Ez a helyzet a hatalom felelőssége és bűne. És mindez azért történik, mint amikor elsüllyesztik jó mélyre saját megbukott embereiket. Hogy megóvják magukat. Hogy a hatalom hatalma ne csökkenjen. Hogy ne bukjanak.
Pedig egy ilyen hatalom éppen ezt érdemli.
19? Lapot!
