Nyilvánvaló, hogy Szekó Józsefet és örökségét nem kerülték volna ki Mohácson a Fidesz politikusai a kampányban. Úgy behúzni azonban egy elhunyt személyt a kampányba, ahogyan tették, az nálam túlmegy a jóízlés határán, még mai magyar politikai mércével mérve is.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Már megírtam a mai nap mohácsi közéleti híréről szóló cikket arról, hogy két nappal azt követően, hogy feloszlatta magát a mohácsi képviselő-testület, máris döntöttek az időközi választás napjáról, és az egyik leghamarabbi időpontot tűzték ki, szeptember 27-ét.
Bevallom, csak később esett le, hogy ez a nap, szeptember 27-e Szekó József halálának napja, tehát a volt fideszes polgármeseter halálának évfordulója is egyben.
És egészen biztos, hogy majd a fideszes politikusok megmagyarázzák (és nyilván sokan egyet is fognak ezzel érteni), hogy ez az emlékezet miatt van, ennél szebben a tiszteletüket nem is tudnák kifjezeni, és milyen szimbolikus és sorszszerű is ez az egész, de ez nálam túlmegy a jóízlés határán.
Az egyértelmű volt, hogy Szekót és örökségét nem fogják kihagyni a kampányból, lehet majd rá hivatkozni. És az nyilván belefér, pláne, hogy Szekó egy, a városát eredendően meghatározó, karizmatikus, sikeres vezető volt.
Ráadásul elviekben az ország egyik olyan városáról van szó, ahol évtizedek óta a jobboldal és a Fidesz nyeri a választásokat.
Hogy miért volt szükség még ebből a szempontból is behúzni a tragikus sorsú volt polgármestert a kampányba ezzel a dátummal, tényleg érthetetlen ezek után. Főleg, hogy korábban az volt, hogy Csorbai Ferecnek vissza kellett volna lépnie a haláleset miatt a választástól, aztán meg le kellett volna mondania.
Szomorú és érthetetlen. Számomra az sem lenne megfelelő indok (már ha ebben lenne valami és nem sci-fi kategória), hogy talán van félnivalójuk, s ezért mindent be kell dobni. Nincs mese.
19? Lapot!
