Alapkérdés, hogy több mint egy évtizede azért ilyen a kormányunk, mert a magyar társadalom kifejezetten fogékony arra, hogy másra hárítsa a hibákat, vagy pedig azért lett ilyen a magyar társadalom, mert örömmel fogadta azt a narratívát, hogy mások a hibásak? Tényleg csak mások miatt vagyunk bajban?
A cikk a hirdetés után folytatódik
Tudja valaki, mi történt 2020. március 11-én 15 órakor? Meghirdette Magyarország kormánya a veszélyhelyzetet, s mi azóta ebben élünk. Az indokok különbözőek voltak, hol a világjárvány, hol az oroszok kezdeményezte háború, a fő indok lehetne önmagában csak a klímaveszélyhelyzet. Komolyan veszi ezt még valaki a regnáló kormányon kívül? Mi is a veszélyhelyzet? Egy kiváló lehetőség. Egyedül számukra – a szöveg írásakor már 1304 napja – egyszerűsíti az életet a rendeleti kormányzás, s teszi a magyar jogrendszert még átláthatatlanabbá, kaotikusabbá.
Hosszan sorolhatók az ügyek, amelyek akár összeállhatnak egy ívvé, s ezek láttán hátha nem csak számomra dereng fel némi zavaradottság. Az infláció és az ÁFA fennen repül, egyetlen épeszű indokot lehet erre mondani: az államnak kell a bevétel, ezért nagyobb terhet hárít – nem, nem a(z istenadta) polgárokra, hanem az adóalanyokra. A kisadózást is felszámolták, merthogy az államnak többletbevétel kell, ezért ugyanolyan elégtelen szolgáltatási színvonalért kb. dupla árat fizethet az egykori katás vállalkozó. A “védelmünkre” hozott intézkedéseikkel is minket sújtanak, teljes mértékben úgy dolgoznak, mint Orwell 1984 című regényében: emlékezzünk az ársapkákra, benzinkutak sora szűnt meg azért, mert a kutakra terhelték a benzinárcsökkentést. Olcsóbban kellett adni a benzint, mint megvásárolták. Az élelmiszerársapkák esetében ugyanezt eljátszották a kereskedőkkel. Mi lett a következmény? Ha olcsóbban kell adni a tejet annál, mint amibe került, akkor a sajt árát kell megemelni, hogy pénzénél maradjon a kereskedő (hogy ne menjen tönkre). Gyakorlatilag olyan árrobbanás zajlott le Magyarországon, hogy a középréteg szinte megszűnt létezni. Mert a háború valóban árdrágító hatású volt, ez természetes, de az hogy lehet, hogy az EU átlagát akár kétszeresen meghaladó infláció lett nálunk? A felét rá lehet fogni másra. A felét. A többiért a magyar kormány a felelős. De hogy mégse erre figyeljen a lakosság, ezért folyamatosan ellenségképeket gyárt a hatalmi kommunikáció. Ahogy Soros György rémképe oszlani látszik, úgy átvette a szerepét egy ország. Ki gondolta volna, hogy a magyar kormány valamikor is ellenséggé formálja a svédeket?! Egy a miénkhez hasonló lakosságszámú, nem túl közeli országot, amelyben sokkal eredményesebben működtetik a gazdaságot és közben a rénszarvasaikkal, a biztonságos autóikkal, a bútoráruházaikkal, gazdag irodalmukkal, zenei kultúrájukkal – eleddig – vonzónak tűntek, ahogy egész Skandinávia is talán csak az alkoholfogyasztási szokásaival (és az elsősorban abból fakadó családi gondokkal) mutatja azt, hogy a gazdagságnak árnyoldalai is akadnak.
De nézzük csak, mi történik mostanában! A legérdekesebb a Magyar Nemzeti Bank, a pénzügyminiszter és a gazdasági miniszter felelősséghárítása. Mert a felelősség terhét másra kell hárítani. Vagy inkább kenni. A felelősséget egymásra kenegetik. De mekkora a baj? A Nemzeti Bank 1800 milliárdos hiányt halmozott fel idén. Tisztázzuk, ez mire lenne elég. Pécs 54 milliárdos kiadást tervezett erre az évre. Ha ezt 50 milliárdra kerekítjük, akkor 34 Pécs nagyságú város teljes kiadása a veszteség. A Mol-székházát 70 milliárdból építették az újságok szerint, akkor közel 26 Mol-tornyot lehetne építeni ebből az összegből. Vagy Budapestre vonatkoztatva, ott 465 milliárd kiadást terveztek 2023-ra, akkor a veszteség mértéke 3,8 Budapestnyi, legyünk nagyvonalúak, s ezt tudjuk be 4 budapestnyi összegnek. Ha minden egyes magyar állampolgárra lebontjuk, akkor 18 750 forintunk bánja. Hova lett a pénz? Normál esetben ezt az összeget a költségvetés térítené meg. De a költségvetés üres. A veszteséget egy új törvénnyel törleszthetővé teszi. Csak mert nem tudja kifizetni. Ez eléggé trükközésnek tűnik, de én csak egy író vagyok, nem holmi közgazdász. Ez az intézmény – MNB – kéri számon a bankok helyes kereskedelmi működését?
Első lendületből én is azt mondanám, hogy ez így hibák tömkelegéről árulkodik. A törleszthetőség trükk, adóként mi, úgynevezett állampolgárok, vagy sokkal inkább: a korábban már emlegetett adóalanyok fogjuk befizetni. Az Európai Központi Bank az MNB felettese, a törlesztésről szóló törvény igazából nekik szól, port hintenek a szemükbe? Hisz még valaki az EU-ban a magyar kormánynak? Igaz, szokott nyereséges lenni, 2021-ben pl.: 254 milliárd forint plusszal zárt az MNB, így elképzelhető az, hogy majd befizeti a hiányt? Számomra nehezen, mert a veszteséges évet nyereséges követi, egyfajta hullámzás látszott az években. De hol a pénz? A hírekben az szerepelt, hogy az infláció megugrását próbálta semlegesíteni a Magyar Nemzeti Bank, azzal, hogy a kereskedelmi bankokhoz nyomta a pénz, amelyek kedvezményes hitelt nyújtottak a vállalkozók egy körének. Tehát megvan a pénz, ezért kaphat különadót a bankszektor, no de vajon melyik az az ismeretlen vállalati kör, ahová a több budapestnyi kedvezményes hitel folyt? A kérdést – ha más miatt nem is, a banktitokra való hivatkozás miatt – tekinthetjük költőinek.(?)
Közben telefontársaságot vesz a kormány. Meg repülőteret. Nem ellentmondásos ez? (Ó, biztosan nem. A logika már rég kiveszett, főleg a politikából.)
A miniszterelnök eközben határozottan beígéri az egyszámjegyű inflációt, ami, ha 9 %-os lesz, akkor még mindig majd kétszer akkorára rúg, mint az átlagos EU-s. A közgazdászok 5% alatti infláció esetén beszélnek arról, ami előnyös a gazdaság működésének. Az állam a hiányzó forrást a családoktól tudja visszaszerezni … és a vállalkozóktól. Emlékeznek a családi adóvisszatérítésre a választás előtt? Közösen fizetjük vissza, aki eszik, elnyal egy fagyit, moziba megy, tankol, lehúzza a vécét, vagy megnéz egy kiállítást, fokozatosan visszafizeti a korábban felvett kedvezmény többszörösét. A gyerektelenek is. A vállalkozók is.
Harcban állunk az EU-val. Nem vitában. Ezt már nehéz másnak nevezni, bezzeggyerekként viselkedő vezetőink önös politikai érdekeikből az országot egyre inkább szuverenista pályára vezényelték. Hé, ez egy szélsőjobboldali irányzat, mely a globalista erőkkel szemben ellenáll. Minek is keveredtünk ilyen térfélre? Hogy ne jussunk hozzá a Magyarországnak járó pénzekhez? Jó hivatkozási alap arra, hogy az EU a hibás? Mert látszatintézkedéseket már nem feltétlenül fogadnak el az EU-bürokratái, mert elveszett a bizalom Magyarországgal szemben. A hatalmi arroganciával ellenáll a magyar politika annak, hogy számonkérhető legyen, mire költötték a pénzt. Mert sok pénzről van szó. Az EU-tól elképzelhetetlenül sok pénzt kaptunk. És hogy jönnek (ezek után) ahhoz, Ők, hogy MINKET ellenőrizhessenek? Sugallja a magyar kormányzat EU-s politikája, mert ennyi a vita az EU-val. Azért, hogy a pénzünkhöz jussunk – ami jár nekünk –, olyan feltételeket kell teljesítenünk, ami a normalitás részét képezi. Például a társadalmi egyeztetéseket. Hogy érdemben történjenek. Több helyről meséltek arról – természetesen nem szeretnének nyilatkozni, nehogy kihívják maguk ellen a hatalom haragját – hogy szakértőként kedden megkapnak valamit, amire péntekre érdemben kell válaszolniuk adatokkal alátámasztva, úgy hogy a napi munkájuk mellett a feladat nagysága, komolysága legalább egy hónapos munkát igényelne. Ezt hívják látszategyeztetésnek. Úgy csinálunk mintha. Közben meg, mint Münchhausen báró, saját magunkat próbáljuk meg kihúzni a szmötyiből. A belső piacot hajtjuk meg. Azaz a saját zsebünkből veszünk ki több pénzt azért, hogy jobban működjön a mi? A gazdaság? Vagy a parazitaállam? (Már így is nevezték Magyarországot az EU parlamentben.)
Rosszabbul élünk, mint négy éve? Ez a szlogen sajnos aktuálissá vált. Az EU-pénzek stoppolása miatt. A pazarló, korrupt működésű állam miatt. És erről a regnáló hatalom szerint a “ballibek” tehetnek. Mert árulkodtak. Miről? Na de miről árulkodtak, ha árulkodtak. Hazaárulás-e kimondani azt, hogy a hatalom hazug, bizonyos emberek lopnak? Ezt hazaárulásnak hívni megint annak a technikának az alkalmazása, amely segítségével másra hárítjuk a felelősséget és nem beszélünk magáról a hibákról. A korrupcióról. Amiben az élen állunk az EU-ban – Bulgária az egyetlen komoly versenytárs.
Az EU-pénzek hiányára hivatkozva nem emelik tisztességesen a pedagógusok bérét, közben Ferihegy, Vodafone… Előbbi fél évszázad alatt hozhatja vissza az árát piaci alapon a szakértők szerint, utóbbi veszteséges évek óta. Tisztára mint a szocializmusban. Központi kormányzati döntések tesznek tönkre minket. Mert milyenek a NER vállalkozói EU-pénzek nélkül? Életképtelenek. (Egynémelyik még azzal együtt is az.) Az egész rendszer – úgy tűnik – az EU ingyenpénzei “kreatív” elköltésére épül. Az ötéves tervgazdálkodást leváltotta a négyéves választási ciklus. Lölőstül, Garancsistul, a leuralt színházakon, filmműveszten át a sajtóig, gyakorlatilag az egész országot behálózta a kézből etető, központi hatalom. Ami semmiben nem hibás. Ami semmiben nem hazudott. Hanem fennen ragyog, olyannyira, hogy dicsőségétől holnap elvakul akár maga a Nap is!
