Péter atya, azaz Cseh Péter Mihály római katolikus pap, a Pécsi Egyházmegye egyik plébániájának kormányzója a világi személyeket a római katolikus egyházzal kapcsolatban foglalkoztató egyik legizgalmasabb kérdésről, a papi cölibátus eltörlésének lehetőségéről értekezett.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Sőt, nem csak értekezett róla, hanem kérdést is feltett, és nem is másnak, hanem magának a Szentatyának, Ferenc pápának – igaz, a kérdést nem a katolikus egyházfőnek írta meg (és nyilván nem személyesen találkozott vele), hanem a Péter atya kérdez-en, azaz a saját blogján írt erről a témáról, a Szentatyát megszólítva. A bejegyzést az Azonnali szúrta ki.
Péter atya leírja, hogy ő Szabadszentkirályon szolgál plébániai kormányzóként, “mert ide küldött a pécsi egyházmegye apostoli kormányzója, Dr. Udvardy György veszprémi érsek úr”. Összesen 14 kistelepülés népe van rá bízva (megj.: illetve talán 18 településé, mert később ezt említi – B. A.), hogy imádkozzon értük és hirdesse nekik az örömhírt.
Cseh Péter Mihály arról is mesél “levelében” a Szentatyának (=olvasóinak), hogy ő 37 éves, és 10 éve szolgál római katolikus papként. Kiderül az is, hogy Szabadszentkirályon csupán egy hónapja kezdte meg a papi tevékenységét.
Cseh Péter Mihály neve ismerős lehet olvasóinknak és a rendszeres újságolvasóknak is, hiszen ő volt az a pap is, aki Orbán Viktornak üzent egy videós közösségi médiás bejegyzéssel, amit egy autóban ülve vett fel, és amelyben Habony Árpádról kérdezte a miniszterelnököt.
Mielőtt rátér a “keményebb” részekre, beszél arról, hogy mennyire szereti a Szentatyát: „Örülök, hogy te vagy a pápa! Jézus nagyon szeret téged és csodálatos terve van veled!” – írja. Az egyáltalán nem rövid és több pécsi egyházmegyei levelezést is tartalmazó “levelének”-bejegyzésének végén pedig azt írta, hogy ” Ez a levelem egy pohár friss, tiszta víz akart lenni neked és mindazoknak, akik Krisztusénak vallják magukat!”. Vagyis nem csak, hogy igencsak erősre sikeredett, de annak is szánta.
Azt sem rejtette véka alá, hogy a nyilvános levele megírását és nyilvánosságra hozását gyötrelmes vívódás előzte meg. Merthogy az egyedüllétről és az amiatti gyötrődésről beszél, illetve arról, szerinte milyen jellemhibákat okozhat az egyedüllét még egy pap életében is.
„A karantén idején megélt egyedüllét felerősítette bennem azt a kérdést, amit már korábban is sokszor feltettem, körbenézve a nagy plébániai ebédlőben, ahol rendszeresen egyedül étkezek: „Jézus, Te így képzeled el papjaid életét?…”
Az igazán erős részek azonban még cska ezután jönnek.
„A túlzásba vitt egyedüllétben elveszítem mások fájdalmának átérzését. Mindent csak a saját nézőpontomból tudok érzékelni és értékelni, mert nincs másé a látóhatáron. Minden fontos dolgot egyedül kell mérlegelnem és eldöntenem. Nagy a kísértés veszélye, hogy valamilyen szenvedélybe csúszok, hiszen senki se lát gyöngeségemben. Senki se figyelmeztet. Nem tudok senkitől sok pici napi dologban tanácsot kérni. A nap végén nincs kivel megosztanom az élményeimet. Velem sem osztja meg senki az övét. Így már a saját tapasztalataimhoz sem tudok személyesen viszonyulni. Mivel emberek nincsenek körülöttem, háziállatot pedig nem akarok tartani, így nem tehetek mást, mint tárgyiasítok, elvonatkoztatok, de nincs kihez kapcsolódni.”
Illetve:
„A folyamatos, túlzásba vitt papi egyedül létezés elidegenít az evangéliumi együttérzés szellemétől. Az emberi kapcsolatok virtuális hálón, telefonon keresztüli fenntartása magukat a kapcsolatokat is virtuálissá teszi, hiszen eleve nem történhet meg bennük az emberség testközeli megélése.”
E cikk szerzője él a gyanúperrel, hogy talán az egyik oka, vagy éppen a fő oka annak, hogy Péter atya ennyire markánsan fogalmazott, illetve a külvilág és a világiak, hívők és nem hívők számára is ennyire izgalmas témát hozott elő, az sokkal inkább az volt, hogy odafigyeljenek arra, amit a bejegyzés második felében tárgyal, a Pécsi Egyházmegyében általa tapasztalt viszonyokra.
„Mért ne írjam le a következő elgondolkodtató tapasztalatomat, mely egyházmegyém felelős vezetőihez kötődik? A karantén 60 napja alatt 6 egyházi elöljáróm (esperes, három helynök, irodaigazgató, püspök) egyetlen egyszer sem hívott fel telefonon, hogy személyesen halljuk egymás hangját, érdek nélkül. A találkozások is elmaradtak érthető okból. Én sem hívtam őket. Nem hiányoztak. Esperesi kerületünk papjait, vagyis a szomszéd plébánosokat sem hívtam, ők sem érdeklődtek felőlem. A rám bízott 18 faluban van egy kisegítő lelkész kollégám, aki 58 éves és szintén egyedül lakik. József atyával hetente egyszer beszéltünk telefonon. Mindezt tényként regisztrálom, fájdalom nélkül. Ettől persze ezt még nem tartom normálisnak.”
Később rátér arra, milyen változások mentek végbe a Pécsi Egyházmegyében (de valószínűleg az ország más részein is vannak hasonló tapasztalatok). Az egyik esperesre hivatkozva említi, hogy 40 éve 320-360 közti papja volt a Pécsi Egyházmegyének, most 50-60 közti plébános van, és még 4-5 káplán.
„A klérusunkat egy súlyosan fertőző vírus gyilkolja le, ami ellen nem kéne felülről jövő kötelező óvintézkedéseket bevezetni?”
Ő most 37 éves, van 18 faluja, tízezer lakossal, hat vasárnapi miséző hellyel.
„Húsz év múlva, 57 éves koromban majd 89 falum lesz negyvenezer lakossal? Mi fog változni, ha nem lesz változtatás?”
„Mindezek után a papi szolgálatra való jelentkezést egyházmegye„i keretek között egyetlen fiatalnak sem tudom őszintén és jó szívvel ajánlani”.
Végül azt írja, hogy mindezek a tapasztalatok és tanulságok voltak azok, amelyek a következő javaslat megírására indították.
„Én azt szeretném, hogy egy új, nyilvánvaló egyházfegyelmi rendelkezés olyan szituációt teremtsen, ami szégyen és bűn nélkül lehetőséget ad arra, hogy a római katolikus papok (értve ez alatt az egyházmegyés klerikusokat) és a papságra készülők szabadon válasszanak a Szentlélek vezetése alatt, hogy milyen közösségi életformában akarnak élni.”
“Kihagyhatatlannak tartom ebből a reformból azt, hogy a papok számára legyen kötelező a közösségi életforma!“
A papi cölibátus alóli felmentés kérelmezésének lehetőségét ajánlja a Szentatya figyelmébe Péter atya, de nem kizárólagosan, hanem öt, választható pontból álló lista egyik pontjaként – és a lista célja az, hogy elkerülhető legyen a jövőben a papok tartós egyedülléte.
19? Lapot!
