Bár nem fognak neki örülni. Legfeljebb csak kicsit. Merthogy olyan koalíciós szerződésről van szó, amely Pécs és a pécsiek érdekében íródott.

A cikk a hirdetés után folytatódik



A gond viszont az, hogy ezt csak a mai napon írták alá a felek. Illetve, hogy erre a szerződésre egyáltalán szükség volt ebben a formában.

Ebből még nem értenek mindent? Nem csodáljuk! Összefoglaljuk ezért a lényeget és az előzményeket, mielőtt konkrétan rátérünk arra, milyen háttéralku született a ZSÖK-ügyvezető kinevezése előtt.

Az elmúlt időszak egyik fontos, kiemelt pécsi közéleti ügye a Zsolnay Örökségkezelő Nonprofit (ZSÖK) Kft. új ügyvezetőjének megválasztása volt.

A ZSÖK az egyik legnagyobb pécsi önkormányzati cég. A működtetéséhez az állam jelentős mértékben hozzájárul. Csakúgy, mint a Pécsi Nemzeti Színházéhoz.

Politikusi nyilatkozatokban és sajtóhírekben a PNSZ és a ZSÖK neve más módon is egymás mellé került nemrég.

Arról volt szó, hogy amennyiben Pécs átadja az államnak a ZSÖK-öt (annak működtetését), abban az esetben Péterffyék elintézettnek vehetik a Pécsi Nemzeti Színház állami támogatását.

A ZSÖK finanszírozása többéves szerződésben előre rögzített (és ez még pár évig el is tart, elvileg). A nagy vidéki színházak állami részfinanszírozása csupán adminisztrációs folyamat. És máshol az is volt, Pécs esetében azonban, mint írtuk, keménykedni kezdtek a kormány részéről – azok, akik amúgy soha sem vetemednének arra.

Péterffyék a politikai viharok és a szakmai ellenállás ellenére is megválasztották Bleszity Pétert a ZSÖK új ügyvezetőjének

A színházról időközben sikerült megállapodni, már érkezett is utalás Pécsre. Az is eldőlt, hogy a ZSÖK marad Pécsé, nem kell átadni az államnak vagy az EMMI-nek.

Habár a tudomásunk szerint ebben az évben, a mai napig még egyetlen forint állami működési támogatás nem érkezett a ZSÖK-höz – amire pedig, ugye, szerződés kötelezi a kormányt. Persze ez még megoldódhat, akár rövid időn belül is, de mind a színházat, mind a ZSÖK-öt úgy kellett működtetni mindmáig (és ez egyértelműen érinthette a beszállítók egy jelentős részét is), hogy az állam a maga részét egyáltalán nem, vagy csak nem túl rég utalta el.

A ZSÖK nem csak Pécsnek fontos kiemelten, az egyik legnagyobb magyar kulturális intézményről van szó. Több, mint 1,5 milliárdos éves állami támogatással, és nagyjából évi 2-2,5 milliárdos költségvetéssel.

A ZSÖK-öt a közelmúltig megbízott ügyvezető igazgató irányította, Rózsa Zoltán. Most kedden azonban megválasztották új ügyvezetőnek Bleszity Pétert, mégha kisebbfajta botrány, politikai, civil és szakmai ellenállással is kísérve, de a pécsi közgyűlés végül megszavazta a kinevezését.

Bleszity Péter mindeközben egy másik önkormányzati cég, a Pécsi Kommunikációs Központ megbízott vezetője múlt ősz óta – a PKK-nál 2018 óta dolgozik, hirdetési vezetőnek érkezett oda, korábban elsősorban banki és hitelügyintézéssel foglalkozott, például svájci frank alapú autóhitel- és lízingszerződéseket kötött.

A vele szemben megfogalmazott kritikák visszatérően azt sorolták, hogy nincs igazán nagy, komoly cégnél szerzett vezetői tapasztalata, illetve hogy nem volt korábban köze a kultúrához.

Bleszity Pétert (és pályázatát) azonban kifejezetten támogatta, elsősorban Péterffy Attila polgármester, Ruzsa Csaba külsős, gazdasági ügyekért felelős alpolgármester, illetve a városházi MSZP-sek és jobbikosok.

Aki azonban szakmai érveket (kultúr-szakmai érveket) sorolva volt Bleszity kinevezése ellen, az Bognár Szilvia, Pécs kultúráért felelős alpolgármestere. És ő kedden is nemmel szavazott. 

Ruzsáék a maguk szakmai érveivel támogatták Bleszity pályázatát, amit ők gazdasági szempontból tartottak a legjobbnak a beérkezett három pályázat közül. alkalmasnak tartották a cég vezetésére Bleszityet, illetve azt hangoztatták, hogy a választási programban is ezt ígérték, ők cégvezetőt kerestek, a kulturális-művészeti menedzselést, koncepciólakotást pedig elsősorban elsősorban a hamarosan felállítandó kilenctagú művészeti tanácsra bíznák.

Bognár Szilviát tavaly ősszel a DK jelölte alpolgármesternek. És nagyon úgy nézett ki a keddi pécsi közgyűlési szavazás előtt, hogy a DK és a Momentum képviselői nem fogják megszavazni Bleszity kinevezését. A kulturális bizottság végül nem is javasolta támogatásra kinevezését, abban szintén volt momentumos és DK-s politikusnak is szerepe.

A szavazás napján, kedden azonban történt valami, amire utaltunk is keddi tudósításunkban. A ZSÖK új ügyvezetőjéről való szavazás előtt egy végül jócskán elhúzódó technikai szünetet rendelt el Péterffy Attila. Megírtuk azt is, hogy úgy tudjuk, Péterffy Attila és Ruzsa Csaba a pécsi momentumosokat győzködi arról, hogy szavazzanak Bleszityre.

Mint megtudtuk, nem csak velük tárgyalt a polgármester és az alpolgármester, hanem a többi városvezető párt frakciójának vezetőjével is. Érdekes részlet, hogy Bognár Szilvia alpolgármester ezen az egyeztetésen nem vett részt.

Péterffyék célja tehát azok meggyőzése, “maguk oldalára” fordítása lehetett, akikről még remélték, hogy meggyőzhetők. 

És az is biztos, hogy csupán egy jó alku miatt nem szavaztak volna meg egy kinevezést, ha nem sikerül meggyőzni őket arról, hogy Bleszity kinevezése nem rossz választás, még ha ők (DK, Momentum) nem is támogatták első körben.

Mint kiderült, szükség is volt arra, hogy ne csak a Momentum képviselői szavazzanak igennel (háromból ketten szavaztak, ők mindketten igennel), hanem a DK-sok is (ott három igen lett, egy tartózkodás, Bognár Szilvia nemet nyomott). Végül ugyanis csupán 15 igen-szavazatot kapott Bleszity, miközben csak 14 igen-szavazattól van meg a kinevezés.

Keddi tudósításunkban azt írtuk, hogy az igen-szavazatért “cserébe” biztosan kértek valamit a momentumosok, ami talán nekik fontos vagy kedvező.

És valóban született egy háttéralku, ráadásul koalíciós egyezség. Ami valóban fontos a Momentumnak, sőt egy, korábban a Momentum által “tolt” ügyről van szó.

Viszont nem csak ők kérték ezt, és nem csak ők mondták azt, hogy ez az “ára” Bleszity támogatásának, vagyis a koalíciós együttműködés kereteit biztosító szerződés elfogadása, aláírása. A szerződés tehát egy, hat szervezet (köztük öt párt) által elfogadandó nyilatkozat, amit információink szerint a DK is nagyon fontosnak tartott.

Ugyanakkor, amit tudunk erről a megállapodásról, azt írhatjuk, hogy az nem a Momentumnak és a DK-nak kedvező szerződés vagy nyilatkozat, hanem a helyi közösségnek, a nyertes Pécs és a pécsiek.

A szerződés ugyanis a várost irányító koalíciós szervezetek közti városházi és városirányítási együttműködésről és annak kereteiről szól a tudomásunk szerint.

Ami állítólag tavaly novemberben íródott, s azóta hevert a pécsi polgármester asztalán, s nem csak alá nem volt írva, hanem a tárgyalás, az érdemi tárgyalás sem kezdődött meg róla.

Ugyanakkor nem vagyunk biztosak abban, hogy Péterffy Attila volt a valódi kerékkötője az aláírásnak. Lehetséges, hogy Péterffy most nem azt vállalta, hogy végre aláírja a szerződést, vagy kefolytatja az érdemi tárgyalást, hanem azt, hogy tető alá hozza a megegyezést. Vagyis eléri, hogy minden egyes szereplő alá fogja írni a dokumentumot – ami tudtunkkal meg is történt mostanra. 

Ami azért döbbenetesnek hangzik, hiszen mégiscsak egy koalíciós együttműködés kereteit rögzítő dokumentumról van szó, mégha nem is ismerjük annak pontos tartalmát. 

Ugyanakkor amennyire tudjuk, a megállapodás szövegéből az tűnik ki – és ez nagyon fontos adalék –, hogy a közös szándéknyilatkozatot eleve azért szövegezhették meg tavaly ősszel (de már az őszi választást és pécsi ellenzéki győzelmet követően), mert úgy látták vagy úgy érezték, hogy lépni kell. Elejét kell venni a kisebb körben (vagy nem elég széles körben) való, túlságosan koncentrált döntés-előkészítésnek vagy döntésnek. Márpedig, ha azt érezték, hogy erre szükség van, akkor a pécsi városházi döntési folyamatok egy része eddig nem összkoalíciós volt abból a szempontból, ami a lényegi döntéselőkészítést jelenti. Vagyis annak, azoknak állhatott érdekében halogatni ennek a megállapodásnak az aláírását, akik közelebb voltak mindezidáig a tűzhöz.

És állítólag a ma végelegesített új (vagy első?) pécsi koalíciós nyilatkozatban kifejezetten kitérnek például a pécsi önkormányzati cégek vezetőinek jelölésére, pályáztatására és kinevezésére is. Vagyis, hogy egy-egy ilyen pozícióról való döntés és annak előkészítése csakis többpárti egyetértéssel mehet, lés nyilvános pályázati kiírásnak kell megelőznie.

Az már más kérdés, hogy jelen helyzetben ez utóbbi munka (azaz az új pécsi cégvezetők kiválasztása, jelölése), ha nem is fejeződött be vagy zárult le, de elég sok mindenen túl vagyunk már mostanra. Vagyis nagyon fontos mérföldkőről beszélhetünk, és talán abban már senki sem hitt, hogy ez a szerződés valóban alá is lesz írva, de a tétje és a jelentősége semmiképpen sem akkora, mintha 8-10 hónapja azt aláírták, elfogadták volna, és a szerint zajlott volna az operatív együttműködés.

Illetve az is különös fintora a sorsnak, hogy e nyilatkozat elfogadásához egy nagy pécsi önkormányzati cég vezetőjének kinevezése (illetve az abból fakadó konfliktusok sora) vezetett, miközben ha már élt volna az elfogadott együttműködési nyilatkozat, akkor ez a konfliktusos helyzet talán ki sem alakul.

Azt is mondhatni, hogy a ZSÖK-ügyvezetői pályázat volt az utolsó pont ahhoz, hogy ez meglegyen.

Avagy az utolsó csepp a pohárban.

KategóriákMETÁL