Hogy mi határozza meg igazán egy politikus vagy politikai vezetés igazi értékét? Egyértelműen kizárólag a döntései.
A cikk a hirdetés után folytatódik
A többi bullshit.
Az, hogy éppen milyen párt tagja? Kivel van jóban? Milyen szépen szónokol? Van-e egy rendes zakója, ha kell szmokingja is akár? Mennyire buggyos a nadrágja szára és meddig ér le? Belevág-e szuperbunkón, sietős fontos emberként a neki jelentő orvos szavába, aki a fáradtságtól talán már éppen alig áll a lábán?
Persze ezek is mind fontosak. Arra jó, hogy megítéljünk valamilyen helyezetet vagy éppen valakit, politikusokat is akár. De nem meghatározók. Illetve egyes dolgok annyira alapnak számítanak (nem vágunk a szavába, felöltözünk normálisan, pláne ha komoly tisztséget vállaltunk), hogy normális körülmények közt a nyilvánosságban ilyesmit nem tárgyalnának.
A politikusok visszatérő hibája, hogy nem tartják be ígéreteiket. A másik, hogy nem jutnak el hozzájuk az alulról jövő hangok – vagy nem akarják azokat meghallani.
De, hogy mi köze is van mindezeknek a többek közt a Zsolnay-negyedet is működtető ZSÖK ügyvezetői pályázatához?
Elég sok, sajnos.
A Fidesz nem változott meg az elmúlt egy évben. Sem országosan, sem Pécsett.
Bárki, bármit mond, nem kis-Moszkva, nem Soros által felbérelt és utaztatott ál-pécsiek szavazták le, és küldték haza a Fideszt Pécsett tíz év túlhatalom után. Nem ők vállaltak ezzel a leendő új ellenzéki városok számára egyértelműen kockázatot (Mi sohasem vetemednénk arra – aha, tényleg nem) a félelmetesen arrogáns kétharmados Egypárt ellenére is.
Az igazság az, hogy a Fideszt a pécsiek többsége küldte haza. Azért bukott akkorát az Egypárt Pécsett, mert helyi politikusai sorozatosan hoztak rosszabbnál rosszabb döntéseket. Vagy mert nem döntöttek, amikor már dönteni kellett volna.
Mert azt hihette, gondolhatta az ember, hogy vele nem törődtek, az ő érdekét nem nézték, a saját maguk és a haverok-rokonok pecsenyéjét sütögették – és ezzel számukra be is fejeződött a parti.
Aki mást gondol, téved.
Nem értékalapon váltották le tehát a Fideszt, hanem a harmatgyenge teljesítményük, és a még olyannyira sem erős politikai lobbierejük miatt.
És ez azt jelenti, hogy le fogják váltani Péterffy Attiláékat is, ha nem hoznak jó döntéseket. Ha nem a pécsiek és Pécs érdekét nézik. Ha nem hallják meg a pécsiek szavát és szakkérdésekben például nem hallgatnak a Pécsett élő és dolgozó hozzáértő, a városnak jót akaró emberekre.
Gondolhatnék éppen a nagyon friss hírre is, hogy a Lakhatási Kerekasztal felállítását szorgalmazó, a jobb és emberibb lakhatással foglalkozó civilek hangját nem igazán hallották meg, vagy nem akarták meghallani.
Vagy arra is, hogy az egyik nagy pécsi önkormányzati cégnél állítólag azért is állt fel az egyik volt vezető, mert az ő és a cég más komoly beosztású munkatársainak hivatalos leveleire nem nagyon kaptak érdemben választ hónapokon keresztül és talán nem-érdemben sem.
És arra sem, hogy a városháza egyik szupercsúcsnak beharangozott új főosztályának a csúcs és szuperjónak kikiáltott vezetőjének mindenféle külön és nyilvános pályáztatás nélkül szereztek helyet. Sőt, igazából előjogokat kapott a városházán. Miközben azért voltak, akik már akkor óva intették az új munkatárstól a városvezetést, hogy nem biztos, hogy jó lóra tesznek. Nem is vált be, de kellett hozzá pár hónapnyi cirkusz. Addig meg állítólag ment az erőből való politizálás és irányítás.
Amiről nem mondom, hogy ha a kellő határozottságot értenénk alatta (és nem például arroganciát) nem kellene egy jó adag egy nagyváros vezetésébe. Persze még abból is (nem arroganciából és/vagy keménykedésből és/vagy kockaságból és/vagy rugalmatlanságból) éppen elég lenne egy nagyobb csipettel.
Most ott végre-valahára korrigáltak, és remélhetően sokkal jobb döntés született.
De még csak arra sem gondolok, hogy Pécsről azt hallani folyton, hogy milyen nehéz anyagi helyzetben van, és közben az alacsonynak eddig sem számító (egyes) önkormányzati cégvezetői fizetéseket jelentősen megemelték.
Ráadásul ez utóbbinak a felhozása önmagában azért súrolja a populizmus határát, hiszen egy nagyon komoly végzettséggel, tapasztalattal és képességekkel rendelkező felsővezető ma már tényleg csak magas fizetéssel és juttatási csomaggal csábítható el a piacról. S pláne azért is, mert Péterffy Attila a kezdetektől ezt ígérte, hogy ha nyernek és többséget kapnak Pécsett, akkor szakembereket neveznek ki a fő pozíciókra és rendesen meg is fizetik őket.
Vagyis az történt, amit ígért. Egy politikus. De én magam enélkül is, magánbeszélgetésekben (de talán hivatalosan is írtam és mondtam ezt már korábban is, még ha talán nem is itt, hanem még a Szabad Pécs előtti időszakban) nagyon régóta mondom, hogy ha megfelelő és jó szakembereket kellene alkalmazni a városi, önkormányzati cégeknél is, persze őket meg kell fizetni, ugyanakkor a korábbiakhoz képest jelentős teljesítményt is várni tőlük, és azt nagyon erősen számon is kérni. Nem csak a prémiumért végzendő feladatokra gondolok, hanem az alapfeladatokra is.
Szóval az új cégvezetők csak végezzék a dolgukat, de amikor van lehetőség ellenőrizni az ő munkájukat, és ezt meg is teszik, akkor ahhoz vágjanak jó képet. És, ha az derül ki, hogy tényleg jól dolgoztak, sőt komoly és valós prémiumfeladataikat is teljesítették, hozták a számokat, akkor minden rendben, ha viszont az ellenkezője, akkor nincs helye sem mellébeszélésnek, sem picsogásnak (pl. ezt a szót is tűrnie kell szerintem egy 1 millió pluszos havi fizetéssel bíró cégvezetőnek).
De, hogy miért is írtam le a fentieket és miért most?
Mert kedden, holnap újabb közgyűlés lesz Pécsett. Maszkban fog ülni mindenki, és tartják a távolságot majd, de amúgy rendes közgyűlési ülés, a tervezettnek megfelelő.
Amelyre a vonatkozó előterjesztés szerint megválaszthatják a Zsolnay Örökségkezelő Nonprofit Kft. új ügyvezetőjét. Akit egy előzetesen kiírt hazai, magyar nyelvű pályázat útján igyekeztek kiválasztani.
Erről részletesebben írtunk, lásd az alábbi linket – de az egyik pályázóval az egyik podcast-adásunkban is beszélgettünk.
Amit leírtunk, lényegében az történt, két szavazás is volt a beérkezett pályázatokról a bírálóbizottság tagjaitól.
Az elsőnél ugyanis szavazategyenlőség volt. Három pályázó volt, az egyik személy nem kapott szavazatot, aminek személy szerint nagyon örülök, tekintve, hogy ő korábban legalább két pécsi kulturális intézménynél is dolgozott, de az EKF-idején minimum ellentmondásos volt az ő szakmai munkájának a megítélése.
A másik két pályázat egyike Bleszity Péteré, aki a többek közt a Pécsma.hu-t és a Pécsi Híreket is kiadó Pécsi Kommunikációs Központ megbízott ügyvezetője. A másik pedig két kultúrában, képzőművészetben, kommunikációban és kulturális ipar háttérmunkáiban járatos szakember közös pályázata.
Az első szavazásnál a négy igen szavazat e két pályázat közt oszlott meg egyenlő arányban. A későbbi, második szavazáson azonban az egyik politikus, nevezetesen P. Horváth Tamás, a pécsi kulturális bizottság elnöke már nem a Doboviczky Attila – Szuhay Márton-kettősre, hanem Bleszity Péterre szavazott.
Mint a megismételt szavazásról szóló cikkünkben írtuk is, P. Horváth Tamás október 13-át követően a Művészetek Háza munkatársa lett. Ami pedig a ZSÖK alá tartozó egység. Magyarul P. Horváthnak a leendő főnökéről kellett szavazni.
De azért ez nagyon más, mint például egy tanári kar vagy egy színházi közösség szavazása a leendő igazgatójukról.
És nem tudom persze, hogy P. Horváth miért változtatta meg a szavazatát, és voksolt arra az emberre, akit a városházi folyosói pletykák szerint Péterffyék szeretnének a ZSÖK élén látni, de minimum elgondolkodtató.
Ráadásul, ha ez jogilag nem is kifogásolható – gondolom, a jegyző nem hagyta volna másként ezt az összetételű bírálóbizottságot, ha jogilag aggályos lenne. De, hogy morálisan aggályos, az egészen biztos.
Pedig abban teljesen biztos vagyok, hogy P. Horváth a legjobb jóindulattal állt oda szavazni és képes volt az objektivitásra. Szerintem így is tett. Először.
Na, persze ki láthatott előre az időben, amikor például elvállalta ezt a megbízást?
Mert normális esetben olyan pályázó mint Bleszity Péter, nem ad be egy 2-2,5 milliárdos éves költségvetésű kulturális holding ügyvezetői posztjára pályázatot. Akkor sem, ha ő amúgy magát egy gazdasági társaság ügyvezetésére alkalmasnak tartja. És valószínűleg arra alkalmas is. Innen már csak egy kérdés, hogy vajon miért érezhette úgy, hogy pályáznia kell?
De meggyőződésem, hogy nem egy olyan területen működő nagy cégére, amely területhez neki az ég egy adta világon semmi köze nincs – vagy legalábbis sok biztosan nincs.
Nincs benne a művészeti-kulturális életben. Nem ismeri. Semmi ez irányú tapasztalata nem volt soha. Úgy tudom, a Pécsi Kommunikációs Központ hirdetéseinek intézése előtt elsősorban autóhitelek kiközvetítésével foglalkozott. Köztük sajnos a nagyon nem szép emlékű svájci frankos hitelekkel és lízingekkel.
Biztosan járt színházban, koncerten, és biztosan szeret olvasni is, és a kultúrát is szereti (Ki ne szeretné?), de egy felsőfokú okleveles gazdasági végzettség és akár még huszoniksz év, jellemzően azért saját céges ügyvezetői tapasztalat nem fogja megváltani a világot. Legrosszabb esetben viszont akár romba is döntheti. És nem válthatja meg a világot még egy olyan villámkarrier sem, amit Bleszity a 2018-as PKK-hoz való érkezése után (most hagyjuk is, hogy akkor és ott mennyire kellett ahhoz a Fidesszel jóban lenni, hogy egy fontos /kommunikáció!!/ városi cégnél rábízzák a hirdetési vezetői posztot. Amúgy már ettől függetlenül is az ő, pályázat nélküli PKK megbízott ügyvezetői kinevezése is értelmezhető Péterffyék részéről cinizmusnak is az újságíró és a kommunikációs szakmával szemben.
Az, hogy lesz egy 9 tagú művészeti tanács a ZSÖK szervezetén kívül működve, egészen biztosan nem helyettesíthet egy igazán rátermett embert. Vagy egy ekkora szervezethez alkalmas komoly tapasztalatú ügyvezetőt és hasonlóan rátermett művészeti igazgatót.
Az, hogy az új pécsi városvezetésből többen is Bleszity Péter pályázatát és őt tartották alkalmasnak egy olyan komoly szervezet, mint a ZSÖK irányítására, az felettébb elgondolkodtató.
Akkor is, ha esetleg a többi pályázatot és pályázót bármi okból nem tartották még annyira sem alkalmasnak.
Merthogy ilyen esetre is vannak lehetőségek és megoldások. De nem feltétlenül arra gondolok, hogy a(z esetleg) “szerintünk” legkisebb rosszra szavazunk.
Az már a politikában sem vált be.
19? Lapot!
