Azt viszont nem tudni (mert semmi nem utal ilyesmire), hogy hol és mikor jön el ez a pont az Orbán és Orbán Zrt.-re átnevezett országunkban, amikor azt mondja végre az elnök-vezérigazgató elvtárs, hogy most már elég lesz, most már nem kell semmi más, jóllaktunk.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Most éppen a színművészeti egyetem kellett. Ott kellett megmutatni, hogy kinek a legbuggyosabb a gatyaszára.
Van, amikor csak pusztán a hatalom kell, itt most a hatalom csupán egy része a történetnek.
Van, amikor kultúrharcnak nevezik, és erőszakos, felülről irányított és onnan pénzelt hatalomátvétel a “megfelelő” emberek segítségével (a színműn, vagyis a színművészetin, ezúttal, éppen /kivételesen/ egy tehetséges ember bevonásásával, nem mintha erre a tehetség metség lenne).
Kultúrharc, az hát. Irigylése mások tehetségének, munkájának és szerencséjének.
Van, amikor meg csak a bizniszről szól a dolog. De látjuk, minden kell: hatalom is, és biznisz is. Hisz amúgy is kéz a kézben jár. És láthatóan sosem elég, vagy olyan (láthatóan), mintha sosem lenne elég.
Pedig mindig van egy pont, hogy az ember torkig jóllakig. Még Tudjukkinél is kellene lennie egy pontnak.
De még, ha van is ilyen pont náluk, a hatalomba belerészegült, kontrollt jó ideje nem ismerő (sőt az ellen tűzzel-vassal harcoló) elv- és biznisztársaknál tuti, hogy ott van egy kurva nagy pávatoll, és használják is, és egyelőre közel sincs vége a lakomának.
Egyetemek, újságok, tévék, rádiók, ügyészség, szállodák, strandok, kempingek, Balaton, építőipar, szállítmányozás, atombiznisz, kőbánya, őrzés-védés, saját láb, turizmus, “kifinomult” stílus, család és családi ezüst, osztalék, strómanok oligarchák, kutyafasza.
És hatalom, hatalom, hatalom.
De tényleg nincs vége? Nincs gát?
Mikor lesz elég? És tényleg (mert gondolkodjunk már ezen is el): kik is vagytok, és mégis, mi a jó büdös francot képzeltek magatokról?
19? Lapot!
