Rég volt ennyire kiélezett választás egyetlen helyen, mint ami vasárnap vár, túlzás nélkül az országra – persze konkrétan és kiemelten a Borsod-Abaúj-Zemplén megye hatos számú körzetében élőkre.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Azzal van tele a sajtó, hogy ez a választás a Fidesz kétharmadáról szól, ezt harsogják a pártok is, mindkét oldalon, valójában azonban ez nem igaz.
Vagy legalábbis nem olyan fontos, mint amiről valójában szól. Mert az nem más, mint a becsület. Annál pedig kevés fontosabb dolog van, csak a szabadság ér fel vele.
És emiatt akkor is kiemelten fontos, valóban, a vasárnapi időközi választás, ha szerintem nem a Fidesz-kétharmadról szól elsősorban.
Szimbolikusan, persze, lehet erősen fogalmazni. Ellenzéki siker esetén a tíz éve kétharmaddal kormányzó Fidesz túlhatalmának lebontása kezdődhetne el. Üzenet Orbánnak, 2022-nak, stb.
Csakhogy ott van például Ritter Imre német nemzetiségi országgyűlési képviselő is, akinek szavazatában az eddigi tapasztalatok és a képviselő nyilatkozatai miatt is bízhat a Fidesz.
Ugyanakkor ellenzéki győzelem után még inkább előtérbe kerülne, miként nyomja a gombot kiélezett helyzetekben, amikor minősített többségre van szükségük Orbánéknak. E szavazások általában és elsősorban a Fidesz érdekeiről, hatalmának biztosításáról, az orbánizmus megszilárdításáról szólnak valójában. Ráadásul ezt a munkát lényegében már elvégezték Orbánék. Habár nem sokan tennék fel a kezüket még a trash-fan fideszesek közül sem, ha az lenne a kérdés, jóllaknak-e valaha is Orbánék. Úgy tűnnek-e, mint akik valaha is jól fognak lakni?
Tragédia, ami történt. A kétharmad lebontása azonban nem vezethet tragédiákon keresztül. Akkor sem, ha ezt a célt az ország legfőbb érdekének fogja is fel valaki. Ugyanezen okból nem szólhat a Fidesz hatalmának megdöntéséről az SZFE és úgy általában a magyar egyetemi autonómia ügye sem. Az is csupán a tisztességről, becsületről, alapvető értékekről, a mindenkori hatalom viselt dolgairól és az azzal szembeni jogosnak érzett fellépésről szól. Még akkor is, ha sokan vannak, akik szívesen vennék, ha most, ezzel végre elindulna valami.
Tragédia, ami történt. De ez normális esetben nem befolyásolhatná a szavazatot. “Csupán” annyit jelent, hogy el kell menni szavazni, és egy embert meg kellett gyászolni. De nem azért szavazni, mert kormányváltó lehetőségnek tekinti valaki, és azért sem, mert úgy érzi, ez az “örökség” megjár az elhunyt képviselő gyermekének. Vagy mert úgy gondolja, csak ő viheti tovább azt, amit az apa elkezdett. Sőt, még az is kérdés, azt kell-e mindenáron tovább vini? Vagy éppen elég, ha a szavazáson legtöbb voksot begyűjtő tisztességgel és becsülettel képviseli majd a választóit?
Tragédia, ami történt, de megtörtént. És senki sem tehet róla, sem az, aki indul a megüresedett helyre, sem azok, akiknek vasárnap van lehetőségük a Borsod 6-ban szavazni.
Már csak a tragédia miatt is elképesztő, ami folyik. Minden normális, jóérzésű ember berzenkedik attól, amit az elmúlt hetekben látott, és mindkét oldalt ideértem.
Van azonban néhány, nem is kicsi és nem is jelentéktelen különbség (ezúttal is) a két oldal közt.
Az arrogancia, a gőg, a gátlástalanság, a pofátlanság mértéke, és a hatalommal való visszaélés. És ezek egyike sem enyhítő, inkább súlyosító tényező.
Előkerült egy videó az elhunyt képviselő fiáról, az édesapja parlamenti székét megcélzó képviselőjelölt fiútestvéréről.
A Szabad Pécshez e videó híre nagyon hamar eljutott. Mivel mi nagyon másfajta újságírást vallunk magunkénak, mint amit a vélhetően még az elhunyt édesapa kampánya során felvett videórészletet felhasználó bloggerek. Mi csupán a fideszes szavazóiról becsmérlően szóló, ezt viccesnek gondoló fiú ügyében szerettük volna megszólaltatni a fideszes képviselőjelölt hölgyet. A testvért.
Azonnal írtunk Koncz Zsófiának, majd újra. Higgadtan, a kiszivárgott videóval kapcsolatban a fontos kérdéseket feltéve. A képviselőnő azonban azóta sem válaszolt. Hallgat. Lapít. És nem vettük észre, hogy bárhol, bármely fórumon is bocsánatot kért volna, hogy arról beszélne ő szégyelli magát. És, hogy elhatárolódik ettől. Hogy a testvére egy beképzelt fiatal hülyegyerek, de majd beszél vele, és egy alapos fejmosás nem árt neki. Vagy, hogy már beszéltek, és megbánta, és annyira szégyelli magát, hogy még lesz pár nap, amíg nyilvánosan bocsánatot kér.
De a Fideszben, sajnos, úgy tűnik, ez nem szokás. Bocsánatot kérni bunkóság miatt. Nagyon nagy botrány kell ehhez, Borkai-szintű ügy, pedig annál sokkal súlyosabb esetek is vannak. Persze lemondott, de már csak akkor, amikor a Fidesznek nem volt vesztenivalója. Ráadásul egyáltalán nem kizárt, hogy a Fideszen belülről intézték Borkai megbuktatását.
A Fideszben, sajnos, úgy tűnik, nem szokás lemondani nyilvánvaló korrupciós helyzet miatt, akkor sem, ha egyértelműen lebuktak. De bánni sem szabad nyilvánosan. Szijjártó Péter nem, hogy megbánt volna valamit is abból, hogy egy olyan milliárdos férfi méregdrága hajóján süttette magát, aki a felmelkedését és a mesés gazdagságát elsősorban állami pénznek, a mi közös pénzünknek köszönheti. Bárhol Európában lemondott volna magától a külügyminiszter. Itt nem. Sőt, mivel feljelentés is volt. Azt is elintézték pikk-pakk, a Polt Péter által vezetett ügyészségi szervezetben villámgyorsan eldöntötték, hogy Szijjártó százmilliós piaci értékű jachtozásával az égegyadta világon semmi baj nincs. Szó nincs korrupcióról. Sőt, pár héttel később, a minap Szijjártó már egy momentumos politikus lemondását követelte gyakorlatilag, arra kihegyezve, és utalva, hogy kulturált európai politikus lemondana. A mi pénzünkön meggazdagodott vállalkozó pedig mortorcsónakos erőemberekkel üldöztette a Szijjártó luxushajókázásáról felvételeket készítő újságírókat.
A luxushajókázás nem korrupció, az orvosnak adott boríték az, meg az MSZP idején pénzzel teli nokiás doboz a korrupció (utóbbi persze, hogy az, az előbbi meg az, ha a műtét előtt adják).
Az, hogy kb. egy teherhajónyi, pénzzel telepakolt nokiás dobozt köszönhet Orbán Viktor gyermekkori pajtása, Mészáros Lőrinc a nagy barátságnak, az nem korrupció. Szó sincs róla, hogy az lehet. Hiába kezdődött Mészáros Lőrinc mesés gazdagodása csak 2010 után, az nem korrupció.
És a Fidesz szerint egészen biztosan rendben van az, hogy a fideszes képviselő-jelölt kampányában az államtitkár Hajrá Zsófi!-feliratú maszkban ment el laptopokat osztani és fotózkodtak. Miközben ezeket a laptopokat már réges régen át kellett volna adni, vagy még többet is, és nem hencegni vele, hanem szép csendben átadni, mert ez a kötelességük volt és nem valami kegy, ami miatt hajbókolni kellene.
A Fidesz szerint tényleg rendben lehet az is, hogy a helyi fideszesek népszerűsítik a választás előttre beidőzített akciós krumplivásárt. Nem a pofám szakad le, hanem a nagyon erős hányinger kerülget.
A Fidesz szerint tényleg rendben lehet, hogy a valószínűleg nem makulátlan előéletű, de legalább a kimondott, sőt ahogy kivettem, még a kimondatlan, de ráaggatott mondatok miatt is bocsánatot kérő, azaz bűnbánó emberként viselkedő jobbikos politikus ellen elképesztő hazugság- és lejárató hadjáratot indítottak. Megszólalni viszont nem szólalhatott meg. Nem mondhatta el az álláspontját. Mint azt meséli ez az alfahíres cikk is.
A legszomorúbb számomra az, hogy a Fidesz-KDNP jelöltje ebbe belement. Ezt elfogadta vagy tűrte. Hogy ilyen kampánnyal kerül be esetleg a parlamentbe. És ez nem csak azért szomorú, mert mégiscsak az elhunyt édesapja helyét nyerheti el, ha ő győz holnap. Hanem azért is, mert nem csak az édesapja örökségét nyerheti meg, hanem megörököl és továbbvisz egy olyan politikai “örökséget” is ezzel, szimbolikusan és gyakorlatilag is (ráadásul gyí kezdődik az ő politikai karrirerje), amelyről azt reméltük, el fog tűnni egy generáció kiöregedésével, és talán jön majd valami jobb. Hogy csak jobb jöhet utána. Koncz Zsófia példája azonban bizonyítja, melyik méreg is az, ami miatt talán a legsúlyosabb felelősség terheli a Fideszt és az orbánizmust jellemző hatalomgyakorlást. Ez történelmi bűn.
És emiatt talán mégsem baj, ha a Fidesz-kétharmadról szól a holnapi szavazás. Mégha számomra továbbra is a becsületről és a szabadságról fog szólni.
19? Lapot!
