Nem vette el Dull Szabolcs kedvét a médiától az Indexnél történt szétrobbanás, és bár hamarosan végez a jogon, nem gondolkodik váltáson, még fontosabbnak tartja az újságírói hivatását. A volt főszerkesztő a 6 hónapos felmondási idő lejártáig nem tud elhelyezkedni, a január utáni folytatásról annyit árult el, hogy a Telexen kívül másoktól is kapott gesztusokat, hogy dolgozzon velük. A Szabad Pécsnek beszélt arról, ma már nem fanatikus Index-olvasó, és van olyan cikk, amely nem jelenhetett volna meg a főszerkesztősége alatt. Dull Szabolcsot az Index-ügy politikai hátteréről is kérdeztük, és elárulta, hogy volt olyan fideszes politikus, akihez maga a volt főnöke, Bodolai László vitte el. Nagyinterjú.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Hetek óta nem tudunk semmit rólad, szóval általános kérdéssel kezdem: hogy érzed magad?
Jól vagyok. Ebben a történetben nem én vagyok az, akinek rosszul kellene éreznie magát. Nyilván hiányzik az a fajta napi adrenalin, ami az Indexszel járt, de dolgom így is bőven akad. Az elmúlt hónapokban nagy volt a nemzetközi média érdeklődése, másrészt jogi tanulmányokat folytatok. És, persze, van egy csomó elmaradt ebéd, kávézás, amit most igyekeztem pótolni. (Az interjút még a járványügyi szigorítások előtt vettük fel.)
Igaz, hogy azért nem dolgozol még, mert az indexes szerződésed ezt nem teszi lehetővé?
A szerződésem szerint 6 hónapos a felmondási időm. Ez a hat hónap jogilag munkaviszonynak minősül, vagyis január 22-ig vagyok az Indexhez kötve, azt követően további kötöttség, versenytilalom nem vonatkozik rám.
Ezért nem vagy a Telexnél?
Hat hónapig nem vállalhatok munkát sehol. Szóval igen, a szerződésem kizárta, hogy a Telex indulásában részt vegyek. Ezzel együtt nagyon örülök, hogy ez a kreatív és sokra hivatott csapat ilyen gyorsan, világrekord idő alatt, két hónap alatt egy új lapot indított.
Jövő februártól tehát mehetsz bárhová, akár a Telexhez is. Ez a jövő?
Kárpáti Marci és Munk Vera, a Telex két vezetője a nyilvánosság előtt is jelezte korábban, hogy amint jogilag lehetséges lesz, tárt karokkal vár. Ennek nagyon örülök, és ezúton is nagyon köszönöm nekik ezt a gesztust. Jól ismerem a telexes csapatot, tudnak jó újságot csinálni, és olyan hangulatot teremteni, ahová öröm érkezni. De nyilván az első pont mindig, hogy áttárgyaljuk, hogyan tudnék bekapcsolódni a munkába.
Gondolom, az sem mindegy, milyen munkát, milyen pozíciót, milyen feltételekkel ajánlanak?
Nyilván fontosak a feltételek, de ugyanilyen fontos nekem a telexesek bizalma is felém.
Elképzelhető, hogy nem a médiában maradsz?
Kérdezték már mások is, mikor hagyom ott az újságírást, mivel van ez a perverz hobbim, hogy jogra járok. De nem azért kezdtem el még korábban jogot tanulni az ELTE-n, mert van egy álom jogi állásom, amelyet szeretnék mielőbb betölteni. Ezzel inkább egy biztos hátteret szerettem volna biztosítani magamnak, hogy ne kényszerüljek rossz alkukat kötni a médiában. Milyen jól jött ez az elmúlt hónapokban! Utolsó évben vagyok, hamarosan végzek, tehát nem kell tíz körömmel ragaszkodnom a médiához. De most is azt gondolom, hogy amiért újságíró lettem, és amiért az újságírással foglalkoztam több mint egy évtizeden át, az nem vesztette érvényét, sőt, jóval aktuálisabb lett.
Mi volt ez az ok?
Azért lettem újságíró, mert szerettem volna megérteni a valós összefüggéseket, és azokat átadni a nyilvánosságnak. Most, amikor ömlik ránk a sok információ és sajnos a sok dezinformáció is, akkor még fontosabb, hogy legyenek olyan újságírók, akik szabadon és függetlenül tájékoztatják az embereket a valós helyzetről.
Tehát nem B-terv miatt kezdted el a jogot?
Sokakkal ellentétben szeretem a B- és C-terveket is végiggondolni. De nem fordult meg a fejemben eddig, hogy otthagyjam a médiát.
És azok után, ami az Indexnél történt?
Most sem én hagytam ott a médiát, hanem a média engem. Hisz elbocsátottak. És ez már a sokadik szerkesztőségi összeomlás volt az életemben. Dolgoztam a Kossuth Rádió Krónikájánál és az Origónál is. Tehát láttam már jó pár szerkesztőségi váltást, átalakítást, szétrobbanást, de ez sosem ábrándított ki, hanem még inkább megerősített abban, hogy ez egy fontos kihívás: külső befolyástól mentesen, függetlenül, a legjobb tudásunk szerint újságot írni, tájékoztatni az olvasókat.
Jó ezt hallani! Amikor elküldtek a megyei napilaptól, fel nem merült bennem, hogy mással foglalkozzak.
Nagyon fontos, hogy ezt ne csak országos lapoknál, országos szinten dolgozó újságírók érezzék, hanem a helyi, vidéki nyilvánosságot szolgáló újságírók is. Egy kívülállónak talán nem mindig érthető, hogy az újságírói lét nem egyszerűen munka, hanem az életünk része: egy életforma, amelynek fontos társadalmi szerepe van. A vidéki nyilvánosság összeomlásánál volt a leginkább érezhető, hogy egy vidéki újságnak, újságírónak milyen nélkülözhetetlen a társadalmi szerepe: csak ő tudja feltárni, felhangosítani, összefoglalni, megmutatni azt, hogy a kisebb közösségekben mi számít igazán, hogyan élnek ott az emberek. Tehát nem szabad feladni, még inkább biztosnak kell abban lennünk, hogy fontos, amit teszünk – még, ha ez egyes politikusoknak, meg gazdasági embereknek nem is való az ínyére.
Elképzelhetőnek tartod, hogy másik laphoz menj, ne a Telexhez? Kaptál más laptól ajánlatot?
Nem vagyok tárgyalásban senkivel.
Ez nem jelenti azt, hogy nem is kaptál ajánlatot.
Gesztusok már voltak.
Nem vagy szomorú amiatt, hogy nem bombáznak munkaajánlatokkal? Nem dühít legalább egy kicsit?
Remélem, amikor majd lejár a felmondási időm, akkor meg fogom találni azt az állást, amely a leginkább megfelelő és hozzám való. Minden ajánlatot meg fogok hallgatni, de nem szokott ezen járni az agyam.
És például politikai ajánlattal nem kerestek? Ellenzéki pártokra gondolok, Momentumra, DK-ra. Hogy most már nincs messze 2022, és kellenek jó, ismert képviselő-jelöltek?
Nem tudom, hogy melyik rosszakaróm terjeszti ezt.
Nem hallottam ilyet. Csupán felmerült bennem a kérdés. Nem lenne példa nélküli. Mit gondolsz erről, van átjárás újságírás és politika közt?
Semmi ilyesmiről szó nincsen, ezt azért rögzítsük. Azt gondolom, hogy egy nagyon éles határvonal húzódik az újságírói szerep és a politikusi szerep között, én mindig nagyon ügyeltem arra, hogy ezt ne tévesszem össze. Én újságíró vagyok, újságírónak is érzem magam. Persze, azt megtanultam a politikai újságírói pályám során, hogy soha ne mondd azt, hogy soha, de azt most el tudom mondani a Szabad Pécs olvasóinak, hogy a 2022-es választáson biztosan nem fogok indulni.
Pályaelhagyók viszont vannak. Politizálás után vissza lehet térni újságírónak?
Aki egyszer már politizált, az szerintem politikai újságíróként már nem tud hiteles lenni, akkor sem, ha őt magát a teljes jó szándék és a szabad gondolkodás vezérli. Egész egyszerűen azért, mert ha megmerítkezett egy párt belső életében, olyan kapcsolati háló részese volt, amely óhatatlanul torzítja a munkáját valamilyen irányba. Egy jó politikai újságírónak a politikai mozgásokról, a politika hátteréről kell írnia. Márpedig, aki valaha politizált, az összegyűjtött egy csomó barátot, de egy csomó ellenséget is, és azt a jövőben nem lehet már újságíróként kezelni. Persze, láttunk már ilyet a magyar médiában, például a jelenlegi Indexnél is feltűnnek olyanok, akik a politizálás után most hirtelen újságíróvá lépnek elő, és akár egykori pártjukról is írnak. Szerintem ha mindenképpen írni szeretne, írjon más témáról, a kertészkedésről vagy a szilváslepény készítésről, de a politikát szerencsésebb elkerülni.
Mi a kezdőlapod?
Most a Telex.
És mi volt korábban?
Az Index nyilvánvalóan.
És a kettő közt? Index után, Telex előtt?
Sokan kérdezték akkor is, hogy honnan tájékozódom, a híreket honnan olvasom. Nem tagadom, hogy volt bennem is bizonytalanság, hogy hol lehet a leggyorsabban hírekhez hozzájutni. Be kell vallanom, én is beálltam azok egyre népesebb táborába, akik a közösségi oldalakról, a Facebookról vagy akár Instagramról tájékozódnak. Emellett külföldi lapokat olvastam, rácsavarodtam az amerikai elnökválasztásra például.
Olvasod mostanában az Indexet?
Nem mondanám, hogy én vagyok az országban jelenleg a legfanatikusabb Index-olvasó, de ezen talán senki nem lepődik meg. Mert nyilvánvalóan hatalmas változás történt – az én elbocsátásom, majd a teljes szerkesztőség felállása után, bárki bármit mond, ez a lap már nem ugyanaz. De ha ismerősök, barátok a figyelmembe ajánlanak indexes cikkeket, azokat megnézem.
Milyennek találod az Index minőségét? Minden megjelenhetett volna, amikor te vezetted a lapot?
Nem feladatom már, hogy minősítsem az Indexben folyó munkát. Az átküldött cikkek alapján persze vannak olyan tartalmak, amelyek nem jelenhettek volna meg, hogy ha én vagyok a főszerkesztő, de ez már a mostani vezetés felelőssége. Lelkük rajta.
Volt olyan név, olyan újságíró az új Indexnél, akit ismertél, és esetleg csodálkoztál volna azon, hogy ott van, hogy elment oda dolgozni azok után, ami történt?
Néhány nevet ismertem. Csodálkozni senkin nem csodálkozom.
Az Index elhíresült barométerét te állítottad át, a szerkesztőség vezetőjeként felügyelted. Ma ki kezeli?
A barométer azért született meg, mert annak idején, a hirdetéseinket értékesítő cégnél megjelent egy KDNP-hez köthető személy, akiről a mai napig nem tudjuk, hogy lett tulajdonos. Ugyanúgy azt sem tudjuk, hogy került az új tulajdonrésze később éppen Vaszily Miklós kezébe. Követhetetlen volt, mi zajlik tulajdonosi szinten, hiszen korábban oligarchák adták-vették a lapot. A szerkesztőség fontosnak tartotta kinyilvánítani, hogy addig tudunk dolgozni, ameddig a tartalom és a szervezet független, és nem ismeretlen külső erők mozgatják.
A barométer átállítása közös szerkesztőségi döntés volt: az elhíresült kiszervezési terv után sárga „veszélyben” zónába került, mert a szerkesztőség veszélyben érezte magát. Az pedig, hogy az elbocsátásom után az összes újságíró felállt, sokkal erősebb állásfoglalás annál, mint amit egy barométer jelezni képes. A barométer tehát hatályát vesztette, nem kell kezelnie senkinek.
Tehát most már, bármit is gondolsz az Indexről, a barométert nem állítod át újra? Mert már nem a te dolgod?
Nekem és a távozó szerkesztőségnek már nem feladata kommentálni azt, mi zajlik az Indexben. Ez a barométer annak a közösségnek volt fontos, aki júliusban felállt. Innentől az index függetlenségéről lehet véleményünk, de igazából már nincs közünk hozzá.
Igazolt benneteket az élet?
Nagyon erős visszajelzés volt a szerkesztőségnek, hogy a veszélyérzet jelzése után két vezérigazgatónk is távozott, az egyikük egy hétig sem volt. Utána vezérigazgató nélkül maradtunk, majd egy hónappal később elbocsátották a főszerkesztőt, aki tiltakozott a kiszervezési terv ellen. Az Index hosszú történetében ezt megelőzően nem volt példa arra, hogy egy főszerkesztőt kirúgtak volna. A teljes szerkesztőség megmutatta, mit gondol erről az egész eljárásról.
Van egy ismert, mindenhol közölt kép rólad. Már távozóban vagy, az Index szerkesztőségi épületében, a liftnél állsz. Ott és akkor, a liftnél vagy a liftben felmerült benned, hogy feláll majd mindenki? Benne volt ez a levegőben?
Nem tudtam volna megjósolni azt, hogy mi történik a távozásom után. Vagy azt, pontosan hogyan reagál a szerkesztőség a helyzetre. Rendkívül fontosnak tartottam és tartottuk azt, hogy semmilyen erkölcsi, érzelmi nyomást ne gyakoroljunk egymásra. Hogy senki ne gondolja úgy, hogy most neki fel kell állnia, fel kell mondania. Mert itt egyéni élethelyzetekről is szó volt, családról, gyerekekről, lakáshitelekről. Viszont azt is látni kell, hogy az én elküldésem egy nagyon erős figyelmeztetés volt a szerkesztőség számára. Fábián Tamás kollégám úgy fogalmazott, hogy az egy vörös vonalat jelentett. Azt jelezte, hogy vége van annak a korszaknak, annak a szervezeti és működési modellnek, annak a világnak, amelyben az Index működött és fejlődött, és amely nagyon fontos az olvasóinknak és nyilván az összes újságírónak is.
Most is ugyanazt és ugyanúgy tennéd, amit tettél?
Sokszor végigpörgettem már magamban, kellett volna-e, lehetett volna-e másképp csinálni bármit is? De arra szoktam jutni, hogy a legfőbb döntési helyzetben ugyanígy cselekedtem volna. Én tényleg a legjobb tudásom szerint, szakmai és erkölcsi szempontokat mindvégig betartva, a szerkesztőség érdekében tettem mindent. Nyilván felmerülhet, hogy ha egy kis alkut kötöttünk volna, akár csak azt engedtük volna, hogy egy pár embert kiszervezzenek a szerkesztőségből, mint Bodolai javasolta, akkor a többiek megmenekülnek, és akkor talán ma is ott vannak, vagyunk sokan. De erről ma is azt gondolom, hogy ez egy megköthetetlen alku volt. Mert ez a szerkesztőség, nem úgy működött, hogy feláldozunk akár csak egyetlen embert is.
Sok helyen ez nem lenne ennyire egyértelmű.
De az Index nem egy egyszerű munkahely volt, hanem az ott dolgozó emberek életének a része. Ha külső akaratnak engedve elkezdtünk volna egyes emberektől megszabadulni, akkor az egész történet ebben a formában is rögtön véget ért volna. Az Index szerkesztősége nem működhetett volna már ugyanúgy tovább. És azt, hogy ez ellen szólt emeltünk, mi, közösen, akik az ország legolvasottabb, messze a legolvasottabb lapját csináltuk együtt, ezt a döntést ma is ugyanolyan jogosnak tartom.
Némely lapok próbálták rád kenni a történteket, hogy elsősorban a te felelősséged, ami történt. Volt olyan egykori indexes kollégád, aki azt mondta, ő már úgy érzi, hogy mégiscsak a te hibád, hogy elvesztette az állását?
Nem volt ilyen. Azok szerették volna rám kenni ezt az egészet, akiknek jó adag vaj volt a fülük mögött ebben az ügyben. Egy nagyon durva kormányzati lejárató kampány indult, tele képtelen hazugságokkal. A szerkesztőség tagjai azonban pontosan látták és követték azt, hogy zajlott ez a történet, és ki mit képviselt. Annyit mindannyiuk nevében mondhatok, hogy nem rám dühösek.
Bodolai Lászlóval beszéltél mostanában?
Jé, hogy pont ő jutott eszedbe. Nem beszéltem vele.
Ezek szerint ő sem keresett, te sem kerested, miért nem?
Miről beszélnénk?
Emberből vagytok mindketten, biztosan volt, akár baráti viszony, akár jó munkakapcsolat köztetek. Aztán eldurvultak a dolgok. Néha ilyen esetben később leülnek beszélni egymással.
Ez az egész történet, bármennyire is úgy tűnhet, ez nem Bodi és köztem lévő valamilyen konfliktus vagy kommunikációs félreértés miatt történt. Bodolai az Indexet tulajdonló alapítvány tulajdonosa ugyan, de nem ő volt a főszereplője ennek az ügynek. Méltatlan lenne, ha kihagynánk ebből a sztoriból Vaszily Miklóst például.
NER-lapnak vagy egyfajta NER-lapnak tartod az Indexet most?
A kényelmes válasz nyilvánvalóan az, hogy a NER-hez való viszonyukról érdemes őket megkérdezni.
Az ellened szóló lejáratókampány, karaktergyilkossági kísérlet, ott ért a csúcsra, amikor Gyurcsány Ferenccel és Dobrev Klárával hoztak össze, és úgy számoltak be rólad, mintha a DK beépített embere lennél. Ezt hogy viselted? Volt vagy van bármilyen hivatalos kapcsolatod a DK-val?
A lejáratókampányt kormányhoz közel álló médiumok szolgáltatták, ezek szerint ez volt a kormányzati megrendelés, bár bevallom, nem mindig értettem igazából azt a kormányzati narratívát, amit elkezdtek építeni rólam. Miért lett volna érdekem Gyurcsánnyal szövetkezni? Hogy aztán ne legyek az ország legnagyobb lapjának főszerkesztője? Én mindvégig próbáltam nem belemenni ebbe az utcába, hogy ki szerepel éppen vagy ki nem a híváslistámon – melyhez persze nyilvánvalóan illegálisan jutottak –, mert ez egyáltalán nem tartozik az Index szétrobbanásának történetéhez.
De az, hogy beszéltél Dobrev Klárával, az igaz?
Tegyük akkor most tisztába: Dobrev Klára egyszer felhívott nagyjából három percre, mert valamiféle konzultációt indított a médiaszabadságról – mint az Európai Parlament alelnöke. Ezután nem beszéltem, nem találkoztam sem vele, sem Gyurcsány Ferenccel. Bevallom, nem is emlékeztem erre a hívásra, a lap a konzultációban sem vett részt. Azért került elő egyáltalán ez a hívás, mert Bodolai a tőle megszokott eleganciával erre egy Facebook-bejegyzésben célozgatott. Elgondolkodtató, Bodolai honnan tudott erről a telefonról, amely bennem nem igazán hagyott mély nyomokat. Viszont Bodolai soha azelőtt nekem nem jelezte, hogy szerinte bűn szóba állni politikusokkal. Furcsa is lett volna tőle mint az LMP választási bizottsági delegáltjától. De az egész dolog felvetése azért volt igazán meglepő, mert volt bizony olyan fideszes politikus, akihez maga Bodolai vitt el engem személyesen, hogy beszéljünk vele. És volt olyan kormányzati ember, akivel kapcsolatban éppen Bodolai kérte azt, hogy beszéljek vele telefonon. Én politikai újságíróként nem kaptam ettől frászt, főszerkesztőként is helyén tudtam kezelni. Ő viszont utólag ezt problémásnak jelezte, majd nyomban elindult egy kormányzati lejáratókampány. Különös egybeesés.
Volt olyan cikk, amit főszerkesztőként vagy előtte rovatvezetőként visszadobtál nem szakmai, hanem egyéb más, például politikai okból?
Én politika rovatot szerkesztettem sok éven át, mindig szakmai szempontból tárgyaltuk át a cikkeket. Nyilván jó néhányat kellett az évek alatt visszadobni, átíratni, de kizárólag szakmai indokokból. Olyan, amit politika okból dobtam volna vissza, olyan egyetlen egy sem volt.
És volt olyan, amikor ezt kérte tőled bárki is? Politikai okból cikkek átírását, levételét, nem közlését?
Amikor még főszerkesztő voltam, de már átállítottuk a barométert, akkor a szervezetünk átalakításával voltak a külső erők elfoglalva, és nem a tartalommal. Előtte, természetesen nagyon sok politikusnak, és a legkülönbözőbb pártok politikusairól beszélek, nem tetszett az, amit és ahogyan az Index írt róluk. Fideszeseknek sem tetszett, másoknak, ellenzékiek sem. Ezt azonban természetesnek tartom, hiszen nem a politikusnak írunk újságot, hanem az olvasóknak. Az, hogy politikusok küldtek helyreigazításokat, durva nyilatkozatokat is tettek olykor, az, ha úgy tetszik, ennek a nagy játéknak a része, amit médiának hívunk. Ahogyan az is, hogy egy főszerkesztőt is felhívnak és tájékoztatják telefonon, vagy éppen leszúrják, esetleg próbálják elérni, hogy valami ne jelenjen meg, vagy vegyük le. Ilyen esetben őket, legyenek politikusok vagy mások, udvariasan meg kell hallgatni, de valójában nincs további dolgunk. Nem kell ilyen kéréseket teljesíteni, ha szépen kérik, ha fenyegetnek, csak a jogos észrevételeknek szabad helyt adni. Ezért is jó, ha függetlenek vagyunk, és nem vagyunk függőségi viszonyban senkivel, mert akkor nincs okunk arra, hogy úgy ugráljunk, ahogyan egy politikus fütyül.
Indult ellened peres eljárás? Hisz Bodolai arról is beszélt, hogy bizonytalanságot okozott a hirdetők körében a barométer átállítása, ezért anyagi kár érte az Indexet; de volt szó üzleti titok megsértéséről is.
Nem tudok peres eljárásról. Arra viszont felhívnám minden fenyegetőző figyelmét, hogy érdemes megfontolni a pereskedést, mert a bíróságon nemcsak engem terhel igazmondási kötelezettség.
Említs olyan cikket vagy cikkeket, amikről azt gondolod, hogy ezért volt érdemes az Index.hu főszerkesztőjének lenni!
Könnyű helyzetben vagyok, mert tényleg olyan kreatív csapat volt, amely napról napra, hétről hétre a magyar médiában egyedülálló dolgokat tett le az asztalra. A koronavírus-járvány első hulláma alatt történelmi csúcson volt az olvasottság, abszolút példaértékűen dolgozott mindenki, először ezt a csapatmunkát emelném ki. Említeném a Kibeszélő Home Office című műsort, ami persze kísérletezés volt a részünkről, hiszen egy online hírújság egyfajta tévés irányba indult, a kollégák bejelentkeztek az otthonukból, és elég informatívan számoltak be a napi eseményekről. Nagy büszkeségre okot adó sorozat volt. De ilyen volt például az Iskolatévé című sorozatunk is, ez is részben akkor ment, amikor diákok százezreinek kellett otthon maradnia. Ők ebből is tanulhattak, de a felkért tanárok olyan izgalmas, érdekes, a figyelmet vonzó órákat tartottak, hogy felnőttek is szívesen követték az előadásokat. A történelem órát én mindig meghallgattam. Azért ezeket emelem ki, mert sok munka, nagyon komoly csapatmunka volt ezek mögött.
Hasonló kérdés a Telexről: volt olyan cikk, amire azt mondtad, hogy ezért érdemes volt elindulni?
Érdemes rögtön a Telex nyitó anyagát kiemelni. Az év egyik legfontosabb világeseménye a fehérorosz válság volt, és a magyar médiában hosszú hetekig nem akadt senki, aki kiment volna a helyszínre, hogy onnan tudósítsa a magyar olvasókat. Nyilas Gergő viszont, aki már az Indexben is nagyon sok külpolitikai cikket írt, rögtön kiment Minszkbe, és írt ebből egy érdekfeszítő, fantasztikus riportot.
Az Indexszel kapcsolatban élt egy kritika, jórészt szakmai körökben, és persze más országos lapoknak is szólt: hogy a vidékről való híradás fókusza szűk volt. Lett volna felelőssége az Indexnek abban, hogy miután itthon gyakorlatilag felszámolták a vidéki nyilvánosságot, több és komolyabb és minőségibb tartalmat adjon a vidéki Magyarországról?
Nagyon fontos témafelvetés ez. Az Indexnél a Mi vidékünk című sorozatnak az alapötlete is éppen azért merült fel, mert fontosnak tartottuk, hogy ne csak akkor menjünk vidékre, amikor ott valamilyen borzasztó véres gyilkosság történik, vagy valamelyik jeles politikus éppen ott teszi tiszteletét. Inkább mutassuk meg egy sorozatban a vidéki értékeinket, legyen az igazából bármi, ami fontos helyben, és érdekelhet más vidéken élőket is – egy közösség, egy szokás, egy kulturális termék, bármi. Aktualitást ezeknek a cikkeinknek azátal adtunk, hogy egy-egy megyét választottunk ki. Ez nyilvánvalóan nem pótolja a vidéki nyilvánosságot, nem is ez volt a cél.
Tudósítói hálózat sem volt a klasszikus értelemben. Szóba sem került?
Egy tudósítói hálózatot fenntartani iszonyú költséges dolog. Nagyon fontos lenne, és valószínűleg hosszú távon megérné, tartalmilag mindenképpen, de ez nem szerkesztőségi hatáskör, ez egy nagyobb, koncepcionális döntést és beruházást igényelt volna. De fontos megjegyezni, hogy még ezzel sem tudja egy országos lap az igazi, jól működő vidéki nyilvánosságot pótolni. Mondok egy egyszerű példát. Egy városban, például Pécs külső részén, egy kereszteződésben feltűnően sok a baleset, és az a kérdés, hogy miért nincsen ott évek óta jelzőlámpa, és hogy ez kinek a felelőssége. Ez tagadhatatlanul nagyon fontos téma, hiszen életek múlnak rajta, mégis azt mondom, hogy nem egy országos lap dolga ezt körbejárni. Egyszerűen azért, mert egy zalaegerszegit vagy egy vásárosnaményit aligha fog érdekelni az, hogy abban a pécsi kereszteződésben mi történik. Egy országos lap fókusza – ha van tudósítói hálózata, ha nincs – teljesen más, mint ami alapesetben a vidéki médiumok nézőpontja. Nagyon fontos lenne, hogy legyenek olyan vidéki médiumok, online lapok, helyi tévék, amelyek fel tudják hívni az emberek figyelmét ezekre a helyben nagyon fontos ügyekre. És aztán, alkalomadtán ezek a helyi híradások be tudnak kerülni az országos lapokba is, ha van országos hírértékük. Mi az Indexnél figyelemmel is kísértük a vidéki médiumok híradását, de nyilvánvalóan nem pótolhattuk ezzel a helyi nyilvánosságokat.
Jól választottál? Azt kaptad újságíróként, ami miatt annak idején elkezdted a pályát?
Azért lettem újságíró, egész pontosan politikai újságíró, mert nagyon érdekel az, ami a kulisszák mögött zajlik. A részletek, a folyamatok megértése. Egy politikai történetnél sosem az akció, a bejelentés, vagy az adott esemény a legérdekesebb, hanem mindaz, ami oda vezetett, és ami következik belőle. Ahhoz, hogy ez kiderüljön, pontosan követni kell és körül kell járni a témát. Ha sikerült megérteni, mi és miért történt vagy történhetett, önmagában nagyszerű dolog – de még nagyszerűbb, ha erről be tudsz számolni az olvasóknak. A politika érdemi részéről írni napról napra, hétről hétre új kihívást jelent, és közben óriási örömöt is, amikor egy-egy ügyben sikerül megragadni a lényeget. A politikában, amikor már azt gondoljuk, hogy nagyon unalmas, és már nem jöhet semmi új, mindig jön egy váratlan fordulat. Hogyan hat a koronavírus-járvány a politikára, Orbán Viktor országos és Fideszen belüli megítélésére? Vagy mi következik például a következő választáson a közös listából? Mindig van olyan fejlemény a politikában, amely gondoskodik arról, hogy ne unjuk rá, se a politikára és főleg ne unjunk rá az újságírásra. Én azért lettem újságíró, hogy ilyen ügyekkel foglalkozzak. És egy ország elhülyítése ellen küzdve hozzájáruljak ahhoz, hogy egy kicsit okosabban gondolkodjunk a politikáról, társadalmunkról, a közéletünkről: az országunkról és magunkról.
HÁTTÉR
Dull Szabolcsot nyáron menesztették az Index.hu éléről, miután jelezte, félti a szerkesztőség függetlenségét egy előkészített kiszervezési kísérlet miatt. A volt főszerkesztőnek a munkáltatói jogok gyakorlójaként Bodolai László, a Magyar Fejlődésért Alapítvány kuratóriumi elnöke mondott fel. A főszerkesztő menesztése után felállt az Index szerkesztősége, az összes újságíró. A távozó indexesek egy része más lapoknál vállalt munkát, esetleg elhagyta a pályát, a szerkesztőség többsége, mintegy ötven ember azonban együtt maradt, és – egyelőre kizárólag olvasói támogatásból és adományokból – elindította a Telex.hu-t. A főszerkesztő Munk Veronika korábbi Index-főszerkesztő-helyettes lett. A Telex néhány nap leforgása alatt az egyik legolvasottabb hazai hírportál lett.
19? Lapot!
