Orbánék néhány hetet hagytak az egyetemeknek és az országnak Az Eszmélésre. És nem is bajlódnának túl sokat ezzel a problémával. Egyetemek, alapítvány, modellváltás, pipa. Csakhogy az egyetemek jövője az, amihez képest tényleg semmi sem számít az ég egy adta világon. Semmi.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Nem számít Mészáros Lőrinc. Nem számítanak más nemzeti nagytőkésnek és üzletembernek csúfolt oligarchák. Nem számít Orbán Ráhel és a vőgyerek, sem a szaros pelenka, sem a szarul világító köztéri lámpák. Nem számítanak a goromba Orbán-apuka állami bizniszei, az se, ha túlárazott mindent is, és az sem, hogy egy penge napon megrugdosta a fiát.
Nem számít, hogy Orbán Gáspár a mi pénzünkön vagy az apjáén tanult külföldi elitegyetemen katonásdit. Az sem számít, hogy épp azután találta ki, hogy katonásdit játszik, hogy Isten felkent emberének mondta magát. Nem számít, ha egyszer tényleg a TEK menekítette haza Afrikából, és az sem, ha nem.
Nem számít, hogy Szijjártó jachtozik és helikopterezik. Nem számít, hogy Rogán helikopterezik, Borkai meg jachtozik. Nem számít, hogy olimpiát akartak aztán mégsem, nem számít, hogy internetadót akartak, aztán mégsem. Nem számít, hogy vettünk kurva sok lélegeztetőgépet, más országokhoz képest méregdrágán, és nem számít, ha ennek ellenére egy vidéki kórház, ha kap egy kis pénzt, azonnal vesz két “rendes” lélegeztetőgépet, más helyről.
Nem számít, hogy a NER-gazdagok érdekében elcsalják-e közbeszerzéseket. Nem számít, hogy mindent Lőrinc, a Pista, a Laci, vagy valamelyik másik Pista épít.
Nem számít, hogy aki nem hordta a kokárdát, az nem volt magyar. Nem számít, hogy a választási térképekre érdekektől függően többször adtak ki frissítést, mint a legmenőbb GPS-re.
Nem számít, hogy a vírusválságot Ő oldja meg egyszemélyben, maszkos, majdnem kihűlt, de nem pizsamás hősként. Nem számít, hogy kis-nagy médiát nem lehetett összevenni, jópénzért, mert túl sok lett volna egyben, a kurvanagymédia meg átment a rendszeren, mint kés a vajon, azt nem gáncsolta el egy hatóság sem, és az pont a MIÉNK volt.
Nem számít, hogy a nagy, hatalmi médiabevásárlást mi fizetjük meg, minimum utólag, politikailag és szakmailag inkorrekt minisztériumi, állami céges és önkormányzati médiaköltéssel.
Nem számít, hogy A Ház mellett ott áll a futballstadion. Nem számít, hogy Orbánék az elsőt Bokrosnak, a másodikat Gyurcsánynak köszönhetik, utána meg megoldották okosba. Nem számít. Ezek mind nem számítanak.
De akkor mégis mi számít? Az egyetemek. Azok számítanak.
Ismernek olyat, saját magukat is beleértve, aki nem adná egyetemre a gyerekét?
Ismernek olyat, aki tudja, mit jelent az egyetemi autonómia, és nem tartja fontosnak?
Tudnak akár csak egyetlen egy olyan ügyet az elmúlt évekből, amikor Orbán és az orbánisták bármilyen ügyben, akár a legnagyobb bajok közt, nem kizárólag, vagy nem elsősorban Orbán és A Párt érdekét nézték? Tényleg ismernek ilyen ügyet?
Önök szerint tett bármit, akárcsak a legkisebb dolgot is a Fidesz (és a KDNP) anélkül az elmúlt években, amelyben ne lett volna ott legalább egy minimális részben az a szándék és cél, hogy a saját hatalmuk megszilárdítását (is) kell szolgálnia annak, amit tesznek? Avagy, ha nem azt, akkor azokat a hobbikat, amelyek Orbán és érdekköréhez közel állnak?
Van még az országban, aki szerint Mészáros Lőrinc nem Orbán Viktor valójában?
Orbánék nekimentek a Tudományos Akadémiának, átírták és átkeresztelték az Alkotmányt, elüldözték az ország egyik legjobb egyetemét, a CEU-t, ledarálták az SZFE-t, ők nevezik ki a színházigazgatókat. Benne vannak tehát rendesen, van gyakorlatuk.
Persze, például az SZFE-n látjuk, micsoda minőségi csere az, amikor valaminek ők állnak neki úgy rendesen. Láttuk ott is, látjuk a médiájukat is, néhány bátrabb üzletemberüket is. A NER és érdekeltjeik számos területen bizonyították, hogy nem jó nekik az úgynevezett piacra kilépniük, ahol valós teljesítményre, valós versenyre vannak kötelezve, mert akkor úgy járnak mint az egyszeri Mészáros-féle sportmárka, ami nem épp úgy szárnyal, mint a turul. Jobban megy az elfoglalás, az átvétel.
Minden ilyen irányú hatalmi mozgásra sajnos rá lehet fogni, hogy nem éppen a kritikus, önálló gondolkodást segítő lépés.
Sokkal jobb is, persze (NEKIK) egy olyan gazdasági, hatalmi, tudományos elit és értelmiségi réteg kinevelése, amely nem gondolkodik másként, csak úgy mint Ők, mert az a jó.
Az egyetemek átalakítása már tényleg az utolsó pont. Szinte már mindennel végeztek, talán már tényleg csak ez van hátra.
Egyáltalán mi is az az egyetemi modellváltás?
A lényege nem is fogható meg röviden, de az mindenképpen fontos, hogy az állam a jövőben nem töltene be olyan szerepet az egyetemek életében, mint eddig. Ami egészen biztosan olyan kérdés, amelyet nem is csak széleskörű és teljesen nyilvános szakmai egyeztetésnek kellene megelőzni, hanem egy rendes társadalmi vitának. Olyannak, amiben nagyjából mindenki egyetért az országban, és a hatalmi elit, a politikusok is széleskörben, ami minimum teljes parlamenti egyetértést vagy még azon túlmenő egyetértést is jelentene és kívánna meg.
Orbánék az ilyesmitől elszoktatták az országot. Egyből az egyetemeknek nem is mertek még ők sem nekimenni. Azt azért mindenki tudja, hogy az egyetem az jó, és akkor jó, ha a hatalomtól független. Ha a hatalom csak a kellő pénzt adja. Úgy mondom, hogy Orbán is értse: a pénzt, paripát és fegyvert adja, a csatába meg nem szól bele.
Persze, senki se gondolja, hogy az egyetemek úgy jók, ahogy voltak. Hogy az oktatás színvonalán, korszerűségén ne kellene javítani. Dehogynem kellene! Az egytemi élet belső hatalmi viszályoktól, stikliktől, kiskirályoktól, személyessé tett bizniszektől terhelt. A hallgatói önkormányzatiság is réges régóta ki van fordulva, és (t. a kivételnek) adott esetben a szavazataikkal a zsarolásig is elmenő királycsináló kiskirályok és kispolitikusok játszótere, akik közül majd nagypolitikusok lesznek, vagy az üzleti életet az egyetemi viszonyok közt kitanult üzletemberek (t. kivételnek). Ezekre azonban lenne és már rég lett volna megoldás.
Nem az alapítványi működés az. És, ha csak a formán múlna, akkor sem lehetnénk abban biztosak, hogy ebbe az irányba mennek el a dolgok, és nem abba, hogy a lehető legtöbb hatalmat és pénzt a korábbinál kevesebb ember kezébe tegyék. Mert az egyetem nem csak tudás és tudomány, hanem pozíció, hatalom és pénz is. Oltári sok pénz. Főleg az a néhány nagy vidéki egyetem, amilyen a pécsi is.
Annak idején volt egy pletyka, hogy az azóta más módon, meg vargabetűvel, de feljebb lépett pécsi egyetemi kancellárt azért fúrták meg helyi fideszes politikusok, mert szerintük a kampányban nem volt annyira lelkes az egyetem gazdasági csúcsvezetője, amennyire kellett volna.
Hogy ez csak azt jelenti-e, vagy csak azt jelenti-e, hogy a kellő időben, például az önkormányzati parlamenti választás előtt nem volt elég sok olyan szalagátvágás és bárminemű fejlesztés avatója, amire el lehet hívni az éppen aktuális helyi kormánypárti politikust, hogy együtt mosolyogjon, azt egy az egyben akkor sem lehet kijelenteni, ha a fent idézett pletyka a kancellár leváltásának egyik okáról tényleg igaz.
2022-ben ismét választás jön, most parlamenti. A legnagyobb városokban, ahol a legtöbb közpénz koncentrálódik értelemszerűen, nem mindenütt a Fidesz van hatalmon. Az is biztos, hogy Orbánék ismét nem a kétharmadért futnak neki, hanem azért, hogy ne váltsák le őket.
Nem azért állnak így, mert annyira rohadt jó lenne az ellenzék, hanem azért, mert az embereknek elegük van a nyilvánvaló és arrogáns lopásból, az Európa-bajnok korrupcióból. Elegük van abból is, hogy a válság- és a járványkezelésre azt merik mondani, hogy az sikertörténet.
Az egyetemre Pécsett már eddig is szépen vándorolt az a fideszes vagy Fidesz-közeli réteg, amely a helyi politikai fordulat miatt elveszítette a lehetőségeit, vagy már kezdett nagyon forró lenni a talaj.
Ez vonatkozik az új kancellár kinevezésére is, és a kancelláriára azóta megérkező új emberekre is. A sor a volt önkormányzati cégvezetőtől olyanokig terjed, akik telesírták a sajtót, hogy ők valamelyik helyi önkormányzati cégnél már nem bírják a viszonyokat, annyira elromlott minden, míg korábban minden virágzott, vagy őket politikai okokból eltávolították. Hát most meg valami okból felvették őket.
Az egyetem (most pusztán hatalmi szempontból) jelenthet a befolyáson túl, a saját embereknek munkát, menedéket is, olyan pénzt is, ami valamiképpen jó helyre kerül majd, olyan vállalkozókhoz akár, akik a jórasítás miatt majd tudnak akár segíteni, amiben csak kell 2022 tavaszán, a kampányban. Az egyetem jelent javakat is, egy csomó, nagyon értékes ingatlant például. Az egyetem, a majdan felálló alapítványi kuratórium jelent majd pozíciót is, akár olyanoknak is, akik esetleg még magasabbról esnek majd nagyot, akár országgyűlési képviselői székből zuhanva.
Nekünk azonban, a demokrácia híveinek, azoknak, akik még hisznek abban, hogy a tanulás előrevisz és jó esetben egy kicsit legalább kiegyenlíti, korrigálja a különbségeket az egyetem a remény, a lehetőség, az, amiért lehet papolni a gyereknek, ami miatt lehet gyűjteni évtizedeken át. Nem, nem a tandíjra, hanem a gyerekeink önálló életének egy nagyon fontos első lépésére. Nekünk az egyetem nem hatalmat jelent. Igaz, mi nem is úgy vagyunk, hogy mindenről és mindenkor ez jut eszünkbe.
De úgy is vagyunk, hogy tudjuk, a régi típőusú diktatúrák kora lejárt a világ jobbik felén, és mi még nagyon is oda tartozunk. Van helyette új típusú, modern, puha autokrácia. Ahol nem börtönzik be Hadházyt vagy az újságírókat, sőt van is szabad sajtó, de nincs sajtószabadság éppen a hatalom piactorzítása miatt. Ahol a hatalomgyakorlás és a hatalom megszilárdítása nem kék cédulákkal történik, nem régi típusú választási csalással, hanem a hatalom pénzforrásainak előzetes bevetésével, ígéretcunamikkal, pályázati pénzekkel, az amúgy alapjaiban nem is rossz közmunkaprogrammal, a folyamatos ellenségkereséssel és az aktuális ellenségek megalkotásával, akik ellen csak a hatalom és a jelenlegi hatalom képes minket megvédeni.
Ahol az egyetemeket pár hét alatt akarják gyökeresen átalakítani és a képükre formálni, mintha csak egy lakáskassza törvény lenne, mert azt is át lehetett verni 48 óra alatt bátrak és köztük néhány igazi szarjankó segítségével.
Ahhoz persze, hogy mindazt, amit az orbánista hatalmi elit elért, kell munka, ész és teljesítmény, ez nem kétséges, persze szerintem kell hozzá egyfajta gátlástalanság is, Arra, hpgy a kormányban a hatalmi gépezetet működtető, azt olajozó párt- és érdektársak nem estek a fejükre, az is ékes bizonyíték, hogy kiadhatnának időnként kézikönyvet is a hatalom működéséről.
Ha olyan veszélyhelyzet van, mint például egy szinte sosem látott globális vírusjárvány, nekiláthatsz kényes ügyeknek, például az egyetemek elfoglalásának. Nevezd el hangzatosan, hívd például modellváltásnak, érd el, hogy ők akarják azt, és használd ki a nehéz helyzetet is, az egyetemi modellváltást előtt rendelj el online oktatást, nehogy elfoglalják az egyetemet (újra, máshol is) és szervezkedhessenek. Ha ezt megteszed, igazán faszagyereknek érezheted magad.
Fontos megjegyzés. A szenátus szavazása nyilvános, ki lehet kérni és le is lehet írni, hogy kik szavaztak név szerint. Ez nem rossz emlékű listázás, hanem nyilvánosság és átláthatóság, csakúgy mint a parlamenti vagy városházi döntéseknél. Az egyetemeken lévő tisztségviselőkre általában kevesebb idő jut, mint a politikusokra, általában nem is kell rájuk úgy ügyelni, ettől még megválaszott, közpénzeken ülő tisztségviselők, akik szavaznak egy, akár generációkat meghatározó ügyben. Ők meg, hiszen fontos egyetemi emberek, nyilván tudják, hogy akiknek most megszavazzák bvagy megszavaznák a változtatást, azok ő magukkal ellentétben nem itt vannak, nem itt élnek köztünk, hanem fenn a várból nézik a Dunát, minisztériumi asszisztensek viszik be nekik az újabb fontos telefon közben a kávét, vagy éppen elruccannak az Adriára az átalakított közpénztengerből offshore cégen keresztül vett hajón.
Ahol elérik azt, hogy az egyetemek vezetése asszisztáljon ahhoz a játszmához, ahol eljátszák, hogy mindezt ők akarják, és minden szép és jó lesz, és még listájuk is van, amit kialkusznak maguknak.
Igen, nyilván, mert Orbánékkal lehet alkudozni. És nem csak azt lehet kérni, amiről tudják, hogy kérhetik.
Persze, mindez rendkívül kínos kérdéseket is felvet. Tényleg ilyen egyetemeink vannak? Tényleg ilyen egyetemi vezetőink és tanáraink vannak? Tényleg ők tanítják a gyerekeinket jóra és hasznosra? Tényleg bennük bíztunk? Hogy majd ők fognak sok mindenben példát mutatni? Hogy olyan helyre küldjük a gyerekeinket, ahol tényleg felnézhetnek azokra, akikre rábíztuk őket, és hogy ebben csak az elég, hogy kinek mennyi publikációja van és mekkora nagy doktor és habilitált professzor? Akkor is, ha nincs valójában választásuk, mert Orbánnal nem lehet szembemenni. Akkor is.
Hát nem. Az egyetem nem erről szól.
És, ha úgy gondolnám, hogy Orbánékat erre, az egyetem gyökeres átalakítására felhatalmazza morálisan (jogilag persze talán igen) önmagában “A Kétharmad”, vagy legalább bíznék abban egy cseppet is, hogy azok, akik most arra készülnek, tényleg jó szándékkal alakítják át és terelik majd helyes útra, akkor nem kellene attól tartanom, hogy az egyetemi szenátusok tagjai hogyan szavaznak a modellváltásról.
19? Lapot!
