Nyoma sem volt lelkesedésnek és reménykedésnek a Pécsi Tudományegyetem legutóbbi szenátusi ülésén, amikor a grémium arról döntött, hogy a PTE alapítványi intézménnyé kíván alakulni. A váltás után a közvetetten továbbra is állami finanszírozású egyetem elveszíti a demokratikus kontrollt, állítja a bölcsészkar dékánja, Heidl György, s ha az intézményt határozatlan ideig irányító kurátorok úgy gondolják, akkor az intézményre rákényszeríthetők korszerűtlen, valótlan, életidegen ideológiák. A váltást leghatározottabban elutasító dékánt az átalakulás várható lefolyásáról és következményeiről kérdeztük.
A cikk a hirdetés után folytatódik
A szenátus ülésének elején ön azt kérte, hogy az átalakulásról kétharmados többséggel döntsenek. Abban reménykedett, hogy nem lesz meg a kétharmad?
Azért kértem, hogy minősített többséghez kössük a magánegyetemmé alakulást, mert az egyetem jövőjét meghatározó, kardinális kérdésről van szó. Ennyire fontos ügyben még sosem döntöttünk, amióta létrejött az integrált pécsi egyetem. De ha már így rákérdezett, igen, abban bíztam, hogy nem lesz meg a kétharmad.
Mire építette ezt a reményt? A tíz karból csak a bölcsész és a természettudományi ellenezte a váltást…
Bizonytalan volt, hogy a klinikum miképpen foglal állást, és bíztam abban, hogy az érdekképviselet mellett a hallgatói önkormányzat képviselőinek jelentős része is a váltás ellen szavaz. De főképp abban bíztam, hogy a szenátus tagjainak legalább egyharmadában megszólal a lelkiismeret, és ők nemet mondanak. Nem ez történt.
Néztem az ülés online közvetítését, és azt tapasztaltam, hogy nem volt vita. Az ellenzők érveire nem érkezett válasz. Akik az átalakulás mellett szóltak, nem vázoltak egy ígéretes perspektívát, mondataik és gesztusaik azt sugallták: át kell alakulnunk, különben elbánik velünk a kormány. A szenátus hihetetlenül örömtelennek, deprimáltnak tűnt kívülről.
Belülről is az volt. Valódi vita nem volt. Elhangzottak lélektelenül elmondott érvek arról, hogy miért kell átalakulnunk, de arról senki se beszélt, hogy mi van, ha nem alakulunk át, hogy akkor mi lesz velünk, és akkor miért nem támogatná tovább az állami fenntartó megfelelőképpen az egyetemet, holott ez lenne a feladata. A természettudományi kar egyik szenátora ennek kapcsán kiemelte, hogy még soha nem látott ennyire aszimmetrikus érvelést. Visszhangtalan maradt az a felvetés is, amelyet egy jogász szenátor fogalmazott meg, hogy a Nemzeti Felsőoktatási Törvény alapján egy alapítványi egyetem elvetheti az ideológiai semlegesség elvét. Az állami egyetem a törvény által garantáltan világnézetileg semleges, de nem így az alapítványi, magánegyetem.
Az egyetemi modellváltásnak hívott folyamat ellenzői azt prognosztizálják, hogy a kormány a szellemileg hozzá kötődő és leválthatatlan kurátorain keresztül a saját illiberális ideológiáját akarja bebetonozni az alapítványi egyetemeken. Ön is így gondolja?
Nem tudom, hogy így lesz-e, de a lehetőséget az alapítványi forma megteremti, hiszen a törvények ezt megengedik. Elképzelhető, hogy az átalakításnak ez az egyik célja.
Van másik?
A kormány azt hangsúlyozza, hogy a következő években plusz másfélezer milliárd forintot akar fordítani az egyetemekre, uniós forrásból, és e pénz javát az alapítványi egyetemek kapnák. Decemberben az egyik alkotmánymódosítás arra szűkítette a közpénz fogalmát, hogy az az „állam bevétele, kiadása és követelése”,
vagyis, ha jól értem, az alapítványi fenntartású magánegyetem bevétele és kiadása már nem számít közpénznek.
A PTE vezetése és a kormánypárti sajtó azt üzeni, hogy az egyetem garanciákhoz kötötte az átalakulást. Bevallom, nem látom ezeket a garanciákat, csak szelíd kéréseket, amik lesöpörhetők a tárgyalóasztalról. Ezek valódi garanciák?
Semmiféle garanciát sem vállalt a kormány a jelenlegi egyetemmel szemben.
A PTE tárgyalódelegációja egyébként nem az állami fenntartót képviselő innovációs miniszterrel tárgyalt, hanem a beosztottjaival, akik nyilván nem is adhattak garanciát.
A sorrendet világossá tették: ha a PTE kéri az átalakulást, akkor egy, a minisztérium által megbízott ügyvédi iroda megfogalmazza majd az egyetem új alapító okiratát, a kormány felállítja a kuratóriumot, és ezt követően kezdődhetnek a tárgyalások a kuratórium és az egyetem vezetése között. Az átalakítási tárgyalásokon Stumpf István képviseli a kormányt, aki a múlt héten már járt a Szegedi Tudományegyetemen. Úgy tudom, Stumpf ott közölte, hogy a kuratórium megkapja az alapítói és fenntartói jogokat, a kurátorokat pedig határozatlan időre nevezik ki. Szerdán hozzánk fog eljönni, csodálkoznék, ha itt más lenne az üzenet. Szerintem már minden forgatókönyv elkészült, ők már tudják, mi lesz alapító okiratban, és tudják a kuratórium teljes névsorát is.
A többi karon nem látták át ezt a tervet?
Volt, aki látta, volt, aki nem, és volt, aki nem akarta látni.
Aki látta, az se igen szólt ellene…
Az volt az érv, hogy a kormány mindenképpen megvalósítja az átszervezést, és ha kimaradunk, lemaradunk. Talán még az is felmerült bennük, hogy rosszul járnak azok a karok és vezetők, akik ezt akadályozni próbálják.
A pulóveres bölcsészeknek viszont lételeme a kételkedés, a vitatkozás, lekezelő szóval az okoskodás, és ők nem elég gyakorlatiasak…
Ez egy tartalmatlan sztereotípia. Magyarországon csaknem másfélszáz egyetemi kar létezik, s ezek teljesítményét minden évben mérlegre teszik. A felmérés eredménye alapján a PTE bölcsészkara évek óta masszívan ott van az első ötben. Ami pedig a gyakorlatiasságot illeti, a nálunk végzett hallgatók szinte mindannyian találnak állást, mégpedig olyat, amit a munkaadó diplomához köt. Lehet, hogy az elvégzett szakjuktól látszólag távoleső munkát végeznek, ám ott is jól jön az a sokrétű tudás, amit itt kapnak. Az is igaz, hogy a diplomás bérek között általában nem az élvonalba tartozunk.
A bölcsészek tán azért lázadnak az átalakítás ellen, mert ideológiai szempontból az itt folyó oktatás a legsérülékenyebb? A politika könnyen egyirányba viheti például az irodalom, a történelem vagy a kommunikációelmélet oktatását.
Maradjunk a történelemnél. Látni annak jeleit, ahogy alternatív, tudománytalan történelemértelmezések intézményesülnek és egyre nagyobb támogatást és teret kapnak. Ennek egyik friss példája a 907-es pozsonyi csatáról készült animációs film. Az állami fenntartású Magyarságkutató Intézet filmjének az elején két markáns csúsztatás is elhangzik. Az első, hogy a magyarok „visszatértek” hazájukba, erre a földre, vagyis a hunok is mi voltunk – amire semmilyen tudományos bizonyíték nincsen. A második egy 16. századi krónika latin mondatának tendenciózus félrefordítása, az „eliminare” ige téves értelmezése, ami a film megrendelői szerint azt jelenti, hogy Lajos, frank király parancsára a magyarokat ki kell irtani. Csakhogy az eredeti latin mondatból világos: született egy határozat, amelynek értelmében a magyarokat, nem kiirtani kell, hanem kiszorítani a bajorok földjéről. Látjuk, mekkora hangsúlyt kap akár ez a csata is manapság a nemzettudat építése szempontjából. Ha egy magányegyetem kuratóriuma elkötelezné magát az efféle eszközöket is bevető misszió mellett, akkor az egyetemi oktatásban megjelenhetnének hasonló, legendákra támaszkodó, ezoterikus, paratudományos ismeretanyagok. Ha pedig a tanárok nem hajlandók ilyesmit oktatni, akkor hozhatnak helyettük másokat, akik hajlandók lesznek erre. Nem állítom, hogy ez fog történni, csak azt, hogy immár megteremthetők a feltételei.
Ebből adódik, hogy az ilyen ismereteket tanuló hallgatók ugyanezt tanítják majd 40 éven át az általános- és középiskolákban.
Elvileg ez megtörténhet, de nagyon bízom abban, hogy ez csak feltevés.
Visszalapozva a szenátusi ülésre, némiképp meglepő, hogy a hallgatói önkormányzat delegáltjai a tudomásom szerint egyöntetűen megszavazták az átalakítást (a szavazatok pontos, név szerinti listáját a Szabad Pécs kikérte, de az egyetem nem adta ki – a szerk.). Korábban volt két online plénum a modellváltásról, az egyiken nyolcszázan a másikon ötszázan vettek részt, s köztük volt sok diák is, és ők túlnyomó többségben az átalakulás ellen szóltak és szavaztak.
A bölcsészkaron a hallgatói önkormányzat vezetői a hallgatói szakos képviselők, azaz a BTK HÖK tagjainak véleményét kérték ki, s az alapján döntöttek úgy, hogy egységesen támogatják az átalakulást. Hogy a képviselők beszéltek-e előtte az átalakulásról a hallgatókkal, azt nem tudom, de kétlem. Minden jel arra utal, hogy az eseményekre egyáltalán odafigyelő hallgatók többsége nem támogatta a modellváltást.
Sokszor érte az a vád a hallgatói önkormányzatok vezetőit, hogy nem a választóik képviseletével foglalkoznak, hanem saját egzisztenciájukkal, és posztjuk ugródeszka a politikába. Emiatt lehet ez?
Az alapján, amit most tapasztaltam, nem tudom megcáfolni ezt a vádat.
Eszmetörténész, másfél éve dékán
Heidl György magyar és művészettudomány szakos tanárként végzett Pécsen, PhD fokozatot a Közép-Európai Egyetemen szerzett, majd a Debreceni Egyetemen habilitált filozófiából. Az MTA doktora. 1993 óta tanít a pécsi bölcsészkaron. Az 53 éves eszmetörténész fő kutatási területei az ókori filozófia, az ókeresztény irodalom és művészet, különösen Szent Ágoston életműve. Másfél éve választották meg a PTE Bölcsészettudományi Kara dékánjának. Számos tanulmány mellett eddig 17 filozófiatörténeti, teológiai és művészettörténeti tárgyú monográfiája jelent meg magyar és angol nyelven. 2016-tól négy éven át a Pécsi Egyházmegye kulturális, tudományos és kommunikációs vezetőjeként dolgozott. Rockzenét és akusztikus kamarazenét is komponál, saját zenekaraiban, amelyekben rajta kívül mindenki hivatásos muzsikus, ő gitáron játszik. Felesége szintén bölcsész végzettségű, szociális területen dolgozik. A Pécs patacsi városrészében élő házaspárnak négy gyermeke van.
