Mit kívánj a magyar nerben? Öncenzúra eltörlését, álinterjúk kiröhögését, úrbéri és várbéli viszonyok megszüntetését

Az első pont tényleg a legfontosabb a 12-ből? Vajon tudhatták ezt az orbánisták is 2010 tavaszán? Maradt még a vidéken, aki nem esett el? Vírusmentes vélemény a magyar sajtó napján.

A cikk a hirdetés után folytatódik

---

Debreceni tollforgatók, szevasztok!

Az ország nagyjából négy részre szakadt. Akik azt akarják, hogy maradjanak, akik most vannak. Akik azt, hogy tűnjenek el és jöjjenek már az újak. Akik azt, hogy tűnjenek el, de eléggé aggódnak az újak miatt is. És akik azt akarják, hogy hagyja őket békén mindenki.

A forradalom emléknapja van. Egyben a magyar sajtó napja, vagy ahogyan szeretjük és szoktuk emlegetni, a szabad sajtó napja.

Egy biztos, hacsak valami rendkívüli nem történik, akkor jövő tavasszal eldől az, hogy azok maradnak-e hatalmon, akik a jelenlegi médiahelyzetért felelősek, vagy újak jönnek helyettük.

Március 15-én nem lehet kikerülni: a sajtószabadság az egyik legfontosabb állampolgári jog és demokratikus alapérték. Ma azonban nincs sajtószabadság. Szabad sajtó még van, még vagyunk, de az biztos, hogy arra kell felkészülnünk, hogy napról napra, hétről hétre ha lesz változás, az mindig egy kicsit rosszabb lesz – ha a hatalmi lépéseket akarjuk megtippelni.

Miért is? Mert 2010, majd 2014 óta csak rosszabb lett. Nem, 2010 előtt sem volt kolbászból a kerítés.

A folyamat azonban nagyon jól látszik. A mostani hatalom olyan helyzetben kapott kormányt a kezébe, amikor szinte bármit megtehetett. A bizalommal, a túlhatalommal éltek is, mert ne tagadjuk el, hogy voltak jó döntések is. De sajnos vissza is éltek vele.

Minden olyan döntés, amelyre úgy érezték, hogy szükséges meglépni, azt meglépték. Akik előttük voltak, vagy nem merték, vagy nem voltak hozzá eléggé bátrak, vagy eléggé arrogánsak, esetleg eléggé gátlástalanok. És talán nem voltak hozzá elég ügyesek sem.

Az biztos, hogy az orbánisták tudták, hogy ahhoz, hogy a bizalom és a korábbiak megbüntetése miatt kapott hatalmat kétféleképpen lehet megőrizni a XXI. század elején. Vagy nagyon jól kormányoznak, vagy hoznak jóléti intézkedéseket is, plusz mindent megtesznek azért, hogy a hatalmat nem etikus, morálisan kifogásolható, de jogszerű, vagy jogszerűvé tett, de legalábbis jogi eszközökkel védeni lehessen. Fékek és egyensúlyok, választási térkép és szabályok, és a nyilvánosság, a sajtó. Főleg ott, ahol amúgy is a legtöbb támogatóra számíthatnak. Nem kell ezeket hosszan sorolni, mindenki tudja, miről beszélünk.

Így lett bekebelezve a vidéki magyar sajtó, és kezdtek el addig tisztességes jó munkát is végző újságírók másképpen dolgozni.

Öncenzúrát gyakorolni, egyes témákat már be sem tervezni, fontos és jó kérdéseket már nem, hogy nem feltenni, de szép lassan azokra már nem is gondolni. Ahogyan sokaknak, rendes, jó, tisztességes embereknek le kellett hajtaniuk a fejüket, ha dolgozni akartak, meg ahogyan megszabadultak a leghangosabb, a szakmát legmesszebbmenőkig védő és legnehezebben irányítható emberektől, úgy töltötték fel a régi helyeket, illetve az újonnan létrehozottakat olyanokkal, akik tartalmat állítanak elő ugyan, de a cél az nem más, mint közvetlen pártérdekek kiszolgálása négy éven át kampány- és propaganda üzemmódban.

2019 ősze ennek ellenére is hozott egy törést, és jó néhány helyen változás jött, elsősorban néhány nagyvárosban és a főváros egy jó részében.

Ami azt is jelentette, hogy ezeken a helyeken változás jött az addigi önkormányzati sajtóban is. Volt, ahol mindenkit elküldtek, másutt hagytak meg ”régi” embereket (vagy akár a többséget is), mint például Pécsett, de elkezdődött egy új korszak ezeken a helyeken.

Én nem hiszek az önkormányzati sajtóban. Abban semmiképpen sem, amelyik hasonló módon működik, mint a helyi sajtó nagy része. Főleg nem abban, amely szinte ugyanazt közli, csak a helyi hatalomnak tetsző módon. Pláne nem, ha a helyi hatalom úgy érzi, hogy ez az ő lapja. Akkor sincs ez jól, ha már régóta érzi és tesz úgy, akkor sem, ha még újként kezdett ebbe bele, és akkor sem, ha azért csinálja mindezt újként, mert az előzőek is így csinálták.

Mielőtt valaki félreérti, a pécsi önkormányzati sajtó szerintem nem csak nagyot változott és abszolút pozitívan, de egyelőre nagyon kirívó ügyeket nem látok. Jó szakemberek dolgoznak ott, két mostani vezetőt ráadásul sajnos valószínűleg részben miattam rúgtak ki annak idején – mert ahelyett, hogy kirúgtak volna, vagy megfegyelmeztek volna, ellenálltak, ameddig tehették és hagytak dolgozni. Ez nálunk is, a többi megyei lapnál is 2016 végéig mehetett. Miközben tökéletes sosem volt ott sem, korábban sem. Mert a hatalom akkor is próbálkozott, amikor még nem tette be a lábát a küszöbön túlra egy centire sem. Ettől függetlenül nem örülök, ha olyat látok a helyi önkormányzati lapban, ami éppen valamelyik fontos helyi új vezető politikussal készül, a szöveg inkább mutat egy jól kimódolt pr-cikkre, és az anyagnak nincs szerzője, persze kegyesen oda van biggyesztve egy újságnév, szerzőnek. A hátteret persze nem ismerem, de eleget dolgoztam ahhoz a sajtóban, hogy tudjam, az egyik lehet véletlen, a kettő együtt nem.

Nem tudom, mi történt, de mintha mostanában nem lenne ilyesmi. És, ha így van, annak örülni kell.

Még, ha ezen túl is azt gondolom, hogy egy önkormányzati lap, amelyik hasonló módon működik, mint a piaci lapok, az torzítja a helyi nyilvánosságot. Nem úgy és nem olyan mértékben, mint a nagytestvérék, de egy kicsit mégiscsak.

Pláne, hogy egy önkormányzatnak van tájékoztatási kötelezettsége, de nem köteles médiacéget fenntartani, vagy más cégen keresztül újságot kiadni, híportált, stb. működtetni.

A nagy kérdés, az az, hogy egy önkormányzati közlönyt ki olvasna el. Kell hozzá egy keresztrejtvény is? Mert, ha igen, akkor az már nem közlöny. Akkor már lehet még inkább újságszerűbb is, nem igaz?

Persze, ott van az is, hogy a piacon jelen lévő cégeken keresztül közlik a közlendőjüket. Lehet, hogy az a legolcsóbb, amúgy. Persze, ez a megoldás akkor működik csak, ha minden helyi, komolyan vehető újság egy igazságos rendszer szerint hirdeti a polgármesteri és önkormányzati kötelező közleményeket.

Erre azonban mai Magyarországon nincs esély. Már annak is örülni kell, ha az orbánisták egyebek mellett a sajtó tönkretételének vádja segítségével legyőzők nem gondolják úgy, hogy az önkormányzati újság az az önkormányzaté, a polgármesteré, a többséget adó képviselőké. Ha ők annyira önmegtartóztatók, hogy nem akarnak odaszólni a főszerkesztőnek, vagy a médiacég vezetőjének, hogy vegyék kicsit komorabbra az ellenzékivé lett orbánistákat is megemlítő cikket, amikor róluk beszélnek. Vagy akarják meghatározni a lap irányát és hangnemét. Nemhogy, mondjuk egy független szakmai testületet is fenntartani, amelyik védi az újságírókat és persze a tulajdonos érdekeit is egyszerre, kizárólag szakmai érveket figyelembe véve. Ha már annyira kell a helyi önkormányzati újság.

Persze, az újságírás is olyan, mint a foci, mindenki ért hozzá. Ráadásul ebbe is ömlik a pénz – már, ha valaki jó oldalon focizik ugye.

Pedig nem lehet jó oldalon focizni. Nem lehet lesre sem futni. A fair play-díjat kell elhozni, sárga lapot sem szerezve.

Miközben a hír az továbbra is az, aminek a kinyomtatását (megjelenését) valaki meg akarja akadályozni.

Én azokat szerettem mindig is, és szeretem ma is olvasni, akik ezt nem hagyják. Talán ezért sem hagyjuk ezt mi magunk sem.