Sejtelmes, de érdekes hírt közöltek közösségi oldalukon pár napja pécsi civilek, amiben arról írtak, hogy közérdekű adatigényléssel fordultak a Pécsi Nemzeti Színházhoz. Az aPont Pécs Facebook-oldalán azonban, még az érdeklődők kérdéseire sem mondták el egyelőre, pontosan milyen adatokat kértek ki a pécsi színháztól, de sejtjük, hogy izgalmas lehet a végeredmény, már csak azért is, mert lapunk sokat foglalkozott a PNSZ és annak jelenlegi vezetésének viselt dolgaival. Például, az előzményekkel együtt EZT vagy például EZT is érdemes elolvasni. A Pécsi Nemzeti direktora azonban nem hagyta annyiban ezt a bejelentést. A színigazgató, aki a mi kérdéseinkre eddig egy alkalommal sem válaszolt, most úgy érezte, a civilek adatigénylése után meg kell szólalnia.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Közleményt adott ki tegnap (augusztus 13-án) Lipics Zsolt. Az írásmű első olvasatban határozott intézményvezetői állásfoglalásnak tűnik. A Pécsi Nemzeti Színház igazgatója igyekszik megvédeni az általa dirigált intézmény és saját „reputációját” is, hangsúlyozza a színház eredményeit, elismeri a közérdekű adatok megismeréséhez való jogot, ugyanakkor tiltakozik az általa politikai vagy személyes indíttatásúnak tartott támadások ellen.
Szoros olvasatban azonban Lipics szövegében feltűnő feszültség van aközött, amit a közlemény állít magáról – hogy nyílt és tisztességes szakmai vitát kíván helyettesíteni a tényekkel –, és aközött, ahogyan ténylegesen érvel. A konkrét kifogások tételes cáfolata helyett ugyanis jelentős részben az adatigénylők szándékának minősítésével, intézményi tekintélyre (mármint a PNSZ tekintélyére) való hivatkozással, illetve a saját vélt vagy valós eredményei halmozását sorolja, ami őgy hat, mintha ezzel (is) próbálná megteremteni a Pécsi Nemzeti Színház és a teátrum jelenlegi vezetésének a legitimitását.
A szöveggel kapcsolatban Lipics hangsúlyozta, hogy azt csak teljes terjedelmében lehet közölni. Ennek a kérésnek a cikkünk végén eleget teszünk, de elemzésre és magyarázatra szükség van most is, így haladunk hát tovább egyelőre.
Lipics talán legfontosabb retorikai fogása már a közlemény elején megjelenik: „ismét lejárató kampány bontakozik ki” – írja ugyanis.
Mivel lapunkban, mint említettük, többször írtunk a Pécsi Nemzeti Színházról, így Lipics ténykedéséről is, biztosak vagyunk benne, hogy ez a kiszólás részben nekünk is szól, akár az adatelemzésen alapuló cikkeinkre is utalhatott, szíve-joga.
A színház vezetőjének közleménye ugyanakkor nem egyszerűen reagál valamely kritikára, hanem rögtön meghatározza annak mint egyfajta konfliktusnak az értelmezési keretét. A vita innentől kezdve nem úgy jelenik meg, mint azt egy, közpénzből működő kulturális intézmény vezetéséről, gazdálkodásáról vagy szakmai döntéseiről folyó vita megkívánná, hanem egészen más mederben: Lipics színigazgató nemtelen támadásról ír, amelynek ő maga, az igazgató és a teátrum az elszenvedője. Ez egyfajta áldozati narratíva és előzetes (és lássuk be: okos/rafinált) keretezés: az olvasót arra ösztönzi, hogy előbb azt kérdezze, miért „támadják” meg újra és újra szegény színigazgató urat, s csak ezt követően tegye fel (esetleg) azt a kérdést, hogy egyáltalán igaz lehet-e az őt ért kritika, vagy még inkább nem is kritika, csak kérdés.
Ehhez kapcsolódik az adatigénylők motivációjának támadása, sasként kapkodva legyek után. Közleményében Lipics úgy fogalmazott, hogy az adatigénylést „politikai- vagy személyes érdekeket szolgáló nyomásgyakorlás és lejáratás” eszközeként használják, az események mögött pedig az igazgató hiteltelenítésének és eltávolításának szándéka áll.
Ezek rendkívül súlyos állítások, de a közlemény nem mutat be egyetlen olyan konkrét bizonyítékot sem, amelyből ilyen szándék egyértelműen következne. A PNSZ igazgatója úgy védekezik tehát, hogy nem az állítás tartalmát támadja, hanem azt sugallja, hogy az állítás azért gyanús, mert az azt megfogalmazók politikai vagy személyes célok miatt cselekednek.
Hasonlóan problematikusnak érezzük az igazgató szövegében azt, ahogy Lipics felépített egy hamis dilemmát. A színházi közlemény úgy állítja be a helyzetet, mintha az adatigénylés nem a közpénzek elköltésének átláthatóságát szolgálná és lenne egy teljesen valós, és jogilag tiszta eszköz erre, hanem helyette mindez pusztán politikai és személyes érdekből végrehajtott lejáratás lenne.
Csakhogy a valóság jóval összetettebb. Egy közérdekű adatigénylés lehet teljesen legitim, amit persze egyes szereplők (nem feltétlenül maguk az igénylők) valóban használhatnak/felhasználhatnak politikai célokra is. Vagy adott esetben jogos szakmai kritika is lehet, sőt olyan jogos szakmai kritika, amelyből származhatnak politikai következmények is. Sőt, még az sem zárható ki teljesen, hogy valaki egyszerre akarja ellenőrizni a közpénzek felhasználását és politikai változást elérni. De itt egy civil szervezetről van szó. Ráadásul – mint írtuk – magukat a kérdéseket sem ismerjük, pláne nem ismerjük most még a majdan azokra adandó válaszokat.
Az adatigénylés Lipics szerint rendkívüli többletterheket jelent, sőt „jelentős humán erőforrás”-igénybevételével is jár, amelyet az intézmény egyébként a napi működésre és a közönség szolgálatára fordíthatna. Ilyen indokkal egyébként korábban számos állami szerv is igyekezett megakadályozni azt, hogy a nyilvánosság megismerjen közérdekű adatokat, persze nem állítjuk, hogy itt is biztosan erről van csak szó.
Lipics közleménye felsorolja, hogy a fenntartó önkormányzat, az illetékes minisztérium, a Magyar Államkincstár vagy éppen az Állami Számvevőszék és más szervek is vizsgálták és ellenőrizték a színházat – Lipics szerint – elmarasztaló megállapítás nélkül. Amellett, hogy ez egy klasszikus tekintélyérv, sőt tekintélyhalmozás amiben a felsorolt intézmények súlya azt a benyomást kelti, hogy az ügy már többször, magas szintű kontroll alatt bizonyult rendben lévőnek, itt van nekünk most egy nagy sajtóvisszhangot kapott friss pécsi példa: a PTE tervezett főszerkesztői kinevezése. Ami jogilag valószínűleg rendben lett volna, de minimum morálisan és szakmailag kifogásolható volt. Ráadásul egy vagy több korábbi ellenőrzés csak akkor cáfolhat egy most felvetett problémát, ha ugyanazt a kérdést, ugyanazokat az adatokat vagy ugyanazt az időszakot vizsgálták mint amire most rákérdeztek a civilek.
A közlemény egy fontos tényt is közölt: azt, hogy 2025/2026-os évadra kommunikált 105 ezer eladott jegy és a rekordbevétel valós, érdemi sikermutató lehet. Korábbi írásainkban vitába szálltunk a PNSZ korábbi hivatalos adataival, most is tisztázni kellene a fogalmi pontosság kedvéért azt, hogy az „eladott jegyek száma” és a „fizető nézők száma”, a „látogatottság” és a ténylegesen megjelent nézők száma nem feltétlenül jelenti ugyanazt. Pl: a korábbi években a látogatottsági adatokba a PNSZ beleszámította a Pécsi Balett előadásait is, amely önálló gazdasági egységként működik, s bár a PNSZ-ben lépnek fel, mégsem számítanak a Nemzeti Színház előadásának.
Lipics Zsolt azt állítja, hogy ezek „egyértelműen igazolják”, hogy a színház jelenlegi művészeti irányát a közönség széles köre támogatja. Az érvelés kiindulópontja azonban nem azonos a következtetéssel. A magas nézőszám azt mutatja, hogy sokan vásároltak jegyet az előadásokra, ez azonban nem bizonyítja azt, hogy a művészeti irány kiváló, és nem bizonyítja feltétlenül azt sem, hogy minden szakmai döntés helyes volt.
Retorikailag erős fogás Lipicstől az, hogy a „közönség”-et ismételten előhívja: „közönségünk bizalma”, „közönségünk szolgálata”, „közönségünk visszajelzései”. A közönség itt már nem pusztán nézők összessége, hanem túlzott dagályossággal kezelt legitimációs szereplő. A mögöttes érvelés: ha sokan jönnek a színházba, akkor a művészeti irány társadalmi támogatottságot élvez. Ez azonban csak részben következik a számokból. A nézőszám fontos, de nem helyettesíti az önálló művészi és intézményi értékelést.
Lipics közleményének legérdekesebb eszköze a megosztó szemlélete: „én és munkatársaim” állnak szemben a „támadókkal”, akik galád módon politikai nyomást gyakorolnak és lejáratni próbálnak. Közben Lipics saját személyét és az intézményt fokozatosan össze is kapcsolja: a személye elleni támadás a PNSZ jó hírnevének megtámadásává válik, saját megvédése pedig a színház megvédésével azonosul. Nem is írjuk le, hogy kinél hallottunk ezzel párhuzamba hozható retorikai fogást, csak annyit, hogy április 13-a óta drasztikusan csökkent a befolyása.
Lipics közleménye tehát igencsak érdekes retorikai fogásokkal él, sőt talán lehet ezeket csúsztatásoknak is nevezni, de úg csúsztat, hogy nincsen tele hazugságokkal, ellenben több helyen valódi tényeket olyan következtetési láncokba rendez, amelyekből az adott következtetés nem szükségszerűen következik. Az adatigénylés nagy munkaterhe nem bizonyítja annak politikai motiváltságát, a korábbi ellenőrzések nem teszik szükségtelenné az újabb ellenőrzést, a kinevezés tényszerű támogatottsága nem cáfolja a későbbi kritikát, a nézőszám nem azonos a művészi minőséggel, és az igazgató személyét érő kritika sem azonos automatikusan a színház elleni támadással.
Miközben Lipics Zsolt „nyílt és tisztességes szakmai vitát” kér számon ellenfelein, ő maga kevéssé vesz részt ebben a tételes vitában. Sokkal inkább átkeretezi a konfliktust: a konkrét kérdésekből támadás, a kritikából lejáratás, az adatigénylésből nyomásgyakorlás, a vezető bírálatából pedig az intézmény elleni támadás lesz.
A színházi közlemény így elsősorban nem cáfoló szakmai dokumentumnak, hanem reputációvédő, legitimációt építő kommunikációs szövegnek olvasható. Lipics közleménye nem tesz minden állítás mellé konkrét adatot, nem tesz minden következtetés mellé bizonyítékot, nem tesz minden ellenőrzés mellé pontos dokumentumot.
Pedig ekkor érnénk el arra a pontra, ahol valóban létrejöhetne nyílt szakmai vita, amelyre a közlemény maga is hivatkozik, s amely elől Lipics Zsolt már igazgatójelölt korábban is kihátrált, s azóta is ezt teszi.
A Színházi Dolgozók Szakszervezetének beadványára kezdeményezett vizsgálat sem ért véget, s várjuk az aPont Pécs civil szervezet közadatigénylésére adott válaszokat is.
Lipics Zsolt közleménye után reagált az Pont Pécs is, mégpedig ezt:
„Lipics Zsoltnak abban igaza van, hogy a dátumokban tévedtünk. Elnézést kértünk és elküldtük neki a korrigált közérdekű adatigénylést. Továbbra is fenntartjuk, hogy az átláthatóság nem támadás. Nem értjük, miért érzi sértésnek vagy lejáratásnak a Pécsi Nemzeti Színház igazgatója azt, hogy közérdekű adatokat kértünk ki.
Nem állítottunk szabálytalanságot, és a színház művészeti eredményeit sem kérdőjeleztük meg – és ezek nem helyettesítik a közpénzek felhasználásának átláthatóságát.
Az adatigénylés törvényes jogunk. Nem személyeskedni szeretnénk, hanem megismerni a dokumentumokat. Várjuk a választ, és annak tartalmáról tényszerűen fogunk beszámolni. Egyébiránt, két témában adtunk be közérdekű adatigénylést a színháznak.”
Lipics Zsolt közleménye
„KÖZLEMÉNY
Az alábbiakban szeretnék reagálni az aPont Pécs közösségi médiában 2026. augusztus hó 11. napján közzétett bejegyzésére:
Méltatlannak tartom, hogy a Pécsi Nemzeti Színházzal és személyemmel szemben ismét lejárató kampány bontakozik ki, amelyben különböző szereplők egymást erősítve próbálnak negatív képet kialakítani intézményünkről. Különösen visszásnak érzem mindezt egy olyan évad lezárását követően, amely a Pécsi Nemzeti Színház történetének egyik legsikeresebb időszaka volt. A közönségünk bizalmának és következetes műsorpolitikánknak köszönhetően 105 ezer jegyet értékesítettünk rekord bevétellel, miközben a Pécsi Nemzeti Színház szakmai tekintélye és társadalmi megbecsültsége folyamatosan erősödött, kedvező szakmai- és sajtóvisszhang mellett.
Egyértelművé kívánom tenni, hogy a közérdekű adatok megismeréséhez való jogot nem vitatom. A Pécsi Nemzeti Színház a jogszabályokban előírt kötelezettségeinek eddig is eleget tett és a jövőben is eleget fog tenni. Ugyanakkor elfogadhatatlannak tartom, hogy e jogintézményt nem a közpénzek felhasználásának átláthatósága érdekében, hanem politikai- vagy személyes érdekeket szolgáló nyomásgyakorlás és lejáratás eszközeként próbálják felhasználni.
A most előterjesztett adatigénylés tizenöt évre visszamenőleg kér jelentős mennyiségű iratanyagot, így a jelenlegi igazgatói időszakot megelőző tíz év dokumentumaira is kiterjed. Ennek az iratanyagnak az összegyűjtése, áttekintése és adatvédelmi szempontú feldolgozása rendkívüli többlet terhet ró a Pécsi Nemzeti Színház munkatársaira, miközben a Pécsi Nemzeti Színház napi működését és aktuális művészeti feladataink ellátását is biztosítani kell.
Az adatigénylés teljesítése természetesen meg fog történni, ugyanakkor annak előkészítése jelentős humán erőforrást köt le, amelyet egyébként a Pécsi Nemzeti Színház napi működésének biztosítására és közönségünk szolgálatára fordítanánk. Mindez egy olyan intézménynél történik, amelynek gazdálkodását és működését a fenntartó önkormányzat, az illetékes minisztérium, a Magyar Államkincstár, az Állami Számvevőszék és más szervek rendszeresen ellenőrizték az intézmény működését megkérdőjelező, elmarasztaló megállapítás nélkül.
Az elmúlt időszak eseményeinek összessége azt a meggyőződésemet erősítette meg, hogy a támadások mögötti szándék nem az átláthatóság előmozdítása, hanem személyem hiteltelenítése és eltávolításom a Pécsi Nemzeti Színház éléről. Úgy látom, ennek érdekében egyre erőteljesebb nyomást próbálnak gyakorolni a Pécsi Nemzeti Színházat fenntartó önkormányzatra, mint tulajdonosra és Pécs város polgármesterére, miközben úgy tűnik, hogy az ügy országos szintre emelésére is törekednek.
Különösen méltatlannak tartom, hogy a nyílt és tisztességes szakmai vita helyett ismételten ellenőrizetlen állítások, feltételezések és összefüggéseikből kiragadott információk jelennek meg a nyilvánosságban. Ezzel párhuzamosan következetesen háttérbe szorulnak azok a tények, korábbi adatigénylésekre adott válaszok és ellenőrzési eredmények, amelyek nem támasztják alá a Pécsi Nemzeti Színházról és rólam kialakítani kívánt negatív képet.
Ilyen elhallgatott tény az is, hogy igazgatói pályázatomat a Pécsi Nemzeti Színház társulata 74,2 százalékos részvétel mellett 56 százalékos arányban támogatta. A szakmai bírálóbizottság a szabályosan lefolytatott pályázati eljárás végén egyhangú döntést hozott, majd Pécs Megyei Jogú Város Közgyűlése 21 igen szavazattal, 2 tartózkodás és mindössze 1 ellenszavazat mellett támogatta kinevezésemet. A döntés széles körű szakmai és politikai támogatottság mellett született.
Ezúton szeretném rögzíteni, hogy én és munkatársaim továbbra is a Pécsi Nemzeti Színház sikerében vagyunk érdekeltek. Feladatunk nem mesterségesen gerjesztett viták folytatása, hanem az alkotómunka, hivatásunk magas színvonalú gyakorlása és közönségünk szolgálata. Nem kívánok a sajtóban és a közösségi médiában személyeskedő vitákba bocsátkozni, ugyanakkor a valótlan, vagy félrevezető állításokat már nem hagyhatom válasz nélkül.
A teljesítményünket mindenekelőtt az eredményeink és közönségünk visszajelzései minősítik. Természetes, hogy egy színház művészeti döntései nem találkozhatnak mindenki ízlésével, a jegy- és bérletértékesítési adatok, a nézőszám, a 90% feletti látogatottság, valamint az elmúlt évek szakmai és állami elismerései, díjai azonban egyértelműen igazolják, hogy a Pécsi Nemzeti Színház jelenlegi művészeti irányát a közönség széles köre támogatja.
Végezetül rögzítem, hogy vezetőként kötelességemnek tekintem, hogy határozottan kiálljak a Pécsi Nemzeti Színház jó hírnevéért, munkatársaimért és közös szakmai értékeinkért. A méltatlan támadások ellenére továbbra is teljes felelősséggel és a legjobb szakmai tudásom szerint vezetem Pécs város meghatározó kulturális intézményét, munkám középpontjában ezután is a Pécsi Nemzeti Színház, a társulat és a közönség szolgálata áll.
Lipics Zsolt s.k.
igazgató
Pécsi Nemzeti Színház”
