Aradi Hanga kritikája a Pécsi Nemzeti Színház Error című előadásáról.
A cikk a hirdetés után folytatódik
A Pécsi Nemzeti Színház új vezetése túl van első bemutatóján. Az Error című színpadi játékot saját ötlet alapján, a színészi improvizációk felhasználásával Funk Iván írta és rendezte. Az előadás különlegessége, hogy a járványhelyzetre való tekintettel online tekinthette meg a közönség március 26-án (az előadást tavaly novemberben három alkalommal – zártkörű előadásként (frissítés: április 7., 10.05) – játszották a Kamaraszínház színpadán). Megnéztük.
A PNSZ történetében az Error az első olyan előadás, ami felvételről, digitálisan elérhető a nagyközönség számára. Lipics Zsolt igazgató “mérföldkő”-ként jellemzi az előadást. Ez nem csak azt jelentheti, hogy az előadás a színház új vezetésének esztétikai irányvonalát jelöli, hanem azt is, hogy terveik szerint mostantól minél több bemutatót szeretnének rögzíteni és digitálisan is elérhetővé tenni.
A hiba abban van, hogy az Error nem állja meg a helyét mérföldkőként, sem minőségében, sem témájában, rendezői és színészi megoldásaiban nem emelkedik ki a PNSZ korábbi bemutatóinak sorából. Az, hogy az előadás online került bemutatásra, nem tekinthető “radikális” lépésnek már csak azért sem, mert a PNSZ még a vidéki kőszínházak között is jelentős késéssel reagált a kialakult helyzetre. Tavaly március óta – mint tudjuk – digitális térbe vonultak a színházak is. Majd’ egy évvel később online bemutatót tartani időszerű, szükséges lépés, amit jó, hogy az új vezetés végre megtett. Nem több.
A Error cselekményének középpontjában két család áll. A két családfő építészként keresi kenyerét: Csizmadia egy budapesti építésziroda alkalmazott építészeként, Sziklay jólmenő berlini tervezőként. Fiaik frissen végzett építészként kerülnek szembe egymással, amikor – apáik közbenjárásával – ugyanarra az állásra jelentkeznek a cégnél. A munkalehetőség megkaparintása végül az apák – régi egyetemi csoporttársak és riválisok – harca lesz. A színlap szerint az előadás “egy olyan világban zajlik, ahol az elsődleges szempont a győzelemnek az a fajtája, amely kizárólag az ellenfél megsemmisítését tekinti végleges diadalnak.”
A győzelemért folytatott harc egyenlő ellenfeleket feltételez. Itt szó sincs ilyesmiről, az Errorban minden végletesen kétpólusú, így már az első pillanatban egyértelmű, melyik család a tisztességes és melyik a tisztességtelen, melyik a szerető és melyik a hideg, és az is, melyik család lesz az, amelyik minden aljas módszert be fog vetni a győzelem érdekében. Meglepetésre, fordulatra alig lehet számítani, ahogy arra se, hogy az előadás bármit is el fog követni annak érdekében, hogy kibontsa a két családfő viselkedése mögötti motivációkat (mert az egyetemi tésztahíd-építő verseny elvesztése nem az, nem, nem az), megmagyarázza tetteiket, vagy segítse döntéseik értelmezését. A szereplők tesznek dolgokat, attól függően, hogy jók, rosszak, naivak vagy ravaszak, fiatalok vagy idősek-e. A jelzők mögött hiányoznak a karakterek.
Ami a probléma: egy építésziroda állásának megszerzése gyakorlatilag annyi drámai feszültséget hordoz magában, mint bármelyik 15 perces Barátok Közt epizód. Az Error sem a megvalósításban, sem a konfliktus mélységében nem tudott túllépni a televíziós szappanoperák világán, a felszínes karakterrajzok, valószerűtlen és erőltetett jelenetek, kiszámítható “fordulatok” és szegényesen megírt dialógusok jellemzik.
Ifj. Sziklay Oszkár (Arató Ármin) náci egyenruhában jelenik meg a színen. Mint kiderül, büntetésként viseli a jelmezt, miután Németországban neonáci drogparti résztvevőjeként bukott le. Nem lesz kevésbé antipatikus akkor se, ha minden erőnkkel megpróbáljuk elhinni róla, hogy a nárcisztikus/bosszúszomjas/feleségverő/zsarnok apa kezei között tulajdonképpen ő is csak eszköz. Tragédiájának(?) nincs jelentősége, mert őszintén, mégis kit érdekel egy mitugrász neonáci balsorsa?
Annál inkább együttérzünk édesanyjával (Darabont Mikold), egészen addig a pontig, amíg a karakter kálváriája menthetetlenül át nem fordul a klisébe, az öncélúságba. Mert lehet valaki boldogtalan a házasságában, és fordulhat bánatában az alkoholhoz is, de mintha Funk Iván szerint ez nem lenne elég teher egy ember vállán, bedobja mellé a karrierfeladást, a honvágyat, a megcsalást, a fizikai bántalmazást, a gyógyszerfüggőséget is. Így már tényleg teljes a készlet, csak éppen azt nehéz megemészteni, hogy miért volt minderre szükség, ha a feleség története az előadás utolsó 10 másodpercéig mellékszál marad. Így mintha szenvedései egyetlen célt szolgálnának: hangsúlyozni, hogy a férj, idősebb Sziklay Oszkár (Széll Horváth Lajos), velejéig gonosz, romlott karakter. Ezt pedig kár bizonygatni, mert már az előadás leírásából is teljesen egyértelmű.
A finoman szólva is problémás Sziklay család “opponensei” lehetnének Csizmadiáék. A szép reményekkel induló, majd egyszerű beosztott építészként elhelyezkedő Csizmadia Gábor (Urbán Tibor), felesége, az óvónőként dolgozó Csizmadia Katalin (Stubendek Katalin) és fia, ifj. Csizmadia Gábor (Bergendi Barnabás), aki szintén – apja bevallása szerint nagyon tehetséges – munkanélküli építész. Tulajdonságuk: minden tekintetben – pénzügyi-, társadalmi helyzet, tehetség, karrier – középszerűek.
A két család a játéktér két oldalán berendezett nappalik (Mömax katalógus jobb és bal oldala) terében mozognak. Csizmadiáék lakásában és ruháikon is dominálnak a meleg színek (barna, drapp, rózsaszín) Sziklayék lakása és ruhatára ezzel szemben hideg (fehér, kék, szürke). A díszlettervező Torbán Eszter Tünde, míg a jelmezekért Istvánfi Fruzsina felelt. A vizuális elkülönítés ötlete nem rossz, az Error esetében ugyanakkor szintén a didaktikát erősíti. A “jóakaratú, kicsit esetlen, de szerető” és a “barátságtalan, ellenszenves, elhidegült” családok ellentéte hamar unalmassá válik, nézőként nyilván esélyünk se nyílik arra, hogy azonosuljunk Sziklayval, de a felesége is furcsán plasztikus és életidegen marad, míg Csizmadiáék sutasága sem késztet minket arra, hogy győzelmüket kívánjuk. Akkor meg minek nézzük?
Rengeteg feldolgozni kívánt téma, szülő-gyermek kapcsolat, karrier, bosszú, családon belüli erőszak és függőség, de hiába a nagy tál, Funknak mégse jön össze a merítés. Nem kompenzálja a téma mélységének hiányát a kivitelezés minősége sem, a megvalósítás mintha ugyanúgy megakadt volna egy ponton, mint a történet kidolgozása. Ugyan miért isznak a szereplők üres műanyag poharakból, miért üresek a táskáik, miért üresek a mappák az építésziroda vezetőjének irodájában, és miért van leragasztva egy ragasztócsíkkal szegény építészhallgató laptopján a márkajelzés? Miért játszódik a Pécsi Nemzeti Színház színpadán, pécsi színészek és pécsi rendező közös munkájából megszülető előadás Budapesten? Miért folytat filozofikus beszélgetést a szeretetről és bizalomról a feleség és a szerető? Miért kísérik el a szülők felnőtt gyermekeiket az állásinterjúra, mint egy szülői értekezletre? Miért jelennek meg ijesztő árnyékként a színfal mögött a döntőbizottság tagjai, és miért van eltorzítva a hangjuk? Miért csendül fel az előadás végén angolul a Szentséges éj? (frissítés: április 7., 10.05)
Az Error legnagyobb hibája az, hogy nincs kész. Mert lehetett volna ebből a történetből jó, izgalmas előadást is csinálni. Lehet csinálni jó, izgalmas előadást színészi improvizációk alapján is. Az Errorból ugyanakkor hiányzik az összetartó erő, a rendezői irányvonal, a koherencia, így hiába a jó ötletek, a kidolgozásra váró karakterek és a finomításra váró történet, a bemutatott előadás nem lesz több egy egymáshoz rakosgatott jelenetsornál.
A PNSZ “veteránjai”, Stubendek Katalin, Urbán Tibor, Darabont Mikold és Széll Horváth Lajos megbízhatóan próbálják kihozni a maximumot karaktereikből, időről időre kifejezetten szórakoztató és megindító pillanatokat is képesek megidézni a színen. Az “újoncok”, Vlasits Barbara (a cégvezető asszisztense) és az “újoncok”, Arató Ármin és Bergendi Barnabás sajnos nem nagyon jutnak túl a szövegmondáson, igaz, szerepeik nem is nagyon tartogatnak számukra igazi lehetőségeket. Illés Alexa a cégvezető Szebeni Szilvia szerepében néha bántóan túlzó, életszerűtlen, harsány.(frissítés: április 7., 10.05)
Az Error kellemes kikapcsolódást nyújthat azoknak, akik a jelenlegi helyzetben nem vágynak többre, mint másfél órán keresztül nem gondolni semmire. Péntek esti tévé előtti ellazuláshoz kiváló, színházi előadásnak sajnos kevés.
Az előadást március 26-án lehetett megtekinteni felvételről, további időpontokról egyelőre nincs információ. A Barátok Közt összes epizódja ingyenesen elérhető az rtlmost.hu oldalon.
