Egy pécsi édesanya írt egy megdöbbentő levelet arról, hogyan élte meg az elmúlt heteket, hogyan rettegett minden nap azért, mert egyedül kellett hagynia az alsó tagozatos fiát, mert nem volt más választása. Hétfőn sem vinné iskolába, mert szerinte még nagyon kell vigyázni, de a másik lehetőség, hogy a kisfia továbbra is egyedül marad. Döntenie kellett.
A cikk a hirdetés után folytatódik
A címzett tanárnőtől kaptuk meg egy édesanya levelét, amit az alábbiakban szó szerint közlünk. Az édesanya tud róla, hogy közli a levelét az újság, éppen ezért – érthető módon – névtelenséget kért. Az aláírást – “Csak egy Anya” – ő választotta.
Ebben a levélben is a hétfői iskolanyitásról lesz szó, illetve az elmúlt hetekről és a tavalyi év hasonló időszakáról. És persze még az anyai szeretetről és egy nehéz döntési helyzetről.
Hasonló ügyek
Hasonló témában írtunk cikket szombaton, amikor egy három gyermeket nevelő családban a pedagógus édesanyát kérdeztük, aki alsóban és felsőben is tanít, van egy óvodás, egy alsós és egy felsős gyermeke, a férje pedig nem dolgozhat otthonról. Illetve a részleges hétfői iskolai nyitásról írt egy alsós osztályfőnök is, akinek a levelét szintén közöltük.
A levél – szó szerint
„Jó estét Tanárnő!
Láttam egy posztot, hogy ki az, aki nem akarja vinni suliba a gyermekét, viszont otthon se tudja tartani… Hát én.
Dolgozom, mert muszáj. Egyedül nevelem a fiamat. Tavaly itthon voltam vele, de ezt újra nem tudom megtenni…. A munkahely, az munkahely. Nem ugrálhatok. Emiatt a fiam egyedül van itthon, minden nap 8-16.15 ig.
Rossz anya vagyok emiatt, azt érzem… Délután hazarohanok, esetleg boltba bemegyek és nekiállok főzni, hogy másnap tudjon enni. Sokszor hajnalban kelek, hogy főzzek. (Ez akkor van, amikor némileg gyorsabb a menü, pl. spenótfőzelék és tojás.) A tanulás akkor megy, ha online óra van. Azon részt vesz, figyel, csinálja…
A többit nem említem, mert mindketten tudjuk, hogy 10-ből 1 gyerek talán, aki alsó tagozatban önállóan megcsinálja a kiadott feladatokat. Munka után, őszintén szólva, semmi kedvem nyúzni a tanulással és ücsörögni mellette, hajtani, hogy csinálja és figyelni a krétát, hogy mikor, mi a teendő stb. Elfáradok. Reggel úgy hagyom itthon, hogy kikészítem a reggelit, és külön tálcára az ebédhez a tányért, evőeszközöket, merőkanalat. Figyelek arra, hogy a kenyeret felszeleteljem – remegek a gondolattól, hogy nagykéssel egyedül ő vágjon, mikor itthon se vagyok.
Kinyitom az üveg ásványvizet neki, mert a kupakot nem tudja még eltekerni. Leviszem a kiskutyánkat, a szemetet, és rázárom az ajtót a gyerekemre… Elindulok dolgozni.
Már ekkor fáradt vagyok…. Az idegtől….
Tavaly, amikor már nem tudtam itthonról dolgozni és visszamentem, ugyanúgy egyedül volt itthon, az akkor 9 évesen.
Őrült nagy isteni szerencse, hogy egy napon az Apukájánál volt… A szembeszomszédban szörnyű tragédia történt… Földszinten lakunk. Órákon keresztül kint voltak a rendőrök, helyszínelők… Elképzelni se merem, mi lett volna, ha itthon van a fiam!!!! Azóta minden nap egy rettegés…
Sohasem tudhatom, mi történik, amíg dolgozni vagyok…
Sok a munkám, szerencsére van munkám, így mikor hazajövök délután, már nem csak idegileg, hanem agyilag is fáradt vagyok…
De folytatni kell a napot, el kell látnom a gyermekem, a háztartást…. Este zuhanok az ágyba, és úgy csukom le a szemem, hogy egyrészt hálás vagyok, minden rendben volt, másrészt rettegek, mert egy új nap jön és én újra bezárom a tízéves gyermekem….
Rossz, hogy így van. Kell az iskola. De nem mindenáron. Emiatt elmentem 11 ezerért antitest vizsgálatra, hátha túl vagyok rajta, és akkor a fiam is (voltunk betegek, nem éreztem szagokat, stb. – őt is teszeltetni akartam)…. Ma megjött az eredmény…. negatív.
Ezek szerint nem voltam covidos még, ezek szerint a fiam se…. Nem tudtam megnyugodni, pedig az volt a cél, hogy ne féljek az iskolanyitástól, mondván voltunk már covidosak. Hát nem…. 
De akkor ki fogja ellátni a fiam???? Ha nem engedem el, akkor egyedül lesz itthon újra és újra…. A tananyaggal lemaradunk és végigremegem a munkaidőm, hogy otthon minden rendben van -e?!
Félek. Most félek.
És nem tudom, hogy anyaként mit kellene tennem, hogy a gyermekemnek jó legyen….
Most először, a születése óta, nem tudom milyen jó anyának lenni….
Bíztam a tesztben, hogy talán “védett” a fiam….
Nem az. És nincsen senki, aki megmondja hogyan tovább…
Elfáradtam. Nagyon.
És néhány nap és nyit a suli…. Rossz anya vagyok, mert nem tudom mit kellene tennem… Most nem tudom. De NEM akarom, hogy bemenjen sok társával együtt egy terembe és azért aggódjak, hogy nem lesz-e kórház a vége ennek az egésznek…
Valószínűleg előbb-utóbb elkapom, elkapjuk, csak nyilván nem mindegy, hogy kormányzati rossz döntés miatt megyünk orosz rulettezni, vagy jobb esetben lecsökkennek a számok, és kisebb eséllyel leszünk betegek egy bolti bevásárlás miatt…
Hosszan írtam, de muszáj volt kiírni magamból, mert mérhetetlen nagy csalódottság, félelem van bennem….
A sajtóban nyilatkozni nem tudok, mert senki se tudhatja, hogy a törpe egyedül van itthon. Ez veszélyes információ. Sok rossz ember van.
Az írásom, ha elég, azt használhatják (név nélkül).
Bár nem tudom ez segít e valamit, de ha segít, hogy eltolják a nyitást, akkor bátran küldje el oda ahol még talán van józan ész….
Köszönöm, hogy elolvasott és időt szánt rám.
Csak egy Anya”
Fontos megjegyzések a végén
Disclaimer: Gondolkodtunk azon, hogy közöljük-e ezt a levelet, még, ha név nélkül is közöljük. És nem csak azért, mert vannak rossz emberek, hanem mert egy 9-10 éves gyermeket egyedül hagyni nem csak nehéz szülői és erkölcsi döntés, de jogi szempontból is minimum mérlegelés kérdése. Mindemellett ezt fontos ügynek, sőt közügynek gondoljuk, azt hogy ilyen helyzetek kialakulnak, és szülők, akik féltik és szeretik a gyermeküket, kerülhetnek ilyen döntési helyzetbe.
A jogszabály nem köt ki életkort, a szerint a gyerek életkorának megfelelő felügyeletet kell biztosítani, a legtöbb esetben a 10, de még inkább a 12 év jelent biztos határt, de ez a gyerekek érettségétől is függ. Nem beszélve arról, hogy ez a dilemma nem csak a járvány idején, hanem a nyári szünetekben is előjön, rendszeresen, nem kevés családban.
19? Lapot!
