Iskola a tűréshatáron című sorozatunkhoz vett fel interjúkat az elmúlt hetekben a Szabad Pécs pedagógusokkal, oktatásirányításban dolgozókkal a jelenléti és az online oktatásról, az elmúlt bő egy évben tapasztaltakról és az előttünk álló időszakról. Első cikkünk Nagy Erzsébettel, a PDSZ pécsi ügyvivőjével készült. A sorozatot a Szabad Pécsnek Kőhalmi Endre készítette.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Sorozatunk második cikküében Király Péter, a pécsi Néri Szent Fülöp Általános Iskola és Óvoda igazgatója nyilatkozott: ITT olvashatják.
Sorozatunk harmadik, utolsó előtti részében egy középiskolai tanár beszélt arról, hogy a digitális oktatásban egyes helyeken a diákoknak akár a 10-15 százaléka tűnik el valójában, miközben papíron nem jelentkezett ki a középiskolából. Ezt a cikkett ITT olvashatják el.
A pedagógus társadalom szerint jelentős tudásbeli lemaradások tapasztalhatóak a diákok döntő többségénél, mivel az online oktatás eddig nem bizonyult hatékonynak, se a tantervet se a tanmenetet nem tudják tartani. Ön is így látja?
Alapvetően kétféle állapotot látunk. Ahol korábban megszervezték az eszköz-ellátást, van elegendő mennyiségű és minőségű számítógép, és mellette a pedagógusok, sőt a diákok is felkészültek az online tanításra, ott nincsenek égbeszökő problémák. Ám ahol nincs elég géppark, ott komoly gondok vannak, mert a kormány egyáltalán nem biztosítja a szükséges eszközöket. Pedig lett volna erre elég idő, a pedagógustársadalom és a szakszervezet jelezte is a bajokat az első hullám után. Ekkor kértük a gondok orvoslását, a sürgős és rendszerszintű fejlesztést, de ez nem történt meg. Egy sereg iskolában még a tanároknak sem áll rendelkezésre számítógép. Sőt még az EFOP 2018-as program keretében kapott eszközöket is visszahívták a nyugdíj előtt álló, a 60 órás „tűzoltó és gyorstalpaló” tanfolyamot vállalni nem tudó vagy nem akaró kollégáktól. Hiába volt a pandémia és nyakig benne voltunk a digitális oktatás második hullámában, ez nem nagyon számított. Mindenki azzal tanított, amivel tudott, ami éppen otthon volt. Az eszköznélküliség egyébként a diákoknál is jellemző volt, de az online óráknak mennie kellett…
Sokan nem csak a gépellátottságra panaszkodtak, hanem a digitális oktatásban használt közoktatási programokra is.
És igazuk is volt! Amellett, hogy nem állt rendelkezésre egységes és kipróbált koncepció a digitális oktatásra, a programok színvonala is gyengének bizonyult. A DKT (digitális kollaborációs tér –megj.: K. E.) platform rengeteg kollégánál szinte folyamatosan lefagyott, nem lehetett rendesen tanítani, órák maradtak el a technikai problémák miatt. Sőt, az egyébként a KRÉTA-rendszerhez kapcsolt platformba sok esetben a szülők se tudtak fellépni. Ugyan semelyik tantestületre se erőltették, de a tanárok legtöbbje nem nagyon ismert mást. De a használat során jószerivel csak a pdf-es tankönyvi feltöltések mentek, nem volt videó- vagy hanganyag, demonstrációs anyag, ami gazdagabbá és élvezhetőbbé tette volna a tanórát.
Ahogy hallottam, a hátrányos térségekben hatványozottan jelentkezik a gép- és internet hiányának a problémája, bár a tanodák is igyekeznek segíteni, de eléggé siralmas az általuk ecsetelt helyzet. A szakszervezet mit tapasztalt ezekben a régiókban?
Csak megerősíteni tudom: tényleg a tűréshatáron állunk. A tudásanyagban nagyon nagy a lemaradás, még a jobb adottságú iskolák is szelektálják a nemzeti alaptantervet, senki se tudja leadni a teljes tananyagot, a tanmenetet egészen egyszerűen el kell felejteni, jó ha a fő elemek maradnak meg.
A „lazítás programjának” jegyében döntés született: az óvodás és alsó tagozatos korosztály április 19-én hétfőn beülhet az iskolapadba. Mi erről a véleménye?
Az én véleményem megegyezik a PDSZ-ével. Most a lazítás óriási felelőtlenség, sem járványügyi, sem szakmai oka nincs. Igazából azt gondoljuk: a kormány nem akar fizetni, támogatást adni az otthonmaradó szülőnek, tanárnak, inkább mindenkit visszazavar a munkahelyére. Az iskolákban jelen állás szerint nem lesznek olyan járványügyi intézkedések, mint például az üzletekben, nincs maszkviselés a tanteremben a gyerekeknek, nincs távolságtartási kötelezettség, igaz ez utóbbit nem is lehetne megvalósítani. Nem lehet a létszámot felezni, se hely, se kellő számú tanár nincs erre…
A pedagógusok felveszik majd a munkát?
Nem tudjuk, mindenkiben többféle félelem dolgozik. Egyrészt a betegségtől, másrészt az esetleges munkamegtagadás retorzióitól. A szakszervezet felé az elmúlt két napban országosan 150 tantestületből jelezték, hogy tiltakozásukat megírták a munkáltató felé, de hogy mennyien fogják megtagadni ténylegesen ebben a helyzetben a munkát, azt nem tudni. Ne csodálkozzon senki azon, ha legszívesebben megtagadnák a munkát, hiszen a Pfizer második oltását csak májusban adják a pedagógusoknak, az Astra Zenecát csak júniusban. Addig mindenki gyermek, iskolai dolgozó, tanár össze-vissza fertőzhet és fertőződhet. Az alsósoknál addig marad a bizonytalan mértékű megjelenés, nekik digitális oktatás se lesz. Ha pedig a gyerekeket otthon tartják a szülők, akkor az ő felelősségük a gyerekek igazolásának beszerzése, és ami még fontosabb: nekik kell vállalniuk a tanítás felelősségét… Szerintem most tényleg átlépi az iskola a tűréshatárt…
