Iskola a tűréshatáron címmel vett fel interjúkat az elmúlt hetekben a Szabad Pécs az oktatásban dolgozókkal, pedagógusokkal, oktatásirányításban szereplőkkel a jelenléti és az online oktatásról, az elmúlt bő egy évben tapasztaltakról és az előttünk álló időszakról. Negyedik cikkünkben, egyben sorozatunk záró részében Bognár Lászlót, a Szigetvári Tankerület igazgatóját kérdeztük. A sorozatot a Szabad Pécsnek Kőhalmi Endre készítette.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Első interjúnk Nagy Erzsébettel, a PDSZ pécsi ügyvivőjével készült: ITT olvashatják.
Második cikkünkben Király Péter, a pécsi Néri Szent Fülöp Általános Iskola és Óvoda igazgatója nyilatkozott: ITT olvashatják.
Sorozatunk harmadik, utolsó előtti részében egy középiskolai tanár beszélt arról, hogy a digitális oktatásban egyes helyeken a diákoknak akár a 10-15 százaléka tűnik el valójában, miközben papíron nem jelentkezett ki a középiskolából. Ezt a cikkett ITT olvashatják el.
Természetesen kíváncsiak voltunk a digitális oktatásról, a pandémia szülte állapotokról a közoktatási szervezetek által megfogalmazott véleményekre is. Ezúttal Bognár Lászlót, a Szigetvári Tankerület igazgatóját kérdeztük. Kérdéseinket írásban fogalmaztuk meg, amelyre az alábbi válaszlevél érkezett. A válaszokat változtatás nélkül adjuk közre.
A pedagógus társadalom szerint jelentős tudásbeli lemaradások tapasztalhatóak a diákok döntő többségénél, mivel az online oktatás eddig nem bizonyult hatékonynak, se a tantervet se a tanmenetet, nem tudják tartani. Önök is így látják?
Nem állja meg a helyét az a felvetése, hogy az online oktatás nem hatékony, sem a tavaly év végi érettségi vizsgák, sem az idei középfokú felvételi vizsgák eredményei ezt nem támasztják alá. A diákok tudása között az oktatás formájától függetlenül is mindig voltak különbségek. Mindazonáltal azt látjuk, hogy mind a pedagógusok, mind a tanulók rugalmasan állnak a kialakult helyzethez, és rengeteg új, kreatív pedagógiai megoldást is használnak a tantermen kívüli digitális munkarendben tartott órák során.
Hogyan értékelik az iskolákban folyó munkát, mire számítanak az év végi osztályozásoknál, az év végi vizsgáknál, milyen tanulmányi átlaggal lennének elégedettek, milyen bukási arányt prognosztizálnak, milyen jelentkezők/felvételt nyerők arányt tartanának elfogadhatónak? A tavalyihoz képest, hogyan alakulhatnak az arányszámok?
Az iskolákban a nevelő-oktató munka folyamatos. Az év végi osztályzások az előző tanév végén sem okoztak problémát, így az iskolák várhatóan az idei tanévben is problémamentesen tudják lezárni a tanévet. A tanulmányi átlag tekintetében a fenntartó az előző évekhez hasonló tanulmányi eredményekre számít. Az előző tanév végén az évismétlők száma nem tért el az azt megelőző év létszámadataitól, így várhatóan az idei évben is hasonlók lesznek a tapasztalatok.
Mennyire tudták kielégíteni az eszközigényeket (laptop, notebook, internet hozzáférés). Mi lesz a sorsa a kiadott eszközöknek? (vissza kell adni a jelenléti oktatás megkezdésével, vagy maradhat a felhasználóknál?
Teljes mértékben biztosítani tudtuk a rászorulóknak a szükséges eszközöket, részben a Kormány támogatásával beszerzett új eszközökből, részben az iskolákban lévő felszerelésekből. Az eszközök a jelenléti oktatás bevezetésével visszakerülnek az iskolákba. Az internet a tanulók, pedagógusok számára a Kormány és a szolgáltatók megállapodása alapján ingyenessé vált, ami hatalmas segítséget jelentett.
Elsősorban a – sokszor halmozottan – hátrányos helyzetű térségekből érkező fiataloknál lehet tapasztalni, hogy – többféle okból eredően – „eltűnnek” a digitális oktatásból. Ha be is jelentkeznek egy-egy tanórára, de még sincsenek jelen az oktatásban. De az is sokszor előfordul, hogy még csak nem is regisztrálnak a napi tanításra, s ehhez ezerféle okot mondanak (pl. gép- vagy internethiány stb.) Milyen lehetőségei, eszközei vannak a pedagógusnak, hogy ezeket a gyerekeket is ne csak „benntartsa”, hanem rávegye az aktív tudásszerző részvételre?
A pedagógusok a szakmai tapasztalatukra, a tanulók személyes ismeretére, a pedagógiai eszköztárukra támaszkodva, a jogszabályok alkalmazásával többnyire el tudják érni, hogy a tanulók az online oktatásban is aktívan részt vegyenek.
Mi lesz a sorsa az „eltűnteknek”’, milyen eszközei vannak az iskolának, hogy visszavezesse őket?
A tankerületünk tudomása szerint az iskolák a tanulókat elérték, a tanulók együttműködőek.
Gyakorló szakemberek szerint az „eltűnés” iskolatípustól függően 10-15%, de ahogy a kisebb tudást igénylő iskolák, valamint a rosszabb szociális körülmények felé haladunk, úgy lesz ez az eltűnés egyre nagyobb mértékű. Önöknek erről mi a tapasztalatuk?
Az Ön által jelzett számok teljesen légből kapottak, a tankerületünk információi szerint az iskolák elérték a tanulókat, a tanulók együttműködőek.
A kisfalvakban a család saját internetezési lehetősége alapvetően a mobilinternetből áll. A kormány mégis a hálózatos netet támogatja a mobil helyett. A hálózatos net kiépítettsége ezekben a térségekben alacsony, a legtöbben nem tudják használni. A támogatás miért nem vonatkozik a mobilnetre?
Ez a kérdés nem tartozik a Tankerületi Központ hatáskörébe.
Online oktató pedagógusok arról panaszkodnak, hogy – egyébként a KRÉTA-rendszerbe integrált, digitális oktatást segítő hazai program nagyon sokszor lefagy, nem lehet vele órát tartani. Erről Önöknek van tapasztalata? Mindemellett ez a program jobbára csak a pdf-ben feltöltött tankönyvre, munkafüzetre szorítkozik, egyéb, az oktatást segítő eszközök, diagramok, kiegészítő anyagok itt nem találhatóak, ezen keresztül nem érhetőek el. Milyennek ítélik a program használhatóságát?
A KRÉTA-rendszerbe integrált oktatás segítő programot (KRÉTA Digitális Kollaborációs Tér; DKT) napi szinten sok ezer pedagógus és tanuló használja fennakadás nélkül. Az elmúlt 30 nap során a Szigetvári Tankerülethez tartozó 701 pedagógus, 22.339 alkalommal lépett be a KRÉTA Digitális Kollaborációs Tér felületre. Természetes, hogy minden internetet használó rendszer esetében vannak időnként lassulások, ez a külföldi vagy egyéb piaci szolgáltatók által biztosított felületeknél ugyanígy van. Az általános iskolai tantermen kívüli digitális munkarend 2021. márciusi elindulásakor egy igen rövid ideig volt fennakadás a hirtelen nagy terhelés miatt, de a problémát elhárították, azt követően nincs tudomásunk arról, hogy a rendszer használatával kapcsolatban bármilyen probléma is adódott volna. A pedagógusok használják, hiszen a modul az online órák megtartásán túl támogatja a feladatok kiosztását és értékelését, digitális anyagok feltöltését is.
Küszöbön áll az újranyitás. Felmérték-e hogy milyen arányban nem kívánják visszavinni a szülők a gyermekeket a hagyományos oktatásba. Van-e arról hiteles információ, hogy a pedagógusok milyen arányban nem kívánnak visszamenni a jelenléti oktatásba?
(Megjegyzés: az interjút az április 19-i hét előtt vettük fel.)
A kormány döntése értelmében a jelenléti nevelés-oktatás csak az óvodákban és az alsós (1-4.) évfolyamokon indul el április 19-én. A köznevelésben dolgozók eddig is a jogszabályok és a rájuk vonatkozó munkaügyi előírások alapján végezték feladatukat. A pedagógusok az egész országban megkapták már az oltást, ha regisztráltak, így nagyfokú védettséggel mehetnek vissza az intézményekbe. A jelenléti oktatás mindenekelőtt a gyermekek és a családok érdeke, ennek szem előtt tartását kérjük.
Mit tesznek annak érdekében, milyen terveik vannak, hogy a járvány szempontjából fokozottan veszélyeztetett, – nagy arányban időskorú- pedagógusok megvédjék? A tanteremi oktatást elutasítók számára megengedik-e a továbbiakban is a digitális távoktatást?
A jelenléti oktatás bevezetése országos szinten egységesen történik. Minden pedagógus, aki kérte, megkapta az oltást. Az időskorú kollégák pedig már korábban is oltakozhattak. A jelenléti oktatáshoz való visszatéréssel egyidejűleg a digitális munkarend rendszerszinten megszűnik.
A távoktatás jelentős többletmunkát követel meg a tanároktól. Ezért a túlmunkáért terveznek-e kompenzációs többletbért fizetni a pedagógusoknak?
A tanórákra a jelenléti oktatásnál is fel kell készülni, ezért nem igaz ez a kategorikus megállapítás, hogy többletmunkával jár a tantermen kívüli digitális munkarend.
A magas országos halálozási és megbetegedési arány nagy valószínűséggel a pedagógustársadalomban is megjelenik. Vannak-e tényszerű adatok, hogy hányan haltak meg a fertőzésben, mekkora volt a megbetegedők, karanténba kerülők aránya a tankerületben?
A tankerületünk, mint munkáltató, ilyen jellegű adatokat nem gyűjt, hiszen személyes adatnak minősülnek.
Kőhalmi Endre jegyzete a sorozat végén
Összeállításunkban igyekeztem több oldalról érkező véleményeket megjeleníteni. Sokféle és nagyon különböző következtetésre jutó gondolatokat fogalmaztak meg a válaszadók. Másként látja a nagyvárosi középiskolai tanár, a pedagógus szakszervezet szóvivője, a hátrányos helyzetű iskola igazgatója, a tankerületi vezető. nekem nem tisztem, hogy a véleményüket cáfoljam vagy megerősítsem, azt azonban kötelességemnek tartom, hogy elmondjam – ismereteim és tapasztalataim tükrében – én miként vélekedek a digitális oktatásról, vagy arról a helyzet, amire a főcímben is utaltam: „Iskola a tűréshatáron”…
Azt gondolom, hogy most az ország, egy nép fog orosz rulettet játszani. A politika tartja a ravaszon az ujját, s nem tudni, hogy a forgótárban hány töltény van és hol?
Egyrészt harsog és dübörög minden kormányzati információs csatornán, hogy mennyire jók vagyunk beoltottságban, másrészt látjuk, hogy a halálozási adatok döbbenetes rosszak. Mindenkiben dolgoznak a rossz érzések, a negatív gondolatok. Igazsága van az életét is veszélyeztetni látó pedagógusnak, a még jobban berobbanó járványtól félő orvosnak, a munkáját, megélhetését elvesztő fiatal szülőnek, aki most még jobban aggódhat gyermekéért és szeretteiért, másrészt az ország működőképességéért felelős politikai vezetésnek, akik látják, hogy hová vezethet a gazdaság további romlása. Azonban a kormány felelőssége jóval nagyobb, mert ők egy nemzet életéért, egészségéért is kell, hogy feleljenek.
És nem csak a lelkiismeretük vagy majd a Jóisten színe előtt…
