Ezen a területen korábban egy elvadult rét tenyészett (a nevére rászolgáló komisz növényekkel), s a gizgazerdő egy örökké vízzel borított földnyerőhelyet övezett. Utóbbiból 7 hektáros tavat alakítottak ki, amin ellipszis alakú vízisí- és wakeboard-pálya épült, a tó köré pedig 1200 méter hosszú, lábkímélő rekortán-szőnyeget „terítettek” a futóknak. A kulturáltra nyírt rét küzdőterein sportolhatnak még a strandröplabda, a szabadtéri fitnesz, a saját testsúlyos edzés, valamint a kispályás foci hívei. A gyerekeknek játszótér épült, hintákkal, mászókákkal, drótkötélpályával és közlekedési ismeretekre tanító biciklis úthálózattal. A létesítménynek van teraszos kávézója, mosdója, s a pályákon sötétedés után is sportolhatunk, a világításról napelemes kandeláberek gondoskodnak.
Az elmúlt napokban megkérdeztünk több tucat Tüskésréten időző pécsit arról, hogy ők miért szeretnek idejárni, illetve mivel elégedetlenek, s milyen fejlesztéseknek örülnének. A válaszadók kivétel nélkül azt mondták: rendszeresen itt sportolnak vagy idehozzák játszani gyermeküket, szeretik ezt a helyet, és összességében elégedettek az itt nyújtott szolgáltatásokkal. Akik elejtettek néhány kritikus szót, azok főképp azt emlegették fel, hogy lehetne több a napvitorla a játszótér és a saját testsúlyos edzőparcella fölött. Ennek hiányában a kánikulai napokon csak kora reggel és alkonyatkor elviselhető itt a meleg. Volt, aki szóvá tette, hogy kevés a pad, csak a játszótér mellett akad néhány, de azokat illik meghagyni a gyermekeikre vigyázó szülőknek.
Az ötéves Janka nagy sikongással siklott a drótkötélpályán, apja, Gábor elismerően beszélt a játszótérről, ám megjegyezte, hogy az iskolás korosztálynak nem készültek ügyességi játékok, így tíz éves fia és annak barátai nem hajlandók eljönni ide, hisz ők unatkoznának itt. A 26 esztendős programozó, Pataki Péter, és egy évvel idősebb barátja, Demeter Dániel hetente kétszer-háromszor 30-60 percet edz a saját testsúlyos pályán, s ők annak örülnének, ha még több nyújtó és korlát lenne itt, mert néha annyian tréningeznek, hogy a kelleténél hosszabban kell várni a sorra kerülésért. A 48 esztendős Zoltán is ezen a pályán „kínozza” magát, miután dinamikus tempóban lefut négy kört a tó körül. Az atletikusan izmos férfit az zavarja, hogy a szemétgyűjtőket, amelyek tetején hamutartó van, alig egy méterre rakták a futópályától, így a csikkek füstjét néha a futók kénytelenek mellre szívni. De az is kellemetlen, hogy a rekortánon gyakran idős emberek, gyerekes családok és kutyát sétáltató gazdik baktatnak.
– Van, hogy a gyerekek váratlanul tévednek elém, és olyankor nekem kell gyorsan lelépnem a fűre – mondta Zoltán. – Nem értem, hogy a szülők miért nem érzik, hogy ez nem játszótér, és hogy a gyerekek itt veszélyben vannak. És persze a futók is, mert ha hirtelen kell letérnünk a hepehupás fűre, könnyen kimehet a bokánk vagy a térdünk.
Amúgy a futópályán mászkálók miatt panaszkodtak a legtöbben. Így Wensofszkyné Pintér Rózsa is, aki hat éve fut itt rendszeresen, és amatőr versenyeken többször teljesítette már a félmaratont. A vegyészként dolgozó, 48 esztendős, kétgyermekes asszony hetente háromszor-négyszer köröz Tüskésréten, s nem titkolja, hogy néha rászól a pályán céltalanul és kiszámíthatatlanul bóklászokra.
Tegyük hozzá, hogy a legfeljebb két ember számára elegendő szélességű futócsík starthelyénél tábla figyelmeztet: „Futópálya! Vigyázzunk együtt rá! Kizárólag kocogásra, illetve futásra használják! Tilos rajta kerékpározni, görkorcsolyázni, gördeszkázni, rollerezni! Köszönjük!”. Úgy tűnik, hogy a gyalogosok egy része nem veszi magára a figyelmeztetést.
Beszélgettem a pályán sétálókkal és babakocsit tolókkal is, s ők mindannyian úgy érezték, hogy nem akadályozzák a futókat, hisz lehúzódnak a csík szélére, gyakran le is lépnek a rekortanról, amikor egy futó feléjük tart. Volt, aki elmondta, hogy jó dolog a tó mentén ballagni, s a füvön ez kényelmetlen lenne. A babakocsisok és a nehezen járó idősebbek megemlítették, hogy sehol sincs ilyen sima járda, ezért szeretnek ide kirándulni. Utóbbiak miatt a futók közül többen is megértően beszéltek a pályán sétálókról.
Dr. Gőcze Ildikó háziorvos és villamosmérnök férje hetente többször, jó tempóban lefut 5-6 kört a pályán, s a középkorú pár úgy vélte, hogy a sétálóknak kellene még egy rekortán kör.
A fentieket megosztottam a sportlétesítményt üzemeltető cég, a Pécsi Víz Szolgáltató Kft. vezetőjével, Katics Viktorral. Emlékeztetett arra, hogy a kft. építette meg a wakeboard-, a futó-, a saját testsúlyos- és a fitneszpályát, emellett az idevezető utat, a kisebbik játszóteret, a kiszolgáló épületet, valamint a napelemes világítást. Mindez 411 millióba került, amiből 186 milliót állt a kft., a költség másik felét uniós támogatásból fedezték. Az önkormányzat beruházásában alakították ki a tavat és annak vízellátó rendszerét, illetve a város építette meg a műfüves focipályát, a mosdót és a nagyobbik játszóteret. A kft. az önkormányzattal kötött megállapodás értelmében 15 plusz 5 évig működteti a létesítményt, s mindez – vagyis a komplexum pályáinak, épületeinek, játszótereinek karbantartása, a nyilvános mosdó üzemeltetése, a fű nyírása – évente 11-12 millióba kerül.
Ezt a pénzt a cég a nyári félévben nyitva tartó wakeboard-pálya belépőjegyeiből, a kávézó bevételéből és abból fedezi, hogy időnként bérbe adják a létesítményt triatlon- vagy futóversenyek rendezőinek. A bevételből kellene visszanyerni az üzemeltetőnek azt a pénzt is, amit az építésre áldozott. A befolyó pénzek azonban nem teszik lehetővé, hogy a kft. saját erőből bővítse a pályát, mondta Katics Viktor. Pedig az egykor gyorskorcsolyázóként versenyző vállalkozónak volna még terve, szeretné bővíteni a kiszolgáló épületet egy, az év minden napján nyitva tartó étteremmel és gyerekjátszóházzal. Ezekre az engedélye is megvan már, ám a pénz hiányzik hozzá. E terv megvalósításának – természetesen – sokat ártott a pandémia, hisz az elmúlt év nem kedvezett a közösségi szabadidősportolásnak, ráadásul a prognózis szerint a járvány újra és újra visszatérhet.
De nemcsak Katics Viktor szeretné továbbfejleszteni Tüskésrétet, hanem a pécsi városvezetés is. Az önkormányzat cége, a Pécsi Sport Nonprofit Kft. elkészített egy tanulmányt arról, hogy miképp lehetne a Tüskésréten triatlonközpontot építeni. Ez az elmúlt évtizedekben rendkívül népszerűvé és az ezredforduló óta olimpiai számmá avanzsáló sportág az úszást, a kerékpározást és a futást integrálja. Az átlagosan 2 méter 20 centi mély tüskésréti tó alkalmas egy rangos triatlonverseny úszószámának befogadására. A biciklis megméretés is megrendezhető Pécs utcáin, ám a PSN-tanulmány elképzelése az, hogy a réten épülne egy kerékpárpálya, ami nemcsak a triatlonosoknak lenne öröm. A futópályát pedig a versenyek érdekében kiszélesítenék, ami jól jönne a „hétköznapokon” is, hisz így jobban megférnének a rekortánon a futók és a gyalogosok.
A triatlonközpont megépítéséhez a város és a PSN keresi a támogatási forrásokat. A PSN egy triatlon edzőközpontot, és egy, azt kiszolgáló szállodát is szívesen látna Tüskésréten, utóbbiak megvalósításához viszont már bevonnák a magánbefektetőket. Az önkormányzat irányítói azért szimpatizálnak ezzel a tervvel, mert a triatlonbázis – a nagy közönséget vonzó versenyekkel és az edzőközpontot kibérlő csapatokkal – jelentős turisztikai és kereskedelmi bevételt hozna a városnak, emellett itthon és külföldön jó hírét keltené Pécsnek.
S ami a legfontosabb: a felsorolt fejlesztéseknek köszönhetően Tüskésrét még vonzóbb lenne a hobbisportolók számára, és ettől a pécsiek egészsége és közösségi élete is jobbá válhat.
