Már az utcán is találni politizáló embereket. Mármint nem pultozó aktivistákat, nem kampányoló politikusokat, nem dühöngő őrülteket, hanem normális (akármit is jelent ez) civilt. Ha más értelme nem volt az előválasztási kampány ünneplésben végződő adok-kapokjának, akkor ennyi biztosan. Más lett a politika.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Az előválasztási kampány miatt tágult a közügyekre tudatosan reagálók köre. Tágult a tudatosan kérdéseket feltevők részhalmaza (bár azt is tapasztaltam, milyen nehézkesen és kevéssé mennek át a közbeszédbe tények, üzenetek, cáfolatok…).
Az is öröm, hogy egyre kevésbé hatalmi elvárások alapján zajlik a közbeszéd, mondhatni, pár hete az ellenzék fújja a passzátszelet. Bár az előválasztás igazi győztese mégiscsak a Zuckerberg-gyerek lett. Mivel az ellenzék a közmédiában alig kap teret – jobbára csak becsmérlés erejéig – ezért a közösségi médiába szorult a politikai reklám és csatározás fő terepe: balról is, jobbról fizetnek a kasszába. Érdekes, hogy legtöbbet a hatalmon lévők költötték a neten is politikai reklámra. Empirikus tapasztalat, hogy a pénz önmagában nem elegendő a hatalomhoz.
Költői kérdés, hogy a még több pénz elég-e (adóvisszatérítés, 13-14. havi nyugdíj, zsák krumpli…).
Az is megmutatkozott, hogy arra, amit balos, független értelmiségi diskurzusnak nevezünk, van érdeklődés – 204 ezer feliratkozó a Partizán Youtube-csatornáján, de működik független, adományokból eltartott netes lap, és még egy rádió is – tehát erre is maradt egy egyre szélesülő rétegnek igénye.
A fő csapásirányt mégiscsak a több százszor elismételt, tőmondatos, mintegy odakaffogott üzenetek jelentik – a videómegosztók két kisállatos videói közé benyomott STOP Karácsony-os reklámjaira gondolok, sőt a Tik-Tok-népét sem kell irigyelnünk, ott is található már bőven politikai bullshit-tartalom.
Több helyen bukkantam vitatkozó, vagy inkább egymással szemben érvelő emberekre.
Három nénike és négy kutya baktatott a pécsi belvárosban, minden sarkon pisilős tempóban, mivel egyirányban haladtunk, hát jó szokásomhoz híven, füleltem.
Hogy most akkor kit stoppoljunk le? Vitatkoztak, hogy a Sorost kellene, mert ugyan nem jó pasi, de sokat lehet örökölni utána.
Nekik a Karácsony túl kölyökképű, a Gyurcsány meg olyan. amilyen – és úgyis foglalt. De hogy milyen nevetséges, hogy hol ezt, hol azt stoppolják le „ezek” (mármint a hatalom). Most megint mást kell „szerintük”.
„Hát ennyire hülyének néznek ezek?” Figyelted, hogy kinek a vállára teszi a kezét a Fletó?! „Ezek azt hiszik, hogy mindent bekajálunk?”
Valahogy áttévedt a diskurzus a választási törvényre. Ahogy jogosítványt sem szerezhet valaki egy bizonyos életkor alatt, meg nem is szavazhat, felső korhatárt is kellene szabni (a beszélők saccra jó karban lévő 75-78 éves hölgyek), mert nehogy már ezek a „vén hülyék” (szó szerinti idézet) döntsenek az ő unokája sorsáról. „Nem akarom, hogy Dániába menjen a gyerek dolgozni!”
A másik is látni akarja az unokáját, aki azt mondta, hogy ha marad a „Narancsország”, akkor ő köszöni szépen, diploma után Németországba költözik. És abban nagyon egyetértenek, hogy most „jól megmutattuk nekik!” Meg hogy mennyi szép fiatal volt a választási sátrakban, nem csak a szokásos öregek. A kétkutyás néni azt mondta, eddig legtöbbször csak a Viktorra szavazott, de többet nem fog.
A beszélgetés további részében a kampányüzenetekre tértek vissza:
Az egyik mindig meg akar állítani, a másik meg fel akar menni?!
De azt nem mondják el, hogy miért álljunk meg. És hogy miért menjük felfelé, azt sem.
„Ezek ennyire hülyének néznek minket?” Itt sajnos elkanyarodtam.
A „STOP Karácsony”-kampány még dübörög. A miniszterelnök-jelöltségtől visszalépett politikus ellen, a miniszterelnökjelölt-választás lezárása után három nappal, este hétkor, mikor utolsókat rottyant a lábosban a vacsoránk, becsöngetett valaki. Mire odaértem az ajtóhoz – egy előszobányi távolság –, már a másodikat nyomta a dallamcsöngőn. Magas, fiatal nő állt kinn, félig nyitom az ajtót, ő megfogta, hogy kitárja, s mondta is rögtön, hogy a „Stop Karácsony, Stop Gyurcsányt”-t írjam alá. A gyerekek rajzfilmjében valami épp robbant, én meg az egész napi futkározástól, zakatolástól majdnem felrobbantam (kicsit szégyellem is), és kissé keresetlen szavakkal elzavartam: „Hagyjon engem ezzel a hülyeséggel! Hát, nem szereplek még elég listán?”
Az aktivistát sajnálom, de innen üzenem neki, akárhogy kampányol, idén is megünneplem majd a Karácsonyt! Sőt, a Húsvétot is.
