Az elmúlt évtized egyik legnagyobb, ismertté vált és vádemelésig eljutott vidéki korrupciós botránya Volvo-gate néven híresült el. A pécsi helyi közösségi közlekedést bonyolító önkormányzati cég 2015-ben, Hollandiából, akkori árfolyamon mintegy 3,3 milliárd forintért használt buszflottát vásárolt. Az ügylettel néhány személy nagyon jól járt: mintegy 726 millió forint (mai árfolyamon kb. 864 millió forint) volt a „jutalékuk”. Na, de miért is emlegetnek ennek kapcsán fideszes politikusokat? És miért érdekes, hogy két akkori országgyűlési képviselő pontosan hová és pontosan mikor is repült együtt? És lehet-e bármi tanulsága ennek a szövevényes ügynek? Elmondjuk!
A cikk a hirdetés után folytatódik
Négy országban és két földrészen futnak a szálai annak a nemzetközi korrupciós ügynek, amely ettől függetlenül lényegében egy magyarországi, azon belül is pécsi ügy – és botrány.
A Volvo-gate néven elhíresült pécsi buszbeszerzési ügy lényege ismert lehet, különösen persze a pécsi olvasók előtt, hisz évek óta foglalkozik az üggyel nemcsak a helyi, de az országos média is. A Szabad Pécs kiemelten írt róla, a legfontosabb négy, feltáró cikkünk ITT (I. a korrupciós ügy hátteréről), ITT (II. a lebukásról), ITT (III. rész, a banki ügyletről) és ITT (IV. a lehetséges politikai szálról) olvasható.
A lényeg röviden
Pécs közösségi közlekedési cége használt buszokat vásárolt Hollandiából 2015 tavaszán, közel 3,5 milliárd forintért (pontosan 3 milliárd 331 millió forintért, akkori árfolyamon), de nem az eredeti eladótól vették meg, noha előzőleg, már 2014 novemberében tudtak arról, hogy létezik és eladó a később megvásárolt hollandiai használt flotta.
Sőt, akkor 10 csuklós busszal többről is szólt a Volvo Hungária által a Tüke Buszhoz befutott indikatív ajánlat (ami persze értelemszerűen nem egyenlő egy közbeszerzési pályázati kiírásra benyújtott konkrét pályázati anyaggal), viszont akkori árfolyamon a használt Volvo-flottát 2,6 milliárd forintért kínálták. S már akkor úgy lehetett kalkulálni, hogy 2,9 milliárdból ki kell, hogy jöjjön a szükséges (és később tényleg elvégzett) ablakcsere és a buszok Hollandiából, Breda városából Magyarországra, Pécsre történő leszállítása.
A buszvásárlás azonban akkori árfolyamon mintegy 710 millió forint, mai áron mintegy 850 millió forint kárt is okozhatott Pécsnek – összesen 2 millió 400 ezer euróról van szó, aminek a kiadását Pécs és a városi buszszolgáltató, a Tüke Busz talán megspórolhatta volna – de, ha nem is az egészet, egy jelentős részét biztosan, ez a döbbenetes összeg ugyanis magánzsebekbe vándorolt. A buszokat végül Pécsnek eladó hollandiai cég csak egy nagyon kis részét tartotta meg a haszonnak, a döntő hányadát jutalékként elutalta két másik országba, Thaiföldre és Szerbiába.
A bukás egyik oka?
A Volvo-gate ügy azonban nem csak a korrupciósnak tekinthető összeg nagyságrendje és a szövevényes, krimibe illő történet miatt különleges (lásd rövid összefoglalónkat vagy a Volvo-gate dossziénkból fentebb már linkelt II. részt), de azért is, mert biztosan elmondható, hogy a Volvo-gate-nek, mivel nem maradt titokban a botrány, sőt 2018 elejére már nyilvánosságra kerültek a legfőbb részletek is, bizonyosan volt szerepe abban, hogy 2019 őszén a Fidesz Pécsett úgy bukott el, ahogyan sehol másutt vidéken.
A Volvo-gate főbb vonalai nagyjából ismertek tehát, az alábbiakban mégis elmondunk egy nagyon érdekes, a nyilvánosság előtt eddig így, külön nem ismert részletet, amelyre a napokban tartott első, klasszikus bírósági tárgyaláson figyeltünk fel, és amely összevetve korábbi információkkal igencsak elgondolkodtató.
Mielőtt azonban ezt az új szálat folytatnánk, ugorjunk vissza az időben.
A remény városa
Pécset a Fidesz elnöke a remény városának nevezte 2009-ben. Orbán Viktor persze akkor már biztos lehetett abban, hogy a miniszterelnöki széket újból elfoglalhatja, mégis fontos volt neki Pécsről beszélnie. Amely az utolsó, és az egyik legnagyobb hazai baloldali, MSZP-s bástya volt 2009 tavaszáig. Ahol még a 2006-os őszi önkormányzati választást sem sikerült megnyernie a Fidesznek, hiába volt akkor forró és hisztérikus hangulat az országban az őszödi beszéd miatt, 2009-et viszont behúzták Pécsett.
Az akkor még lelkes szocialista Szili Katalin nem nyerhetett a fideszes, de mérsékelt fideszes, a nemzeti liberális vonalhoz közelebb álló Páva Zsolttal szemben (fun fact: Szili ma már lelkes orbánista, ki is nevezték a Pécsi Tudományegyetem idén augusztusban a modellváltás miatt felállt Kuratóriuma egyik tagjának).
Páva Zsolt nem csak mérsékeltebb fideszes volt, ami Pécsett jól jött, hanem már volt a város alpolgármestere, majd polgármestere is. Páva meggyőző fölénnyel nyert Szilivel szemben. Aki akkor a parlament elnöke volt, országosan is az egyik legismertebb baloldali politikus, aki korábban magabiztosan nyerte saját, közvetlen országgyűlési mandátumait, hazai pályán, Pécsett.
Így hát a 2002 és 2010 között szintén nagy utat bejáró Orbán Viktor számára ez a 2009-es pécsi győzelem, még ha csupán egy időközi és csak polgármester-választás volt is, olyan lakmuszpapír lehetett, ami után már tényleg merhetett nagyot álmodni. Megerősítést kaphatott Pécstől Orbán: tényleg és nyugodtan kezdhetnek készülni a kormányzásra. Sőt, akár kétharmados kormányzásra is.
Páva Zsolt aztán, a fölényesen megnyert 2009-es időközi polgármester-választást követően a 2010-es önkormányzati választást (Meixner Andrással szemben) és a 2014-est is megnyerte (Cserfainé dr. Kovács Ágnessel szemben). Igaz, csökkenő szavazatszámmal, de nyert, a Fidesz-KDNP pedig mindkétszer az összes egyéni körzetet behúzta a városban. A nagy baloldali vidéki bástya elesett.
Igaz, ha Toller László nem szenved tragikus autóbalesetet, nem sokkal a 2006-os parlamenti választást követően, éppen Budapestről, a Parlamentből hazafelé tartva, majd utódja, az ugyancsak MSZP-s Tasnádi Péter nem lesz beteg, és nem hal meg 2009 elején, akkor talán nagyon másképpen alakult volna.
De sem az életben, sem a politikában nincs efféle „ha”.
Nem sikerült
Ahogyan azt sem tudjuk meg, hogy mi lett volna, ha Páva Zsolték nem vétenek ennyi hibát, ha nem jutnak el a nyilvánossághoz az ellentmondásos, fura helyi ügyek, csúfos bukások, vagy ha Orbán Viktorék hatékonyabban segítik a várost, avagy csak egy kicsit jobban odafigyelnek Budapestről Pécsre.
Nem tették. Hogy miért, azt nem tudjuk. Az biztos, hogy Orbán már egy ideje nem volt igazán jóban Páva Zsolttal, nem az ő embere volt, és Páva sem járt sűrűn és folyamatosan Budapestre lobbizni, sőt, akkor sem indult parlamenti képviselőnek, amikor még ezt megtehette volna a polgármesteri szék megtartása mellett.
És ha van olyan magyar város Budapest mellett, ami a legkevésbé Orbán világa, illetve az általa megtestesített világ, az biztosan Pécs. Lehetséges, hogy ezek, így, együtt mind-mind kellettek a cudar (Orbán-Pécs) viszonyhoz. De az is lehet, hogy egyszerűen csak így alakult.
Az biztos, hogy nagyon nagy sikereket Páváék nem jelenthettek. Az utolsó olyan kézzelfogható nagyobb ügy és fejlesztés, ami Pécset elérte, az tényleg Pécs eléréséről szólt, az az autópálya Pécsig történő megépítése volt: az M6-os és az M60-as. A sztráda Dunaújváros-Mohács és Mohács-Pécs szakaszát azonban még a 2010-es tavaszi parlamenti választás előtt, a szocialisták adták át. Más kérdés, hogy a szocialistákon már ez sem segített: 2010-ben Pécset is elbukták. Az is ironikus, hogy annak idején az autópályáért a háttérben valóban sokat lobbizó egyik baranyai MSZP-s politikus a tudomásunk szerint éppen Szili Katalin volt.
Ezzel szemben a 2009 tavaszától 2019 őszéig Pécset irányító Páva Zsolték egyik legnagyobb eredménye az volt, hogy végül, ugyan kormányzati pénzből, de lebontották a 25 emeletes pécsi Magasházat, ami Európa egyik legnagyobb és leghosszabb ideig lakatlanul álló egykori lakóépülete volt. Az egyik fő dolog, amit fel tudtak mutatni, az tehát egy épület lebontása volt.
Emellett persze a kormány elvitte a pécsi önkormányzati adósságot (ami egy csomó pénzt jelentett), és más magyar nagyvárosokhoz hasonlóan kaptak egy csomó pénzt a Modern Városok Programban is, de annak már az érkezésekor (2015-ös bejelentésekor) le kellett mondaniuk egy részéről, a PTE javára. Akkor a rossz nyelvek és a politikai pletykák szerint azért kellett lemondania a pécsi önkormányzatnak a “megjáró” forrás egy jelentős részéről, mert nem bíztak bennük Orbánék. Ironikus, hogy napjainkban is ez a helyzet, de már egészen más okból. És nem csak Pécsett érkezhet a helyi egyetemhez nagyságrendekkel nagyobb fejlesztési forrás, mint az adott településhez – Pécs esetében, mint az egész Dunántúl legnagyobb városának önkormányzatához.
Aztán a PTE a saját fejlesztéseit el is kezdte tolni gőzerővel (persze a legjobban Tudjuk, ki járt megint), a pécsi önkormányzat azonban nem volt ilyen hatékony.
Ráadásul ekkorra már Baranya a megyék rangsorában az utolsók közt volt. Pécs tíz év alatt 15 ezer lakost veszített el, most 140 ezer fő él a baranyai megyeszékhelyen, ugyanakkor egy kb. 80 ezres magyarországi város iparűzési adóbevételi szintjét hozta. És mindeközben, azaz a 2014-es kormányzati adósság-átvállalást követően is keletkezett 2-3 milliárdos éves hiány, évről évre.
Ez, vagyis a költségvetés 2018-ra történő bedőlése lett a másik nagy, végzetes ügy a pécsi Fidesznek 2019-re. A harmadik meg minden bizonnyal a Zsolnay-gyár ügye, a balul elsült gyárfoglalás és gyenge ellen-gyáralapítási kísérlet.
Szóval Pécs szénája nem állt túlságosan jól.
Politikai ok és kényszer
És ami fő témánk szempontjából már forróbb ügy: a buszközlekedéssel is komoly gondok voltak. Már korábban is, ezért volt szükség külső befektető bevonására 2008 végén, de később is, 2012 körültől szinte tarthatatlanná vált a helyzet. Folyamatosak voltak a késések, a járatkimaradások, folyamatosan sztrájkra készültek a sofőrök. A buszok egy része már idős volt. Pedig időközben, nem kis botrány után helyi közösségi közlekedési szolgáltatót is váltott Pécs, hasonlóan ahhoz, ahogyan leváltották a helyi francia multi tulajdonában álló víziközmű-szolgáltatót: fenyegetés után erőszakkal.
A korábbi saját, majd részben saját, és még úgy is többségi városi tulajdonban maradt közösségi közlekedési cégüket egészen egyszerűen elfoglalták Páva Zsolték, és 2012 tavaszán leváltották a menedzsment-jogokat gyakorló, a kisebbségi tulajdonos által a társaság élére kinevezett – azóta elhunyt – vezérigazgatót. De akkor még egy ideig ez a cég, a Pécsi Közlekedési Zrt. maradt a szolgáltató. Később azonban egy másik, már korábban, 2010 decmberében (akkor még eléggé érthetetlen módon) megalapított pécsi önkormányzati buszos céget bíztak meg a helyi közösségi közlekedés megszervezésével. Ez az új cég volt a Tüke Busz. Ami akkor még 100%-ban pécsi önkormányzati társaság volt (most 97%-os), és amit nagyon fura módon, mindennemű előzmény nélkül alakítottak, először (éveken át) a városháza címére bejegyezve, egyetlen fős gazdálkodó szervezetként. Amolyan biztonsági tartalékként. Aztán, mint írtuk, mégiscsak szükség lett rá később.
A Tüke 2012 közepétől vette át a közösségi közlekedés megszervezését, a kezdet kezdetén a PK Zrt.-től, nagyon is jó áron bérelt buszokkal (az addig is Pécsett futott Ikarus- és Mercedes-flottával) biztosította a helyi buszos közösségi közlekedést.
Mivel azonban a buszok nem voltak a Tüke tulajdonában, ráadásul a korábbi szolgáltatónak, a Pécsi Közlekedési Zrt.-nek több milliárdos adótartozása és adóhiánya volt az adóhatóság nyilvántartása szerint, és a céget bedöntötték, abban valóban nem lehetett biztos senki sem 100%-ig, hogy a buszokat esetleg nem adják el más városba, esetleg más országba.
Ezért találták azt ki, hogy ez így nem mehet tovább, és lényegében már 2013-tól kezdve elkezdték tervezni a pécsi buszcsere-programot. Aminek volt politikai felelőse is: Csizi Péter, Pécs akkori, fideszes alpolgármestere és egyik országgyűlési képviselője.
Pécs többféle buszt is beszerzett ebben az időszakban: bérelt, lízingelt, vásárolt is a város, majd bérlés is fordult vásárlásba.
A tűzoltás jelleggel bérelt és vásárolt buszok a problémákat rövid távon megoldották. Persze, ehhez még az is kellett, hogy a korábbinál több pénzt tett a közösségi közlekedésbe a pécsi önkormányzat. És ez elég is volt 2014 tavaszára és őszére. Akkor, ránézésre is látszott, egyértelműnek tűnt ugyanis, de az akkori politikai és buszos forrásaink is egyértelművé tették: Csizi Péterék elsődleges prioritásként, az egyik legfontosabb politikai kérdésként tekintettek a buszközlekedés rendberakására.
A Fidesz 2014-es győzelme ugyanis már akkor sem tűnt annyira biztosnak, ahogyan a tavaszi, helyi, pécsi eredményektől is tarthattak Csizi Péterék. Egyértelmű volt, hogy ha nem oldják meg előbb rövid távon (2014) a buszközlekedés gondjait, majd hosszú távon (2018/2019), akkor ezen elmehet a választás Pécsett.
Látszott és tudták, hogy a néhány busz beszerzése hosszú távon nem oldja meg a pécsi közösségi közlekedési problémákat, sőt politikai problémát okoz, ha nem váltanak léptéket, és nem cserélik le a buszflotta nagy részét, vagy akár az egészét.
A pécsi buszflotta teljes cseréje tehát eldöntetett.
Ha nincs, kérünk
Az is biztos volt ugyanakkor, hogy pályázati pénzt erre Pécs nem tud fordítani, saját erőt még annyira sem, azaz nagyrészt vagy 100%-ban hitelből kell megvásárolni a leendő új buszokat. Illetve használtakat, mert az is egyértelmű volt, hogy abban az anyagi helyzetben nem fognak tudni 10 milliárdos nagyságrendű összeget előteremteni egy teljesen új buszflotta megvásárlására, még hitelből sem.
És Pécsett így is történt. Végül 2015 tavaszán, Hollandiából vásároltak 115 használt Volvo-buszt. És az ügyletet 100%-ban banki hitelből fedezték.
De nem emiatt keletkezett a mai állás szerint több százmilliós kára Pécsnek. Az a tény, hogy minden egyes forintot kölcsönből fizettek, legfeljebb csak növeli – méghozzá jelentősen – azt a kárösszeget, amelyet Pécs megspórolhatott volna, ahogyan annak kamatait is.
A beruházást tehát Pécs vezetése eldöntötte. És az is eldőlt tehát, hogy 100%-ban hitelből vásárolnak, s az is, hogy a kölcsönt a Tüke Busz veszi fel.
Azért a buszos cég fordult a bankhoz, mert Pécsnek kormányengedélyt kellett volna kérnie a kölcsönre. A Tüke Busznak is, elviekben, de mivel nem 100%-os, hanem “csak” 97%-os többségi tulajdonban volt akkor már a Tüke Busz, így Pécs ki tudta kerülni, hogy a kormányhoz kelljen ebben az ügyben fordulni, és végül találtak olyan bankot (K&H) is, amelyik ehhez a kormányengedélyhez nem ragaszkodott.
Ez a „trükk” egyébként egy pénzügyi szakember ötlete volt. A Bánki Erik fideszes baranyai országgyűlési képviselő rokonságába tartozó szakember ekkor a városnak adott pénzügyi-gazdasági tanácsokat, illetve később a Tüke Busz is felkérte a buszvásárlás kapcsán tanácsadásra.
A város tehát megkapta a hitelt, az viszont utólag már nagyon érdekessé teszi ezt az ügyletet is, hogy nemcsak 100%-os finanszírozást adtak egy teljes, az értékéből már másnap veszítő buszflottára – s ne feledjük: időben már jócskán túl vagyunk ekkor a svájci frank-os hitelek és a 100%-os autóvásárlási kölcsönök botrányán –, hanem – mint kiderült – a több száz millió forint “jutalékra” is ők, a bank adta a pénzt – azaz a kölcsönt.
Hiszen a buszok maguk nyilvánvalóan nem kerültek 3,5 milliárd forintba, amennyi volt az előre meghatározott hitelkeret összege, de 3,3 milliárd forintba sem, amennyi volt akkori árfolyamon a buszok adás-vételi szerződésének az összege.
Az azonban, hogy ez tényleg nem volt túl jó bolt Pécsnek, csak később derült ki. És valljuk meg, racionálisan erre nem lehetett számítani.
Korrupciós minta
Az ugyanis, ahogyan ki volt találva és felépítve a pécsi buszbeszerzésre épített lopás, az “remek” példája egy élő és ismert korrupciós mintának, de nevezhetjük akár korrupciós modellnek is. Mi is a recept?
Végy egy olyan állami/önkormányzati fejlesztést/beszerzést stb., amelyre valóban szükség van. Írj rá ki pályázatot vagy meghívásost, olyan szereplőkkel, akik közül mindenki tudja, hogy csak egy nyerhet, és ki az, avagy írd ki úgy a pályázatot, hogy azon igazán jó eséllyel csak egyvalaki tudjon pályázni. És, ha az eredeti szállító/eladó nem lenne benne a játékban (mert a játék része az is, hogy tudjuk előre, ki fog nyerni), akkor még időben gondoskodj arról, hogy ő már ne tudjon pályázni.
Erre az egyik legjobb megoldás, ha van egy közbeiktatott haveri cég, amely konkrétan előre megveszi, avagy jobb híján opciós vételi joggal lefoglalja az árut egy adott időszakra. Utóbbi esetében úgy kell ezt intézni, hogy éppen akkor írják ki a közbeszerzést, amikor ezzel a joggal élve az eredeti tulajdonos helyett csak ő tudjon pályázni.
Kérj a valóban szükségesnél tőle magasabb árat (mert különben hogyan és miből osztanál vissza pénzt), de még a hihető tartományban lévőt. Persze, a lehető legjobb, ha ezt megelőzöd azzal, hogy már idejekorán, te magad srófolod fel az árat, és adsz egy, a szükségesnél magasabb összeget, biztos, ami biztos. Hisz éppen nagyon kell az, aminek a beszerzésére pályázatot írsz ki.
És, ha nem jön közbe semmi gubanc, akkor minden megy mint a karikacsapás, mindenki jól jár, minden bevont szereplőnek leesik valami, és a nép is örül. Persze, a pénz útját tedd követhetetlenné.
A lebukás esélye ezzel gyakorlatilag nulla. Senki sem jön rá, hogy átverték. Kis kockázat, nagy pénz.
És minden jel és információ szerint nagyjából ez történt Pécsett is. Csak az a kérdés, hogy ki vert át, kit.
Az elmélet
Erre a kérdésre van egy nagyon szépen kidolgozott verziója az ügyészségnek. A szerint három személy terhelhető. Ebből a főbb szereplők szerintük a buszos cég akkori vezetője és egy másik férfi, aki amolyan közvetítő szerepet töltött be az ügyletben. A harmadik személyről – ő is egy férfi – viszont csak annyit tudni, hogy valamiképpen ő is belecsöppent az ügybe – hogy hogyan és miképpen, azt senki sem tudja.
De mindegy, is, fátylat rá, mi köze van mindehhez, a vádhatóság szerint amúgy is a két másik szereplő az, aki megtévesztette a város vezetését és a közvéleményt. Ők tervelték ki az egészet és vettek hülyére mindenkit.
Ja, hogy a harmadik szereplőnek a pécsi milliárdokból “leesett” akkori értéken számolva is 172 millió? Ami mai áron még ennél is több? 550 ezer euró, lehet számolni. Ja, és ő ezt egy thaiföldi offshore cég bankszámlájára kapta? No igen, de lapozzunk. Mondtuk már, a vádhatóság szerint a másik két figura az érdekes.
Csakhogy van ezzel egy kis gond. És nem csak az, hogy mégsem tűnik mellékesnek az ügy kivizsgálása alatt érdemben egy szót sem szóló harmadik, hanem az is, hogy a fenti okfejtés csupán az életszerűséget, a magyarországi és a helyi viszonyokat hagyja ki a számításból. Azt, hogy egy 3,5 milliárdos állami vagy önkormányzati befektetéshez, amelyhez amúgy papíron is kell tényleges politikai döntés, valószínűleg ténylegesen sem megy politikai szereplők tudta és beleegyezése nélkül. Sőt, ennél az összegnél azért már nagykutyákról kell beszéljünk. Arról az országról beszélünk, ahol még egy iskolai felújítás utáni epizódnál, egy építési vállalkozó által felkínált csocsóasztal átadásánál is ott van egy országgyűlési képviselő, aki leleplezi az addig letakart ajándékot.
A harmadik
És éppen ezért érdekes az a tény, amit a Szabad Pécs írt meg, és azóta már többször is leírtunk, hogy a legjobb tudomásunk szerint a harmadik szereplő csak egy olyan emberhez kötődik, aki jelenleg hivatalosan nem is szereplője az ügynek, de sokak szerint szereplője kellene, hogy legyen. Bánki Erik baranyai országgyűlési képviselőről van szó. A per harmadrendű vádlottja (akinek az ügye már másodfok előtt van, mert elsőfokon bűnösnek vallotta magát az előkészítő ülésen) ugyanis Bánki Erik testvérének egy németországi cégében egy időben szerepet kapott. És olyan testvérről van szó, akivel Bánkinak közös üzleti érdekeltségei is voltak a közelmúltig.
Nem beszélnek róla
A tényleges politikai szerep (kötelező közgyűlési döntés) és az, hogy a NER-ben eléggé elképzelhetetlen, hogy egy alapvetően szakmai okok miatt kinevezett cégvezető hozhasson meg döntést, illetve hogy meg merjen kockáztatni egy effajta átverést és csalást lehet annak az oka, hogy a Volvo-gate-ről nem szívesen beszélnek a korábbi és a jelenlegi pécsi fideszes politikusok (a legutóbb is más volt a baj). A kormányszimpatikus, NER-közeli helyi média pedig, ha nagyritkán ír és beszél is róla, akkor is azt a nem elképzelhetetlen, de legalábbis nem valószínű narratívát helyezi előtérbe, hogy itt egy sima gazdasági bűncselekményről van szó, politikusok szerepe nélkül, korábban pedig az ment, hogy nincs itt semmi látnivaló.
Persze, erre lehetséges magyarázat lehet az is, hogy ők sem tartják kizártnak, hogy érintettjei is lehetnek az ügynek fideszes politikusok.
Habár igaz, a szóba került nevek egy részét korábban ki sem hallgatták, nemhogy meggyanúsították volna. De a bíróság, az ügyet első fokon tárgyaló Kaposvári Törvényszék éppen most idézte be Páva Zsolt volt pécsi, fideszes polgármestert és Csizi Péter volt pécsi alpolgármestert és volt országgyűlési képviselőt tanúnak.
És egyáltalán nem lennénk meglepve, ha végül helyt adna a bíróság annak az ügyvédi indítványnak is, hogy az immáron évtizedek óta a Fidesz baranyai erős emberének nevezhető Bánki Eriket is beidéznék.
A repülőút
A Szabad Pécs arról is írt korábban, hogy a bíróság tudomására jutott – szintén ügyvédi kérésre –, hogy a buszügylet úgymond előkészítési időszakában jelenlegi és volt fideszes politikusok is utaztak Hollandiába.
Egy alkalommal egészen biztosan együtt utazott Bánki Erik és Csizi Péter, erről még a Volvo-gate első, közelmúltban tartott, klasszikusnak nevezhető bírósági tárgyalása előtt írtunk. A tárgyaláson viszont nemcsak az hangzott el, hogy bizonyíthatóan legalább egy alkalommal együtt repült Budapestről Amszterdamba Bánki Erik és Csizi Péter, hanem a konkrét dátumot is elmondták.
A bíróság ugyanis erre vonatkozóan is gyűjtött be adatokat ügyvédi indítványra. Egyelőre a ferihegyi reptéri rendőrségi adatokat kérte ki és kapta meg a Kaposvári Törvényszék. Azok alapján a hiteles dokumentumok alapján mondták el, hogy Bánki Erik és Csizi Péter 2015. április 9-én együtt repültek Budapestről Amszterdamba.
A bíróság az ülés végén mindenesetre bejelentette azt is, hogy megkeresik a WizzAir és a KLM légitársaságokat is a 2014-2015-ös Budapest-Amszterdam utaslistákért – így még az is lehet, hogy más érdekes nevek is felbukkannak még, más fontosnak tekinthető időpontok és utazások is ismertté válnak a későbbiek során.
Ugyanakkor az említett első hagyományos tárgyaláson megismert politikusi utazás és időpont is nagyon érdekes, kifejezetten a buszvásárlási botrány miatt. Nyilvánvaló, hogy más hivatalos ügyben, sőt akár magánügyben is utazhatott Hollandiába Bánki és Csizi. Meg kell jegyezni azonban, hogy annak idején ilyen hivatalos ügyről nem tájékoztatták a sajtót.
Ami azonban a két politikus közös utazásának tényén és a célországon túl felettébb érdekes, sőt nagyon komoly gyanúra ad okot arról, hogy mi is lehetett az utazás tényleges célja, az maga az időpont.
2015. március 3-án zárult le ugyanis a buszbeszerzést célzó uniós közbeszerzési eljárás, amelynek csupán egyetlen indulója és győztese volt, a hollandiai Bus&Coach Trade BV nevű cég.
Ugyan csak egy induló volt, a pécsiek mégis tartottak egy ún. árlejtéses eljárást is, sőt el is értek némi, százezer eurós nagyságrendű árcsökkenést – ami nyilvánvalóan jó dolog, sőt erősíti azt a képet, hogy itt tényleg egy piaci, valós, komoly pályázatról és elbírálásról van szó. Majd 2015. március 6-án győztest hirdetnek, a Bus&Coach nyerte meg a szállítói szerződést, akkori árfolyamon 3,3 milliárd forintos ajánlattal.
Bánki Erik és Csizi Péter tehát 2015. április 9-én utaztak Amszterdamba. Hogy onnan pontosan mikor jöttek haza, azt még nem tudni, mert egyelőre csak a budapesti reptéri adatok állnak rendelkezésre, de az biztos, hogy csupán pár nappal később, 2015. április 13-án repül Amszterdamba Csengő András is, az ügy másodrendű vádlottja, aki ekkor már hivatalosan a Bus&Coach képviselője is, szerződés szerint.
Bánki Erik és Csizi Péter nem fapados járattal, hanem a holland légitársaság gépével, KLM-járattal utazik. Ahogyan Csengő András is KLM-mel megy pár nappal utánuk Amszterdamba – amúgy ő előtte is, utána is, többször is WizzAir-géppel repül Amszterdamba.
Azt viszont egyelőre nem tudjuk, hogy az előbb megnevezett szereplők tényszerűen Amszterdamból mikor tértek vissza Budapestre, esetleg nem együtt utaztak-e vissza – mindenesetre ez a kérdés a tárgyaláson is felmerült, amire Csengő András nemmel felelt. Egyelőre ugyanis az amszterdami reptéri biztonsági listák, illetve a légitársaságok utaslistái nem ismertek.
Pécs városa, illetve a Tüke Busz és a Bus&Coach közt a 3,5 milliárdos, 115 Volvo-busz adás-vételét rögzítő szerződést 2015. április 30-án írják alá.
Az ügylet tehát megköttetett, a buszokat aztán rendben le is szállítja a Bus&Coach. A járműflotta a szerződéskötéskor tudomásunk szerint még nem volt a holland cég tulajdonában, de opciós vételi joggal éppen időben, óriási szerencsével lefoglalták azt, ezért nem tudott az eredeti eladó pályázni.
Azaz a pécsi ügyek tényleges irányítójának tartott Bánki és a buszcsereprogram korábbi felelőse, azaz Csizi akkor mentek hollandiába, amikor már elviekben megvolt a hollandiai győztese a pályázati kiírásnak, de csak az ő hollandiai útjuk után kötötték meg a konkrét adás-vételi szerződést.
Bankbiztonság, pénzmosás
Később aztán kiderül, többek közt a hollandiai bankbiztonságnak (akik először terrorizmus pénzelését vagy pénzmosást gyanítottak), a holland hatóságoknak és magyar tényfeltáró, oknyomozó újságoknak (részben a Szabad Pécsnek is) köszönhetően, hogy a hollandiai Volvo-buszok beszerzése egy súlyos és módszerét tekintve klasszikusnak is nevezhető korrupciós ügy lehet.
Az biztos tehát, ez a legutóbbi tárgyalási napon ugyanis kiderült, azaz tény, hogy a 3,3 milliárd forintos vételárból mintegy 726 millió forint (mai árfolyamon mintegy 864 millió forint) magánzsebekbe vándorolt. 200 ezer eurót (kb. 60 millió forintot) tartott meg haszonként a Bus&Coach, de két személy kapott jutalékot is. A Volvo-gate per harmadrendű vádlottja, ő egy thaiföldi offshore cég számlájára kapott a Bus Coach-tól 550 ezer eurót (kb. 166 millió forintot). Ő első fokon bűnösnek vallotta magát, pénzmosásban, beismerve, hogy színlelt szerződés alapján kapta a pénzt, azért semmit sem tett.
Az üzlet az üzlet?
És 1 millió 650 ezer eurót (kb. 500 millió forintot) kapott (papíron) a buszeladási ügylet jutalékaként szerbiai bankszámlájára a másodrendű vádlott. Aki szerint ez egy szép, szerencsés, de megérdemelt jutalék, amivel semmi gond nincs, azaz ő azon túl, hogy az elsőrendű vádlotthoz hasonlóan ártatlannak vallotta magát, a pénzre – már ami megmaradt belőle még, továbbra is igényt tart, szerinte az neki megjár. Sőt, szerinte az sem lehet gyanús, legfeljebb szokatlan, hogy az eladónak hozzá képest csak elenyésző összeg jutott, de az üzlet ilyen, néha valakinek, aki jól dolgozik még szerencséje is lehet.
A holland-magyar kettős állampolgár Csengő András a pécsi önkormányzat és a Tüke megbízottja, illetve később pedig a holland Bus&Coach képviselője is volt egy személyben. Csengő a bíró kérdésére azt mondta a legutóbb, hogy 1,65 millió euróból 750 ezer euró nincs meg, azt elköltötte vagy kölcsönadta, 900 ezer eurót pedig (mai áron mintegy 324 millió forintot) azonban a holland hatóságok lefoglaltak.
Ez volt az az összeg, amit Csengő nemcsak kivett készpénzben Szerbiában – ahogyan a további 750 ezer eurót is mind készpénzben vette ki –, hanem keresztülautózott vele Európán, hogy elérve Hollandiába, ott betegye egy másik számlájára. És ez volt az a hiba, ami után a hollandok megnyomták a piros gombot és amely miatt ma beszélhetünk egyáltalán a Volvo-gate-ről.
Ha ez nem lett volna, a pécsiek valószínűleg tudatlanabbul, de sokkal elégedettebben zöztyögnének nap mint nap a pécsi utakon ma is futó, Hollandiából hat éve megvásárolt Volvo-buszokon.
Ez a cikk a Helyközi Járat együttműködési program keretében valósult meg, ami a Partizán támogatásával jött létre, hat magyar szerkesztőség közös projektjeként. Tarts velünk, szállj fel a Helyközi Járatra! Ha van egy jó sztorid, írd meg nekünk a helykozijarat@gmail.com címre.
19? Lapot!
